11. fejezet
A megbeszéltek szerint a kocsmában találkozunk. Előbb
odamegyek, hátha lesz valami érdekes. Nem bánom, hogy visszajönnek az
egyéjszakás kalandok, most jó ez így. Nem akarom lekötni magam, főleg, hogy
annyi év után. Örülök, hogy nagyjából túltettem magam a szakításon és végre
képes vagyok megtenni az első lépéseket az újrakezdés felé. A kocsmában még
kevesen vannak, de nem bánom. Kikérek egy sört és leülök egy nyugis helyre.
Folyamatosan szálingóznak be az emberek és hamar megtelik a hely. Mire megiszom
az italom, feltámad bennem a vadászösztön. Egy szőkített hajú, alig 20 éves
lány kacéran rám mosolyog. Olyan erotikus veszi ajkai közé a szívószálat, hogy
ennél világosabb nem is lehetne a felkérés. Hát jó, ő akarta, szóval ezek után
reklamációt nem fogadok el. Még úgy is van időm, míg Kai megjön, addig is
kellemesen eltöltöm az időt.
- Szia szép fiú – mosolyog – Van kedved szórakozni egy
kicsit?
- Miért ne? – alaposan végigmérem.
Erős smink, mély kivágású felső, és alig fenék alá érő
szoknya. A parfümje nagyon édes, minta gumicukor. Nem kimondottan az ízlésem de
ha már így alakult és ő akarta… Leugrik a bárszékről és kézen fogva elindulunk
a kocsma hátsó részébe, ahol szinte azonnal nekem esik. Na, na, nehogy a nyúl
vigye a puskát… átveszem az irányítást. Nem vacakolok sokat, ahogy ő se.
Pillanatok alatt lerángatja a gatyám és szájba vesz. Kellemes, de nem a
legjobb. Mielőtt nagyon elmenne a kedvem tőle, rátérek a lényegre. Hangosan
sikongat, látszik, hogy élvezi. Nem nagy szám a csaj, se a teste, se amit
nyújtani tud. Sokkal többet vártam tőle, de ez van. De legalább az orgazmus
kellemes. Teljesen kábán ül a sarokban a földön. Összeszedem magam és
otthagyom.
Visszaérve a pulthoz, Kai már ott csücsül.
- Végre előkerültél – fogad.
- Bocs – vigyorgok és leülök mellé.
Rendelünk egy sört. Kicsit váruk, majd mikor megkapjuk a két
korsót, koccintunk és nagyokat kortyolok a keserű és hideg italból.
- Fáradtnak tűnsz – jegyzem meg.
- Az is vagyok. Aoi és Ruru kikészítenek – fáradtan
megdörzsöli az orrnyergét.
- Mert?
- Stúdiózunk, erre egyik pillanatról a másikra lelépnek,
csak mert nem bírnak a farkukkal! Tudod milyen rossz, mikor gitárt kéne
felvenni, és csak a hangszer van ott, a zenész meg nincs? – esik kétségbe.
- Tekintve, hogy nálunk én vagyok az egyetlen gitáros, nem
igen tudom elképzelni a helyzetet. De volt már, hogy Zero késett és a basszust
csak később tudtuk felvenni. De nem volt gáz, a gitárt vettük fel helyette –
vonok vállat könnyedén.
- De nálam kettő van és egyik se volt meg – morog.
Elnevetem magam, mire furcsán méreget. Mikor rájön, hogy
rajta nevetek duzzogni kezd és morogva iszik a söréből.
- Nem áll jól, ha morc vagy. Tessék mosolyogni – húzom fel
szája szélét – úgy aranyosabb vagy, és szeretem a mosolyod.
Végre magától is vigyorog és megjelennek a kis gödröcskék is
az arcán.
- Miért szereted a mosolyom? – kérdezi csillogó szemekkel.
- Élettel teli.
Értelmesen pislog, nem igazán érti mire célzok, de jól van
ez így. Ő nem látta milyen voltam régen. A srácok szerint olyan voltam mint egy
halott, a szememben sem volt semmi élet. Örülök, hogy ő nem látott úgy. Ahogy elfogy a sör, a fiatal pultos lány két
újabb korsót rak elénk.
- A vendégeim vagytok – kacsint rám.
Megeresztek egy mosolyt. Magamhoz rántom és megcsókolom.
- Köszönjük – búgom a fülébe.
Megremeg és felsóhajt, teljesen kipirult az arca. Hamar
észbe kap és megy a dolgára.
- Nem félsz, hogy a barátnőd megtudja? – morog Kai a bajsza
alatt.
- Nem, mert nincs barátnőm, és nem is kell.
- Mert? – néz nagyot – bocs, nem akartam tolakodó lenni.
- Nemrég lett vége egy hosszú kapcsolatomnak. Most nem kell
senki hosszú távra, csak egy éjszakára vagy annyira se. Semmi kedvem lekötni
magam senki mellett huzamosabb időre – kortyolok a sörből – Végre szabad
vagyok, azt tehetek amit csak akarok és akkor amikor akarom, és nem kell
elszámolnom senkinek.
- Úgy hangzik, mintha eddig pórázon tartottak volna és
mindennel el kellett volna számolnod.
- Nagyjából úgy volt – kortyolgatom a hideg italt.
Kai csak meglepetten néz rám, nem igen tudja elképzelni.
Pedig nem hazudok, csak nem a teljes igazságot mondom el. Nem voltam teljesen
ártatlan a dologban, hogy miért kellett minden időmmel elszámolni, de az más
kérdés. A lényegen nem változtat, és most végre kiélvezem a szabadságom. Nagyon
jó érzés, már el is felejtettem milyen. Kaial sokat beszélgetünk és iszunk,
amit egyikünk se bán, nagyon jól érezzük magunkat. Valamikor az este folyamán
látjuk Uruhát és Aoit, de látszólag nagyon el vannak foglalva egymással és
tudomást se vesznek a külvilágról.
- Ahogy látom, hogy el vannak – mosolygok rájuk.
- Ja, néha túlságosan is – morog Kai.
- Nézd azt, hogy ha balhé lenne köztük, még kevésbé lehetne
dolgozni. Az senkinek se jó.
- Igen, ebben igazad van.
- Mindenkinek jobb, ha béke van, hidd el nekem – keserűség
cseng a hangomban.
- Tapasztalat, gondolom…
- Nem is tudod mennyire – egy húzásra megiszom a fél korsó
sört – De nem akarok róla beszélni.
Csak elfintorodik és nem firtatja a dolgot, amiért hálás vagyok.
Még iszunk néhány kör töményet, majd elindulunk valamerre. Nincs kedvünk haza
menni, így még benézünk néhány bárba, elmegyünk karaokézni. Jól elszórakozunk
és csak hajnalban kissé részegen dülöngélünk valamerre. Nem tudom merre, de nem
is érdekel különösebben, olyan jól érzem magam. Halványan jut el alkoholgőzös
agyamig, hogy egy lakásban vagyok, és elnyúlok valami puhán. Amint fejem párnát
ér, már alszom is.
Nem tudom mikor ébredek fel, de a kellemes kávé illat kezd
magamhoz téríteni. Nehezen fogom fel a külvilágot, egy szép szoba kezd alakot
ölteni a szemeim előtt. Nem tudom hol vagyok. Nehézkesen felülök, hogy jobban
körbe tudjak nézni. Kicsit kóvályog a fejem, de nem vészes. Szerencsére eléggé
hozzászoktam az alkoholhoz, hogy ne üssön ki nagyon és másnapos is nehezen
leszek. Erre mondjuk nem vagyok büszke, de ez most mellékes. Kicsit erőt
gyűjtök és követem az illatokat a konyhába. Kai épp kávét és reggelit készít.
- Jó reggelt – vonom magamra a figyelmét.
- Szia, ülj le, mindjárt kész vagyok.
- De fitt vagy – asztalhoz ülök és kapok kávét.
- Ja, mázli, hogy nem lettem másnapos. Csak kicsit kavarog a
fejem. Te, hogy vagy?
- Jól, ahhoz képest. De a komoly kaját nem akarom
megkockáztatni.
- Ezért csinálok pirítóst. Van hozzá vaj meg sonka is, ha
kérsz.
- Kösz, elég magában.
Bólint és amint elkészül a pirítós, kapok két szeletet. Megköszönöm
és csöndesen elmajszolom. Még kávét is kapok, amiért hálásan mosolygok rá.
- Mikor dobsz ki? – kérdezem reggeli után.
- Amikor akarod. Felőlem maradhatsz – von vállat mosogatás
közben.
- Tényleg? Vigyázz, mert a szavadon foglak – nevetek.
- Nincs semmi dolgom és csak unatkoznék. Te ráérsz?
- Persze. Bármi jobb annál, minthogy a plafont bámuljam
otthon.
- Akkor ezt megbeszéltük – szalad fülig a szája.
A nap további része jó hangulatban telik. Segítek megfőzni
az ebédet, utána leülünk filmet nézni. Sokáig mozizunk, szinte egész nap, de
nem bánom. Nagyon jól érzem magam a kis dobos társaságában. Este Kainak nincs
kedve főzni, ezért rendelünk valamit. Mivel a mai nap a lustálkodásról szól,
pizzát rendelünk, hogy ne kelljen mosogatni utána. Nem is lehetne jobb, mikor
van sör, pizza, film és mindez egy jó barát társaságában. Ez egy tökéletes nap
és annak lezárása. Valamikor késő este fekszünk csak le. Megint a kanapén
alszom, de nem bánom. Álmos vagyok, így azonnal elalszom, ahogy fejem párnát
ér.
Sajnos a lazsálás véget ér, mert folytatódik bent a munka.
