23. fejezet
Azt a napot és a következőt is Kamijonál töltöttem.
Nem csináltunk semmi különöset, csak élveztük egymás társaságát. Azt
terveztük, hogy a szünetünket együtt töltjük, ami jó lett volna. De nem
így lett.
Kamijo épp Teruval beszél telefonon, csak annyi
derült még ki számomra, hogy a gitáros kitalálta valamit, amibe a társai
már belementek.
- Oké, de négyen kevesen leszünk – sóhajt Kamijo,
kis szünet – Mi van? Akkor nekem nincs is beleszólásom. Jól van, megyek –
és bontja a vonalat.
- Gáz van? – kérdem.
- Nem. Teru vett egy focilabdát és fel akarja avatni. Kitalálta, hogy legyen egy meccs a Versailles és a Dir en Grey közt.
- Nem szeretek sportolni.
- Állítólag, már le lett beszélve.
- Nekem nem szóltak.
- Teru mondta, hogy Kaoru szerint itt vagy.
- De jó – morgok.
- Gyere, jó lesz – simít végig combomon.
Morogva felkászálódok és elindulunk. Egy közeli
parkba megyünk. Kamijo ügyesen leparkol és megyünk megkeresni a
focipályát, ahol a többiek várnak. A pálya meg van, két kapu van
felállítva a fűben. A többiek már ott gyülekeznek.
- Kyo, rossz hatással vagy másokra. Kamijo sose késik – mosolyog Hizaki.
- Mindent el kell egyszer kezdeni – nevet énekesem.
- Inkább játszunk! – lelkesedik Teru.
- Nem játszom – jelenti ki Shinya.
- Olyan nincs. Ha nem akarsz focizni, akkor te leszel a bíró – jelenti ki Kaoru.
- Oké – egyezik bele a dobos.
- A bandák egymás ellen? – veti fel Die.
- Oké – helyesel Yuki.
- Kapusok? – néz végig a társaságon Hizaki.
- Én – jelentkezik Kamijo.
- Velem együtt – jelenti ki Toshiya.
- Akkor hajrá! – kiáltja Die és felkapja a labdát.
Elkezdjük a játékot. Eleinte nincs sok kedvem
hozzá, de a végén belejövök és tetszik. Barátságos meccs, csak párszor
rúgjuk fel egymást. A Versailles két törékeny gitárosából nem néztem
volna ki, hogy ennyi erő van bennük, meg hogy beállnak a megrúgott labda
elé. Kamijo is jó kapus, nem igen szerzünk gólt. Totchi se kíméli
magát, mindent belead. Nem mérjük az időt, játszunk, míg jól esik. Már
mindannyiunkról folyik a víz, a pólók is lekerültek. Kaoru megszerzi a
labdát és rárúgja a kapura. Kamijo kis fáziskéséssel mozdul. A labda
ágyékon találja, mire összeesik és elterül a füvön. Mindenki megdermed,
én meg legszívesebben leütném a gitárost. Kaoru sűrű bocsánatkérés
közepette próbálja felsegíteni Kamijot, aki inkább a földön marad.
Hizaki az énekeshez szalad és megpróbálja kigöngyölni, mert teljesen
összegömbölyödött. Mikor ez sikerül, meg… megtapogatja?!
- Semmi gáz, teljes a szerszámkészlet, úgyhogy megmarad! – kiáltja röhögve.
Mindenkiből kirobban a nevetés, kivéve belőlem. Gyilkosan meredek Kaorura. Ő is a „sérülthez” megy és felhúzza.
- Egyben vagy? Bocsi – mosolyog.
- Igen, semmi gáz – szuszog Kamijo.
Kezet ráznak és szent a béke.
- Remélem nem csináltál a tenorból szopránt – küzd a mosoly ellen Yuki.
- Megnyugodhatsz, férfi vagyok – fintorog Kamijo –
és Hizaki, ezt jobb ha nem tudja meg a csajod. Mit szólna hozzá, ha
megtudná, hogy egy pasi tökét fogdostad?
- Nem vagy olyan köcsög, hogy beköpj. Meg ezt be lehet tudni fanservic-nek – vigyorog az említett.
- Igaz.
Mintha nem történt volna semmi, úgy folytatjuk a
játékot. Párszor megfordult a fejemben, hogy „véletlenül” felrúgom
Kaorut, de sajna ez nem jött volna össze, mert egy csapatban vagyunk.
Nem is kérhetem meg az ellenfél egyik tagját se, hogy tegye meg nekem
ezt a szívességet, mert akkor Kao rúghatja a büntetőt és megint
eltalálhatja vámpíromat. Kurva élet! Na, majd máshogy állok bosszút.
Végül este kiegyeztünk egy döntetlenben. Hogy ezt
megünnepeljük, egy közeli kocsmát látogatunk meg. Teru a vezetésre
hivatkozva csak kólát iszik, mire Kamijo és Hizaki látványosan
szörnyülködnek.
- Mi ezzel a baj? – kérdi Kaoru.
- A kólától is képes beállni. Olyankor rosszabb, mintha részeg lenne – sóhajt lemondóan Kamijo.
Ilyenről se hallottam még. De mint mindig, vannak
csodák. Míg mi a sörünket kortyoljuk, Teru megiszik vagy egy liter kólát
és teljesen felpörög. Kezd úgy viselkedni, mint egy gyerek. Nyávogva
bújik Hizakihoz, mint egy macska. Aztán elkezdi rángatni, mondván neki
WC-re kell mennie, de nem mer egyedül menni, mert fél, hogy elviszi a
WC-manó.
- Ez mindig ilyen? – kérdi Die a két gitáros után nézve.
- Aha – sóhajt fáradtan Yuki.
Kamijo vigyorogva hátra dől a széken és átkarolva a
vállam közelebb húz magához és együtt nevetünk Toshi és Die
majomkodásán. Még elkapom Kaoru meglepett tekintetét. Önelégülten
rávigyorgok és nekidőlök a vámpír mellkasának.
- Ha fáradt vagy, szólj és megyünk haza – súgja fülembe.
- Oké.
Még megiszunk pár sört majd lelépünk.
- Kyo, ez most komoly? – kap el Kaoru.
- Igen, de ne szólj bele.
- Mégis mióta?
- Emlékszel az összejövetelre a turné után?
- Igen.
- Na, pont azóta.
Még mondana valamit, de azt már nem várom meg.
Intek a félrészeg-részeg társaságnak és Kamijot követve távozom a
kocsmából. Hazafelé menet keresztül vágunk a parkon, ahol nem is olyan
rég játszottunk. Az egyik sötét részen Kamijo elkap és szenvedélyesen
ajkaimra mar. Felnyögök, de viszonzom és beletúrok szőke tincsibe. Már
szédülünk a levegőhiánytól és elválik ajkaimtól és mosolyogva, ragyogó
szemekkel néz rám.
- Mi az? – kérdezem.
- A szemed, olyan mintha az ember lelkébe látnál.
- Ilyet se mondtak még.
- Én mondom. Gyere, menjünk.
Mosolyogva ölelem át a derekát és megyünk hozzá. Boldog vagyok, de tényleg.
Uh miért van az az érzésem, hogy ez már nem tart sokáig? :/ Üdv Linda
VálaszTörlésMajd kiderül :)
Törlésköszi jót derültem ezen a fejezeten :)
VálaszTörlésén is miközben írtam XD
Törlés