13. fejezet

13. fejezet

Gyorsan telnek a hetek, gyakran eljárok szórakozni a barátaimmal. Vagy Kaial vagy Uruhával kocsmázok, de párszor a két banda együtt megy, ami igazán vicces. Nem csak kocsmázni járunk el, hanem bowlingozni, biliárdozni, meg karaokézni. Ilyenkor persze az énekeseknek megtiltjuk, hogy mikrofont vegyenek a kezükbe. Kis versenyt is rendezünk magunk közt, hogy akit a legjobban szeret a közönség, az nyer. Változóak az eredmények, de ez a jó benne, azon kívül jól szórakozunk.

Munka után az egyik közeli kocsmában múlatom az időt. Kai ma nem ért rá, így egyedül italozgatok. Sajnálom, hogy így alakult, de nem lehet mindig minden tökéletes. Igyekszem nem ezzel törődni, hanem azzal, hogy valamit jót hozzak ki a mai estéből. Nem sokkal mellettem egy csinos szőke lány mosolyog rám. Mellette egy fekete hajú, aki szintén engem figyel. A szőke elég magasnak tűnik az átlaghoz képest, egy csinos felső és egy szűk szoknya van rajta, ami kiemeli hosszú combjait. Tetszik. Erotikusan megnyalja telt ajkait, és egy másik lány társaságában felém jön.

- Szia szép fiú – köszön nyájas hangon.

- Mit tehetek értetek? – villantok egy mosolyt.

- Megtetszettél nekem és a barátnőmnek. Mit szólnál, ha máshol folytatnánk a bulit? – ül a másik oldalamra a fekete hajú lány.

- Én Mia vagyok, ő Kiki. Ha velünk jössz, ígérem, nem csalódsz bennünk – simul a hátamhoz Mia, a szőkeség.

- Téged, hogy hívnak? – duruzsolja Kiki.

- Yoshikata. Két ilyen szépségnél nem is kívánhatnék többet – mosolygok.

- Gyere – fog kézen Kiki és felhúz.

Egy pillanatra kikerekedik a szeme a magasságom miatt, de elmosolyodik.

- Jó nagyra nőttél – jegyzi meg.

- Nem csak a magasságom ekkora – megnyalom az ajkaim.

Egymásra mosolyognak a lányok és távozunk. Két oldalról átkarolják a derekam, én a vállukat.

- Testvérek vagytok? – kérdezem.

- Nem, együtt vagyunk, de biszexek. Gondoltuk, jó lenne hármasban csinálni egy ilyen helyes pasival – vigyorog Kiki.

- Nincs is születésnapom – örülök meg.

Egy közeli háztömbhöz megyünk. Amíg Kiki kinyitja az ajtót, Mia már a számon csüng. Elég nehézkesen jutunk be a lakásba. A nappaliig jutunk, mikor csatlakozik Kiki is. Türelmetlenül rángatja le a pólómat és csókolja végig a testem. A hálóba érve az ágyra löknek.

- Ezt sose felejted el – suttogja Mia.

Barátnőjét kezdi csókolgatni és vetkőztetni.

- Istenem – nyögöm.

Mia kéjesen rám mosolyog, és folytatja az előjátékot. Előttem kezdik ingerelni egymást. A szöszi elengedi barátnőjét és rám veti magát. Vadul csókol, míg Mia megszabadít a nadrágomtól. Csak sodródom az eseményekkel. Az egyik pillanatban még Kikit csókolom, a következőben Mia lovagol rajtam. Nem sokat fogok fel a külvilágból, annyira jók ezek a lányok. Még sose voltam két nővel egyszerre, pedig régi vágyam volt. Most végre teljesül. Pontosan tudják mit szeret a másik, hogy nyújtsanak egymásnak még nagyobb örömöt, miközben rajtam lovagolnak. Nem elég nekik egy menet, de még kettő se. Hajnalban borul Mia a mellkasomra, Kiki mellém fekszik és megcsókol. A szöszi alig mászik le rólam, elalszunk.

Reggel minden férfi álma fogad, ugyanis két gyönyörű meztelen lány között ébredek. Még mindig kissé kába vagyok az esti szexmaratontól. Óvatosan kimászom az ágyból és a ruháim után kutatok.

- Még itt vagy? – pislog fel Kiki.

- Aha, kiengedsz?

Megvárja míg felöltözöm, nem zavartatva magát, meztelenül masírozik végig a lakáson és enged ki. Az utcán cigire gyújtok és elindulok a kiadó felé. Fürödni kéne, de már nincs idő hazamenni. Késésben vagyok, nem kéne, hogy mindig miattam, csússzon munka és várjanak a többiek. Alig lépek be a kiadó épületébe, csörög a telefonom.

- Azt ne mondd, hogy most ébresztelek – közli Hizumi.

- Tévedsz, most vagyok a portán.

- Oké – és kinyom.

Mit türelmetlenkedik? Talán, ha negyed órát kések. Amúgy is, Zerora többet kell várni. Egy automatás kávét még megengedek magamnak, azon a két percen nem múlik semmi.

- Végre itt vagy – fogad énekesem, mikor belépek a próbaterembe.

- Bocs – sóhajtom.

Megiszom a kávét, kézbe veszem a hangszerem és próbálunk. Sikerül összeszednem magam és a munkára figyelni. A többiek szerencsére nem teszik szóvá, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. Vagy csak nem vették észre, de mindegy is. Addig jó nekem, amíg békén hagynak. Dél körül Ruru berúgja az ajtónkat.

- Sziasztok! Jöttök velünk enni? – kérdi.

- Aha – ugrik fel Tsukasa.

Leteszem a gitárom és megyek. A folyosón vár minket a Gaze. Köszönünk és együtt indulunk enni. Az étkezőben a szokásos asztalunkhoz ülünk.

- Karyu, bocsi a tegnapiért – mondja Kai.

- Semmi baj – mosolygok.

- Látom, jó volt az estéd – vigyorog Ruru.

- Aha – szalad fülig a szám.

- Mi az? Végre találtál egy nőt? – gúnyolódik Reita.

Most inkább nem ölöm meg.

- Tényleg, ez a tegnapi ruhád – világosodik meg Zero.

- Tegnap két gyönyörű lány kérdezte, hogy elmennék-e velük. Az még hagyján, hogy ketten voltak, de egy pár is! Két kis vadmacska – elvigyorodom.

- Mi? – hörren Zero – Egy éjszaka két biszex nővel! Anyám! Menj a picsába – mutatja, hogy kapjam be.

Vigyorogva hátra dőlök. Reita tekintete elsötétül.

- Látod? Aki tud, az tud – vetem oda neki.

- Dögölj meg – morran.

Ruru oldja a feszültséget, és terelődik a téma. Kai szokatlanul magába roskadva ül, szinte csak piszkálja az ételt.

- Mi baj? – karolom át a vállát, mikor már visszafelé megyünk.

- Semmi – pillant fel rám – csak fáradt vagyok, sok a munka – lelöki karomat magáról.

Nem értem, eddig sose zavarta, ha hozzáértem.

- Majd még beszélünk, szia – szinte menekül a próbatermükbe.

Értetlenül nézek utána. Ennek most mi baja? Nem az a furcsa, hogy morcos, hanem hogy ellökte a karom. Máskor ezt nem tette. Majd kifaggatom, de most nekem is mennem kell dolgozni. Nem sok kedvem van, de ez sajnos nem kívánság műsor. A zene most segít elterelni a gondolataimat Kairól és a furcsa viselkedéséről. Remélem összefutunk munka és akkor meg tudom kérdezni mi baja. Órákig próbálunk, sikerül tökéletesíteni még egy számot, így az újabb dalokat próbáljuk. A régiek már álmunkban is mennek. Sajnos este nem találkozom a kis dobossal. A parkolóban nem látom a kocsiját, tehát már elment. Elfintorodom és elszívok egy cigit, mielőtt beülnék a kocsiba, és haza mennék. Remélem tényleg csak fáradt volt. Mikor leég a cigi, beülök a kocsiba, és elindulok haza. Fáradt vagyok, elég volt a mai napból. Meg régóta vágyom már egy zuhanyra. Nem érzem, de biztos bűzlök. A kései óra ellenére elég sokan vannak az utakon, ezért lassan érek csak haza. Most kivételesen nem annyira zavar. Nem akarok gondolkodni, csak hallgatom a rádiót és nézek ki a fejemből. Szeretem az éjszakai várost. Teljesen más, mint napközben. Legszívesebben gyalog mennék haza. Lehet sétálok majd egyet, ha megfürödtem. Még kitalálom mi legyen. Mondjuk, pihenni is kéne, hiszen mozgalmas napjaim volt és lesznek is. Nem kéne nagyon kikészülni, mert Hizumi letépi a tökömet. Azt viszont nem akarom, még szükségem van rá. Lassacskán sikerül haza keverednem. Hanyagul lerúgom a cipőm és megyek a fürdőbe. Ruháim a szennyesben végzik és végre beállhatok a zuhany alá. A kellemesen meleg víz ellazít és el is álmosít. Akkor ugrott az esti séta. Talán nem is baj, így esetleg ki tudom magam pihenni. Kicsit éhes vagyok, de nincs kedvem enni, így inkább lefekszem aludni. Alig nyúlok el az ágyon, el is alszom.

12. fejezet

12. fejezet

Hizumival nagyon elszaladt a ló az utóbbi pár napban. Rengeteg ötlete van, ahogy a többieknek is, csak az a baj, hogy nem tudunk a darabokból egészet alkotni. Állandóan ezen pörög mindenki agya és emiatt a többi számmal se igazán tudunk haladni. Ennek köszönhetően késve tudunk menni enni és csak pár szót tudok váltani Kaial, ami bánok. Uruha is nyaggat, hogy menjek el vele inni, ami jó is lenne, viszont nem akarom látni, ahogy Aoival enyelegnek. Felőlem csinálják, de nem akarok ingyen pornót. Szerencsére van néhány este, amikor hamar szabadulok és nincs kedvem haza menni. Az egyik ilyen alkalommal megyek el Uruhával kettesben iszogatni és beszélgetni. Nem sok rémlik arról az estéről, ami annyit jelent, hogy kegyetlenül berúgtunk, még én is, ami nagy szó. Másnap nem is bírtam bemenni, ami miatt Hizumi majdnem átharapta a torkom, de nem érdekel. Zombiként nem vagyok hajlandó dolgozni. Legalább sikerült kipihenni magam, mert átaludtam a napot. Este sincs kedvem semmihez, csak bambulom a tv-t és nézek ki a fejemből. Szerencsére a hétvége kapóra jön, és tudok kicsit lazítani. Nehezen ráveszem magam, hogy egy kis rendet csináljak a lakásban, és a meglévő dolgokat, amik a barátnőmhöz kötnek kidobom. Igyekszem megszabadulni a múlttól és tovább lépni, ami nagyon nehéz. De már legalább nem vagyok akkora lelki roncs mint korábban. Nem tudom, hogy jutottam idáig, de örülök. Jó, hogy pislákol egy kis fénysugár. Milyen rég volt. Gyorsan eltelik a hétvége, a lakásom is viszonylag rendben van és még egy kis pihenésre is volt idő, ami külön jó.

Kellett is a pihenés, mert Hétfőn keményen belevetettük magunkat a munkába. Egész nap keményen dolgozunk és sikerül a sok különálló ötletből egy majdnem kész számot összehozni. Viszont, csak majdnem kész. Egész nap ezen dolgozunk, mégse akar összejönni.

- Elegem van, menjünk haza! – veszíti el végleg a türelmét este Hizumi.

- Benne vagyok. Majd holnap tiszta fejjel – ért egyet Zero.

- Te is jössz? – fordul felém Tsukasa.

- Nem, ezt még be akarom fejezni – legyintek.

- Nem vagy normális – morog az énekes, majd magamra hagynak.

Elég sokáig maradok és görnyedek a laptop előtt. Leszakad a derekam és fáj a hátam. A szemem is fáj a sok számítógéptől. Nem tudok rájönni, mi nem stimmel. Kicsit irigylem a többieket, ők már otthon döglenek, én meg a próbateremben. Fel nem fogom, hogy tudnak nyugodtan aludni ilyenkor. Nem akarok hazamenni, amíg nincs kész, úgyse tudnék pihenni. Ha meg hazamegyek, rájövök mi a gáz, aztán holnapig elfelejtem. Azt már nem! Inkább itt éjszakázom.

- Még itt vagy? Azt hittem hazamentél – nyit be Kai.

- Ezt még meg akarom csinálni.

Kíváncsian mellém ül.

- Meghallgatod? Nem tudok rájönni mi a baj vele – nézek rá.

- Ha tudok, szívesen segítek.

- Hadd feküdjek le, nem bírok ülni – elindítom a zenét és elnyúlok a kanapén.

Fejem ölébe hajtom, és lehunyom a szemem. Istenem, de jó végre vízszintesben lenni. Ahogy kell, a fáradtság erősebb, mint én és elalszom. Isteni érzés, ahogy testem ellazul és elönt a békesség. Nem kattog az agyam és végre. A mobilomra és mocorgásra térek magamhoz. Kai valamit magyaráz. Sajnos erre kezdek egyre jobban magamhoz térni és felpislogok rá.

- Felébredtél? Zero az – hadarja Kai.

Elveszem tőle a telefont és fülemhez emelem.

- Mondd! – nyammogok.

- Még mindig bent vagy?

- Aha – kidörzsölöm szememből az álmot.

- Nem vagy normális. Menj haza és pihenj, aztán majd tiszta fejjel gyere be holnapután.

- Nem holnap?

- Nem, mert Hizumi interjúra megy, nélküle nem igen lehet próbálni.

- Oké – bontom a vonalat.

Feltornázom magam és Kaira pislogok, aki könnyeidén talpra ugrik.

- Na, gyere, haza viszlek – húz fel.

Nem ellenkezem, hagyom, hogy vezessen. Nem lehet könnyű dolga velem, hiszem alig állok a lábamon, de gond nélkül hazajuttat. Annyi rémlik, hogy beültet a kocsiba, de a motor halk zúgása megint elaltat. Ha az életem múlna rajta se tudnám megmondani, hogy kerültem ágyba, de ott vagyok.

Reggel elég nyúzottan kelek, olyan mintha semmit se aludtam volna. A konyhában meglepetésemre ott van Kai.

- Jó reggelt – köszönök.

- Neked is. Remélem nem baj, hogy maradtam este. Nagyon késő volt és a kocsim a kiadónál maradt – hadarja.

- Dehogy – legyintek és kapok egy kávét – Kösz.

Kapok még rántottát is, és közösen megreggelizünk, majd eltűnök a fürdőben, hogy valami kezdjek magammal. Valamennyire sikerül elrejteni a kialvatlanság jeleit és felfrissülni.

- Gyere, adok pólót. Ne menjél ugyanabba – intek a dobosnak.

- Köszönöm – mosolyog hálásan.

Csak legyintek és eltűnök a hálóban. Kicsit keresgélek a szekrényemben, majd egy fekete pólóval jövök elő:

- Tessék, talán jó rád.

Csak bólint és gyorsan felveszi. Meg kell hagyni, szép izmos teste van. Izmos, de mégis karcsú. Biztos sokan megfordulnak utána. Viszont ami a legjobban tetszik az a mosolya és a kis gödröcskék az arcán.

- Sok dolgod lesz mostanában? – töri meg a csendet.

- Kicsit, miért?

- Csak arra gondoltam, elmehetnénk valamerre. Nem feltétlen kocsmába.

- Benne vagyok. Majd kifaggatom Hizumit.

- Oké, majd szólj.

- Elég sokat találkozunk a kiadónál. Meg nincs olyan messze a folyosó vége – mosolygok.

- De, egy fárasztó nap után – nevet.

Belőlem is kirobban a nevetés, mert igaza van. Végül mikor elkészülünk, elindulunk a melóba. Jókedvűen vezetek, az se zavar különösebben, hogy dugó van. Együtt éneklünk a rádióval, közben én a kormányon, Kai a combjain dobol és a lábával is dübög a zenen ritmusára.

- Egész jók vagyunk – vigyorog.

- Aha. Ha Tsukasa kidől, tudom kit kell hívni a helyére – nevetek.

- Ne légy gonosz – megböki az oldalam.

- Nem vagyok az! Csak gyakorlatias. Ha bajba kerülünk, mert mondjuk, ha megbetegszik, te meg tudsz menteni minket.

- Karyu – mosolyogva megcsóválja a fejét.

- Mi van? Ez csak egy lehetőség.

- És Ruki?

- Mi lenne? Biztos bele megy, hiszen csak kölcsönkérünk. Utána visszakap…. vagy nem – nevetek.

- Na szépen vagyunk. Megtartanál?

- Simán. Te belépsz hozzánk, cserébe Ruki megkapja Tsukasát. Tehetséges és ügyes srác, és ő is álnéven van. Tökéletes a Gazéba – nevetek.

- De én vagyok a mosolygós nálunk.

- Nem baj, nálunk mosolyogsz.

Jót nevetünk a mind a ketten. Sikerül teljesen elfelejtenem minden bajom, és a sok fejfájást a tegnap szám miatt.

- Azt hittem itt alszol – fogad Zero, mikor belépek a próbaterembe.

- Majdnem. Kicsit el is aludtam.

- Tudom, Kai mondta.

- Mi? Mit csináltak azok ketten? – kapja fel a fejét Hizumi.

- Na a pletykás vénasszony – morranok.

- Francokat! Csak szeretném tudni miről maradtam le – tiltakozik.

- Nem inkább a pletyka érdekel? – cukkolja a dobos.

Amíg azok ketten veszekednek, nyugodtan leülök az asztalhoz és előkeresem a laptopon amit tegnap alkottam a számmal. Mikor lenyugszanak a kedélyek munkához látunk, hiszen azért vagyunk itt. Szerencsére tiszta fejjel sokkal könnyebben végzünk ezzel a számmal és nem szenvedünk annyit mint tegnap. Egész nap gördülékenyen megy a munka, élvezzük, hogy zenélhetünk. Szinte szórakozás a munka.