Angyalbőrbe bújt démon 40. fejezet

Reggel ébred fel.

- Kyo? – nyöszörgi.

- Igen, én vagyok. Hogy vagy?

- Szomjas vagyok.

Azonnal hozok egy pohár vizet. Segítek neki felülni, pillanatok alatt megissza a folyadékot.

- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? – nézek rá mérgesen.

Most nincs az a trükk, hogy megnyugodjak, és ne legyek rá mérges.

- Ezt megbeszélhetnénk később?

- Igen. Éhes vagy? – lágyulok meg.

- Nem.

- Muszáj enned, hogy bevehesd a gyógyszereid.

- Nem bírok enni – tiltakozik.

- Nem érdekel, hozok egy levest, amit te szépen megeszel, aztán jöhet a gyógyszer.

- Jól van.

Kimegyek a konyhába, és megcsinálom neki a levest. Remélem, le tudja nyelni. Beszélni is alig bír.

- Ebéd után elviszlek zuhanyozni – jelentem ki.

- Jó, igazán rám fér majd.

Kezébe adom a tálat, lassan enni kezd. Minden falattal küzd, hogy leerőltesse a torkán. Nézni is rossz. Pár falat után visszaadja a tálat.

- Nem bírok többet enni.

- Jól van, hozom a gyógyszert.

Pár pillanattal később már a tablettákkal térek vissza hozzá. Ezekkel is megküzd. Kitakarom, a lepedő teljesen nedves.

- Te jó ég – szörnyedek el.

Felsegítem és elbotladozunk a fürdőig. A zuhanyzókabinba belép, lesegítem róla a nadrágját. Alig áll a lábán. Megengedem a langyos vizet, amit folyamatosan hűtök. Szegény összerázkódik, próbál elhúzódni, de a fal megakadályozza.

-  Ez hideg – nyöszörgi.

- Tudom, de segít.

Nem bírja megtartani magát, így leül a zuhanytálcába, összehúzza magát, és nyöszörögve hagyja, hogy a langyos cseppek hűtsék lázban égő testét. Letérdelek mellé, és kicsit hűtöm a vizet.

- N… Ne, ez nagyon hideg! – tiltakozik.

Próbál távolabb húzódni. Pár percig még folyatom rá a vizet, majd megkegyelmezek neki. Elzárom a csapot, és egy törülközővel szárazra dörgölöm. Hozok neki egy másik nadrágot meg pólót, majd ráadom. Alig bír mozogni, nagyon rosszul fest. A teste végre nem lángol, de nagyon sápadt. Kitámogatom a nappaliba, és leültetem a kanapéra.

- Mindjárt mehetsz a szobába, csak kiszellőztetek. A friss levegő jót fog tenni.

A hálóban kitárom az ablakot, kicserélem a lepedőt, újat húzok fel, és visszamegyek hozzá.

- Hogy kerültem haza? – kérdi gyenge hangon.

- Teru és Hizaki hoztak haza, miután elájultál a próbán. Üzentek is nekem, aztán kihívták hozzád az orvost. Miután megjöttem, elmondták mi történt, majd elmentek – mesélek.

- Értem. A doki mit mondott?

- Közel voltál a lázgörcshöz.

Erre elfintorodik.

- Hülye, miért mentél dolgozni, mikor ilyen beteg vagy? – nézek rá szúrósan.

- Nemsokára kiadunk egy új lemezt, tegnap fejeztük be a felvételeket. Nem engedhettem meg magamnak, hogy késsünk.

- Semmi nem ér annyit, hogy tönkre tedd magad! Miért nem gondolsz rám is? Te vagy nekem a legfontosabb! – fakadok ki, és ugrom fel.

Erre nem tud mit mondani, nem is néz a szemembe.

- Válaszolj! – mordulok rá.

Még sose emeltem fel a hangomat, ha vele beszéltem, de most nem tudom türtőztetni magam. Nem tehetek róla, aggódom érte.

- Ha ezt csinálod magaddal, miért várod el, hogy én ne hajszoljam túl magam?

Megfogom az állát, és magam felé fordítom, hogy a szemébe nézhessek. Láztól csillogó szemeiben megbánás tükröződik. Még mondanék neki valamit, de megcsörren a telefonom. Nem nézem meg a kijelzőt, csak felveszem.

- Mikor óhajtod betolni a segged a próbára? – hallom Kaoru mérges hangját.

- Nem megyek ma be – jelentem ki.

- Azt te csak hiszed! Nem tudom hol vagy, de most azonnal elindulsz!

- Azt mondtam nem! Fontosabb dolgom van – miközben beszélek, ránézek Kamijora.

Nagyon rosszbőrben van. Szédeleg, mindjárt leájul a kanapéról.

- Mi olyan rohadt fontos? – dühöng Leader-sama.

- Kamijo beteg, nem hagyom magára. De ezt már mondtam.

- Reméltem, hogy csak rosszul hallottam.

- Jól hallottad.

- Kyo, nem mondhatod komolyan, hogy nem jössz be! A nyakunkon van az új lemez kiadása! Ne bassz ki velünk!

- Bocs, de Kamijo fontosabb – kinyomom.

Nem érdekel Kaoru.

- Mi a baj? – néz rám kábán a vámpír.

- Semmi.

- Be kéne menned? Menj csak, én elleszek.

- Ezt most azonnal elfelejted! – villámlik a szemem – Nincs az az isten, hogy magadra hagyjalak! Amíg meg nem gyógyulsz, addig én se megyek be. Még te se tudsz rávenni, hogy itt hagyjalak.

Nincs ereje válaszolni. Bemegyek a szobába, bezárom az ablakot, és betessékelem ezt az őrültet az ágyba. Két takarót is terítek rá, hogy ne fázzon.

- Szükséged van valamire? – nézek rá.

Elmosolyodik, tarkómra csúsztatja kezét, magához húz, és lágyan megcsókol. Viszonzom neki, ajkai nem csak a vágytól égnek, hanem a láztól is. Szinte perzsel a bőre. Elszakadok tőle, és magára hagyom, had aludjon. Nincs dolgom ma, így csak teszek-veszek. Párszor benézek Kamijóhoz, leginkább alszik. Ha ébren van, megmérem a lázát, belé diktálok pár falatot, a gyógyszerekkel együtt. A hűtőfürdőt többször megismételtük, Kamijo legnagyobb bánatára. Hiába tiltakozott, megkeményítettem a szívem, és nem kíméltem. Ez csak az ő érdeke. Az egész napot ezzel töltöttem, csak a legszükségesebb teendők miatt hagytam magára. Szinte óránként mértem a lázát, de sose akart 39CO alá menni. Kezdek egyre jobban aggódni. Nem hiszem, hogy ennek így kéne lennie. Ha holnapig nem hatnak a gyógyszerek, akkor kihívom az orvost. Nem akarom, megkockáztatni, hogy valami komolyabb történjen vele. Így is rohadt nagy a bűntudatom.

Angyalbőrbe bújt démon 39. fejezet

Az ősz gyorsan átvált télbe. Egyre hidegebb van.

Kamijo az utóbbi pár napban furán viselkedik, mintha valami nem lenne rendben vele. Hiába kérdezem, nem mond semmit. Mostanában elég fáradtnak tűnik, de ezt betudom annak, hogy új albumot kell kiadniuk.

Reggel, szokás szerint én megyek el hamarabb.

- Mikor jössz? – kérdezem, miközben veszem a kabátom.

- Nem tudom, valamikor este. Te?  – fordul felém.

- Kaorutól függ, de szerintem hamar megkegyelmez nekünk.

Megereszt egy mosolyt. Búcsúzóul megcsókolom, és már megyek is. Valamiért furcsa érzésem van. Mintha valami történne majd. Gyomrom görcsbe rándul ettől. Mióta biztos vagyok az érzéseimben, nem volt bennem szorongás, de most mégis. Mi a franc van? Bízom Kamijoban, tudom, hogy nem csalna meg. Akkor miért van rossz előérzetem? Nem értem ezt az egészet.

Egész nap ezen rágódóm, de nem tudok rájönni, miért érzek így. A szünetekben hiába megyek ki a tetőre cigizni, a fagyos levegő se tudja kitisztítani a fejem. Utoljára akkor remegett így a gyomrom, mikor Toshi átment a Versailles-hoz, és amikor kételkedtem Kamijo érzéseiben. Az már régen volt. Azóta boldog kapcsolatban élek. Nincs okom a féltékenységre. Akkor miért?

- Mára ennyi! Menjünk haza – mondja Kao.

Elkezdünk készülődni, hogy a szélrózsa minden irányába menjünk.

- Mi van veled?– kérdi Die. – Egész nap olyan vagy, mint a mosott szar.

- Semmi, csak fáradt vagyok – füllentek.

- Menjünk el inni valahova! – veti fel Toshi. – Hívom Terut is!

Le se tagadhatná, hogy szerelmes. Nagyon csillognak a szemei.

- Oké, menjünk! – vigyorog Dai. - Csak ne előttünk kapd el szegény gitárost.

- Nem tehetek róla, imádom őt! Fel is hívom! – nevet, mint egy szerelmes tini.

- Jó ötlet, mehetünk – egyezik bele Leader-sama.

- Azt már nem! – tiltakozik a dobos. - Megint vihetem haza a részeg seggeteket! – morog.

- Menjetek, én hazamegyek aludni – hárítok.

A parkolóban elválunk egymástól, és elindulok hazafelé. Nem tudom, miért, de a szorongásom egyre növekszik. Otthon nemvárt meglepetés fogad, ahogy veszem le a cipőm. Két, számomra ismeretlen lábbelit pillantok meg.

- Kyo, csakhogy megérkeztél! – Teru siet elém.

- Te? – kerekedik ki a szemem.

Mit keres itt a gitáros?

- Megkaptad az üzenetünket? – kérdi.

- Milyen üzenetet? – kapom fel a fejem.

- Kamijo a próbán rosszul lett, és elájult – adja meg a választ.

- Mi? Hol van? Mi van vele? – érzem, hogy kifut a fejemből a vér.

- Hizakival hazahoztuk, és hívtunk egy orvost. A doki már elment. Kamijo nemrég ébredt fel, most Hizaki van bent vele – mondja, miközben a háló felé int.

- Mit mondott a doki? – türelmetlenkedek.

- Kamijonak nagyon magas a láza. Majdnem lázgörcse volt. Az utóbbi egy vagy két napban nagyon rosszbőrben volt.

Erre felkapom a fejem. Nem vettem észre, hogy beteg?

- Elaludt – jön ki szobánkból Hizaki.

- Hogy van? – nézek rá.

- Szarul – sóhajt lemondóan.

Elszégyellem magam, van is miért. Én élek vele már több hónapja, és nem vettem észre, hogy nincs jól.

- Mi történt? Mikor fázott meg? – kérdezem elgyötört hangon.

- Nemrég egy kastélyban forgattunk, alig volt fűtés, mi meg egészidő alatt az udvaron készítettük a felvételeket. A nap végére elkezdett tüsszögni, de azt mondta, semmi baja. Másnap visszamentünk, hogy folytassuk a munkát, mert a hóvihar miatt félbehagytuk a felvételeket. Biztos akkor jobban megfázott – mesél Teru.

- Biztos. Onnantól pocsékul nézett ki, a hangja se volt a legjobb. - helyesel a másik gitáros.

Egyre jobban nő a bűntudatom.

- Ne rágd magad. Kamijo olyan, ha meg is betegszik, talpon marad. Csak akkor fekszik ágyba, mikor már komolyan beteg – Teszi a vállamra a kezét Teru.

- De látnom kellett volna, hogy nincs jól! – csattanok fel.

- Nyugi, rendbe fog jönni. A gyógyszerek a konyhaasztalon vannak. A doki ráírta, mikor, melyiket, és mennyit kell megennie – magyaráz Hizaki.

Összeszedik magukat, és távoznak. Azonnal bemegyek a hálóba, hogy lássam, mi van vele. Hizakinak igaza volt, tényleg alszik. A gyenge fényben is látom, hogy verejtéktől csillog a homloka, lázrózsás az arca. Fáj így látnom őt. A vámpír, akin nem fog ki sem idő, sem semmi, ami az embereket sújtja, most itt fekszik előttem betegen. Felveszem a melegítőgatyát, amiben aludni szoktam, és melléfekszem. Megérintem az arcát, szinte lángol a bőre.

- Kamijo! Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? – kérdezem elgyötört hangon.

Lekapcsolom a lámpát, hogy ne zavarja. Sokáig figyelem, ahogy mellkasa emelkedik és süllyed légzése nyomán. Már értem miért szorongtam ma. Emiatt éreztem, hogy valami nem stimmel. Ha jobban figyelek, lehet, hogy nem történik ez. Talán elkerülhettük volna. Hatalmas a bűntudatom, és szégyellem magam, mert nem vettem észre a jeleket. Mikor én voltam rosszul a stressz miatt, az ő figyelmét ez nem kerülte el, és azonnal segíteni akart. Kicsit talán túlreagálta, de megértem. Említette, hogy Jasmine You halálát is a túlzott stressz okozta. Nagyon megijedt, hogy engem is elveszít. A gondoskodását hogy hálálom meg? Nem veszem észre, mennyire beteg. Ez ám a figyelmesség. Mintha nem is törődnék vele, pedig nem így van. Fontos nekem, nagyon is. Adok ajkaira egy lágy csókot, hozzábújok, és megpróbálok aludni. Bár van egy olyan gyanúm, hogy nem fogok.

És igazam lett, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egész este Kamijo arcát figyeltem, és azon gondolkodtam, mennyire nem figyeltem rá mostanáig. Kimutattam, hogy szeretem, bár… így, belegondolva, csak testileg. Úgy igazán nem figyeltem rá, nem úgy, mint ő. Ő azonnal tudta, hogy rosszul vagyok, és segített. Én meg? Akkor vettem volna észre, hogy nincs jól, mikor előttem esik össze? Amilyen vak vagyok, biztosan.

- Sajnálom, hogy nem vettem észre, hogy beteg vagy – suttogom.

Végigsimítok láztól forró arcán. Lerúgom magamról a takarót, és a fürdőbe megyek. Egy kicsi törülközőt bevizezek, összehajtom, és visszamegyek a szobába. A nedves anyaggal megtörölgetem arcát, majd a homlokára teszem. Összerezzen a hidegtől.

- Ne haragudj, de bírd ki. Segít, hidd el – suttogom bocsánatkérően.

Összeráncolja a szemöldökét, és mocorog. A légzése felgyorsul, szaggatott lesz. Tehetetlenül nézem a szunnyadó vámpírt. Most olyan törékeny, mint eddig soha. Elkezdi dobálni a fejét, a borogatás lecsúszik a párnára. Mit tegyek? Mit kell ilyenkor csinálni? Előkeresem a mobilom, és tárcsázok. Remélem, még nem alszik.

- Mit akarsz? – szól bele, egy nagyon álmos Leader-sama.

- Fontos! - hadarom.

- Nem érdekel – morog - Holnapig várhat – hatalmasat ásít.

- Nem várhat, és hallgass már meg, baszd meg! – kiáltok rá.

- Mi ilyen életbevágó? – adja meg magát.

- Kamijo nagyon beteg. Rohadt magas a láza. Mit csináljak, hogy lehűtsem?

- Hidegborogatás és hűtőfürdő. Ha lehet, adj neki enni, utána lázcsillapítót. Adj neki sok folyadékot, nehogy kiszáradjon.

- Oké, de holnap nem megyek be. Itthon maradok ápolni – jelentem ki.

- Ezt majd reggel megbeszéljük. Ha még egyszer fel mersz hívni, esküszöm, megöllek – kinyomja a telefont.

Hát persze! Hogy lehetek ilyen hülye? Ezek nekem is eszembe juthattak volna. Velem is ezt csinálta anyukám, mikor én voltam beteg. Kimegyek a konyhába, hogy megnézzem, mit kell majd adnom vámpíromnak. A konyhaasztalon egy kisebb gyógyszerhegy fogad.

- Basszus – nyögöm.

Két hete beteg, de nem szólt. Miért? Miért nem szóltál? Kezdek egyre inkább elkeseredni. Tehetetlen vagyok. Nem tudok segíteni neki, pedig akarok. Viszonozni akarom neki azt a sok jót, amit kaptam tőle. Eddig nagyon önző voltam. Rágyújtok egy cigire, hátha lenyugszom. Nem érdekel Kaoru. Amíg Kamijo nem gyógyul meg, addig nem megyek be dolgozni. Leszarom, mit mondanak a többiek. Kamijonak nagyobb szüksége van rám. Kao meg fogja érteni, a másik három nem érdekel. Itthon is tudok dolgozni a laptopon. Így egy rossz szavuk nem lehet. Néhány cigi után, visszamegyek a szobába, és vigyázom a herceg álmát.