Angyalbőrbe bújt démon 38. fejezet

A költözés miatt kicsit elmaradtam a munkával. A verseimet is nagyon elpakoltam valahova. Szóval, elég sok idő, mire előkerítem őket. Nagy a hajtás, azt se tudom, hol áll a fejem. A könyvkiadó is naponta hívogat, hogy kérik a verseket. Nagyon idegesítenek, de a nyaggatással csak azt érik el, hogy felmegy az agyvizem. Végre, előkerülnek a kiadónak szánt versek. Újraolvasva az irományaimat, egy részük a kukában végzi. Nem elég jók, írhatok újakat. Emiatt nem alszom sokat, egész nap fáradt vagyok. A próba se úgy megy, ahogy azt szeretném. Versek és a dalok összekavarodnak a fejemben. Azt se tudom, mi micsoda, mit szántam a bandának és mit kiadásra. Kész őrültekháza van, mindenki most akar mindent. Kamijo is későn ér haza, és akkor is hulla fáradt. Nem beszélünk sokat, ahhoz is fáradtak vagyunk, nemhogy bármi mást csináljunk.

A hajtás és az idegesség rámegy a gyomromra. Enni alig bírok, egy idő után már azt sem. Csak a folyadék marad meg bennem hosszú távon. A nap egy jó részét a mosdóban, a vécé fölé hajolva töltöm. Nem marad meg bennem az étel. Ez meg is látszik rajtam, mert fogytam is.

- Hé, jól vagy? – kérdi Die.

Fel sem tűnt, hogy bejött és mellém lépett.

- Aha – nyögöm.

Lehúzom a vécét, megtörlöm a szám.

- Ezt mondd annak, aki elhiszi! Szörnyen nézel ki! – morran.

Fintorogva felállok, és a csapnál kiöblítem a szám.

- Menj haza, pihenj – kér.

- Nem, így is el vagyok maradva – makacskodom.

- Mióta vagy ilyen szarul?

- Pár napja, de nincs baj.

- Dehogynem! – mordul fel.

- Die, nyugi. Jól vagyok – erőltetek egy mosolyt.

Dühösen dobbant a lábával. Aggódik, nem vitás, de köszönöm szépen, jól vagyok, még akkor is, ha nem látszik. A próbateremben folytatjuk a zenélést. Remegek és párszor megszédülök. A mikrofonállványba kapaszkodom, hogy megtartsam magam. Valami nagyon nem stimmel.

Végig magamon érzem Dai aggódó tekintetét. A nap végére teljesen kikészülök, azt se tudom, hogy jutottam haza. Szinte beesem a lakásba. Forog a gyomrom, hányingerem van. Iszom egy pohár vizet, hátha segít, de nem, csak ront a helyzeten. Elsietek a fürdőszobába. A vécé fölött görnyedek, mikor Kamijo hazatalál.

- Jól vagy? – terem mellettem.

- Nem – nyögöm.

Jön egy újabb adag gyomortartalom. Csak tudnám hogyan, mikor már minden kijött belőlem.

- Mi a baj? – Elcsuklik a hangja.

Mellém térdel, és végigsimít a hátamon.

- Vacakol a gyomrom. Nagy a hajtás, a szerkesztőség is nyaggat – zihálok.

Lehúzom a vécét, elbotorkálok a mosdóig és kimosom a szám.

- Vegyél ki szabadságot, pihenj! – kéri.

- Nem tehetem.

Este kihagyom a vacsorát, inkább csak figyelem a vámpírt.



Az elkövetkező napokban, ha otthon vagyok, magamon érzem vámpírom tekintetét. Próbálom nem mutatni, hogy rosszul vagyok, de semmi sem kerüli el a figyelmét. Egyik reggel alig bírok felkelni, olyan gyenge vagyok.

- Ebből elég volt! Nem nézem ezt tovább tétlenül! – mordul fel.

Ellentmondást nem tűrő a hangja. Nem értem, mit akar. Tétlenül figyelem, ahogy keres valamit a telefonomon, majd telefonál. Nem tudom, kivel és mit, mert kimegy a szobából. Percekkel később jön vissza. Leül mellém, és végigsimít az arcomon.

- Beszéltem Kaoruval – jelenti ki.

- Mi? – nyögöm.

- Tekintve, hogy ilyen szarul vagy, elintéztem, hogy ne kelljen bemenned.

- Kösz – mosolygok hálásan.

- Viszont hívok egy orvost. Nem normális ez az állapot. Ne kérd tőlem, hogy csak nézzem, és ne tegyek semmit!

Morogva belefúrom arcom a párnába. Tompán hallom, hogy ismét telefonál. Nem akarok orvost! Fél óra múlva jön is egy öreg doki. Faggat, hogy mi bajom, mióta tart ez. Rutinvizsgálatokat végez, és kijelenti, hogy pihenjek sokat, mert ez a stressztől van. Kamijo mindent megköszön, majd a doki távozik.

- Boldog vagy? – morgok.

- Nem – ül mellém. – Pihenned kell. – Elkezdi simogatni a hátam.

- Nem tehetem.

- Kérlek. Félek – remeg a hangja.

Kétségbeesetten néz a szemembe.

- Mitől? – kérdezem.

- Már láttam, mire képes a túlzott stressz. Jasmine You is emiatt halt meg. Mintha megismétlődne minden. Nem akarlak elveszíteni!

Magához ránt, és szorosan megölel.

- Mit javasolsz, mit csináljak? – adom meg magam.

- Elmegyünk egy nyugodt helyre, messze innen. Két hétre, hogy kipihend magad – jelenti ki magabiztosan.

- Két hét? – csodálkozom.

- Igen, se laptop, se mobil, se semmi, ami miatt aggódnod kéne.

- Ezt te se gondolhatod komolyan. – Hitetlenkedve nézek rá.

- De, elintézek mindent, te csak pihenj. - Kiviharzik a szobából.

Uh… Istenek az égben, most segítsetek! Kaoru ebbe soha nem menne bele, nem csak ő, de még a főnök se. Arról nem is beszélve, hogy a saját bandája mit szól majd ehhez? Nem hagyja, hogy ellentmondjak neki, nem is figyel rám, csak intézkedik. Szállást foglal, elintézi a két hét szabadságot. Nem tudom, Kaorut hogyan vette rá, de meggyőzte. Ezzel túltett rajtam. Nekem tovább kell rágnom Kao fülét, ha akarok valamit, de ő azt ellenzi. Ez a vámpír meg? Na jó, ez tényleg nem ember!

A mai napot ágyban töltöm, és holnap megyünk. Nem hajlandó elárulni, hogy hova, csak azt mondogatja, hogy tetszeni fog. Mint később kiderült, igaza lett. A hegyek között van egy hotel, messze a város zajától. Csodaszép szállás, erdő, egy csörgedező patak. Kívánni se lehet ennél jobbat a pihenéshez. Mégse lesz olyan borzalmas.



A két hét gyorsan elrepült. Egész idő alatt csak lustálkodtam, ez idő alatt teljesen feltöltődtem energiával. Annyira jó volt pihenni, hogy párszor Kamijo alig tudott kirángatni a szobából, hogy sétáljunk az erdőben. Ez az eszement még arra is rávett, hogy sötétedés után menjünk az erdőbe…
Nem normális, de ilyennek szeretem. Volt pár meleg vizű forrás, amit kipróbáltunk. Valami csodálatos érzés és élmény. A természet lágy ölén, egy forrásvízben ülni, azzal, akit szeretek. Kívánni sem lehet ennél jobbat.

Nem volt hülyeség eljönni, mert a gyomrom is helyre jött. Ez annak is köszönhető, hogy Kamijo tényleg nem hagyta, hogy telefont vagy laptopot hozzak. Így senki nem zaklatott, nem kellett idegeskednem.

- Máskor is eljöhetnénk – vetem fel, mikor hazafelé megyünk.

- Mondtam, hogy jó lesz – vigyorog.

- Talán már a jövőbe is látsz?

- Az legyen az én titkom – nevet.

Mosolyogva megcsóválom a fejem. Kamijo már csak ilyen. Hiába van még meleg, lassan közeledik az ősz.

Angyalbőrbe bújt démon 37. fejezet

Az elkövetkező pár napot otthon töltöm. Nem csinálok semmit, csak írok pár szöveget, és zenét hallgatok. Csak este mozdulok ki egy kicsit sétálni a hűvös levegőn. Igazán felfrissít.



Már későre jár, de nem bírok aludni, így a kanapén fekszem és bámulom a plafont. Igazából nem látszik semmi a sötétség miatt, de nem is érdekel. Annyira elbambulok, hogy alig hallom meg, hogy kopognak.

- Ki az? – kecmergek fel.

Ajtót nyitok, és a legváratlanabb személy áll előttem. Mit keres itt Kamijo?

- Felébresztettelek? Bocsánat – hajtja le a fejét bűnbánóan.

- Dehogy, gyere – állok el az útból.

Leveszi a cipőjét, és a dohányzóasztalra téve szatyrát leül.

- Mit hoztál? – telepszem mellé.

- Áll még az ajánlat? Az összeköltözést illetően – kezdi.

- Mondtam, hogy felejtsd el, hülyeség – morgok.

- Mert ha igen, lenne pár ötletem. – Egy csomó lakberendezési magazint szed elő.

- Mi? – hökkenek meg.

- Sokat gondolkodtam az utóbbi pár napban. Úgy érzem, ideje végleg elszakadnom a múlttól és új életet kezdeni veled. – Őszintén csillog a szeme, ahogy rám néz.

- A múltat nem lehet semmissé tenni, ahogy elfelejteni sem.

- Ez igaz, de már korábban is mondtam neked: Jasmine itt van – megböki a halántékát –, te pedig itt – teszi szívére a kezét.

- Tényleg ezt akarod?

- Igen, szóval vágjunk bele – mosolyog.

Magamhoz húzom egy csókra. El se tudom mondani, mennyire örülök. Végre valami jól sikerül.

Egész este a laptop előtt ülünk, és a magazinokat lapozgatjuk. Megegyezünk a lakás méreteiben, ki milyet szeretne, aztán megyünk aludni.

Reggel édes csókkal ébreszt. Morogva megfordulok, és amennyire csak tudok, hozzábújok.

- Jaj, de bújsz – kuncog.

- Baj? – húzódok el.

- Dehogy – nevet.

Kis lustálkodás után kikászálódunk az ágyból, és a reggeli végeztével folytatjuk a lakáskeresést. Számtalan hirdetést megnézünk, pár helyre telefonálunk, és csak pár időpontot szerzünk. Egy párat még ma megnézünk, de nem az igazi. Vagy túl messze van mindkét kiadótól, vagy a lakás lepusztult, esetleg a környék nem a legjobb. Egy másik jó lenne, de túl drága. A másik a főút mellett van, egy hatalmas kereszteződésénél, szóval baromi nagy a hangzavar. A napok így telnek. Kezdem feladni a reményt, hogy találunk egy normális lakást. Kamijo továbbra is bizakodó. Most is nagy lelkesedéssel megyünk megnézni egy újabb ingatlant. Azt írták, hogy csendes környék, egy nagyobb park van a közelben, jó a tömegközlekedés, és csak pár percre van onnan a lakás. Kamijo leparkol, és kiszállva körbenézek.

- Eddig nem rossz – mosolyog.

- A java még hátravan – jegyzem meg.

A tulajjal a ház előtt találkozunk. A lakás szép tágas, kelet-nyugat fekvésű, nagy ablakok, viszonylag tágas terek. Valami azonnal megfog benne. Érzem, hogy ez kell. Míg Kamijo a fickóval beszél a részletekről, én felfedezőútra indulok. A fürdő elég tágas, a konyha a nappaliból nyílik, elég kicsi, de ahhoz elég, hogy ketten elférjünk. A nappali elég nagy, szinte látom magam előtt berendezve a helyiséget. Innen nyílik az erkély, ami a parkra néz. Elég nagy ahhoz, hogy ki lehessen hozni ide egy széket, és leülni. A háló is a nappaliból nyílik. Tágas, a szekrények, és egy kétszemélyes ágy is bőven elfér majd. Itt is nagy ablakok vannak. Emellett van még egy szoba, amit bárminek be lehet rendezni.

- Mit szólsz? Tetszik? – ölel át vámpírom.

- Igen, ez tökéletes.

- Ennek igazán örülök. Beszéltem a tulajjal, egész tisztességes árat kér, szóval nincs akadálya, hogy megvegyük.

Hitetlenkedve fordulok felé. hatalmas mosoly terül szét az arcán. Ő is körbenéz, majd aláírja a papírokat. Hazafelé menet megbeszéljük, hogyan tovább. Ha hazaérünk, átnézzük újra a magazinokat, majd holnap visszajövünk, hogy lássuk, illenének-e oda a bútorok.



Felgyorsulnak az események. Folyamatosan az új lakással foglalkozunk. Kamijo kitalálta, hogy fessük újra az egészet, amibe beleegyeztem. Másnap elég érdekes látvány fogadott. A mindig elegáns vámpír egy rövidnadrágban, elnyűtt pólóban és fejkendőben fogadott. Nevetnem kellett rajta.

A festés után kezdtek megérkezni a megrendelt bútorok. Pár személyes dolgot elhoztunk a saját lakásunkból, de nem mindent. Kamijo viszonylag hamar el tudta adni a lakását. Nehéz szívvel tette meg, de el tudott szakadni az emlékektől.

A berendezkedéssel nem végzünk a pihenő végéig, így kicsit nehéz összehozni a dolgokat, de megoldjuk. A főnöknél leadom az új lakcímem, szóval tudják, hol kell engem keresni. Az összeköltözés hírére nagyot néz a banda, de örülnek. Die és Toshi azonnal egy lakásavató bulin kezdenek agyalni, de lehűtöm őket, nem csak én döntök ezügyben. Meg amúgy is, még nincs kész a lakás. Próba után Kamijóhoz megyek. Épp telefonon intéz valamit, addig kiszolgálom magam. A hideg sört kortyolgatom, mikor megjelenik.

- Holnap megjön majd az ágy, meg a szekrények – jelenti.

- Akkor lehet kirakóst játszani.

- Igen. Reggel hozzák majd, szóval kivettem a holnapi napot.

- Ha előbb szólsz, elintézem, hogy ne kelljen bemennem – morgok.

- Csak most szóltak. Majd áthívok valakit segíteni.

- Ha végeztem, megyek, jó?

- Oké.

Ennyiben maradunk. Ígéretemhez híven, másnap fáradtan ugyan, de mentem segíteni. Lassabban halad a berendezkedés, de nem baj. Ráérünk, van időnk. Pár hónap alatt minden megvan, még a legapróbb dolgok is a helyükre kerülnek. Elégedetten nézek végig életem egy új fejezetén. Ez egy igazi otthon, ahová jó lesz hazaérni, és tudom, hogy vár valaki rám. A bútorok, a falak, minden türközi kettőnk ízlését. Tökéletes a harmónia.

Mire beköszönt az ősz, már ezt nevezzük otthonnak. Nem tudok betelni ezzel a hellyel. Toshi és Die kikönyörögte, hogy tartsunk egy lakásavatót… Igen erőteljesen gondolkodtam rajta, hogy kinyírom azt a kettőt. Az egy dolog, hogy leisszák magukat, de Die annyit hányt, hogy attól féltem, eldugul a WC. Mikor gyanúsan sokáig nem jött ki, Kao ment megnézni, hogy él-e még. Élt, és az igazak álmát aludta a vécédeszkára dőlve. Toshi és Teru meg a másik. A basszerosra rájött a kangörcs, Teru volt annyira józan, hogy lelépjen a bandatársammal. A buli végén mindenki ott aludt, ahol helyet talált.

Többet nem tartok bulit!