Tökéletes színjáték 19. fejezet

19. fejezet

Három hónappal később...

Hizaki izgatottan ácsorgott egy sámlin miközben három szolgáló lány – köztük Shinya és Toshiya – járta körbe és igazgatta a ruháját.

- Eljött a nagy nap. Izgulsz? - kérdezte Shinya, miközben a szoknyát igazgatta.

- Nagyon, attól félek elájulok – vett pár mély lélegzetet.

Toshiya sietve a kezébe adott egy legyezőt. Hizaki elkezdte legyezni magát. Nagyon izgult, hiszen alig két óra múlva már Kamijo felesége lesz, és egyben királynő. Annyira várta ezt a napot és most végre eljött. Hihetetlen volt. Egész testében remegett.

- Ne izgulj ennyire – mosolygott rá Toshiya.

- Csak nem sokára megházasodom és királynővé koronáznak. Ugyan, mi ez nekem? Ez mindennapi – próbálta elviccelni.

- Nem lesz semmi baj. Kamijo ott lesz veled – segítette le a sámliról Shinya.

Hizaki leült egy székre, és hagyta, hogy elkészítsék a frizuráját. Idegesen tördelte a kezét. Örült, hogy ülhet, hiszen órák óta készülődött, és már fájtak a lábai az ácsorgástól. A tükörből figyelte, ahogy a haját fésülik és próbálnak kezdeni vele valamit.

- Nem hagyatom leengedve? - kérdezte reménykedve.

- Sajnálom, de nem – mondta az egyik szolgáló.

- Shinya, kérlek – nézett barátnőjére.

Shinya elmosolyodott és ő kezdett frizurát alkotni a menyasszonynak. Hizaki intett neki, hogy menjen ki, innen már boldogulnak.

- Készen állsz? - kérdezte.

- Azt hiszem. Legszívesebben elfutnék, de ugyanakkor nagyon várom már.

- Nemsokára túl leszel rajta. Utána csak nevetni fogsz azon, hogy mennyire izgultál – mosolygott Toshiya.

- Te már férjnél vagy, hogy így mondod? - csillant reménység Hizaki szemében.

- Sajnos nem – szomorodott el a lány – De sok dologgal így van az ember. Fél attól, amit megismer, és csak utána jön rá, hogy nem is olyan ijesztő. Én is legalább ennyire féltem, mikor a két herceghez kerültem. Ijesztő volt számomra, hogy mind két herceget kell szolgálnom. Már az első naptól kezdve nagyon kedvesek voltak. Aztán ahogy megismertem őket, rájöttem, hogy nem olyan félelmetes ez a feladat. Már csak mosolygok az akkori önmagamon. Tudom, királynőnek lenni nem ugyanolyan, mint új szolgának, de nem kell félned.

- Köszönöm.

- Ott lesz Jasmine királynő és Gackt mester, ők biztos segítenek.

- Kedvesek vagytok, köszönöm – hálálkodott Hizaki – Ugye, ott lesztek az esküvőn és a koronázáson?

- Igen, Kaoru hívott el – pirult el Shinya.

- És te, Toshi? - pillantott a másik lányra Hizaki.

- Teru herceg meghívott – pirult fülig.

- Tényleg? - lepődött meg mindenki.

- Igen – Toshi zavarában elfordult.

- Örülök – könnyebbült meg Hizaki.

Órákig tartó készülődés után végre készen állt. Mélyet sóhajtva lépett az egész alakos tükör elé, hogy megnézze a végeredményt. Alig ismert magára. Mesékbe illő fehér csipke, gyöngyök és fodrok díszítették a ruhát.

- Gyönyörű vagy – hatódott meg Shinya.

- Alig ismerek magamra – nyögte ki Hizaki – Mi a baj? - fordult barátnője felé.

- Annyira boldog vagyok.

Hizaki elmosolyodott és megölelte mindkettejüket. Csak most volt ideje Toshiyának és Shinyának átöltözni és magukkal is foglalkozni. Míg ők készülődtek, Hizaki magát nézegette. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. Nem akart csalódást okozni Kamijonak. Idegességében fel-alá mászkált a szobában, ahogy közeledett az indulás pillanata. Legszívesebben elszaladt volna.

Két társnője próbálták nyugtatni őt, kevés sikerrel. Végül, egy örökkévalóság után, kopogás hangzott fel.

- Bejöhetek? - nyitott be Yuki.

- Igen, készen vagyunk – erőltetett nyugalmat magára Hizaki.

Yuki belépett és bezárta maga mögött az ajtót. Ahogy meglátta lányát, elakadt a lélegzete.

- Gyönyörű vagy – nem bírt többet kinyögni.

- Köszönöm – pirult el.

- Mese szép vagy. Édesanyád büszke lenne. Bárcsak láthatna.

- Biztos.

- Készen állsz? - terelte a témát.

- Félek – ismerte be a lány.

- Ez természetes. Kérsz még pár percet?

- Nem, jól vagyok – vett egy mély levegőt és kifújta – készen vagyok, indulhatunk.

Hizaki apjába karolt és hagyta, hogy kivezesse. A két szobalány kicsit lemaradva követte őket. A palota előtt várt rájuk egy hintő. Ahogy illik, a vőlegényed már a templomba várt rá. Shinya és Toshiya egy másik hintóban követte a menyasszonyt és édesapját. Út közben Hizaki Yuki kezét szorongatta izgalmában. Szíve a torkában dobogott.

- Nagyon büszke vagyok rád – simított végig lánya arcán Yuki.

- Köszönöm, de a királynak köszönhető ez a házasság.

- Tudom, de legalább boldog leszel. Le se tagadhatjátok Kamijoval, hogy szerelmesek vagytok egymásba.

- Az az igazság, hogy Kamijoval már az álarcos bálon találkoztunk. Akkor szerettünk egymásba.

- Már akkor találkoztatok? - csodálkozott Yuki.

- Igen, és utána tudtam meg, hogy hozzá kell mennem. Nem tudtam akkor még, hogy ő a herceg.

Yuki elnevette magát.

- Fiatalok – csóválta meg a fejét.

Hizaki megnyugodott és végre gondtalanul tudott mosolyogni. Örült, hogy édesapja boldog és büszke rá. Mikor megérkeztek a templomhoz, Hizaki még vett egy mély levegőt. Meglepődött, mikor Die nyitotta ki a hintó ajtaját.

- Úrnőm – hajolt meg és segítette ki a járműből Hizakit – Csodálatos vagy.

- Köszönöm. Remélem bejössz.

- Enyém a megtiszteltetés, hogy ott lehetek.

Hizaki elmosolyodott és folytatja útját apja oldalán az oltárhoz. Amint beléptek a templomba, felharsant a zene, amitől Hizaki összerezzent. Egész testében remegett, de már nem akart elfutni. Erőt vett magán, hiszen karnyújtásnyira van tőle a boldog élet. A vörös szőnyeg végén, az oltár előtt ott állt Kamijo. Hizaki lélegzete elakadt, mikor meglátta a férfit. Ünnepi ruhájában, borzos szőke hajával olyan volt, mint egy angyal. Megszűnt körülötte minden, csak ő és a herceg létezett. Csak akkor tért magához, mikor a pap felé fordulva ismételték a házassági eskü szövegét. Elöntötte a nyugalom, nem félt már, csak hihetetlen boldogságot érzett. Mikor egymás felé fordultak és Kamijo hátra hajtotta a vékony fátylat, Hizaki elmosolyodott. Egy csókkal pecsételték meg házasságukat. Hatalmas taps harsant.

- Mostantól férj és feleség vagytok – jelentette ki a pap.

Az ifjú házasok egymásra nevettek, és Kamijo újabb csókot lopott szerelmétől. Pár perc éljenzés után a pap csendre intett mindenkit. Jasmine királynő a pap mellé lépett, Gackt társaságában. A pap felemelt egy vörös bársonypárnát, amelyen a királyi korona pihent. Gackt kezében egy párnán nyugodott a királynői korona. Az ifjú pár térdre ereszkedett a királynő előtt.

- Ez egy különleges nap. Nem csak azért, mert megházasodik a fiam, hanem azért is, meg férjem kívánságának megfelelően, ma Kamijo elfoglalja apja helyét a trónon. Én is átadom a koronámat az ifjú arának. Mától, nem csak házasok, hanem király és királynő vagyok – monológja után, Jasmine előbb fia, majd Hizaki fejére tette a koronát.

A pap áldást mondott rájuk. Kamijo feláll, felsegítette feleségét és szembe fordultak a vendégekkel. Mindenki fejet hajtott előttük. Ennél többet egyikük se kívánhatott volna. Végre összekötötték az életüket és beteljesült a boldogságuk. Nem számított, hogy az ország élére álltak, most csak az számított, hogy együtt lehetnek.

9 hónappal később...

Kamijo idegesen járkált fel alá az ajtó előtt. Teru, Miyavi és Jasmine valamivel nyugodtabban várakoztak. Szolgálók rohangáltak ki-be a szobába, ahol Hizaki készült világra hozni első gyermeküket. Kamijo nem tudott lenyugodni, főleg, mikor hallotta szeremét hangosan felnyögni a fájdalomtól.

- Be akarok menni – torpant meg.

- Nem, csak útban lennél. Az ilyen nem férfinak való. Csak útban lennél. Hagyd ezt a bábákra – intette le fiát Jasmine.

- De... - ellenkezett a király.

Teru ellökte magát a faltól, aminek eddig támaszkodott és megölelte testvérét. Nem tudott mit mondani neki, így próbálta lelkileg támogatni. Kamijo szorosan ölelte testvérét. Nem kellettek szavak, rá volt szüksége. A különleges kapcsolatra ami összekötötte őket. Egy nagyobb sikolyt követően nagyobb lett a nyüzsgés, és lökték félre az uralkodót. Kamijo értetlenül és kétségbeesetten nézett utánuk. Miyavi a másik oldalára állt és megszorította a vállát. A nagy felfordulás hamar lecsillapodott és csönd telepedett a szobára és a folyosóra. Mindenki lélegzet visszafojtva várt, semmi sem mozdult. Egy örökkévalóság után nyílt az ajtó és egy idős, termetes bábaasszony lépett ki rajta.

- Királyom, bemehetsz – hajtott fejet.

Nem kellett kétszer mondani, Kamijo azonnal besietett. Hizaki az ágyban feküdt, egy nagy párnának dőlve. Teljesen kimerül, az izzadtságtól az arcára tapadtak aranyszőke tincsei. Lehunyt szemmel pihegett.

- Kedvesem – ült mellé Kamijo.

Hizaki fáradtan rá emelte csillogó szemeit és elmosolyodott.

- Jól vagy? - aggódott Kamijo.

- Igen – bólintott aprót.

Egy bába lépett melléjük, karjai közt egy apró pólyával, amit átadott Hizakinak.

A királynő erőt vett magán, feljebb tornázta magát és átvette az apróságot és megmutatta férjének.

- Gyönyörű gyermek, kisfiú – mosolygott az asszony.

Meghajolt és magukra hagyta az újdonsült szülőket. Hizaki óvatosan félre hajtotta a pólyát, hogy végre láthassa a babát. Kamijo elmosolyodott és végig simított az apró arcocskán. A baba mocorogni kezdett és kinyitotta hatalmas barna szemeit. Érdeklődve pillantott a szüleire. Mosolyra húzta ajkait és felnevetett.

- Istenem – sírta el magát Hizaki.

- Még sose láttam nála szebb babát – büszkélkedett Kamijo.

- Miénk – mosolygott férjére az újdonsült anyuka.

- Igen. A szerelmünk gyümölcse. Olyan gyönyörű.

- A te szemed örökölte. Mi legyen a neve?

Kamijo átvette feleségétől a kicsit, és jobban megnézte magának. Alig hitte el, hogy apa lett, és hogy első gyermeke fiú lett. Nem kellett sokat gondolkodnia.

- Legyen Hideto, apám után – mondta ki büszkén – Hide.

Hizaki mosolyogva figyelte őket, majd lecsukódott a szeme és mély álomba merült.

Prológus

Kamijo nem feledkezett meg ígéreteiről, mi szerint engedélyezte, hogy Teru elvegye Toshiyát, valamint Kaoru és nőül vehette Shinyát. Hálája jeléül a sok éves munkáért, és nászajándékul felajánlotta nekik, hogy egy-egy kastélyt kapnak, ahol családot alapíthatnak, de mindenki visszautasította. Shinya továbbra is Hizakit akarta szolgálni, ahogy Teru se akarta elhagyni a testvérét, így mindannyian a királyi palotában éltek. Miyavi is megtalálta a boldogságot Uruha oldalán, aki magával vitt a palotába. Die legnagyobb félelme, miszerint Hizaki elbocsátja a szolgálatból, nem valósult meg, sőt, továbbra is a királynő személyi testőre maradt. Kamijo maga mellett tartotta Gacktot, mondván a következő trónörökösnek is szüksége lesz egy tanárra. Kamijo a legjobbat akarta a fiának és a még meg nem született gyermekei számára, és az nem más, mint Gackt. Jasmine visszavonult, de nem hagyta magára az ifjú uralkodókat, amiben lehetett, segített nekik. Ha tehette az unokájának szentelte minden idejét és figyelmét.

Kamijo uralkodása alatt a birodalom az arany korát élte, bőség és béke honolt mindenhol. Az emberek szerették őt, a feleségét. Hide után méh jó pár gyermekük született. Kamijo úgy vonult be a történelembe, mint aki soha nem látott gazdagságot és jólétet teremtett a birodalomban.

VÉGE

Angyalbőrbe bújt démon 29. fejezet

29. fejezet

Az a pár nap Kaorunál nagyon jó volt, sikerült gondolkodnom, és eldönteni, hogy mi legyen. Más esetben hagytam volna a francba, de most nem. Ezúttal nem menekülök, hanem harcolok. Kell nekem az a férfi. Ígéretemhez híven megbeszéltem egy találkozót azzal a vámpírral. Mint mindig, most is a nappaliban ülünk, ám most nyoma sincs a szokásos kellemes, idilli légkörnek. Érezni lehet a feszültséget. Kamijo tudja, mit akarok, hogy miért vagyunk itt.

- Elmondod végre? – töröm meg a feszült csendet.

- Nem fogok mentségeket, és kifogásokat gyártani.

- Helyes, annak nincs értelme, és hangulatom sincs.

- Kyo, én…

- Akarsz tőlem valamit, vagy csak szórakozol?

- Tudod, hogy soha nem szórakoznék veled.

- Hát akkor? Miért teszed ezt velem? Miért kínzol?

- Szeretlek, ezt tudnod kéne.

- Tudom, de nem érzem. Álmodban őt hívod, könyörögsz, hogy ne hagyjon magadra, ne menjen el. Ez felér egy szíven szúrással.

Bűnbánóan lehajtja a fejét. Várok, várom, hogy mondjon valamit. Erőt veszek magamon, és próbálok érzelemmentes arcot vágni. Kamijo vívódik, látszik rajta.

- Mikor megismertük egymást, azonnal tudtuk, hogy ez szerelem volt első látásra – töri meg a beállt csendet – Minden gyorsan történt. Egy év után vettük meg ezt a lakást, és költöztünk össze. Mindkettőnknek ez volt a legnagyobb szerelem. Minden tökéletes volt, szerettük egymást, összeköltöztünk, befutott a Versailles. Ám a sikerrel járó stresszt nem bírta Jasmine szervezete. 2009-ben bejelentettük, hogy Jasmine visszavonul egy időre, hogy meggyógyuljon, de nem sokkal később elhunyt. Egy évig a poklot éltem meg. Meg akartam halni. Aztán jöttél te. Megmutattad, hogy mással se sokkal kegyesebb a sors. Megértettél, mikor senki más nem. Megmutattad, hogy van értele élnem – csillogó szemekkel néz rám.

Sok minden érthető így, de néhány részletre nem voltam kíváncsi.

- Jasmine öröké itt lesz – mutat a halántékára – Te pedig itt – megfogja kezem és a mellkasára vezeti.

Érzem teste melegét, kalapáló szívét.

- Érzed ezt Kyo? Csak érted dobog – húz magához egy lágy csókra.

Viszonzom, majd elhúzódok tőle. Ilyet se mondtak még nekem. Mondták már, hogy szeretnek, de így még soha. Nem tudok kételkedni a szavaiban. A szeme őszinteséget, és szerelmet tükröz.

- Hiszel nekem? – kérdi kétségbeesve.

- Igen, hiszek.

Nem tudom, pontosan min megy keresztül, csak azt, hogy nem kezdhet egyik napról a másikra új életet velem, hogy nehéz elengedni a múltat.

- Köszönöm – mosolyog lágyan, szinte leheli a szavakat.

Körbenézek a lakásban, mert érzem, hogy valami megváltozott, de nem tudom mi. Minden olyan, mint volt. De… a képek, amin a basszerossal van, eltűntek. Eltette őket?

- Itt maradsz éjszakára? – kérdi.

- Nem tudom. Nem kell próbálnod holnap?

- Nem, mert a főnöknek jó kedve volt, és elengedett minket.

- De jó egyeseknek. Ha Kaorunak jó kedve van, akkor nem éjfélig, hanem este nyolcig vagyunk bent.

Jóízűt nevet rajtam. Szemét.

- Ne nevess! – mordulok fel – Nincs olyan jó dolgunk, mint nektek.

- Tévedsz, mert én is hajtom a csapatot, de ez a főnök utasítása volt. Úgy fogalmazott: „Meg ne lássalak itt titeket, vagy szétrúgom a seggetek”!

- Kaoru miért nem tud ilyet mondani?

- Nem tudom, a te bandatársad. Én nem ismerem őt.

- Kéred? Szívesen kölcsön adom, de nem kell túl hamar visszaadni.

- Köszi, de inkább nem. A szavaidból ítélve egy rabszolga hajcsár, abból nálunk is van egy, nem kell egy második.

- Ki a hajcsár?

- Én.     

Megeresztek egy mosolyt. Nem igazán tudom elképzelni, mint aki a végletekig feszíti a húrt. Nem tudom eldönteni, kiből nézném ki ezt, mert nem ismerem őket, de Kamijoból nem.

- Maradsz? – tér vissza az eredeti témához.

- Nem lehet, még van dolgom otthon. Össze kell szednem a verseim, és elküldeni a kiadóhoz – fintorgok.

- Igazán kár.

- Nekem mondod?

Elmosolyodik, és az ajtóhoz kísér. Megvárja, míg összeszedem magam, majd magához von egy csókra. Átkarolom a derekát, míg ő erősen magához szorít. Érzem a törődést, féltést, és a szeretetet minden mozdulatában. Szinte szégyellem magam, hogy kételkedtem benne. Elhúzódok tőle, és megeresztek egy mosolyt.

- Az jó, ha holnap átjövök? – kérdezem.

- Igen. Bármikor jöhetsz.

- Megbeszéltük.

Adok még neki egy csókot, aztán megyek, mielőtt hagyom a picsába a munkát, és inkább maradok.

Igazából nem tudom, hogy jutottam haza, csak akkor tértem magamhoz, mikor beléptem az ajtón. A konyhában csinálok egy teát, addig megpróbálom kitalálni, hogy hova a francba tűntettem el a kiadásra szánt verseket. Idegesen kutatok a papírjaim között, de semmi.

- Hova a picsába tűnt? – mérgelődök.

És ha lehet, még nagyobb rendetlenséget csinálok, mint volt. Végre megvannak, már csak össze kell állítani. Még egyszer végig olvasom őket, átrendezem, belejavítok. Teát szürcsölve próbálok valamit kezdeni ezekkel. Egyszer már összeraktam, de most nem tetszik, így újra kezdem. Párat kiveszek, másokat hozzá rakok, hogy elég jó legyen. Mondták már párszor, hogy bármit csinálhatok, így is-úgyis imádni fogják. Ebben nem igazán hiszek. Ha jó munkát akarnak tőlem, akkor azt kapnak. Nem adok ki bármit a kezeim közül. Pár verset, amit úgy ítélek meg, hogy jó lenne, zenei aláfestéssel újra leírom, hogy majd megmutassam Kaorunak, hogy akár dal is lehetne belőle. Ha nem, akkor megy a következő kötetbe. Azon nem múlik. Így Leader-sama sem piszkálhat, hogy nem dolgozom eleget, és nincs szöveg. Jó újra olvasni ezeket az írásokat, újra előjönnek belőlem azok az érzések, melyek ihlettek akkor. Ekkor kopognak. Na, ne! Ki a franc keres ilyenkor? Morogva nyitok ajtót és nézek nagyot, mert Kaoru áll előttem.

Tökéletes színjáték 18. fejezet

18. fejezet

Alig érkeztek meg, Miyavi és a két herceg azonnal birkózni és kergetőzni kezdtek. Teru és Miyavi összekapaszkodva próbálták lenyomni a másikat a földre, de ez sehogy se akart sikerülni. Kamijo rávetette magát a verekedőkre, így mind a hárman a puha fűben kötöttek ki. Birkózás közben Kamijo elkapta öccse lábát, Miyavi a karját és felemelve őt, a vízparthoz vonszolták.

- Tegyetek le! - kiabálta Teru.

Azok meg se hallva őt, a stég szélén meglóbálták és bedobták a vízbe. Teru hatalmas csobbanás és kiáltás kíséretében tűnt el a habokban. A két férfi a hasát fogta a kacagástól. Teru prüszkölés és köhögés közepette bukkant elő. Amint lélegzethez jutott, kiúszott a partra. Több se kellett a másik kettőnek, azonnal futásnak eredtek.

- Ezek meg? - sápadt el Yuki.

- Ne is foglalkozz velük – legyintett Yasmine – Mindig ezt csinálják, ha ide jövünk.

- Mint a gyerekek – jegyezte meg Kaoru.

- Azok. Miyavi sose volt normális, a másik kettő meg az apja fia. A férjem is ugyanilyen volt.

- Ezt nem tudtam – mondta Yuki.

- Ne csodálkozz. Senki se tudta. Szerinted hogy vette volna ki magát, hogy a király így viselkedik? - vonta fel a szemöldökét a királynő.

Yuki nem mondott semmit, hiszen igaza volt. Közfelháborodás lett volna és a királyi család elvesztette volna a tekintélyét.

- Remélem minket kihagynak ebből – lépett Hizaki mellé Shinya.

- Én is, bár viccesnek tűnik.

- Remélem nem akarsz csatlakozni hozzájuk – hűlt el Shinya.

- Nem, dehogyis – nevetett Hizaki.

Die a biztonság kedvéért, úrnője elé állt, hogy a viháncolóknak eszébe se jusson Hizakit is bevonni. A fiúk hosszan kergették egymást, ami többször birkózásban végződött. Akik nem vettek részt a játékban távolról figyelték őket. A szolgálók leterítettek több pokrócot, hogy aki akar, le tudjon ülni. Hizaki az egyik pokrócon ücsörgött Shinya és a királynő társaságában, mikor édesapja körbe pillantva kérdezte:

- Merre van Kaoru?

Csak a férfi hangját lehetett hallani és egy nagy csobbanást. Erre mindenki oda kapta a fejét. Pillanatokkal később Kaoru bukkant elő a vízből. Hatalmas fröcsköléssel és szitkozódással evickélt ki a mellig érő vízből. Miyavi és a két fivér két rét görnyedve hahotázik. A testvérek egymásnak dőlve próbálnak talpon maradni, míg barátjuk a földön térdel vihog. Őket látva Hizaki is elmosolyodott, és szája elég kellett kapnia a kezét, nehogy hangosan felnevessen. Még sose látta ilyen mókásan testvérét. Kaoru nehézkesen kijutott a szárazra és próbált a lehető legmesszebb elhúzódni támadóitól. Szinte ömlött a sok víz a férfi ruháiból. Próbálta arcára tapadó haját hátra simítani, kevés sikerrel. Shinya felugrott, hogy vigyen neki egy törülközőt.

- Fiúk! - próbált meg dorgáló hangot megütni Jasmine, kevés sikerrel.

- Nem csináltunk semmi rosszat – erőltetett nyugalmat magára Miyavi.

- És ha nem tudok úszni? - háborodott fel Kaoru.

- Akkor se fulladsz meg. Csak a tó közepén mély a víz. Itt legfeljebb a melledig ér – nyugodott le Kamijo.

Kaoru Shinya segítségével megszabadult átázott és nehéz kabátjától, így már csak az ing tapadt a testére. Shinya egy közeli fa aló ágára terítette a ruhát, hogy megszáradjon. Miyavi és Teru meg kergették egymást, míg Kamijo inkább a közelben ücsörgő Hizakihoz sietett. Lefeküdt mellé és fejét a lány ölébe hajtotta.

- Szörnyű vagy – dorgálta Hizaki.

- Miért? Baj ha szórakozom?

- Nem. Csak félek, hogy Kaoru ezt még megbosszulja.

- Nem félek.

Hizaki elmosolyodott és a férfi selymes tincseit kezdte simogatni. Kamijo kényelembe helyezte magát és lehunyt szemmel élvezte kedvese érintését. Mélyet sóhajtott majd megfogta az apró kezet, magához húzta és lágy csókot lehet rá.

- Szeretlek – mosolygott.

Hizaki elmosolyodott és gyönyörködött szerelme angyali arcában és csillogó szemeiben. Tökéletes a boldogsága. Talán csak akkor lesz még boldogabb, ha végre összeházasodnak. Minden vágya az olt, hogy boldoggá tegye Kamijot.

Az idilli pillanatnak Teru vetett véget, azzal, hogy testvérére esett. Mind két férfi felnyögött, Kamijo azt se tudta hirtelen mi történt.

- Ezért még megfizetsz! - ugrott fel és testvére után szaladt.

- Nem tehetek róla, sajnálom – menekült Teru.

Miyavi se maradt ki a mókából, megpróbálta a két herceget a stég felé. A vékony pallókon egyensúlyozva Kamijo belökte öccsét a vízbe. Miyavi hangos vihogásban tört ki, mire a hercegek egy laza mozdulattal Teru után lökte.

- Nem ér! Így hálálod meg a segítséget? - háborodott fel.

Kamijo a térdére támaszkodva nevetett rajtuk. Benne akadt a levegő, mikor megbillent és belezuhant a hűs vízbe. Prüszkölve állt fel és simította hátra nedves tincseit. Neki és a másik kettőnek is elakadt a lélegzete, mikor meglátták ki volt a merénylő. Jasmine királynő volt, ki könnyedén hátsón billentve a fiát, küldte a többiek után.

- Te se maradj ki a jóból – mosolygott diadalittasan édesanyjuk.

- Ez nem igazság anya – méltatlankodott Teru.

- Miért? Talán a királynő nem szórakozhat? Mint az anyátoknak, nekem kell rendet raknom köztetek. Épp ezért nem hagyhatom, hogy Kamijo kivétel legyen. Neki is jár a fürdő.

Megfordult és távozott. Remélte, hogy a három rosszaság nem vetemedik arra, hogy őt is bedobják. Még ők se lehetnek ennyire ostobák. A biztonság kedvéért azért a testőrök közelében maradt. Jót mosolygott az értetlen és meglepett arcokon.

- Kihagyhatatlan lehetőség volt – emelte fel büszkén a fejét.

- Ha szabad, szép mozdulat volt, fensége asszonyom – mosolygott Yuki.

- Köszönöm.

Nem sokkal később a három férfi is kimászott a vízből és kaptak törülközőt. Hizaki fülig pirult, mikor látta, amint Kamijo leveszi az ingét és elkezdi magát szárazra dörgölni. Ezek után lenyugodtak a kedélyek. Egészen sötétedési kint maradtak.

- Ideje menni – adta ki az utasítást a királynő.

A ruhák is megszáradtak, így mindenki fel tudott öltözni. A visszaúton Hizaki csöndesen ücsörgött. Fárasztó volt ez a nap, de ugyanakkor örült is. Mindig jól szórakozott, Miyavin és a testvéreken. Visszaérve a kastélyba, vacsora nélkül tért nyugovóra.

Az elkövetkező egy hétben Teru hiába próbálta hívni a testvérét szórakozni, lovagolni, az mindig visszautasította. Még a versenyzést is, ami bátyja kedvence volt. Nem csak ő, de még Miyavi is kudarcot vallott. Kamijo csak Hizakival foglalkozott, más nem számított neki.

- Ez van barátom, a bátyád szerelmes – dőlt hátra Miyavi.

Az udvar egyik nagyobb fája alatt ücsörögtek.

- És ezért el kell minket felejtenie? - morgott Teru.

- Nem, csak most fontosabb neki Hizaki. Ennyi. A szerelmes ember hajlamos az ilyesmire.

Teru fújt egyet. Magának se akarta beismerni, de kezdett féltékeny lenni Hizakira. Hiányzott neki a testvére. Nem is figyelt barátja fecsegésére. Végül szó nélkül felállt és a szobája felé indult. Napközben párszor látta Kamijot és Hizakit, de inkább hagyta őket. Rosszul esett neki, hogy annyi együtt töltött év után a bátyja tudomást se vesz róla. Magányos volt nélküle. Tudta, hogy nagyon önző dolog, de vissza akarta kapni a testvérét. A szobájába érve szomorúan szusszant. Jobb ötlet híján levett egy könyvet a polcról és elterülve az ágyon olvasni kezdett. Már jócskán besötétedett, mikor a hátára fordulva a plafont bámulta. Fogalma sem volt, mihez kezdjen. Örült, hogy Kamijo boldog, de hiányzott neki a sok mókázás. Merengéséből egy kopogás rántotta ki.

- Uram, itt van? - lépett be Toshiya.

- Igen, itt vagyok – mondta Teru.

A szolgálólány az ágyhoz lépett és végig nézett urán.

- Valami baj van? Tudok segíteni?

- Szeretném, ha itt maradnál – ült fel Teru, és mutatott maga mellé.

Toshiya megszeppenve ült le. Teru fejét a lány ölébe hajtva feküdt vissza.

- Kérlek, maradj egy kicsit, nem akarok egyedül lenni – kérte.

Toshiyát meglepte ez az elárvult hang. Még sose látta Terut szomorúnak. Mindig vidám volt, de szemében a hamiskás csillogással, ajkain pajkos mosollyal.

- Mit tehetek érted? - kérdezte lágyan.

- Hiányzik a bátyám. Tudom, hogy szerelmes és Hizakival akar lenni, de olyan, mintha már nem lennék neki fontos. Bármit kértem tőle az elmúlt napokban, mindig visszautasított. Nem azt akarom, hogy csak velem foglalkozzon, de legalább egy kis figyelmet szeretnék. Ez nagy kérés?

- Nem, egyáltalán nem az. És Miyavi úr?

- Ő annyit mond, hogy Kamijonak most fontosabb Hizaki. Tudod, attól félek, hogy az esküvő után minden meg fog változni köztünk a bátyámmal. Hogy már nem leszek fontos neki. Ezt nem akarom – kétségbeesetten nézett a lányra.

- Nem hiszem, hogy bármi is változnak köztetek. Ti ketten mindig is közel álltatok egymáshoz, ezért kétlem, hogy Kamijo eltávolodnak tőled, vagy nem lennél fontos neki. Még lángol a szerelem, ezért vak minden másra. Később biztos újra olyan lesz mint régen. Szerintem most csak kihasználja, hogy az úrnővel lehet, hiszen a palotában sok teendője van, és nem tud elég időt Hizaki úrnőre fordítani.

- Gondolod?

- Igen. Szerintem minden olyan lesz majd, mint régen. Miyavi úr sem aggódik, akkor neked se kéne – mosolygott biztatóan Toshiya.

- Köszönöm – mosolygott Teru.

Felemelve kezét végigsimított Toshiya arcán, mire a lány elpirult. Teru felült és mélyen a lány szemébe nézett.

- Annyi mindenben segítettél már, hogy meg se tudom eléggé hálálni. Köszönök mindent.

- Ugyan – jött zavarba Toshiya.

Érezte, hogy minden vér az arcába szökik, mikor a herceg a szemébe néz. Megborzongott, mikor Teru végig simított az arcán, nyakán és karján.

- Toshi – húzta közelebb magához a lányt.

Teru a fekete tincsekbe fúrta ujjait és húzta közelebb magához. Régóta vágyott rá, hogy megízlelje a lány kívánatos ajkait. Mikor Toshi nem ellenkezett, lágyan csókolta. A lány pár pillanatra megdermedt, de nem lökte el magától a másikat. Lehunyta szemeit és viszonozta a csókot. Teru elmosolyodott és még közelebb húzta magához.

- Szeretlek Toshi – suttogta.

A lány nem tudott mit mondani, de nem is kellett. Teru tudta. Óvatosan ledöntötte az ágyra és mellé feküdt. Átkarolta a lány derekát és nyaka hajlatában fúrta az arcát. Toshiya megbabonázva nézett a férfira. Szíve majd' kiugrott a helyéből. Hihetetlenül boldog volt. Teru karját simogatta és egy dalt kezdett dúdolni. Nem kellett sok, és Teru egyenletes szuszogása jelezte, hogy elaludt.

Angyalbőrbe bújt démon 28. fejezet

28. fejezet

Hullafáradtan érek haza. Annyi erőm sincs, hogy elvonszoljam magam a fürdőbe. Nem tudom mi készített ki ennyire. Talán, a semmittevéssel töltött „munka” a stúdióban, talán Kao szívta ki az energiámat.

- Vámpír – motyogom.

Erről a szóról azonban, valaki más jelenik meg lelki szemeim előtt. Gyomrom görcsbe rándul, elszorul a torkom, és megfájdul a szívem. Bármennyire is fáj bevallani, szeretem, és vele akarok lenni, de neki nem kellek, mert azt a másik srácot szereti. Nem néztem volna ki belőle, hogy így játsszon velem. Mi volt igaz abból, amit mondott? Nem tudom, olyan őszintének tűnt, de tudom, milyen az ember… egy hazug, szánalmas lény. De ő nem az. Ő minden, csak nem ember. Egy angyalbőrbe bújt démon, egy vámpír.

Fáradtan elnyúlok a kanapén. Nem bírok elmenni az ágyig. Amint lehunyom a szemem, magával ragad az álom.

Egy utcán találom magam, de furcsa ez az egész. Nyüzsögnek az emberek, de olyan, mintha nem látnának engem. Találomra elindulok valamerre, nem tudom merre. Mintha valami vezetne. Egy kellemes kis téren kötök ki, ahol az egyik fának dőlve, ott áll Kamijo. Mintha várna. Boldog mosoly kúszik ajkaimra, és megyek felé.

- Kamijo! – szólítom meg.

Felkapja fejét, és elmosolyodik.

- Végre – neveti el magát.

Elvigyorodok, odamegyek hozzá. Ő kezét nyújtja felém. Felemelem kezem, de mikor megérinteném őt, ujjaim átsiklanak rajta.

- Mi a franc? – motyogom.

- Ennyire hiányoztam? – hallok egy ismeretlen hangot a hátam mögött.

Megfordulok és… Jasmine You közeledik felénk. Mi a franc? Ő hogy kerül ide? Mintha itt se lennék, keresztül sétál rajtam, és megfogja az énekes kezét. Mi? Mit csinál? Ne!

Egymásra nevetnek, majd elindulnak valamerre. Hiába kiabálok, nem hallanak. Próbálok Kamijo után menni, de mintha egyhelyben futnék, távolodik.

Felriadok. Szívem olyan hevesen, és gyorsan kalapál, mintha Shint hallanám dobolni. Szentségelek párat, és felkászálódok a kanapéról. Nem kapcsolok lámpát, anélkül is tudom, mi merre van. Elbotorkálok a fürdőig, ott kénytelen vagyok fényt gyújtani. Belenézek a tükörbe, és mintha egy horror filmből léptem volna ki.

- A kurva életbe – morgok.

Emlékképek villannak be az álomból. Nem igazán emlékszem mit láttam, csak annyira, hogy megjelent Jasmine You, és Kamijo őt választotta helyettem. Szívemhez kapok, annyira belenyilall a fájdalom, hogy legszívesebben torkom szakadtából ordítanék. A falnak dőlök, és hátra hajtom a fejem. Próbálom elhitetni magammal, hogy minden rendben, Kamijo engem szeret. De sajnos a valóság kegyetlen, és minden alkalmat megragad, hogy a szívembe szúrt kést megforgassa. Igazából meg se kéne lepődnöm, hogy az a vámpír Jasmine-t szereti, hisz gyönyörű férfi volt. Szebb volt, mint sok nő. Szépen illett Kamijóhoz. Két párját ritkítóan szép férfi. Én nem illek hozzá. Én egy gnóm törpe vagyok, a basszeros teljes ellentéte. Még mindig csodálom, hogy az énekes egyáltalán szóba áll velem. Arról nem is beszélve, hogy meg is csókolt. Túl szép volt. A szárnyalás túl sokáig tartott, és túl magasan. Pont, mint Ikarosz. Túl magasra ment, holott tudta, hogy nem szabad, aztán lezuhant. Akár csak én. Nem lett volna szabad hagynom, hogy közel férkőzzön hozzám, hogy reménykedjek, mégis megtettem, és lezuhantam. A mennyek kapujából, a pokol fenekére.

Erőt veszek magamon, és megmosom az arcom, hogy tudjak gondolkodni. A hideg víz annyira magamhoz térít, hogy rájöjjek, nem akarok egyedül lenni. Egy valaki van, aki talán nem dob ki, ha most beállítok hozzá.

Nem kell több, összeszedem magam, és már ugrom is a kocsiba. Leszarom, ha alszik, most akkor is átmegyek hozzá.

Meg is érkezem. Nem vacakolok, azonnal dörömbölni kezdek az ajtón. Semmi válasz. Talán azért, mert hajnali 3 óra van, de nem érdekel. Már szedném elő a telefonom, hogy felhívjam, mikor nyílik az ajtó, és egy hulla kóma Kaoru hunyorog rám.

- Kyo… mi a faszomat keresel itt? – motyogja félig alva.

- Itt maradnék – mondom egyszerűen.

Fölösleges most ennél bonyolultabb dolgot mondani neki, mert nem fogja fel. Az is lehet, hogy előbbi mondatom sem érti. Ezt az is bizonyítja, hogy félre áll, és beenged. Ha felfogná mit mondtam, kidobna, az orromra vágná az ajtót. Elbotorkál a hálóig, addig én a kanapé mellé állok. Egy pokróccal tér vissza, amit szabályosan hozzám vág.

- Ott alszol – mutat a mellettem lévő bútorra.

- Oké – bólintok.

Eltámolyog a szobájába, ahol a barátnője várja. Elnyúlok alkalmi ágyamon, és betakarózom. Furcsa, de megnyugtat, hogy itt vagyok. Most Kaoru a támaszom, aki megvéd. Ahogy elfészkelem magam, megérzem Leader-sama összetéveszthetetlen illatát, ami körülvesz. Hihetetlen biztonságérzetet ad. Ez az érzés altat el, hoz megnyugvást számomra.

Reggel arra kelek, hogy kurvára elaludtam a nyakam. Felülök, óvatosan megmozgatom a nyakam, és nyújtózom.

- Még, hogy a rémálmok nem válnak valóra. Egy nagy szart – morog Leader-sama a hátam mögött.

- Neked is jó reggelt – mordulok rá.

Oké, hogy mérges, mert felébresztettem, de akkor se kéne ilyennek lennie. Bár… én a helyében rácsaptam volna magamra az ajtót. Mivel kedvesen beengedett, és nem zavart el, megbocsátok neki.

- Mi a francot keresel itt? – kérdi két ásítás között.

- Ezt majd négy szem közt – pillantok, a most kilépő barátnőre.

Talán ezért ilyen morcos, mert megzavartam az édes kettest. Mindegy, pár napig bírjon a farkával.

- Kivel beszélsz Kao? – tántorog elő kómásan Fumie.

- Kyo beállított az este – közli egyszerűen.

A nő bólint, és eltűnik a konyhában.

- Baj van – jeleneti ki Kaoru.

- Igen. Ha nem baj, maradnék pár napot. Nem bírok megmaradni otthon egyedül. Szükségem van valaki társaságára. Csak rád számíthatok – nézek kétségbeesetten a szemébe.

- Jól van, maradj. De vele mikor beszélsz?

- Ha rendeztem a gondolataimat.