Tökéletes színjáték 18. fejezet

18. fejezet

Alig érkeztek meg, Miyavi és a két herceg azonnal birkózni és kergetőzni kezdtek. Teru és Miyavi összekapaszkodva próbálták lenyomni a másikat a földre, de ez sehogy se akart sikerülni. Kamijo rávetette magát a verekedőkre, így mind a hárman a puha fűben kötöttek ki. Birkózás közben Kamijo elkapta öccse lábát, Miyavi a karját és felemelve őt, a vízparthoz vonszolták.

- Tegyetek le! - kiabálta Teru.

Azok meg se hallva őt, a stég szélén meglóbálták és bedobták a vízbe. Teru hatalmas csobbanás és kiáltás kíséretében tűnt el a habokban. A két férfi a hasát fogta a kacagástól. Teru prüszkölés és köhögés közepette bukkant elő. Amint lélegzethez jutott, kiúszott a partra. Több se kellett a másik kettőnek, azonnal futásnak eredtek.

- Ezek meg? - sápadt el Yuki.

- Ne is foglalkozz velük – legyintett Yasmine – Mindig ezt csinálják, ha ide jövünk.

- Mint a gyerekek – jegyezte meg Kaoru.

- Azok. Miyavi sose volt normális, a másik kettő meg az apja fia. A férjem is ugyanilyen volt.

- Ezt nem tudtam – mondta Yuki.

- Ne csodálkozz. Senki se tudta. Szerinted hogy vette volna ki magát, hogy a király így viselkedik? - vonta fel a szemöldökét a királynő.

Yuki nem mondott semmit, hiszen igaza volt. Közfelháborodás lett volna és a királyi család elvesztette volna a tekintélyét.

- Remélem minket kihagynak ebből – lépett Hizaki mellé Shinya.

- Én is, bár viccesnek tűnik.

- Remélem nem akarsz csatlakozni hozzájuk – hűlt el Shinya.

- Nem, dehogyis – nevetett Hizaki.

Die a biztonság kedvéért, úrnője elé állt, hogy a viháncolóknak eszébe se jusson Hizakit is bevonni. A fiúk hosszan kergették egymást, ami többször birkózásban végződött. Akik nem vettek részt a játékban távolról figyelték őket. A szolgálók leterítettek több pokrócot, hogy aki akar, le tudjon ülni. Hizaki az egyik pokrócon ücsörgött Shinya és a királynő társaságában, mikor édesapja körbe pillantva kérdezte:

- Merre van Kaoru?

Csak a férfi hangját lehetett hallani és egy nagy csobbanást. Erre mindenki oda kapta a fejét. Pillanatokkal később Kaoru bukkant elő a vízből. Hatalmas fröcsköléssel és szitkozódással evickélt ki a mellig érő vízből. Miyavi és a két fivér két rét görnyedve hahotázik. A testvérek egymásnak dőlve próbálnak talpon maradni, míg barátjuk a földön térdel vihog. Őket látva Hizaki is elmosolyodott, és szája elég kellett kapnia a kezét, nehogy hangosan felnevessen. Még sose látta ilyen mókásan testvérét. Kaoru nehézkesen kijutott a szárazra és próbált a lehető legmesszebb elhúzódni támadóitól. Szinte ömlött a sok víz a férfi ruháiból. Próbálta arcára tapadó haját hátra simítani, kevés sikerrel. Shinya felugrott, hogy vigyen neki egy törülközőt.

- Fiúk! - próbált meg dorgáló hangot megütni Jasmine, kevés sikerrel.

- Nem csináltunk semmi rosszat – erőltetett nyugalmat magára Miyavi.

- És ha nem tudok úszni? - háborodott fel Kaoru.

- Akkor se fulladsz meg. Csak a tó közepén mély a víz. Itt legfeljebb a melledig ér – nyugodott le Kamijo.

Kaoru Shinya segítségével megszabadult átázott és nehéz kabátjától, így már csak az ing tapadt a testére. Shinya egy közeli fa aló ágára terítette a ruhát, hogy megszáradjon. Miyavi és Teru meg kergették egymást, míg Kamijo inkább a közelben ücsörgő Hizakihoz sietett. Lefeküdt mellé és fejét a lány ölébe hajtotta.

- Szörnyű vagy – dorgálta Hizaki.

- Miért? Baj ha szórakozom?

- Nem. Csak félek, hogy Kaoru ezt még megbosszulja.

- Nem félek.

Hizaki elmosolyodott és a férfi selymes tincseit kezdte simogatni. Kamijo kényelembe helyezte magát és lehunyt szemmel élvezte kedvese érintését. Mélyet sóhajtott majd megfogta az apró kezet, magához húzta és lágy csókot lehet rá.

- Szeretlek – mosolygott.

Hizaki elmosolyodott és gyönyörködött szerelme angyali arcában és csillogó szemeiben. Tökéletes a boldogsága. Talán csak akkor lesz még boldogabb, ha végre összeházasodnak. Minden vágya az olt, hogy boldoggá tegye Kamijot.

Az idilli pillanatnak Teru vetett véget, azzal, hogy testvérére esett. Mind két férfi felnyögött, Kamijo azt se tudta hirtelen mi történt.

- Ezért még megfizetsz! - ugrott fel és testvére után szaladt.

- Nem tehetek róla, sajnálom – menekült Teru.

Miyavi se maradt ki a mókából, megpróbálta a két herceget a stég felé. A vékony pallókon egyensúlyozva Kamijo belökte öccsét a vízbe. Miyavi hangos vihogásban tört ki, mire a hercegek egy laza mozdulattal Teru után lökte.

- Nem ér! Így hálálod meg a segítséget? - háborodott fel.

Kamijo a térdére támaszkodva nevetett rajtuk. Benne akadt a levegő, mikor megbillent és belezuhant a hűs vízbe. Prüszkölve állt fel és simította hátra nedves tincseit. Neki és a másik kettőnek is elakadt a lélegzete, mikor meglátták ki volt a merénylő. Jasmine királynő volt, ki könnyedén hátsón billentve a fiát, küldte a többiek után.

- Te se maradj ki a jóból – mosolygott diadalittasan édesanyjuk.

- Ez nem igazság anya – méltatlankodott Teru.

- Miért? Talán a királynő nem szórakozhat? Mint az anyátoknak, nekem kell rendet raknom köztetek. Épp ezért nem hagyhatom, hogy Kamijo kivétel legyen. Neki is jár a fürdő.

Megfordult és távozott. Remélte, hogy a három rosszaság nem vetemedik arra, hogy őt is bedobják. Még ők se lehetnek ennyire ostobák. A biztonság kedvéért azért a testőrök közelében maradt. Jót mosolygott az értetlen és meglepett arcokon.

- Kihagyhatatlan lehetőség volt – emelte fel büszkén a fejét.

- Ha szabad, szép mozdulat volt, fensége asszonyom – mosolygott Yuki.

- Köszönöm.

Nem sokkal később a három férfi is kimászott a vízből és kaptak törülközőt. Hizaki fülig pirult, mikor látta, amint Kamijo leveszi az ingét és elkezdi magát szárazra dörgölni. Ezek után lenyugodtak a kedélyek. Egészen sötétedési kint maradtak.

- Ideje menni – adta ki az utasítást a királynő.

A ruhák is megszáradtak, így mindenki fel tudott öltözni. A visszaúton Hizaki csöndesen ücsörgött. Fárasztó volt ez a nap, de ugyanakkor örült is. Mindig jól szórakozott, Miyavin és a testvéreken. Visszaérve a kastélyba, vacsora nélkül tért nyugovóra.

Az elkövetkező egy hétben Teru hiába próbálta hívni a testvérét szórakozni, lovagolni, az mindig visszautasította. Még a versenyzést is, ami bátyja kedvence volt. Nem csak ő, de még Miyavi is kudarcot vallott. Kamijo csak Hizakival foglalkozott, más nem számított neki.

- Ez van barátom, a bátyád szerelmes – dőlt hátra Miyavi.

Az udvar egyik nagyobb fája alatt ücsörögtek.

- És ezért el kell minket felejtenie? - morgott Teru.

- Nem, csak most fontosabb neki Hizaki. Ennyi. A szerelmes ember hajlamos az ilyesmire.

Teru fújt egyet. Magának se akarta beismerni, de kezdett féltékeny lenni Hizakira. Hiányzott neki a testvére. Nem is figyelt barátja fecsegésére. Végül szó nélkül felállt és a szobája felé indult. Napközben párszor látta Kamijot és Hizakit, de inkább hagyta őket. Rosszul esett neki, hogy annyi együtt töltött év után a bátyja tudomást se vesz róla. Magányos volt nélküle. Tudta, hogy nagyon önző dolog, de vissza akarta kapni a testvérét. A szobájába érve szomorúan szusszant. Jobb ötlet híján levett egy könyvet a polcról és elterülve az ágyon olvasni kezdett. Már jócskán besötétedett, mikor a hátára fordulva a plafont bámulta. Fogalma sem volt, mihez kezdjen. Örült, hogy Kamijo boldog, de hiányzott neki a sok mókázás. Merengéséből egy kopogás rántotta ki.

- Uram, itt van? - lépett be Toshiya.

- Igen, itt vagyok – mondta Teru.

A szolgálólány az ágyhoz lépett és végig nézett urán.

- Valami baj van? Tudok segíteni?

- Szeretném, ha itt maradnál – ült fel Teru, és mutatott maga mellé.

Toshiya megszeppenve ült le. Teru fejét a lány ölébe hajtva feküdt vissza.

- Kérlek, maradj egy kicsit, nem akarok egyedül lenni – kérte.

Toshiyát meglepte ez az elárvult hang. Még sose látta Terut szomorúnak. Mindig vidám volt, de szemében a hamiskás csillogással, ajkain pajkos mosollyal.

- Mit tehetek érted? - kérdezte lágyan.

- Hiányzik a bátyám. Tudom, hogy szerelmes és Hizakival akar lenni, de olyan, mintha már nem lennék neki fontos. Bármit kértem tőle az elmúlt napokban, mindig visszautasított. Nem azt akarom, hogy csak velem foglalkozzon, de legalább egy kis figyelmet szeretnék. Ez nagy kérés?

- Nem, egyáltalán nem az. És Miyavi úr?

- Ő annyit mond, hogy Kamijonak most fontosabb Hizaki. Tudod, attól félek, hogy az esküvő után minden meg fog változni köztünk a bátyámmal. Hogy már nem leszek fontos neki. Ezt nem akarom – kétségbeesetten nézett a lányra.

- Nem hiszem, hogy bármi is változnak köztetek. Ti ketten mindig is közel álltatok egymáshoz, ezért kétlem, hogy Kamijo eltávolodnak tőled, vagy nem lennél fontos neki. Még lángol a szerelem, ezért vak minden másra. Később biztos újra olyan lesz mint régen. Szerintem most csak kihasználja, hogy az úrnővel lehet, hiszen a palotában sok teendője van, és nem tud elég időt Hizaki úrnőre fordítani.

- Gondolod?

- Igen. Szerintem minden olyan lesz majd, mint régen. Miyavi úr sem aggódik, akkor neked se kéne – mosolygott biztatóan Toshiya.

- Köszönöm – mosolygott Teru.

Felemelve kezét végigsimított Toshiya arcán, mire a lány elpirult. Teru felült és mélyen a lány szemébe nézett.

- Annyi mindenben segítettél már, hogy meg se tudom eléggé hálálni. Köszönök mindent.

- Ugyan – jött zavarba Toshiya.

Érezte, hogy minden vér az arcába szökik, mikor a herceg a szemébe néz. Megborzongott, mikor Teru végig simított az arcán, nyakán és karján.

- Toshi – húzta közelebb magához a lányt.

Teru a fekete tincsekbe fúrta ujjait és húzta közelebb magához. Régóta vágyott rá, hogy megízlelje a lány kívánatos ajkait. Mikor Toshi nem ellenkezett, lágyan csókolta. A lány pár pillanatra megdermedt, de nem lökte el magától a másikat. Lehunyta szemeit és viszonozta a csókot. Teru elmosolyodott és még közelebb húzta magához.

- Szeretlek Toshi – suttogta.

A lány nem tudott mit mondani, de nem is kellett. Teru tudta. Óvatosan ledöntötte az ágyra és mellé feküdt. Átkarolta a lány derekát és nyaka hajlatában fúrta az arcát. Toshiya megbabonázva nézett a férfira. Szíve majd' kiugrott a helyéből. Hihetetlenül boldog volt. Teru karját simogatta és egy dalt kezdett dúdolni. Nem kellett sok, és Teru egyenletes szuszogása jelezte, hogy elaludt.