Mi történt a régi Reitával? 11. fejezet

11. fejezet

Még zötykölődünk legalább egy órát, mire megérkezünk. Mikor végre odaérünk, szinte egyszerre ugrunk ki és nyújtózkodunk.

- Lássunk munkához! - kiált fel Ruki.

Megcsóválom a fejem, és inkább kiszedem a táskám a csomagtartóból. A hotelben a főnök bejelentkezik, aztán elfoglaljuk a szobákat. A táskám ledobom az ágy végébe.

- Pár óra múlva ebéd – jelenti Ruru, mikor bejön.

- Oké.

- Baj van? - ül le az ágyamra.

- Semmi.

- Nagyon szótlan vagy, és morcos is. Megint összevesztetek?

- Asszem.

- Ez milyen válasz? Igen vagy nem?

- Úgy is mondhatjuk.

- Ó jaj – sóhajt és az égre emeli a tekintetét.

- Maradjunk annyiban, hogy miután együtt zuhanyoztunk... - kezdem, de közbevág:

- Ezt ne részletezd!

- Utána felkapta a vizet azon, hogy bőven indulás előtt már menetre készen felöltözöm és rá mertem kérdezni, hogy meglep amiért bújik. Hisztizni kezdett, hogy nekem már az is baj. Néha rosszabb, mint egy havibajos csaj.

- Szóval a régi lemez. Nincs új a nap alatt nálatok – unottan a hájba túr.

- Te kérdezted – vonok vállat.

- Szörnyűek vagytok. Sőt, nem tudom eldönteni ki a töketlenebb, te vagy ő.

- Kösz, kedves vagy – fintorgok.

- Csak őszinte vagyok.

Fintorgok és az ablakhoz lépve cigire gyújtok. Magam se tudom miért, dobok egy SMS-t Ponnak, hogy megérkeztünk. Már biztos fent van, még akkor is, ha sokáig alszik. Meg se lep, hogy nem válaszol. Hiába, ez van ha meg van sértődve. Nem válaszol az üzenetre, mert minek alapon. Szerintem ez a bunkóság ne továbbja, de mindegy. Ez az én véleményem. Mikor finomabban ezt a tudtára adtam, egy hétig hozzám se szólt és kizárt a hálóból. Elkezdek kipakolni, egy darabig itt leszünk. Ruru is pakol. Mikor végzünk leülünk kártyázni, hogy jobban teljen az idő.

- Már előre félek mit talál ki Ruki – sóhajt és hanyatt fekszik az ágyon.

Mellé ülök és lenézek rá.

- Én nem rágódok ilyeneket, majd meglátjuk – vonok vállat.

- Talán Kaolu lenyugtatja – vihog a gitáros.

- Ha más nem, beszélünk vele - vele együtt nevetek.

- Kérdés, hogy látjuk-e őket külön, és mikor másznak ki egymás seggéből.

- Azért fogalmaztál így, mert nem tudod ki dug kit?

- Igen, és nem is vagyok kíváncsi rá.

- Én se.

- Nagyon ajánlom, hogy amíg itt vagyunk, legyél a régi Reita, az aki a régi ivócimborám – vált témát.

- Most miért?

- Most nincs itt a pasid, épp itt az idő, hogy élj. Számíts rá, hogy nem lesz józan esténk.

Hirtelen felül, elkapja a vállam és leránt maga mellé.

- Na! - nevetek fel.

- Így lesz, szóval készülj fel. Van nálam gyógyszer másnaposságra.

- Látom felkészültél.

- Na ná.

Az oldalamra fordulok és úgy nézünk egymás szemébe.

- Ha itt is olyan leszel, mint otthon, komolyan kinyírlak.

- Nem félek.

- Pedig kéne.

- Ugyan, mit tudnál tenni velem, kis kacska?

Megvillan a szeme és rám veti magát. Megpróbál lefogni és lebirkózni, de nem hagyom magam. Erősebb vagyok nála, így fordítani tudok a helyzeten. Végül a hátára fordítom, a csípőjére ülök és a mellkasa előtt összefogom kezeit.

- Még mindig kekeckedni akarsz velem? - kérdezem fölényesen.

- Bocs, megzavartam valamit? - nyit be Aoi.

- Nem – fordulok felé – Mi kéne?

- Lehet menni ebédelni.

- Oké – Ruru lelök magáról és felpattan.

Lebukfencezek az ágyról és leesek a földre. Morogva felkászálódok és követem őket. A folyosón találkozunk a többiekkel. Kai valakivel telefonál, Aoi és Ruru beszélgetnek, Ruki meg Kaolunak mutogat valamit a telefonján. Én leghátul ballagok és mosolyogva figyelem a társaságot. A földszinten van a hatalmas étkező. Pár asztal lett lefoglalva a számunka. Hamar megtaláljuk a miénket és kapjuk is az ebédet. Jól bekajálunk, aztán megyünk.

- Iszunk valamit? Könnyebb úgy emészteni – vigyorog Ruru.

- Ez nem csak kifogás, hogy ihass? - kérdezem.

Csak a képembe vigyorog és jót nevet.

- Lebuktam.

- Ennyit megérdemlünk – egyezik bele Ruki.

Az eredmény az, hogy mindannyian elmegyünk inni. Tekintve, hogy még korán van, csak egy sört iszik mindenki. A kör után visszamegyek a szobába, Ruruval a nyomomban.

- Megnézzük azt a filmet, amit akartunk? - kérdi és ledobja magát az ágyamra.

- Aha.

Előkeresem a lapotopot és megkeresem a filmet. Lefekszünk egymás mellé az ágyra, elindítom a filmet és csöndesen figyeljük. Mikor vége, az ablakhoz megyek, hogy cigire gyújtok. Ruru a mosdóba megy.

- Kikészült a derekam – hajolgat előre gitárosom.

- Megmasszírozzalak? - kérdezem.

- Kérlek.

- Akkor vetkőzz! - intek az ágy felé.

- Na de Rei-chan. És a pasid? Tudja, hogy megcsalod?

Megforgatom a szemem és megcsóválom a fejem. Gitárosom csak nevet. Leveszi a pólóját és az ágyra fekszik. Megvárom míg elhelyezkedik, aztán a derekára ülök. Elkezdem megnyomorgatni, mire jólesően nyöszörög. Meglep, hogy milyen izmos és puha a bőre. Mikor végzek a masszázzsal, megropogtatom elgémberedett ízületeit.

- De jó – nyögi – A nyakamat is.

Félre söpöröm barna és szőke tincseit. Meglepően puhák és selymesek. Eleget teszek a kérésnek, és a kért területnek szentelem a figyelmem. Elég rendesen kipirosodik a kezelésbe vett tejfehér bőrfelület.

- Egész testes masszázst is vállalsz? - kérdi, mikor leszállok róla.

- Ha egy bizonyos részed kényeztetését akarod, tudok egy két alkalmasabb embert.

- Jó is hogy mondod! - ugrik fel – Mit szólnál, ha rávennénk a fiúkat, hogy ha itt végeztünk, elmenjünk egy night clubba?

- Olyan vetkőzős, zenés, kéjjel és szexel teli levegős klubra gondolsz?

- Ahogy mondod – fülig szalad a szája – Arról ne is álmodj, hogy nem jössz velünk. Te is jössz, és nem érdekel semmi kifogás! Ha más nem, hozd a pasid.

- Te se gondolod komolyan? - hörrenek.

- Igen, igazad van. Egy: nem jönne, kettő: ha mégis, akkor végképp nem tudnál szórakozni.

- Bingó – intek felé.

- Igen, honnan is gondolhattam én hülye, hogy a kis szöszid valaha is szórakozni fog – sóhajt színpadiasan.

- Na! - lököm meg – Ne légy ilyen – nevetek.

- Milyen? Őszinte vagyok.

- Ennyire ne utáld Pont.

- Nem utálom, csak nagyon megváltoztatott téged, és hiányzik a régi barátom.

- Még mindig az vagyok, aki voltam.

- Nem Akira, nem vagy az – feláll mellőlem és vállon vereget.

Csodálkozva nézem, ahogy felöltözik és kimegy a szobából. Fogalmam sincs hova, de nem érdekel. Sokkal jobban leköt, amit mondott. Én még mindig az vagyok, aki voltam. Nem változtam semmit. Vagy mégis? Nem tudom. Talán. Sőt, biztos, mert Ruru állandóan ezt mondja.

- Csak tudnám mi ez az egész.

Mi történt a régi Reitával? 10. fejezet

10. fejezet

Végre eljött az utazás napja, pontosabban éjszakája. A busz éjfélre jön értünk, addig van idő. Szerencsére ma már nem kell semmit csinálni, így pihenek, hogy ébren tudjak maradni. Az utóbbi időben rengeteg volt a munka, így aludni tudtam aludni valamit. Délelőtt Pon segítségével délelőtt végeztünk mindennel, így estefelé le tudtam feküdni aludni. Arra kelek, hogy valaki rázza a vállam.

- Hm? - pislogok vaksin zaklatóm felé.

- Kelj fel. Lassan kész a vacsi.

Nyújtózom egy nagyot, mire az ízületeim recsegni kezdenek.

- Vacsora? Minek? - dörzsölöm ki az álmost a szememből.

- Nem jó éhesen elindulni.

- Máris, csak előbb fürdök. Bűzlök – szagolom meg magam.

Kicsit rendbe szedem magam és asztalhoz ülünk. Nem tudom miért, de Pon a kedvencemet készítette el.

- Nem sokára indulsz, ugye? - kérdi szomorkásan.

- Igen, éjfélkor. Addig még van egy kis idő. Miért, szeretnél valamit?

- Nem, csak kíváncsi voltam. Majd felhívsz, ha odaérsz?

- Majd reggel. Valamikor hajnalban érkezünk meg.

Vacsora után segítek elpakolni és mosogatni. Körbenézek a nappalin. Elég nagy a felfordulás, ki van ide hozva minden bőröndöm és utazó táskám. Elnyúlnék kanapén, de Pon elkapja a karom és magához húz.

- Hm? - pillantok rá.

- Gyere, fürödjünk le – húz maga után.

Szó nélkül követem. Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó, neki nyom, átkarolja nyakam és megcsókol. Türelmetlenül szabadítjuk meg egymást a fölösleges ruháktól.

- Már most hiányzol – hadarja Pon két csók között.

Elmosolyodom és vad csókot követelek tőle. Mindkettőnknek komoly merevedési gondjai vannak. Mosolyogva veszem észre, hogy nem kell neki sok, hogy kéjesen remegjen karjaim közt. Átkarolom nyakát és közelebb húzom magamhoz. Szabad kezemet kettőnk közé csúsztatom és összefogom merevedésünket. Meglepetten felnyögi és megremeg. Egész testében remeg, próbálja visszafogni nyögdécseléseit. Mielőtt elmenne, elengedem. Belém kapaszkodik, nehogy összeessen. Segítek neki beállni a zuhany alá és megengedem a vizet. Beállítom a megfelelő hőfokot és újra magamhoz húzom Pont. Elszakad ajkaimtól és ahogy letérdel, végig csókolja a testem. Habozás nélkül hajol férfiasságomra, és lassan kezd körözni a nyelvével. Tudja, hogy ez az egyik gyengém, és nagyon jól csinálja. Nedves tincseibe túrok, ezzel biztatva. Megérti néma kérésem, és kezét is beveti. Nem tudom magamban tartani a kikívánkozónyögéseket. Ahogy lepillantok mosolyogva túrok szőke tincseibe. Ahogy engem kényeztet, magához nyúl, hogy előkészítse magát.

- Állj fel – kérem.

Eleget tesz kérésemnek, feláll és a falnak támaszkodva terpeszben háttal áll. Viszont nem hatolok belé.

- Zárd össze a lábad – mondom.

- Mih? - zihál.

Eleget tesz a kérésemnek, és érdeklődve pillant hátra a válla felett. Combjai közé lököm magam, és kezdem ringatni a csípőmet. Ahogy érzékeny heréihez dörgölöm férfiasságom, megremeg és felnyög. Remegések futnak végig testén. Mellkasát a falhoz nyomja, szemeit összeszorítja élvezetében. Ökölbe szorítja kezeit.

- Tetszik? - kérdezem.

- Igen – préseli ki magából – kérlek... nagyon akarlak.

- Mit szeretnél? - farpofái közé dörgölöm magam.

- Téged,... hogy dugj meg – préseli ki magából.

Elvigyorodom, de teljesítem kérését. Csalódottan nyöszörög, mikor hátrébb lépek tőle. Magam felé fordítom és vad csókot követelek tőle. Felhúzom egyik lábát és lassan veszem birtok be forró testét. Átkarolja nyakam, magához húz és felnyög. Összeszorítja a fogát, és nyakam hajlatába fúrja arcát.

- Istenem – nyögöm.

Várok egy kicsit, majd lassan megmozdítom a csípőm. Felsikkant, mire elmosolyodom. Imádom ilyenkor a hangját. Nagyon forró és szűk, nehezen fogom vissza magam. Fülembe szuszog, nyakam harapdálja.

- Még – könyörög.

- Gyere! - könnyedén ölembe kapom.

A meglepettségtől felsikolt. Lábait derekam köré kulcsolja. Lassan belé csúszom. Összerándul a teste, arcát nyakamba fúrja. Kicsit megmozdulok, mire felnyög. Eltalálhatom kéjpontját, mert erősebben szorít magához és felsikolt. Hátra döntöm a fejem és élvezem forró és szűk testét.

- De jó – motyogom.

Nem kell sok, pár lökés, és Pon felsikkant és elélvez, kis késéssel követem én is. Ernyedten kapaszkodik, míg le nem teszi lábait. Továbbra is kapaszkodik, hogy talpon tudjon maradni. Lehúz magához és megcsókol. Mikor biztosan áll a lábán, elengedem és lemosom magunkat. Teljesen kába, nehézkesen mozog, egész testében remeg. Végül lezárom a vizet, így is sokat pocsékoltunk.

- Megállsz a lábadon? - kérdezem, mikor kilépek a zuhany alól.

- Igen, azt hiszem – motyogja.

Törülközőt adok a kezébe, és szárazra dörgölöm magam. Nem tudom mennyi az idő, ezért most nem várom meg, hanem elkezdek készülődni. Törülközővel a derekamon megyek a hálóba, ahol ki vannak készítve a ruháim. Már teljesen fel vagyok öltözve, mikor Pon megjelenik. Csak egy törülköző van a derekán, haja vizesen lapul a fejére.

- Máris készülődsz? De még van idő – motyog.

- Tudom, de nem akarok akkor szedelőzködni, mikor már itt vannak. Te mondtad mindig, hogy ne az utolsó pillanatban készüljek el. Induláskor már csak a csomagokat kell felkapni és mehetünk.

- Igen, én szoktam mondani – ismeri be.

Összeszedegeti a ruháit és felöltözik. Kissé nehézkesen mozog, látszik, hogy sajog a feneke. Már az alvós ruháit veszi fel. Ennyire még nem lehet késő. Végül teljesen kiköltözöm a nappaliba.

- Hiányozni fogsz – motyogja és mellém telepszik.

- Nyugi, pár nap és haza jövök.

- Tudom, de attól még hiányozhatsz – duzzog.

- Mi a szösz? - lepődöm meg – Eddig nem voltál ilyen.

- Már ez is baj?

-Nem, csak nem szokásod.

- Most ilyenem van – von vállat.

Mit mondtam, hogy már megint duzzogni kezd? Eszem megáll. Mi baja van már megint? Sikerült tönkretenni a hangulatot. Ennyit egy kis indulás előtti romantikának. Elmegyek mellette és ledobom magam a kanapéra és várok. Csöndesen jön elő a hálóból, immár felöltözve. Kicsit tesz-vesz. Nem kell sok, és megszólal a telefonom. Tehát megjött a busz.

- Na, mennem kell – állok fel.

- Vigyázz magadra – kéri.

Felveszem a táskám és az ajtóban felveszem a cipőm. Kicsit távolabbról figyel. Meglep és rosszul esik, hogy nem jön csókot adni, de egy fintorral elintézem. Tehát tényleg komolyan gondolja a hisztit.

- Akkor majd jövök – mondom.

- Szia – motyog.

- Szia.

Bezárom magam mögött az ajtót és megyek. Nehézkesen leviszem a bőröndjeimet. A ház előtt más ott a busz és nyitva az ajtó.

- Jó estét – int Takuma, a sofőr.

- Üdv.

Az egyik segítőnk elveszi a holmim és bepakolja. Addig én beszállok és leülök Ruru mellé. Gitárosom álmoskásan pillant rám és már újra alszik is. Elfészkelem magam, és mikor elindulunk, elalszom.

Valamikor reggel arra kelek, hogy a szemembe süt a nap. Még fáradt vagyok, és aludni akarok, így a szemembe húzom a sapkám. Mielőtt még elaludnék, valami a vállamra nehezedik. Oda pillantva látom, hogy Ruru feje az. Nem foglalkozom vele, inkább újra lecsukódnak a szemeim.

A busz zökkenésére és beszélgetésre kelek.

- Hm? - pislogok a fiúkra.

- Ébresztő, megjöttünk – szól Aoi.

Nehézkesen kimászom a fiúk után és nyújtózkodok. Mélyet sóhajtok. Az ízületeim ropognak egy sort.

- Kényelmes volt a vállamra? - kérdezem Rurutól.

- Igen, de kissé csontos – dörzsöli meg az arcát.

Körbenézve látom, hogy egy benzinkútnál vagyunk.

- Jól van srácok, fél óra pihenő – rendelkezik a menedzser.

Első utam a mosdóba vezet, aztán a kasszához, hogy vegyek kávét és valami reggelit. Kicsit magamhoz térek a kávétól. Nem a legjobb, de erős. Még mindenki éledezik, de Ruki más nem bír magával. Már most bombázza Kaolut az ötleteivel. Szegény fickó alig fog fel valamit.

- Ez nem normális – ásítom.

- Hát nem – ért egyet Kai.

A második koffein bomba után végre észhez térek. A büfé előtt cigire gyújtok. A kora reggeli hűvös felébreszt. Ebben talán a kávénak is van szerepe, nem tudom. A kényelmetlen ülés, amit nem szeretek az utazásokban.

- Mi van? - lép mellém Kai.

- Semmi, ébredezek.

- Nemsokára oda érünk.

- Oké – nyújtózkodom.

- Fáj?

- Elfeküdtem magam.

- Megmasszírozzalak? - kérdi, de nem vár választ.

Mögém lép és elkezdi nyomorgatni a vállaimat és a felkaromat. Nagyon erős kezei vannak, hála a sok éves dobolásnak. A nyakam is megnyomorgatja kicsit. Jólesően felnyögök, annyira tetszik. Nem hiába kérem meg drága dobosomat, ha egy jó masszázst akarok.

- Kösz – nyögöm.

- Szívesen – mosolyog.

Megpaskolja a hátam, mire majdnem előre esek. Senki nem hiszi el, hogy mekkora erő van benne.