Angyalbőrbe bújt démon 50. fejezet

50. fejezet

Korán kelünk, még csak hét óra. Mosolyogva hozzám bújik, és végig simít arcomon.

- Tényleg egy bukott angyal vagy – sóhajt.

- Miért? – kérdezi.

- Egy angyal nem kezdene velem, és nem tudna ilyen gyönyörökben részesíteni. Mint mondtam, meg sem érdemellek téged.

- Én is ezt gondolom rólad - mondom.

Elhúzza a száját. A mellkasára húz, és szorosan megölel, mintha soha többé nem akarna elengedni.

- Gyere, menjünk reggelizni! – hív.

Kelletlenül kikelek mellőle. Felöltözünk, majd lemegyünk enni.

- Mikor indul haza a gép? – kérdi.

Jóízűen kortyolgatja a kávéját.

- Délután kettőkor. Addig összepakolhatunk, és elmehetünk valahova – ajánlom fel.

- Megbeszéltük, de hova?

- Esetleg séta? – kérdezek vissza.

- Bazár? Ne menjünk haza üres kézzel – mosolyog.

- Oké.

Reggeli után felmegyünk a szobába, hogy összepakoljunk. Kijelentkezünk, elintézzük a papírmunkát, közben Kamijo megbeszéli a recepciós lánnyal, hogy itt hagyhassuk a táskáinkat.

Több bazárt végigjárunk, veszünk pár apróságot a barátoknak, családnak. Még utoljára iszunk egy kávét, és visszamegyünk a szállodába. Összeszedjük a holminkat, és elindulunk a reptérre. Ahogy odaérünk, még van két óra indulásig. Hogy gyorsabban teljen az idő, megnézzük a fényképeket, amiket csináltunk. Végre megjön a gép. Ellenőrzik a jegyünket, elfoglaljuk a helyünket. Felszáll a gép, és végre egyenesbe is kerül. Kényelembe helyezem magam Kamijo vállán, és alszom is.

Szinte egy örökkévalóság után végre megérkezünk Japánba. Végre itthon. Késő este van már, szerencsére tudunk fogni egy taxit, és irány haza. Örülök, hogy végre ismerős szavakat hallok. Otthon ledobjuk a táskákat, alig jutok el a hálóba, szinte beájulunk az ágyba.

Valamikor dél körül kelünk. Főzök egy kávét, hogy felébredjek. Csak ekkor tudatosul bennem, hogy üres a hűtő. Végre vámpírom is magához tér, és amíg kimossa a szennyest, leszaladok a boltba valami ehetőért. Mire hazaérek, énekesem a konyhában tevékenykedik. Kiszedem a maradék cuccom, és elpakolom a helyére. Fáradtan nyúlok végig a kanapén.

- Fáradt vagyok – nyöszörgök.

- Én mit mondjak? – morran a vámpír.

Dünnyögök egy sort, de inkább nem mondok semmit. Amíg én itt heverészek, ő főz. Erőt veszek magamon, és kimegyek segíteni. Nem szólunk egymáshoz, nincs rá szükség. Megebédelünk, aztán elmosogatok, ne mondja azt, hogy a főzésben csak enni segítek. Egész délután lustálkodunk, párszor el is alszom. Este az ablakpárkányon ülök, és bámulom a teliholdat. Mélyet sóhajtok.

- Még ébren vagy? Azt hittem, alszol.

Oda fordulok, ekkor jön elő a fürdőből vámpírom.

- Holnap van a cseresznyefa virágzás. Elmegyünk?

- Persze. Mikor akarsz menni? - kérdi mosolyogva.

Megölel, én meg bújok hozzá.

- Nem tudom, majd meglátjuk.

- Gyere, feküdjünk le.

Bólintok, és követem a hálóba. Elhelyezkedünk az ágyban, hátamhoz simul, és már alszunk is.

Reggel én kelek korábban. Nem aludtam sokat, talán pár órát. Csak most jön fel a Nap. Az erkélykorlátjára támaszkodom, és nézem az új nap kezdetét. Gyönyörű az ég, a vérvörös, a narancs és a rózsaszín legszebb árnyalataiban pompázik. Nincs is ennél szebb. Végtelen nyugalom áramlik szét bennem. Rágyújtok egy cigire, és elmerülök a gondolataimban. Pár mondatfoszlány jut eszembe a korábbi dalaimból. Akaratlanul dúdolni kezdek. Egyre rosszabb érzésem támad, amit csak tetéz, hogy a Nap még mindig vérvörös. Nem tudom mi ez az érzés. Kellemetlen, valami baj közeleg. Idegesen gyújtok egy újabb cigire.

Sötét gondolataimból Kamijo hangja szakít ki. Tehát felébredt. Megrázom a fejem, és megyek a konyhába kávét főzni. Amint meglátom őt, elillan minden rossz előérzet. Megisszuk a reggeli koffeinbombát.

- Azt hittem, még alszol – mosolyog álmoskásan.

- Felébredtem, aztán kiültem az erkélyre. Gondoltam megleplek egy reggelivel, de kicsit elbambultam, miközben néztem a Napkeltét.

Mosolyogva kortyol, és gyújt cigire. Reggeli után kicsit teszünk-veszünk.

Dél körül úgy döntünk, hogy elmegyünk a cseresznyevirágzásra. Hatalmas a tömeg. Mindent beleng a virágillat. Kamijo megfogja a kezem.

- Nehogy elvessz! – nevet rám.

Elvigyorodok, és elindulok valamerre. Sokat viccelődünk egymással, nevetünk, nagyszerűen szórakozunk. Végül találunk egy padot egy nagy cseresznyefa alatt. Leülünk oda, és nézzük, ahogy a lágy szellő messze repíti a rózsaszín virágszirmokat. A vámpír vállára hajtom a fejem, és mélyet sóhajtok. Olyan megnyugtató a közelsége. Magához ölel, és megcsókol.

- Mesés – mosolyog.

- Igen, az – fintorogva bólintok.

- Mi a baj? – kérdi aggódva.

- Tényleg szép a virághullás, de egyben szomorú. Akár az élet, először bimbó, kivirágzik, majd lehullnak a szirmok, és ezzel vége. Megszületünk, élünk, majd meghalunk. Minden évben van virághullás, de sose hullik le kétszer ugyanaz a virág. Akár a reinkarnáció. Meghalunk, hogy újjászülessünk egy másik életbe, de az már nem az lesz, mint az előző. Egy nagy körforgásban élünk. Erre a legjobb példa a cseresznyevirágzás, vagy az Uroboros*. Örök körforgás, de mégis más. Semmi sem történik meg kétszer.

- Érdekes gondolataid vannak. Mi a baj?

- Nincs semmi, csak ez jutott eszembe. Te mit gondolsz erről?

- Van benne valami. Az emberek tényleg csak a csodás látványt látják, de nem néznek mögé úgy, mint most te.

- Tudom. Rám jellemző ez a gondolkodás – fintorgok.

- Kérlek, most élvezd a pillanatot, ezt a csodát, amit együtt élünk meg. Csak te és én – kéri lágyan.

Ha lehet, még jobban magához húz.

- Oké. – Mosolyogva bólintok.

Hihetetlen biztonságérzet kerít hatalmába erős karjai közt. Igyekszem figyelmen kívül hagyni ezt a sötét gondolatot, és érzést. Nem sikerül teljesen, de át tudom élni ezt a csodát. Igyekszem kiélvezni minden pillanatát, mert ha ennek vége, újra a mókuskerékbe kerülök. Nemsokára koncert, interjú, ami kell. Agyam hátsó részébe száműzöm ezt, még szabadságon vagyok azzal a férfival, akit mindennél jobban szeretek.

Egybefolynak a napok, alig járok haza, de mikor eljutok az ágyamig, csak alszom. Kamijo is sokat dolgozik, de legalább tudunk pár órát szánni egymásra. Hiába ez a viszonylagos tökéletes élet, egy valami nem hagy nyugodni. Az a rossz érzés még mindig itt van. Fogalmam sincs mi fog történni, de valami borzalmas. Valamennyire ezt az érzést elnyomja a fáradtság, de sose szűnik meg.

Angyalbőrbe bújt démon 49. fejezet

49. fejezet

Azt mondta, hogy bármit megtesz, amit kérek. Most beváltom. Ragyogó szemekkel mered rám. Megmarkolom szőke tincseit, és lehúzom egy csókra. Lágy szenvedéllyel viszonozza. Már ennyi elég, hogy forrjon a vérem. Sikerül eltaszigálnom az ágyig, amire engedelmesen leül. Az ölébe mászok, és hanyatt döntöm. Nyakát borítom csókokkal, apró harapásokkal. Nem kell sok, és egy vággyal teli sóhaj szakad fel belőle. Végigsimít oldalamon, és belemarkol a fenekembe. Megfogom kezeit, és a feje fölé kényszerítem. Egy kézzel szenvedek az ing gombjaival.

- Nem tudnál egyszer az életben pólót felvenni? - morgok.

Erre kuncog egy sort. Beléfojtom a nevetést, mert erősen ráharapok a nyakára. Felszisszen, de nem csak a fájdalomtól. Sikerül szétnyitni az inget, ezzel láthatóvá téve porcelán bőrét. Nem tétovázok, azonnal lecsapok rá. Szabadkezemmel végigsimítok hosszú combján.

- Kyoh… - sóhajt.

Gonosz vagyok, és kikerülöm ágaskodó férfiasságát, mire elégedetlenül felmordul.

- Játszani akarok. Emlékszel, mit ígértél nemrég? – lehelem ajkaira.

- Mire célzol?

- Hogy bármit kérhetek, te megteszed.

- Emlékszem.

- Akkor most álld a szavad!

- Mit parancsolsz, mesterem?

Elmosolyodok a megszólításra. Igen, most én parancsolok. Én vagyok az úr, ő a szolga. Türelmesen vár. Lecsapok ajkaira, és vad harcba hívom. Ő készségesen viszonozza. Ujjai lassan fejtik le rólam a pólót, közben cirógatva bőrömet. Elszakad ajkaimtól, és elhajítja valahova a nem kellő ruhát, míg én lerángatom róla azt a nyamvadt inget. Ahelyett, hogy megcsókolna, inkább a tigrisemet veszi célba. Tudja mennyire szeretem, ha ott érint. Nem kell sok, és pár apró sóhaj hagyja el ajkaimat. Csókokkal borítja egész testem, ezzel jóleső sóhajokat kicsalva belőlem.

- Szabad? – kérdi, és a nadrágomra bök.

- Igen.

Elmosolyodik, és pillanatok alatt megszabadít tőle. Mielőtt ráhajolhatna merevedésemre, megállítom.

- Nem. Azt akarom, hogy előttem érintsd meg magad – túrok tincseibe.

Egy pillanatra meglepetten pislog, majd tétován bólint. Kényelembe helyezem magam, míg ő velem szembe térdel, és lassan megszabadul nadrágjától, majd az alsótól is. Zavarában elpirul, ezzel még vonzóbbá válik. Zavar ide vagy oda, hamar feltalálja magát. Elhelyezkedik, hogy mindent jól lássak, és egyik kezével hajába túr, másikkal a mellkasát, és mellbimbóit simogatja. Megrándul a teste, és felsóhajt. A szemembe néz, és úgy játszik magával. A tekintete vágyat, és szerelmet tükröz. Megtámaszkodik a háta mögött, kezét rávezeti merev férfiasságára. Lassan kezdi mozgatni a kezét, mire felsóhajt. Nagyon tetszik a látvány. Kezem szinte önkéntelenül megindul saját hímtagomra, és az ő tempójában mozgatom. Végignyal ajkain, és félig lehunyt pillái alól figyel.

- Kyoh… - sóhajtja, és gyorsít keze mozgásán.

Fejét hátra veti, arca eltorzul a kéjtől, egyre jobban zihál. Bőrén izzadtság gyöngyözik, haja ziláltan tapad arcára, teste egyre jobban remeg a vágytól. Istenem, ez nem ember. Nem lehet az. Már a látványa is elég lenne, hogy ide élvezzek. Talán nem volt jó ötlet… zihálását nyögések váltják fel. A látvány, az érzések, a beteljesülés felé hajszolnak, de megállok, még nem akarom, hogy véget érjen. Már neki sincs sok hátra. Itt fogy el a türelmem, felugrom, és magamhoz rántom egy csókra. Meglepetten felnyög. Hanyatt dőlök, és magammal húzom. Vadul tépjük egymás száját.

- Mih a parancshodh… - sóhajtja két fullasztó csók között.

- Elégíts ki – vágom rá.

Szó nélkül engedelmeskedik. Nyakam harapdálja, és indul lefelé. Hosszú ujjait férfiasságomra kulcsolja, és mozgatni kezdi. Hajába markolok, úgy tolom lejjebb, jelezve mit akarok. Nem kell több, ráhajol merevedésemre. Megrándul a testem, és felnyögök. Gyakorlott mozdulatokkal kényeztet. Felkönyökölök, hogy lássam. Ajkaival, és kezével dolgozik rajtam, míg szabad kezével saját magának okoz gyönyört. Beletúrok szőke hajába, ezzel bíztatva gyorsabb mozgásra. Felnyög, a bizsergés csillagokat láttatóan hat rám. Hátravetem a fejem, és felhördülök.

- Ereszh! – sóhajtom.

Azonnal elhajol, és megcsókol. Megszakítja a csókot, az éjjeliszekrény fiókjából elővarázsolja a síkosítót, és a tubus tartalmából az ujjaira ken egy keveset. Megvonaglok, amint megérzem egy ujját magamban. Nem húzza az időt, azonnal mozgatja, de még ezt is kínzóan lassúnak érzem.

- A francbah, gyehreh máhr… - mordulok fel.

- Ahogy óhajtod – harapja meg a nyakam.

Amint elhagyják ujjai a testem, átfordítom magunkat. Megcsókolom, és óvatosan magamba fogadom. Egyszerre nyögünk fel. Felülne, hogy megcsókoljon, de visszalököm.

- Ott maradsz! – szólok rá.

Nyöszörögve bólint. Még nem mozdulok meg, pedig legszívesebben azt tenném, mert felperzsel a vágy. Csípőmre fog, és lök egyet a csípőjével, egy kisebb nyögést kiváltva belőlem.

- Ezt nem engedtem meg! Ezért büntetést kapsz – mosolyog gonoszan.

Nyöszörög válaszként. Már ő is vágyik a beteljesülésre, nem csak én. Ráfogok fájón lüktető merevedésemre, és lassan mozgatni kezdem a kezem. Megremegek, és zihálni kezdek. Ködösen, de látom, hogy őt is majd’ szétveti a vágy. Szabad kezemmel a feje fölé feszítem az övéit, hogy véletlenül se érhessen hozzám, de még nem mozdulok meg, pedig akarok. Zihálva figyel, legszívesebben rám vetné magát, de nem teheti.

- Kyoh… könyörghömh… - sóhajtozik.

Nem sokkal a csúcs előtt elengedem magam, és a mellbimbóit veszem célba. Megrándul egész teste, hátraveti a fejét, és felnyög. Kicsit még húzom az agyát, majd ismét felegyenesedem. Már nem bírom tovább húzni, így is fizikai fájdalmat érzek, mert nem elégülhetek ki. Elengedem kezeit, és bólintok ki nem mondott kérdésére. Villámsebességgel ül fel, és mar ajkaimra. Egy kézzel megtámasztja magát, másikkal a derekamat öleli át, és elkezdek mozogni. Minden lökésével eltalál egy pontot, mire a gerincemen végig fut a bizsergés. Nem bírom visszafogni a hangomat, ahogy ő sem. Átkarolom a nyakát, ő kezelésbe veszi ágaskodó férfiasságom. Gyorsítok mozgásomon, de ez még nem elég, többet akarok. Hiába ez a hihetetlen élvezet, még ez sem elég. Belemarkolok szőke tincseibe, és nyakamhoz vezetem. Érti a célzást, és habozás nélkül a puha bőrbe mélyeszti fogait. Egy fájdalommal, és vággyal teli nyögés hagyja el ajkaim. Érzem a meleg vért, Kamijo nyelvének játékát a nyakamon, ahogy férfiassága bennem mozog… pár pillanat múlva nevével az ajkamon jutok el a csúcsig, ahova magammal rántom őt is. Félájultan borulok a mellkasára, és próbálok levegőhöz jutni. Kicsúszik belőlem, és maga mellé fektet. Ragyogó tekintettel mosolyog rám, ad egy csókot, betakar, és már alszunk is.