Shota emlékére

2015.12.12. Adams koncert

Végre eljött a várva várt nap, végre láthatom őket és találkozhatok velük. Lázas készülődés: találni valami ruhát amit felvehetek, a fiúk ajándékát itthon ne felejtsem, de a legfontosabb: a VIP. Annyira izgulok, hogy a föld fölött lebegek.Biztos nagyot alkotnak, végre találkozom velük és lesz közös fotó. A shopot is tuti felvásárolom. A koncert után ott maradok bulizni és csak áradozni fogok, milyen oltári élmény volt. Igen, ez volt nagyjából három héttel ezelőtt.
Most mi van? Eljött a koncert napja, de nem bulizok, nem találkozom velük, de a legfájóbb: nem vagyok boldog. Hogy miért? Mert Shota, majdnem két héttel ezelőtt elhagyott minket. Már soha többé nem láthatjuk, ahogy a koncerten énekel, nem hallhatjuk mesteri gitárjátékát. Sajnos mindig olyanoknak kell mennie, akik még maradhatnának és még nem jött el a távozás órája.Mint oly sokaknak, az ő ideje se jött még el. Az, hogy elhagyott minket, hatalmas űrt hagy minden ÉVA szívében, és ezt az űrt nem lehet pótolni. De az a rövid idő amíg ő itt volt, elég volt arra, hogy sok mindent megtanítson nekem, nekünk, mindenkinek. A mai nap az emlékezésről szólt. Nem hiszem, hogy Shota örül, hogy sírni és gyászolni látott minket. Szerintem jobban örülne, ha mosolyognánk. Lehet, hogy már nincs velük, de amíg az emlékét és a szeretetét megőrizzük, ő tovább fog élni. Biztos mosolyogva figyel minket, és ha szükségünk van rá, ő ott lesz, és segít.

Nyugodj békében Shota. Emléked örökké élni fog.