Angyalbőrbe bújt démon 25. fejezet

25. fejezet

Minden jó dolog egyszer véget ér, így a szabadság is. Mivel Kamijónak be kell mennie a stúdióba, hogy felvegyék a következő albumot, így hazamegyek. Tudom, milyen ez az időszak, csak aludni jön majd haza. Felajánlotta, hogy maradjak, ha akarok, de inkább nem. Ismerem magam, nem tudnék sokáig rendet tartani, és a takarításhoz sem értek. Nem akarom, hogy hullafáradtan még takarítania kelljen. Mikor belépek a lakásomba, elhúzom a szám. Eddig fel se tűnt, mennyire személytelen, és… olyan tipikusan én. Sötétítők elhúzva, CD-k, ruhák, egyéb dolgok szanaszét, mintha egy tornádó söpört volna itt végig.
- Otthon, édes otthon – fintorgok.
Furcsa, eddig szerettem itthon lenni, jó volt, de most már nem annyira. Megszoktam a rendet, a tisztaságot, furcsa most ez a környezet. Annyira más. Míg Kamijónál olyan volt, mintha egy palotában laknék, ez a hely egy lyuk, ahhoz képest. Most zavar a mindent körülvevő, betöltő csönd. Fáradtan elnyúlok a kanapén, próbálok pihenni, lélekben felkészülni a munkára, és még valamire. Valamire, ami sokkal rosszabb, mint Kaoru rabszolga-hajcsárkodása. Maga, Kaoru.
Lélekben felkészülve megyek a stúdióba. Van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz akkora szerencsém, hogy Kao elfelejtse, a foci utáni ivászatot. Ő még az elefántokat is megszégyeníti, az emlékezés terén. Mint mindig, most is én érkezem utoljára. Leader-sama sokatmondó pillantásokat küld felém, ebből tudom, hogy szünetben kínvallatásban lesz részem. Zene helyett összeülünk véglegesíteni az új album dalait, borítóját, miegyebét. Nekem mindegy, hogy mi kerül rá, mert csak énekelnem kell. Vajon Kamijóék, hogy haladnak? Már biztos készülnek a felvételek, és már túlesetek ezeken a macerákon. Mázlisták. Ha ezt tudom, ráértem volna még többet késni, vagy délre bejönni. Mire elaludnék, Toshi oldalba bök, mondván, elkészültünk.
- Ezt leadom, és kezdhetjük a felvételeket – mondja Kaoru és elmegy.
- Nagyon kómás vagy. Ennyi dolgod volt a pihenő alatt? – vigyorog Dai.
- Tudod, sok erőt felemészt a semmittevés – sóhajtok fel.
- Na, de ennyit?
- Képzeld.
Toshi kezd arról magyarázni, hogy ő mivel töltötte a szünetet. Nagyjából mindenki ugyanazt csinálta, elutazott a szüleihez. Csak én maradtam otthon. Bár… nem egészen, mert nem a saját lakásomon voltam. Míg nála voltam, feltöltődtem energiával, ami azonnal szertefoszlott, amint visszamentem a saját lakásomra. Kao visszajön, kijelenti, hogy ideje ebédelni. Toshi és Die versenyt futnak a büfébe, én is mennék, de Kaoru nem engedi.
- Nem jöttök? – kérdi Shin.
- Mindjárt, van egy kis beszédem Kyoval – mondja Kao.
Dobosom csak bólint, és kimegy.
- Mondjad, ne kímélj – sóhajtok lemondóan.
- Na, kezdj mesélni – fonja össze karjait.
- Ne kezd, nem vagyok gyerek.
- Ne térj ki. Együtt vagytok?
- Igen, együtt. Azon a nagy bulin jöttünk össze, de ezt már mondtam.
- Tudom, de ugye tudod, hogy nem igazán örülök?
- Mert? Mi bajod van?
- Féltelek. Tudom milyen vagy, mikor csalódsz, és ezt akarom elkerülni. Nem olyan rég Toshi miatt voltál idegroncs.
- Az más! Össze sem lehet hasonlítani ezzel!
- Lehet, de ha az a fickó szórakozik, akkor mi lesz? Padlóra küld, és kanalazhatunk fel, vagy még rosszabb. Nem akarlak a pszichiátrián látogatni. Ezt ne kérd tőlem.
- Miattam nem kell oda menned - jegyzem meg.
- Kyo… - nem sok jót ígér a hangja.
- Kérlek, ne kezd, Kao, nem akarom, hogy ellenem fordulj.
- Nem fordulok ellened, épp védeni próbállak, ha engednéd.
- Kedves, de most nem a védelmed, hanem a támogatásod kell.
Idegesen megdörzsöli az arcát, leül a fotelba.
- Mi lesz, ha ez kiderül? – tereli a témát.
- Nem fog – makacskodom.
- De ha mégis.
- Azon ráérünk akkor agyalni.
- Kami-sama – dől hátra, és sóhajt lemondóan.
- Hé, nyugi, nem lesz gáz – lépek elé.
- Remélem.
A térdére támasztja a könyökét, tenyerébe temeti az arcát. Most nagyon kikészítettem. Ritkán látni így. Elé lépek, a mellkasomhoz húzom a fejét és rátámasztom az állam.
- Ne aggódj ennyire – mondom.
- Csak ne legyen baj. Tartom a hátam, amíg tudom, de félek, nem elég szélesek ehhez a vállaim.
- Akkor itt vagyok, segítek neked.
Morog valamit, de nem értem. Egy ideig így maradunk, majd feláll.
- Menjünk enni, éhes vagyok.
Pár lépéssel lemaradva követem. Tudom, nem boldog, de majd megbékél, ha nem, így járt. Csak mert neki nem tetszik, nem hagyom el a vámpírt. A nap tovább részében, Kao nem szól hozzám, látszik, hogy próbálja megemészteni a hallottakat. Ha nem is fog teljesen megbékélni a helyzettel, elfogadja, és a háttérben marad. Mint mindig, ha kell, előlép és segít. Folytatjuk a próbát, mint mindig, késő estig bent maradunk. Mikor már megyünk haza, megnézem a telefonom, egy nem fogadott hívásom van Kamijótól. Felhívom, remélem, még ébren van. Elvégre, a vámpír éjszakai lény.
- Hm? – morog.
- Felébresztettelek? – kérdem.
- Igen, ezek szerint most vetted észre, hogy hívtalak.
- Igen, miért kerestél?
- Hogy tudnánk-e majd valamikor találkozni.
- Felőlem bármikor. Ha akarod most is átmehetek.
- Jó lenne, de holnap hajnalban kezdünk.
- Mert?
- Klipforgatás lesz egész héten – ásít egy nagyot.
- Akkor nem látlak – fintorgok.
- Sajnos. De ha minden igaz, Pénteken végzünk, aznap aludni fogok. Szombaton átjössz?
- Megbeszéltük.
- Oké, viszont alszom, majd hívlak.
Mosolyogva bontom a vonalat. Jó volt hallani álmos hangját. Így se hallottam még.

Tökéletes színjáték 15. fejezet

15. fejezet

2 héttel később...

Hizaki már kora reggel kiugrott az ágyból. Fáradt volt, alig aludt az éjszaka. Alig hitte el, hogy végre eljött a nagy nap. Ugyan nem az esküvő, de most már hivatalosan is jegyesek lesznek. Már látta a ruháját, de akkor nem volt még kész, csak felpróbálhatta. Mikor megjelent Shinya, legszívesebben a nyakába ugrott volna.

- Hadd lássam! - toporgott.

- De türelmetlen vagy – mosolygott a szobalány.

Csúnyán nézett barátnőjére, aztán elnevették magukat. Shinya elővette a háta mögül a hatalmas dobozt, amit Hizaki kikapott a kezéből. Az ágyhoz szaladt, letette és kapkodva kinyitotta. Gyermeki lelkesedéssel bontotta ki a csomagolópapírból és kapta ki belőle. A lélegzete elállt, mikor meglátta a ruhakölteményt. Fehér, halvány rózsaszín csipkével és fodrokkal, élénkebb rózsaszín szalagokkal és masnikkal.

- Ez mese szép – emelte maga elé és fordult a tükör felé.

- Biztos tetszeni fogsz a vőlegényednek.

- Remélem.

- Biztos így lesz. Látszik rajta, hogy nagyon szeret téged.

Hizaki nézegette magát a tükörben, míg Shinya előkészített mindent. Ugyan előttük volt még az egész nap, de már most elkezdtek készülődni.

- Gyere, megmosom a hajad – kérte Shinya.

- Máris!

Ekkor kopogtak.

- Szabad! - kiáltotta Hizaki.

Legnagyobb meglepetésükre Kaoru lépett be.

- Üdv hölgyek – mosolygott.

- Mi szél hozott? - fordult felé Hizaki.

- Ajándékot hoztam Shinyának.

Kaoru az értetlen tekintetek kereszttüzében lépett Shinyához és egy nagyobb csomagot nyújtott át neki.

- Nekem? - csodálkozott Shinya.

- Igen, hiszen megmondtam, mit szeretnék ma este – azzal egy sejtelmes mosolykíséretében távozott.

- Ez mi volt? Mit beszéltetek meg? - kíváncsiskodott Hizaki.

- Kaoru megkért, hogy vegyek részt a bálon abban a ruhában amit ő ad, és táncoljak vele.

- És ezt csak most mondod? Mikor akartál szólni? - nézett megrovóan szobalányára Hizaki.

- Én... Ne haragudj.

- Na, ha velem végeztél, te jössz. Csodásan kell kinézned.

- De...

- Semmi de! Mérges vagyok rád, amiért nem szóltál.

- Sajnálom – hajtotta le a fejét Shinya.

Hizaki hangjában nyoma sem volt haragnak, de még csak rosszallásnak sem. Hosszú idő után jöttek elő a fürdőszobából. Hizaki egy törülközőbe csavarta frissen mosott haját.

- Mutasd, mit kaptál a bátyámtól! - dobta le magát az ágyra Hizaki.

Shinya remegő kézzel nyitotta ki a csomagot. Egy összehajtogatott levendula színű ruha volt benne. Sötétebb lila cérnával hímzett minta díszítette. A ruha sokkal egyszerűbb volt, mint Hizakié. Shinya felemelte és maga elé tartotta. Mikor meglátta magát a tükörben, elakadt a lélegzete.

- Ez mese szép – nyögte.

- Gyönyörű vagy – mosolygott úrnője - Nézd van itt más is – lelkendezett.

- Mi?

Hizaki a kezében tartott egy ékszeres dobozt, ami magában rejtett egy pár gyöngy fülbevalót és nyakláncot.

- Édes Istenem – nyögte Shinya.

- Mese szép.

- Kaoru ezt... nekem...

- Nagyon úgy néz ki. Oda van érted.

Shinya nem tudott betelni a gyönyörűséggel. El se hitte, hogy ilyen ajándékokkal halmozzák el. Kezdett reménykedni, hogy ha úrnője álmai valóra válnak, akkor talán az övéi is.

- Gyere, sose leszel készen a bálig. Meg akarod várakoztatni a bátyám?

- Nem – lehelte.

Hagyta, hogy Hizaki leültesse és frizurát készítsen neki. Hizaki befonta szobalánya hosszú haját, majd a fonatot felcsavarta, majd csatokkal rögzítette. Smink gyanánt egy kis púder szolgált.

- Gyönyörű vagy. Menj, öltözz!

Shinya eleget tett az utasításnak és új ruhájával a kezében a paraván mögé vonult. Még sose hordott ehhez hasonló ruhát, idegennek érezte magán. Mikor végzett, félve lépett elő. Hizaki elmosolyodott, mikor meglátta.

- Gyönyörű vagy. Kaoru el fog ájulni, ha meglát – mosolygott Hizaki.

- Ha te mondod.

Hizaki megcsóválta a fejét. Nem értette, hogy lehet barátnőjének ilyen kevés önbizalma.

- Ne félj – nevetett Hizaki.

- Igyekszem.

- Csak a bátyámmal fogsz táncolni.

- Ettől meg kéne nyugodnom?

Összenevettek. A jókedvű kacagásuknak a kopogás vetett véget. Kaoru lépett be, de megtorpant, mikor megpillantotta a lányokat.

- Hogy tetszik? - lépett távolabb Hizaki.

- Sokkal szebb, mint hittem – préselte ki magából.

- Köszönöm – pirult fülig Shinya.

Kaoru odalépett hozzá, hogy jobban szemügyre vegye. Hizaki felállt, hogy a férfi körbe járja. Kaoru kinyújtotta a kezét és körbe forgatta Shinyát. Elámulva nézte a lányt.

- Remélem tudod, hogy nem engedlek el maga mellől – mosolygott Kaoru.

Shinya elmosolyodott, és hagyta, hogy a férfi kivezesse a szobából. Hizaki csöndesen követte őket.

- Mi lesz a program? - kérdezte.

- Fogadjátok a vendégeket, aztán ebéd és egészen hajnalig tart a bál – vázolta fel tervet Kaoru.

Végig mentek a folyosókon, egészen a hatalmas trónteremig. A hatalmas ajtó előtt Gackt és Kamijo várta őket. A herceg arca felragyogott ahogy meglátta szeremét.

- Úrnőm – hajolt meg Gackt.

- Mesés vagy – mosolygott a herceg.

- Köszönöm – mosolygott.

- Kérhetek egy kis figyelmet? - vonta magára a figyelmet Gackt – Kaoru uram kérem, fáradjon be és érezze jól magát. Kamijo úr és Hizaki úrnő, önök később mennek be, addig Jasmine királynő köszönti a vendégeket. Kamijo úr köszöntője után lesz az ebéd, utána a vacsoráig zene, tánc és az ifjú pár tiszteletére – vázolta a programot.

- Értettük – biccentett Kamijo.

- Ha megbocsátanak, jelenésünk van – lépett be a terembe Kaoru, Shinyával az oldalán.

Shinya mély levegőt vet, és a férfiba karolva belépett a terembe. Többen felfigyeltek rájuk, amitől Shinyának menekülhetnéke támadt.

- Mindenki minket néz – suttogta remegő hangon.

Soha nem volt még a figyelem középpontjában, mindig láthatatlan volt.

- Tudom, de ne félj. Azért néznek téged, mert olyan gyönyörű vagy – mosolygott rá biztatóan Kaoru.

- Veszélyez.

Kaoru nem mondott semmit, csak megszorította a kezét. Hamar kikerültek a tekintetek kereszttüzéből, amitől Shinya megnyugodott. A királynő trónusához léptek és meghajoltak. A lány még elcsípte a királynő mosolyát. Kaoru egy félre eső ablakhoz vezette kísérőjét.

- Örülök, hogy itt vagy – nézett Shinya hatalmas szemeibe.

- Ugyan, én köszönöm a meghívást – hallgatott el egy pillanatra – Nem kellemetlen számodra, hogy velem mutatkozol? Egy szolgálóval?

- Ha az lenne, szerinted elhívtalak volna?

- Nem, nem hiszem.

- Akkor?

Shinya zavarában elmosolyodott. Nem tudott mit felelni. Magam sem értette miért viselkedik így, ahelyett hogy örülne, hogy Kaoruval lehet. Nem bírt sokáig a meleg barna szemekbe nézni. Ahogy csillogtak, annyi érzelem kavarogtak bennük. Megborzongott, mikor Kaoru végig simított az arcán és nyakán. Reszketegen felsóhajtott.

- Olyan puha és lágy a bőröd – suttogta.

- Uram...

- Hívj a nevemen.

- Kaoru.

- Végre – mosolygott lágyan – Tudod mióta vártam, hogy végre a nevem halljam a szádból? Ennek örülök.

Kaoru a lány álla alá nyúlt és megemelte a fejét. Hüvelykujját végig húzta a lány ajkain. Tenyere a lány tarkójára csúszott és közelebb húzta magához, hogy végre megízlelje a kívánatos ajkakat. Shinya szemei kikerekedtek és elakadt a lélegzete. Az oly régóta áhított ajkak végre az övéire tapadnak. A puha kéz lesiklott a nyakán és hátán, egészen a derekáig és közelebb húzta magához. Bizonytalanul fonta karjait a férfi dereka köré. Engedett a férfi kívánságának és viszonozta szenvedélyes csókját. Kaoru volt, aki elhúzódott. Mosolyodva nézett a lányra és megcirógatta az arcát.

- Végre. Már vártam erre – dorombolta mély hangon.

- Tényleg?

- Igen, csak te annyira félős vagy – kuncogott.

- Sajnálom – sütötte le a szemét.

Kaoru újabb csókot lopott kedvesétől.

- Nem baj, ez tetszik benned. Olyan tiszta és ártatlan. Pont ez az, amit szeretek benned.

- Sz... Szeretsz?

- Igen.

Shinya szemében könnyek csillantak meg. Sose hitte, hogy eljön ez a pillanat. Kaoru letörölte a kibuggyanó sós cseppeket.

- Ne sírj – kérte.

- Csak annyira boldog vagyok.

- Hát még én.

A férfi újra megcsókolta volna, de ajtónyitódás vetett véget a pillanatnak. Odafordultak, de nem engedték el egymást.

- Most jött meg a húgom – állapította meg.

Nem volt nehéz kitalálni. Felzúgott a tömeg, ahogy belépett Kamijo és Hizaki. Az ifjú pár végig ment a tömeg alkotta sorfal közt, egészen az emelvényig. Jasmine mosolyogva figyelte a közeledő ifjú párt. Mindketten mosolyodtak, szinte ragyogtak a boldogságtól. Kamijo és Hizaki a királynő mellé értek és a leültek a számukra fenntartott trónra.

- Egy kis figyelmet kérek! - emelte fel a hangját Jasmine.

Mindenki elhallgatott, és érdeklődve fordult feléjük.

- Szeretnék pár szót szólni – állt fel Kamijo – Mindenek előtt, szeretnék köszönetet mondani a menyasszonyom nevében, hogy ennyien eljöttetek. Ezen kívül szeretnék köszönetet mondani még Yukinak is, hogy ilyen gyönyörű lányt kapok tőle – mosolygott a férfira – Hálás vagyok apámnak is, hogy ilyen kiváltságban részesítette a családot. Csak jót tudok mondani róluk. Yuki a leghűségesebb bizalmasunk, és a családom feltétlen bizalmát élvezi. De, hogy ne csak őt dicsérjem, szólhatnék pár szót a fiáról, Kaoruról. Még nem ismerem igazán, de ezt lesz idő bepótolni. De ha már itt tartunk – nézet körbe – Hol van?

Az emberek elhúzódtak távolabb léptek az említett férfitól. Shinya arcába szökött a vér és zavarában közelebb lépett Kaoruhoz.

- Megkérném Kaorut és bájos partnerét, hogy fáradjanak ide. És kérem, vigyázzon a hölgyre, nehogy valaki elcsábítsa – mosolygott hamiskásan Kamijo.

Megvárta, míg Kaoru és Shinya elfoglalják a helyüket mellette.

- Most, hogy teljes a család, épp ott tartottam, hogy Hizaki egy valódi földre szállt angyal, egy igazi ajándék. Remélem, hogy boldog lesz majd az oldalamon – mosolyogva fordult szerelméhez – Folytatódjon az ünnepség!

Felhangzott a zene és a terem szinte életre kelt.

Tökéletes színjáték 14. fejezet

14. fejezet

Shinya mosolygott úrnője lelkesedésén. Többször látta, hogy Hizaki milyen boldog Kamijo társaságában, és azt is, hogy a herceg mennyi oda van úrnőjéért. Remélte, hogy boldogok lesznek majd együtt. Örült, hogy úrnőjének teljesül az álma, és ahhoz mehet feleségül akit szeret. Sose hitt igazán a mesékbe, de most látta, hogy valóra válhatnak az álmok.

- Egyeseknek biztosan – motyogta.

Csak remélni merte, hogy egyszer az ő álma is valóra válik, még akkor is, ha reménytelen is. Mindennél jobban szerette volna, ha Kaoru észreveszi őt.

Megrázta a fejét, hogy elkergesse keserű gondolatait. Nem akart szomorkodni, inkább örült úrnője boldogságának. Végig nézett a szobán, és úgy döntött rendet rak és mindent előkészít a lefekvéshez, arra úrnőjének ne legyen gondja. Mikor végzett, elégedetten nézett végig a szobán.

- Shinya, te vagy az? - halott meg egy mély hangot a háta mögött.

- Igen? - fordult meg ijedten.

Elakadt a lélegzete, Kaoru állt az ajtóban.

- Miben segíthetek? Máris előkészítek mindent... - hadarta.

- Nem azért jöttem, hogy megszidjalak. Nem láttad Hizakit?

- Kamijo herceg találkozót kért az úrnőtől. Nem tudom mikor jön vissza.

- Miért? Mit akar a húgomtól este?

- Nem tudom uram, sajnálom. A herceg nem mondott semmit.

- Mindegy, majd később beszélek vele.

- Tehetek érted valamit?

- Nem, eleget dolgoztál ma már. Nem akarsz pihenni?

- Még van dolgom.

- Mi?

- Előkészíteni az ön és Hizaki úrnő ruháit, rendbe tenni a szobákat.

- Az ráér.

Shinya lélegzete elakadt, mikor Kaoru elmosolyodott. A tökéletes arcon, egy tökéletes mosoly. Shinya mindig is szerette ha Kaoru mosolyog.

- Örülök, hogy velünk jöttél – törte meg a beállt csendet Kaoru.

- Tényleg? - alig akart hinni a fülének.

- Igen, nem csak a húgom miatt. Ha ő nem, én hívtalak volna.

Shinya hatalmasra nyitotta szemeit. Sose hitte volna, hogy Kaoru ilyeneket mond neki. Tényleg maga mellett akarja tartani őt?

- Jól hallottad – mosolygott továbbra is – Azt akarom, hogy mindig mellettem legyél.

- Így gondolja?

- Igen, és ezt komolyan mondom. És mint említettem, nem Hizaki miatt.

Kaoru előszedte a legtitokzatosabb mosolyát, majd távozott, magára hagyta Shinyát. A lány semmit sem értett, teljesen össze zavarodott. Nem értette, hogy jól hallotta-e, amit az imént hallott. Kaoru tényleg maga mellett akarja tartani?Ennél szebbet még soha nem hallott ura szájából. És az a titokzatos mosoly... mit akar ez jelenteni? Remegve ült le az első székre. Fülében visszhangoztak Kaoru szavai. Próbálta lenyugtatni hevesen dobogó sz ívét. Mikor csillapult idegessége, erőt vett magán és elindult a szállása felé. Annyira a gondolataiba és az imént hallottakba merült, hogy mikor észbe kapott, már az ágyban forgolódott.

Egész éjszaka nem jött álom a szemére, reggel pedig kialvatlanul kelt. Hideg vizes arcmosás és a reggeli teendők elvégzése után elment, hogy felkeltse úrnőjét. Legnagyobb meglepetésére Hizaki már ébren volt, ugyan hálóruhában, de vidáman fordult felé.

- Látom, boldog vagy – lépett be a szobába Shinya.

- Nem is tudod mennyire – táncolt körbe Hizaki.

Shinya mosolyogva figyelte úrnőjét, és megágyazott. Míg rendbe rakta a szobát, míg Hizaki szórakozottan üldögélt az ablakban.

- El kell mondanom mi történt – ragadta meg Shinya kezét és rántotta maga mellé az ágyra – Elhívott a rózsa lugasba, és ott megkérte a kezem – lelkendezett.

- Tényleg? - csodálkozott Shinya.

- Igen – mutatta meg a jegyajándékot – Azt mondta, családi örökség. És azért kéri meg a kezem, mert szeret engem, és azt akarja, hogy önszántamból menjek hozzá, ne kötelességből. Istenem, Shini, valóra vált az álmom. El se tudom mondani mennyire boldog vagyok.

- Nem is kell. Látszik rajtad – mosolygott Shinya.

- Alig hiszem el, hogy ez a valóság és nem álmodom – újra körbe pördült.

- Jobb ha elhiszed, mert ez mind megtörtént.

Hizaki ha lehet, még jobban mosolygott és újra körbe pördült.

- Örülök, hogy ennyire boldog vagy. Akkor most már szívesen hozzá mész?

- Igen, nagyon várom már.

- De ugye tudod, hogy előbb van az eljegyzési bál és csak utána az esküvő?

- Tudom. De még a bál is messze van – nyafogott Hizaki.

- Csak két hét.

- Az rengeteg idő.

- Hidd el, gyorsan eljön a nap. Addig van időd kiválasztani a ruhát, vagy varrathatsz. Tökéletesnek kell lenned.

- Annyira izgatott vagyok.

- Bízz mindent rám.

- Köszönöm.

- Ez a dolgom.

Shinya egy darabig figyelte, ahogy úrnője táncos léptekkel körbe jár a szobában. Jót mosolygott rajta.

- Mi a baj? - termett hirtelen előtte Hizaki.

- Csak elgondolkodtam.

- Min?

- Tegnap este Kaoru érdekeset mondott.

- Tényleg? Mit?

- Miután elmentél, bejött ide, mert keresett valamiért. Nem mondta. De azt igen, hogy örül, hogy itt vagyok. Azt mondta, hogy ha te nem, akkor ő hozott volna el magával. Azt is hozzá tette, hogy mindig szeretné a vele lennék – a végét szinte csak suttogta.

- Tényleg ezt mondta? - hüledezett Hizaki.

- Igen. Még most se hiszem el.

- Látod, mondtam hogy kedvel téged.

- Annyira hihetetlen.

- Ugyan, ne butáskodj.

Shinya a gondolataiba merült. N em mert bizakodni, nem akarta áltatni magát azzal, hogy Kaoru felfigyel rá.

- Engedelmeddel megyek. Még sok a dolgom – állt fel.

- Menj csak.

Shinya elsietett, hogy ellása a feladatait. Remegő kézzel kopogott be Kaoru szobájába.

- Gyere be! - hallotta ura mély hangját.

- Jó reggelt – hajolt meg.

- Most már jó – mosolygott a férfi.

Shinya próbált mindenhova nézni, csak Kaorura nem. Sikerült is, amíg megágyazott, de mikor a ruhás szekrényhez lépett, szembe találta magát egy széles mellkassal.

- Mi ez a meglepett arc? - simított végig a lány arcán.

- Se... semmi – hadarta.

- Ugyan, látom mennyire elpirultál – mosolygott a férfi.

- Zavarba hoz.

- Sajnálom.

Ahogy Shinya belenézett a sötét szemekbe, teljesen elveszett. A tökéletes arc, formás ajkak, sötét szemek. Nem tudta levenni a tekintetét a sötét íriszekről. Foglyul esett és képtelen volt szabadulni. Minden erejét összeszedve elfordította a tekintetét.

- Uram, kérem, hadd végezzem a dolgom – kérte remegő hangon.

- Túl sokat dolgozol. Pihenj.

- Kedves, de nem lehet. Elő kell készítenem Hizaki úrnő eljegyzési ruháját. Ami azt illeti, az önét is.

- Mikor is lesz a bál?

- Két hét múlva.

- Az rengeteg idő.

- Nem annyira.

- Remélem eljössz.

- Hogy én? - hökkent meg.

- Igen. De nem csak szolgáló.

- Ezt hogy érti?

- Nagyon remélem, hogy majd táncolsz velem.

Shinya szava elakadt. Ez most komoly?

- De uram... - próbált ellenkezni.

- Semmi de! Majd küldök egy ruhát, és szeretném, ha az lenne rajtad.

A lány úgy érezte megszédül. Csak azt ékikerülte a férfitrezte, hogy két erős kar fonódik a dereka köré.

- Ennyire nem kell félned. Jó kezek közt vagy – mosolygott sejtelmesen Kaoru.

- Én... én...

Kaoru válasz helyett, gyengéden végig simított Shinya arcán. Shinya érezte, hogy arcába szökik a vér, fülében hallotta vére lüktetését.

- Gyönyörű vagy, mikor elpirulsz – suttogta mély hangon a férfi.

Kaoru talpra állította, de nem engedte el. Shinya Kaoru vállba kapaszkodott. Érezte, ha nem teszi, összeesik. Még sose volt ilyen közel a férfihoz. A ruha vastag anyaga ellenére is érezte a domborodó izmokat. Mikor eljutott a tudatáig mit is csinál, elengedte a férfit.

- E... Elnézést – dadogta és gyorsan kikerülte Kaorut.

Kikerülte a férfit és ruhásszekrényhez sietett. Remegő kézzel kotorászott a ruhák között. Maga sem tudta mely darabokat keresi, inkább csak a figyelmét próbálta elterelni. Még mindig magán érezte Kaoru ölelő érintését, teste melegét, karja izmait. Legszívesebben lerogyott volna egy székre, mert a lábai alig tartották. Hihetetlen erőfeszítésbe került, hogy kiválasszon néhány ruhát, majd szembe forduljon vele.

- Mennem kell – adta át a ruhákat.

- Miért?

- Dolgom van.

- Menni akarsz? Jobb lenne, ha maradnál.

- Muszáj mennem.

- Te mit szeretnél?

Shinya érezte, hogy újra elpirul. Óvatosan elhúzódott a férfitól. Sietősen távozott. A folyosón szerencsétlenségére összeütközött valakivel. Az egyetlen, amit felfogott azaz, hogy a földre esik és puha fehér anyag takarja el előle a világot.

- Ó egek! Nagyon sajnálom – hallott egy ismerős hangot.

- Én sajnálom – rántotta le a fejéről a vásznat.

Meglepetten pillantottak egymásra Toshiyával. Sűrű bocsánatkérések közepette, összekapkodták a szét szóródott holmit.

- Segítek – vette át a terhek felét Shinya.

- Köszönöm. Kicsit sok, ezért nem láttalak – mentegetőzött.

- Ugyan, én sem figyeltem.

Egymásra nevettek és elindultak a mosoda felé. Jókedvük nem tartott sokáig, csak a következő fordulóig, mert Toshiya egy mellkasba ütközött. A lány nekitántorodott Shinyának, így újra elejtették terhüket.

- Édes Istenem – nyögte Toshiya – Teru herceg! Szörnyen sajnálom – térdelt le, hogy felvegye a vásznakat.

- Toshi – mosolygott Teru – Még mindig Teru.

A lányok sietősen elkezdték felszedegetni az elejtett holmikat. Legnagyobb meglepetésükre, Teru lehajolt és segített nekik.

- Óvatosan lányok – mosolygott a férfi.

Teru végigsimított Toshiya arcán, mire a lány fülig pirult.

- További szép napot, ne erőltessétek meg magatokat – mosolygott rájuk és távozott.

A két lány csodálkozva pillantott utána, aztán egymásra.

Angyalbőrbe bújt démon 24. fejezet

24. fejezet

Reggel a nap sugaraira kelek. Morcosan fordulok a másik oldalamra, hogy Kamijo arcával találjam szembe magam. Olyan ártatlan, mint egy angyal. Elmosolyodom, és kimászom mellőle. Meglepem egy reggelivel. Nagyjából kiismerem magam a konyhában, szóval nem lesz gáz. Felteszem főni a kávét, jöhet a reggeli. Mivel főzni nem tudok, nem akarom felgyújtani a konyhát, így maradok a szendvicsnél. Mire elkészülök, a kávé is kész. Két erős kar kulcsolódik a derekamra, és egy puha ajak a nyakamra.

- Felkeltél? – mosolyodom el, megborzongok.

- Igen, mert nem voltál mellettem.

Megcsóválom a fejem, megfordulok ölelésében.

- Ülj le, kész a reggeli – mondom.

Lop egy csókot, majd leül. Elé teszem a szendvicset, a kávéval együtt. Csöndesen megreggelizünk, aztán elmosogat. Ahogy elnézem őt, egy furcsa gondolat kezd egyre inkább kikívánkozni belőlem.

- Válaszolnál egy kérdésemre? – bukik ki belőlem.

- Persze, amit csak akarsz – ereszt meg egy mosolyt.

- Tudom, már megbeszéltük a bizalom kérdését, de miért nem egy nővel kezdesz? Miért velem? Miért engem választottál?

- Nem én választottalak. Téged nekem szántak.

- De miért engem? Áruld el!

- Azt nem tudhatom. Nem tudhatjuk sose, hogy kit választanak nekünk az égiek.

- De miért nem egy nő? Vagy a férfiakat szereted?

- Ezen még nem gondolkoztam, de nem tartom magam melegnek. Volt régen kapcsolatom nőkkel, de nem volt az igazi. Később rátaláltam Jasminere. Vele jobb volt, mint bármelyik, korábbi kapcsolatom.

Erre elhúzom a szám, nagyon rosszul esik ezt hallani.

- Igazából, sose érdekelt igazán, a nemi beállítottságom. Mindig a szívemre hallgattam, az ilyen kérdésekben. És veled mi a helyzet? Te minek tartod magad?

- Biszexnek. A férfiakkal csak egyéjszakás kalandjaim voltak, kapcsolatom eddig csak nőkkel volt.

- Akkor miért vagy még velem, ha nem kellet pasi hosszútávra? – kérdezi kissé sértett hangon.

- Mert nem éreztem irántuk semmit. Csak szex volt. Veled más a helyzet.

- Mégpedig? Miben különbözöm, a többitől?

Türelmesen vár, rágyújt egy cigire.

- Szerinted? Nem nyilván való? – térek ki a válasz elől.

- Mondd ki! Hallani akarom!

Makacsul hallgatok. Nem akarom kimondani. De miért? Miért nem merem? Ő már, ha nyíltan nem is, de kimondta, hogy fontos vagyok neki. Legyek én, aki először kimondja? Talán…

- Mert… - veszek egy mély levegőt. – Fontos vagy nekem.

Nem felel, csak lágyan elmosolyodik. Feláll, mellém lép, és az asztalra támaszkodik. Államnál fogva maga felé fordítja a fejem, és lágyan megcsókol.

- Mertem remélni – suttogja.

- És te? Halljam!

Ha már velem kimondatta, az a minimum, hogy ő is megteszi.

- Nem egyértelmű?

- Mondd ki! Tudni akarom!

Elmosolyodik, magához húz egy csókra. Felhúz a székről, átkarolom a nyakát. Két kezével közre fogja az arcom, elválik tőlem, és csillogó szemekkel pillant rám.

- Ez nem elég? – kérdi, bársonyos hangon.

- Nem, nem elég.

- Telhetetlen vagy – és ismét ajkaimra marna, de elhajolok.

- Ezzel nem kenyerezel le. Ez nem elég.

- Szeretlek – suttogja ajkaimnak, most már hagyom, hogy megcsókoljon.

Végre kimondta. Igaz, kis rásegítéssel, ugyan, de végre kimondta!

Mivel mára nincs semmi program, és még szünet van, így átvonulunk a nappaliba, ő betesz valami zenét, hogy tudjon szöveget írni, én a laptopot szedem elő, füles a fejemre, zene, és kezdődjék az munka. Néha rápillantok Kamijora, de elmélyülve ül a fotelban, nagyon gondolkozik. Mikor elkészül, újra elolvassa, amit írt, majd egy fintor kíséretében összegyűrve elhajítja valahova.

- És még nálam van kupi – kuncogok.

- Néha én is megengedhetem magamnak a trehányságot.

- Ez célzás akart lenni? – kérdem gyanakodva.

- Nem, meg se fordult a fejemben.

- Na persze – visszaveszem a fülest, folytatom a munkát.

Nincs sok ötletem, így a szövegírást hagyom, inkább a zenével próbálkozom. Van egy csomó irományom, aminek még nincs zenei aláfestése, hát próbálok összehozni valamit. Megtalálom az egyik régi írásom, amihez nem találtunk zenét. Pont most kezdődik egy pörgős X Japan szám. És meg van az isteni szikra! Köszönöm Toshi, köszönöm X! Nem véletlenül vagytok a kedvenceim, mert ti aztán tényleg tudtok! Ha valaki megkérdezné, hogy szerintem melyik a legjobb japán banda, gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy az X Japan. Órákon át dolgozom, megírom az összes zenesávot, még a dobot is. Nehéz lesz, de Shinya megcsinálja. Az ő szavaival élve: „Ha Yoshiki-sama meg tudja csinálni, akkor én is”. Kaoru is elégedett lehet, mert látja majd, hogy nem ültem, és meresztettem a seggem a pihenő alatt. Egy fáradt sóhaj kíséretében kiveszem a fülest a fülemből, és hátra dőlök.

- Kész vagy? – ül mellém Kamijo, és kezdi masszírozni a vállam.

- Igen, végre két év után kapott zenét egy dalom.

- Ügyes vagy.

- És te hogy haladsz?

- Két szöveg, de fogalmam sincs, milyen zene legyen alá.

- Megmutatod?

- Egy feltétellel, csak ha te is.

- Megbeszéltük.

- De mindenekelőtt, együnk.

- Van valami kaja?

- Itthon nincs, de tudok egy helyet, ahol finomat főznek.

Vigyorogva vesszük a cipőt, a farmerkabátot, és már megyünk is. Igazán jó úgy dolgozni, hogy mellettem van. Nagy meglepetésemre, nem egy elegáns étterembe visz, hanem a sarki gyorsbüfébe. Valahogy nem illik ide, hozzá inkább valami puccos, méregdrága étterem passzol, nem egy ilyen olcsó, semmilyen jellegű, kicsi kajálda. Mindig meglep. Ott, helyben vacsorázunk, látszik rajta, hogy szereti a helyet, és mint kiderül, ismerik már. Fura egy fazon, de épp ezt szeretem benne.

Angyalbőrbe bújt démon 23. fejezet

23. fejezet

Azt a napot és a következőt is Kamijonál töltöttem. Nem csináltunk semmi különöset, csak élveztük egymás társaságát. Azt terveztük, hogy a szünetünket együtt töltjük, ami jó lett volna. De nem így lett.

Kamijo épp Teruval beszél telefonon, csak annyi derült még ki számomra, hogy a gitáros kitalálta valamit, amibe a társai már belementek.

- Oké, de négyen kevesen leszünk – sóhajt Kamijo, kis szünet – Mi van? Akkor nekem nincs is beleszólásom. Jól van, megyek – és bontja a vonalat.

- Gáz van? – kérdem.

- Nem. Teru vett egy focilabdát és fel akarja avatni. Kitalálta, hogy legyen egy meccs a Versailles és a Dir en Grey közt.

- Nem szeretek sportolni.

- Állítólag, már le lett beszélve.

- Nekem nem szóltak.

- Teru mondta, hogy Kaoru szerint itt vagy.

- De jó – morgok.

- Gyere, jó lesz – simít végig combomon.

Morogva felkászálódok és elindulunk. Egy közeli parkba megyünk. Kamijo ügyesen leparkol és megyünk megkeresni a focipályát, ahol a többiek várnak. A pálya meg van, két kapu van felállítva a fűben. A többiek már ott gyülekeznek.

- Kyo, rossz hatással vagy másokra. Kamijo sose késik – mosolyog Hizaki.

- Mindent el kell egyszer kezdeni – nevet énekesem.

- Inkább játszunk! – lelkesedik Teru.

- Nem játszom – jelenti ki Shinya.

- Olyan nincs. Ha nem akarsz focizni, akkor te leszel a bíró – jelenti ki Kaoru.

- Oké – egyezik bele a dobos.

- A bandák egymás ellen? – veti fel Die.

- Oké – helyesel Yuki.

- Kapusok? – néz végig a társaságon Hizaki.

- Én – jelentkezik Kamijo.

- Velem együtt – jelenti ki Toshiya.

- Akkor hajrá! – kiáltja Die és felkapja a labdát.

Elkezdjük a játékot. Eleinte nincs sok kedvem hozzá, de a végén belejövök és tetszik. Barátságos meccs, csak párszor rúgjuk fel egymást. A Versailles két törékeny gitárosából nem néztem volna ki, hogy ennyi erő van bennük, meg hogy beállnak a megrúgott labda elé. Kamijo is jó kapus, nem igen szerzünk gólt. Totchi se kíméli magát, mindent belead. Nem mérjük az időt, játszunk, míg jól esik. Már mindannyiunkról folyik a víz, a pólók is lekerültek. Kaoru megszerzi a labdát és rárúgja a kapura. Kamijo kis fáziskéséssel mozdul. A labda ágyékon találja, mire összeesik és elterül a füvön. Mindenki megdermed, én meg legszívesebben leütném a gitárost. Kaoru sűrű bocsánatkérés közepette próbálja felsegíteni Kamijot, aki inkább a földön marad. Hizaki az énekeshez szalad és megpróbálja kigöngyölni, mert teljesen összegömbölyödött. Mikor ez sikerül, meg… megtapogatja?!

- Semmi gáz, teljes a szerszámkészlet, úgyhogy megmarad! – kiáltja röhögve.

Mindenkiből kirobban a nevetés, kivéve belőlem. Gyilkosan meredek Kaorura. Ő is a „sérülthez” megy és felhúzza.

- Egyben vagy? Bocsi – mosolyog.

- Igen, semmi gáz – szuszog Kamijo.

Kezet ráznak és szent a béke.

- Remélem nem csináltál a tenorból szopránt – küzd a mosoly ellen Yuki.

- Megnyugodhatsz, férfi vagyok – fintorog Kamijo – és Hizaki, ezt jobb ha nem tudja meg a csajod. Mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy egy pasi tökét fogdostad?

- Nem vagy olyan köcsög, hogy beköpj. Meg ezt be lehet tudni fanservic-nek – vigyorog az említett.

- Igaz.

 Mintha nem történt volna semmi, úgy folytatjuk a játékot. Párszor megfordult a fejemben, hogy „véletlenül” felrúgom Kaorut, de sajna ez nem jött volna össze, mert egy csapatban vagyunk. Nem is kérhetem meg az ellenfél egyik tagját se, hogy tegye meg nekem ezt a szívességet, mert akkor Kao rúghatja a büntetőt és megint eltalálhatja vámpíromat. Kurva élet! Na, majd máshogy állok bosszút.

Végül este kiegyeztünk egy döntetlenben. Hogy ezt megünnepeljük, egy közeli kocsmát látogatunk meg. Teru a vezetésre hivatkozva csak kólát iszik, mire Kamijo és Hizaki látványosan szörnyülködnek.

- Mi ezzel a baj? – kérdi Kaoru.

- A kólától is képes beállni. Olyankor rosszabb, mintha részeg lenne – sóhajt lemondóan Kamijo.

Ilyenről se hallottam még. De mint mindig, vannak csodák. Míg mi a sörünket kortyoljuk, Teru megiszik vagy egy liter kólát és teljesen felpörög. Kezd úgy viselkedni, mint egy gyerek. Nyávogva bújik Hizakihoz, mint egy macska. Aztán elkezdi rángatni, mondván neki WC-re kell mennie, de nem mer egyedül menni, mert fél, hogy elviszi a WC-manó.

- Ez mindig ilyen? – kérdi Die a két gitáros után nézve.

- Aha – sóhajt fáradtan Yuki.

Kamijo vigyorogva hátra dől a széken és átkarolva a vállam közelebb húz magához és együtt nevetünk Toshi és Die majomkodásán. Még elkapom Kaoru meglepett tekintetét. Önelégülten rávigyorgok és nekidőlök a vámpír mellkasának.

- Ha fáradt vagy, szólj és megyünk haza – súgja fülembe.

- Oké.

Még megiszunk pár sört majd lelépünk.

- Kyo, ez most komoly? – kap el Kaoru.

- Igen, de ne szólj bele.

- Mégis mióta?

- Emlékszel az összejövetelre a turné után?

- Igen.

- Na, pont azóta.

Még mondana valamit, de azt már nem várom meg. Intek a félrészeg-részeg társaságnak és Kamijot követve távozom a kocsmából. Hazafelé menet keresztül vágunk a parkon, ahol nem is olyan rég játszottunk. Az egyik sötét részen Kamijo elkap és szenvedélyesen ajkaimra mar. Felnyögök, de viszonzom és beletúrok szőke tincsibe. Már szédülünk a levegőhiánytól és elválik ajkaimtól és mosolyogva, ragyogó szemekkel néz rám.

- Mi az? – kérdezem.

- A szemed, olyan mintha az ember lelkébe látnál.

- Ilyet se mondtak még.

- Én mondom. Gyere, menjünk.

Mosolyogva ölelem át a derekát és megyünk hozzá. Boldog vagyok, de tényleg. 

Tökéletes színjáték 13. fejezet

13. fejezet

Kamijo visszalopakodott a szobájába, és próbálta lecsillapítani vadul kalapáló szívét. Nem gyakori hogy razziába futnak, és menekülniük kell. Aggódott az öccse és Miyavi miatt. A kis asztalhoz lépett, és az ott lévő hatalmas tálban megmosta az arcát. Hagyta, hogy a víz végig folyjon az arcán és nyakán, majd felszívja a ruha anyaga. Az ablakhoz sietett és kitárta azt. Mélyet szippantott a késő esti levegőből. Percekig állt és figyelte a sötétséget, hátha történik valami.

- Merre vagytok? Csak érjetek vissza épségben – suttogta.

Már indult volna vissza, mikor valami megmozdult a sötétségben. Két árnyék mozgott. Nem látta kik azok, de felismerte öccse és barátja mozgását.

- Végre – mosolyodott el.

Most már megnyugodott. Épségben haza értek. Megkönnyebbülve feküdt le aludni. Ennyi izgalom elég volt egy napra.

Az elkövetkező néhány napban Kamijo az eljegyzési bál szervezését intézte, és külön órákon vett részt Gackt felügyeletében. Leginkább azt sajnálta, hogy nem tud annyi időt Hizakival tölteni amennyit szeretne. Szíve szerint, az egész nap vele lenne. Hogy kárpótolja kedvesét, minden nap egy nagy csokor rózsát küldött neki. Csak az étkezések alkalmával élvezhette a lány társaságát. Ahogy az ablakból figyelte, ahogy Hizaki az udvaron sétál a Shinya, Die esetleg Kaoru társaságában.

- Mester, lehet egy kérdésem? - szólalt meg Kamijo.

- Természetesen.

- Ostobaság volna, ha megkérném Hizaki kezét?

- Miért lenne az? Meg akarja kérni az úrnő kezét?

- Igen – vigyorgott.

- Uram, ha megengedi, ez szerintem fölösleges. Az úrnő a felesége lesz. Ezt a szüleik eldöntötték.

- Tudom, de szeretem őt. Azt akarom, hogy azért jöjjön hozzám, hogy szeret. Legalábbis remélem, hogy szeret.

- És ha nemet mond?

- Nem tudom. Ha nem akar engem, megengedem neki, hogy haza menjen ha akar.

- Ugye tudja, hogy ez nem túl bölcs? Ezzel megszégyenítené nem csak az úrnőt, hanem az egész családját is? Könnyen lehet, hogy ezzel örökre maguk ellen fordíthatja a Bellerose családot.

- Tudom, de ezt bízd rám. Nem lesz semmi gond.

- Az úrnő nem fog ellent mondani, mert tudja, hogy ezzel bajba sodorhatja a családját és nem mondhat ellent önnek, vagy a királynőnek.

Kamijo gondolataiba merülve emésztette a hallottakat. Ettől félt, hogy Hizaki inkább megteszi a kötetellését, minthogy bajba sodorja a családját. Alig tudta elhinni, hogy ilyen bátor és önzetlen legyen valaki. Tudta magáról, hogy nem lenne képes ilyesmire.

- Végeztünk mára? - kérdezte reménykedve.

- Igen.

- Köszönöm – mosolygott Kamijo és távozott.

Gackt furcsán pillantott utána. Kamijonak nem volt szokása megköszönni, hogy előbb távozhat, sőt! Nyulakat megszégyenítő gyorsasággal tűnt el. Végül megcsóválta a fejét és folytatta a munkát.

Kamijo reménykedve ment édesanyja keresésére. Mindenek előtt vele akart beszélni, hogy mit szól az ötlethez. Nem félt édesanyja reakciójától, tudta, hogy támogatni fogja. Édesanyja szobája ajtaján kopogott.

- Gyere! - kiáltotta Jamine.

- Van rám időd? - lépett be a szobába Kamijo.

- Persze, foglalj helyet.

A herceg helyet foglalt az ágy szélén és komolyan nézett édesanyjára.

- Nagyon komoly vagy. Ez nem jellemző rád.

- Gondolkodtam. Szeretem Hizakit.

- Ez nyilvánvaló volt eddig is. Főleg előlem nem tudod eltitkolni.

- Ennyire látszik?

- Igen.

- Komolyra fordítva a szót, szeretném megkérni Hizaki kezét.

- Miért? - csodálkozott Jasmine – Hiszen a feleséged lesz.

- Tudom, de csak azért, mert ezt találtátok ki – fintorgott – Én viszont azt akarom, hogy a szabad akaratából jöjjön hozzám, ha akar. Én szeretem, és szerelemből akarok házasodni.

- Mint a mesékben? - vonta fel szép ívű szemöldökét a királynő.

- Vagy mint te és apa – mosolyodott el pajkosan.

- Tényleg apád fia volt. Ha hiszed, ha nem, ő is megkérte a kezem – mosolygott szomorkásan édesanyja.

- Tényleg? - lepődött meg Kamijo – Nem tudtam.

- Mikor akarod megkérni a kezét? - terelte a témát Jasmine.

- Hamarosan.

Jasmine elmosolyodott és a szekrényhez lépve, elővett egy apró ékszerdobozt. Kinyitotta és egy gyűrűt vett ki belőle. Az arany gyűrűbe egy vörös rubin volt foglalva. Apró, de mégis gyönyörű és nőies gyűrű.

- Ezt apádtól kaptam. Szeretném, ha ezt adnád Hizakinak – adta fia kezébe az ékszert.

- De ezt apa neked szánta – hüledezett fia.

- Ez a családi örökség. Itt az ideje, hogy tovább vidd a hagyományt. Illetve vigyétek.

- Nagyon köszönöm – mosolygott hálásan.

- Nincs mit. Na, menj és találj ki valamit, amivel leveszed a lábáról – hessegette el fiát.

Kamijo mosolyogva felugrott és kiszaladt a szobából.

- Bár itt lennél, és látnád a fiad. Pont olyan mint te – motyogta Jasmine.

Emlékezett, hogy néhai férje ugyan olyan volt, mint most a fia.

Kamijo dúdolászva sétált a folyosókon. Fogalma sem volt, hogyan kérje meg Hizaki kezét, de még az eljegyzési ünnepség előtt akarta. Az idő sürgette, mivel a bál napokon belül esedékes volt.

- Még ma – döntött végül.

Csak valami terv kellett. Ahhoz viszont egy bűntárs is. Első gondolata az öccse és Miyavi volt, de hamar elvetette. Ilyen ügyben nem számíthatott rájuk. Ide más segítség kellett.

- Hát persze! - világosodott meg.

Fülig szaladt a vigyora, mikor meglátta Toshiyát.

- Jaj uram, nem tetszik a mosolya – sápadt el.

- Ugyan, olyannak ismersz aki rosszban sántikál – viccelődött Kamijo.

- Kérem, hadd ne válaszoljak – nézett könyörögve.

- Csak gyere velem.

Kamijo nem tűrt ellentmondást, magával szerencsétlen lányt. Toshi próbált tiltakozni, de a férfi mit se törődött vele. Nem értette miért csinálja ezt a herceg. Ahogy beléptek a férfi szobájába, megállt a helyiség közepén és idegesen nézte, ahogy a herceg bezárja az ajtót.

- Szükségem van a segítségedre – jelentette ki.

- Uram, megint ki akar menni éjszakára?

- Nem.

- Akkor?

- Este megkérem Hizaki kezét. Ebben kérem a segítséged.

- Miben?

Toshiya gyomra görcsbe rándult, ahogy meglátta Kamijo mosolyát.

Hizaki előtt összefolytak a napok. Az esti kalandjukba még most is beleborzongott, pedig napok teltek el. Legnagyobb bánatára, Kamijot a kötelesség mindig elszólította, így alig maradt pár órájuk egymásra. Hogy lekösse magát, fejébe vette, hogy segít egy kicsit Shinyának. Próbálta úgy intézni, hogy barátnője a lehető legtöbb időt tudja kettesben tölteni Kaoruval, de minden próbálkozása kudarcot vallott eddig. Az egyik székén ücsörgött és nézelődött, mikor kopogtak.

- Igen? Gyere be! - kiáltotta.

- Elnézést a zavarásért – lépett be Toshiya.

- Semmi baj, gyere – intette magához.

Toshiya meghajolt és közelebb lépett.

- Úrnőm, Kamijo herceg üzenetét hozom. Mindenek előtt ne haragudj rá, hogy nem ő jött, csak a kötelességei elszólították. A herceg kéri, hogy este menj a rózsalugasba. Ott szeretne veled találkozni.

- Köszönöm. Mikor menjek?

- Majd szólok.

- Köszönöm, Toshiya. Ugye, így hívnak?

- Igen – illetődött meg a lány.

Hizaki mosolyogva biccentett és hagyta, hogy Toshiya távozzon. Ajkába harapva gondolt arra, hogy mit találhatott ki Kamijo. Nyilván nem megint kilovagolnak. Ötletem sem volt, mire készülhet a férfi. Maga sem tudta miért, azonnal hívatta Shinyát. Nem kellett sokat várnia, szobalánya sietősen érkezett meg.

- Itt vagyok – hajolt meg sietősen.

- Kérlek, segíts.

- Jó ég! Mi történt? - ijedt meg.

- Kamijo este találkozni szeretne velem. Mit vegyek fel?

- Milyen alkalomból?

- Nem tudom. Megkért, hogy találkozzunk ott.

Shinya elgondolkodva lépett a hatalmas ruhásszekrényhez.

- Mit szólnál ehhez? - mutatott fel egy vörös ruhát, amit fehér csipke, szalagok és fekete masnik díszítettek.

- Tetszik, de inkább ne.

Shinya tovább kotorászott, végül kiemelt egy smaragd zöld ruhát, amit fekete csipke, arany színű szegélyek és levélminták díszítettek.

- Ez jó lesz – döntött.

- Menj, szedd rendbe magad, addig kitalálom mit kezdjek a hajaddal.

Hizaki mosolyogva ment, hogy felfrissítse magát. Szokásához híven, hosszú időt töltött a fürdőszobában, majd egy köntösben tért vissza a szobájába. A felállított paraván mögé lépve felvette a kikészített ruhát. Az egész alakos tükör elé állva nézett végig magán. Lágyan omlottak vállaira aranyszőke tincsei, amik a derekáig értek.

- Gyere – intett a fésülködő asztal előtti szék felé Shinya.

Hizaki leült és a tükörben nézte, ahogy barátnője rendezgeti a tincseit.

- Szerinted mit akarhat Kamijo? - törte meg a csendet.

- Nem tudom. Neked van ötleted?

- Nincs. Kamijo kiszámíthatatlan. Nagyon titokzatos. Még azt se mondta, hogy mikor akar találkozni velem. Majd Toshiya értem jön.

Shinya nem mondott semmi, csak mosolyodva fejezte be úrnője frizuráját majd készítette el a sminkjét. Mikor kész voltak, Shinya hosszasan keresgélt az ékszerek között. Azt akarta, hogy úrnője tökéletes legyen. Mire mindennel végeztek, besötétedett. Mélye sóhajtott és megmozgatta elgémberedett nyakát.

- Kész vagyunk – mosolygott Shinya.

- Köszönöm – hálálkodott.

Hizaki az ablak előtt állt és nézte a csillagokat. Nagyon izgult, fogalma sem volt, mit akarhat tőle Kamijo, de alig várta, hogy kiderüljön. Annyira elkalandoztak a gondolatai, hogy azt se hallotta meg, hogy valaki bejön.

- Úrnő – térítette magához Toshiya hangja.

- Igen?

- Az uram rád vár.

- Köszönöm.

Hizaki igyekezett nem futólépésben menni. Remegett az izgalomtól. Kiérve az udvarra elindult a rózsakertbe. Emlékezett merre kell menni, de ha ez nem lett volna elég, mindenhol gyertyák égtek, mintegy irányt mutatva neki. Egész testében remegett az izgalomtól. Fülében hallotta szíve kalapálását. Alig bírta követni a gyertyaösvényt, annyira izgatott volt. Mikor végre elérte a kis lugast, majdnem elájult. Kamijo ott állt előtte, körülötte az apró tavacska, amin szikráztak az apró gyertyák fényei.

- Istenem – nyögte.

- Reméltem, hogy tetszik – mosolygott Kamijo.

- Mesés – több nem jött ki a száján

- Kérlek, ne haragudj, hogy ide hívtalak. Fontos dologról van szó.

- Hallgatlak.

- Tudod, sok minden gondolkodtam, főleg kettőnkről. És mint tudod, nemsokára itt van az eljegyzésünk ünnepsége.

- Igen, tudom.

- Nem akarok semmit sem rád erőltetni, főleg nem olyat, amit nem akarsz. A lényegre térve – vett egy mély lélegzetet – Szeretlek, úgy mint eddig még senkit.

Hizaki fülig pirult.

- Nem vagyok a szavak embere, ezt kérlek nézd el nekem – nevetett zavartan – Hizaki, kedvesem, kérlek őszintén, szívből válaszolj! – fogta meg a lány kezét – Hozzám jönnél feleségül? Nem akarom, hogy csak azért gyere hozzám, mert a szüleink ezt várják el tőlünk. Szeretlek, és ezért kérem, hogy a feleségem legyél. Ha te nem akarod, megértem, és elintézem, hogy haza mehess. Sem téged, sem a családodat nem éri semmi baj.

- Kamijo – könnyekig meghatódott a lány.

- Hozzám jössz? - kérdezte reménykedve.

Hizakinak kis időbe telt, mire rendezni tudta gondolatait. Teljesen összezavarodott, alig akart hinni a fülének. Azt hitte csak a mesékben történhet ilyesmi. Nem találta a szavakat, nem tudta visszatartani föltörő könnyeit.

- Igen – préselte ki magából – Igen, hozzád megyek.

Angyalbőrbe bújt démon 22. fejezet

22. fejezet



Gyengéden magához húz és lágy csókot lehel ajkaimra. Átkarolom vékony derekát, viszonzom üdvözlését. Elenged, majd átmegyünk a nappaliba. Már túl vagyunk azon, hogy hellyel kínáljon és mondja: Érezd otthon magad. Elfoglalom a kanapét, míg ő az egyik polcnál matat valamit.

- Tessék – nyújt felém pár CD-t.

- Miért? – nézek nagyot.

- Te is adtál nekem.

Végignézem a lemezeket. Van köztük limitált kiadás is, amiből összesen ezer darabot adtak ki. Mindent megtettem, hogy megszerezzem, még Kaorut is segítségül hívtam, de nem jött össze, erre csak úgy megkapom. Hitetlenkedve nézek a lemezekre, majd rá.

- Ez limitált kiadás. Japánban száz darab van – mutatom fel az egyiket.

- Tudom – bólint komolyan.

- De…

- Nem tetszik a zenéjük.

- Köszönöm – nézek rá hálásan. – Akartam szerezni egyet, de már mind elfogyott.

- Akkor neked ez nagyobb érték, mint nekem.

- Igen, főleg, hogy tőled van. – A végét csak suttogom.

- Van kedved megnézni egy filmet?

- Persze.

- Mit?

- Válassz te.

Kiválasztja és beteszi a lejátszóba. Leül mellém, elindítja. Az Interjú a vámpírral című filmet nézzük. Egy karját a kanapé háttámláján pihenteti, így mellkasára dőlök, nyakhajlatának támasztom a fejem. Átölel és nézzük tovább a filmet. Jólesik a közelsége, ölelése. Biztonságban érzem magam erős karjai közt. Hátamon érzem szíve dobogását, teste melegét. Kell ennél több? Nekem nem. A filmnek vége, de egyikünk se mozdul, nem szólunk egymáshoz. Nincs szükség szavakra. Így tökéletes a pillanat. Nem tudom meddig ülünk így, de gyomrunk korgása töri meg a pillanatot.

- Éhes vagy? – kérdi.

- Aha. Ma még nem ettem.

- Akkor gyere, eszünk.

Kikászálódik mögülem és eltűnik a konyhában.

- Segítsek? – megyek utána.

- Ha gondolod. A spagettit szereted?

- Igen.

- Akkor jó. Reszelsz sajtot? A hűtőben, a legalsó polcon van – mondja.

Az utasításoknak megfelelően cselekszem. Hamar megvan a sajt, a reszelőhöz is útbaigazít, és végre munkához láthatok. Nem beszélünk, nincs szükség szavakra. Néha segít, hogy mi hol van, de nem törjük meg a jóleső csöndet.

- Megkevernéd a tésztát? – kéri vámpírom.

Szó nélkül eleget teszek kérésének, a sajt már úgyis kész. Míg kavargatom a tésztát, egy fakanál lebeg a szemem elé. Kamijo halványan mosolyog. Megkóstolom a szószt, elismerően bólintok.

- Finom.

- Akkor készen is vagyunk.

Elzárja a gázt, addig megterítek. Hoz két sört, és asztalhoz ülünk.

- Honnan jött ez a vámpír stílus? – kérdezem két falat között.

- Gyerekkoromban elég sok vámpírfilmet néztem, és elbűvöltek. Az erejük, az egész lényük. Hasonlítani akartam rájuk. A reneszánsz stílust is hamar megkedveltem, úgy gondoltam, jó lenne ötvözni a kettőt. Az előző bandában ez nem jött be, nem tetszett a srácoknak, és azt mondták, hogy hagyjam abba ezt a hülyeséget. A Versailles-nál tetszik a fiúknak, veszik a poént, és belemennek a játékba. Miért kérdezed?

- Nem tudom, csak úgy.

- Hülyének tartasz, ugye? – kérdi könnyedén, nincs a hangjában semmi szemrehányás.

- Ha te hülye vagy, akkor én mi vagyok? Mert akkor kézenfogva mehetünk a zártosztályra.

- Igaz – kuncog –, de miért kérdezed?

- Csak érdekel. Furán hangozhat, de olyan, mintha rossz korba születtél volna.

Értetlenül néz és felvonja szép ívű szemöldökét.

- Te olyan vagy, mint egy reneszánsz vámpír. Mintha évszázadokat éltél volna, vagy később születtél volna.

- Ez hízelgő – jön zavarba.

- Ne nevess! Így gondolom és kész. Amúgy meg, te kérdezted – duzzogok.

- Jól van, ne morogj – kuncog.

Fintort vágok és folytatom az evést. Borzasztó ez az alak. Ebéd után elmosogat és feltesz főni egy kávét.

- Nem hittem volna, hogy ilyen házias vagy – jegyzem meg.

- Muszáj, mert nem szeretem a disznóólat. Szeretem, ha rend van. Ezen kívül a szüleim neveltek így. Jó ezt csinálni, legalább ez leköti a figyelmem, és nem kell mindig a munkára koncentrálnom.

- Hogy van minderre időd és energiád? Én munka után örülök, hogy élek.

- Szeretem ezt csinálni, és mint mondtam, utálom a rendetlenséget.

Erre elfintorodom. Nálam az van, és ő bejött oda. Nem szólt, mikor látta a felfordulást. Ez azért érdekes.

- A lakásomra nem mondtál semmit – jegyzem meg.

- Az a te otthonod. Soha nem szólok bele mások otthoni szokásaiba. Ha neked az tetszik, vagy úgy érzed jónak, nem szólok bele.

- Az a lakás nem az otthonom, csak egy hely, ahol lakom.

- Akkor hol van az otthonod?

- Annál, akit szeretek. Ott az otthon, ahol ő van.

Megkapom a kávém, és magához húz egy csókra. Kissé tétova, de mikor viszonzom, felbátorodik.

- Üdv itthon – mosolyog és elhúzódik.