30.
fejezet
Szorosan ölel és
suttogja:
- Köszönöm.
Kellemes pillanatunknak a
csengő vet véget, mert megjön a pizza. Gitárosom elenged és megy
ajtót nyitni. Míg ő elintézi a pénzügyeket, én kinyitok két
sört. Vigyorogva jön vissza és ül mellém. A hatalmas dobozt
leteszi az asztalra, és felnyitja a tetejét. Egy családi pizzát
rendelt ez a majom.
- Jó étvágyat –
vigyorog és szed egy szeletet.
Vigyorogva megcsóválom a
fejem és én is veszek egyet. Elindítom a filmet. Ruru közelebb
húzódik hozzám. Mikor jóllakunk, hátradőlök és egyik kezem a
kanapé támlájára teszem, a másikban sör van. Ruru a fejét a
vállamra hajtja, míg keze a combomon pihen. Annyira kellemes így.
Milyen régen volt ilyenben részem, szinte el is felejtettem milyen
érzés. Bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Végre úgy érzem,
valakinek fontos vagyok, valaki szeret és foglalkozik velem. Ez a
meghitt pillanat, hogy itt van velem, összebújva filmezünk...
valami mesés.
- Olyan jó így. Jól
laktam, filmezünk, de legjobb, hogy velem vagy – mosolyog
gitárosom.
- Nekem is Ruru.
- Igyunk még egy sört?
Csak elmosolyodom, mire
fülig szalad a szája és elszalad a konyhába. Rossz, hogy nincs
velem, olyan rossz, egyedül érzem magam. Pillanatokon belül
visszajön. Lehuppan mellém.
- Végre – ölelem
magamhoz.
- Ennyire hiányoztam? -
kérdi és kortyol egyet sörből.
- És ha igen?
- Akkor én mit mondjak?
Évek óta várok rád – morog.
- Jól van na – nevetek,
és magamhoz húzva puszit nyomok a homlokára.
Kacagva bújik hozzám és
nézzük tovább a filmet. Mikor vége, Ruru elindítja a második
részt is. Késő este ér csak véget, de nem baj, legalább több
időt lehetünk együtt. Tudom, hogy nem hosszabb a nap csak mert nem
alszunk, de az illúzió meg van. Mikor vége a filmnek, nyújtózkodom
egy nagyot, és kiropognak elgémberedett tagjaim.
- Tegyük el magunkat –
ásít Ruru.
- Oké, kapok takarót és
párnát? - intek a kanapé felé.
- És ha ágyat és
melegséget ajánlok? - mosolyog pajkosan.
- Jobban hangzik mint a
kanapé.
Vigyorogva megfogja a
kezem és behúz a hálóba. Alsóra vetkőzöm és bebújok az
ágyba. Ő is követi a példámat. A hátamra fekszem, ő a vállamra
hajtja a fejét, átveti a hasamon a karját és így alszunk el.
Reggel a telefonra kelünk.
Kelletlenül kezdek mocorogni. Ruru Két ásítás között
kikapcsolja az ébresztést és hátra simítja kócos sörényét.
- Jó reggelt – mosolyog
rám.
- Máris reggel? –
nyafogok.
- Igen, és menni kell –
fintorog.
- Nem akarok – fordulok
az oldalamra és húzom a fejemre a takarót.
- Tudom, de ez sajna nem
rajtunk múlik.
Hirtelen elkapom és
behúzom magam mellé a takaró alá és hozzá bújok.
- Olyan jó volt az este.
Nem tarthatna még egy kicsit? – kérdezem.
- Ha végre velem leszel,
akkor a tegnapi este még nagyon sokáig fog tartani. Sőt, jobb is
lesz, azt garantálom – vigyorog és megsimogatja az arcom.
- Tudom és ne haragudj.
- Nem haragszom, csak meg
akarlak végre kapni.
- Nem sokára meg fogsz.
- Remélem.
Elmosolyodom és
összeérintem a homlokunkat és az orrunkat. Végül kelletlenül
kimászunk a meleg takaró alól. Semmi kedvem bemenni, inkább
Ruruval lustálkodnék. Olyan boldog vagyok. Ruru kávét főz, én
összedobok valami reggelit. Gyors reggeli és öltözködés után
mehetünk próbálni. Viszonylag jó hangulat uralkodik bent. Aoi a
twitteren lóg, Ruki és Kai valamin nagyon beszélget. Alig veszik
észre, hogy megjöttünk. Mielőtt nekiállhatnánk zenélni, beront
a főnök egy nagy halom papírral, mondván, nézzük át és írjuk
alá. Igénylő lapok, engedélyek, statisztikai kimutatások,
ajánlások és még sok egyéb. Na meg mindenki kedvence, a leltár.
- Ma se próbálunk –
fintorog Aoi.
Na igen, a leltárkészítés
egy nap, jó esetben. Megkapjuk a saját papírunkat, és nézhetjük
át a cuccaikat. Mindennel le kell számolni. Hány gitár van,
mennyi és milyen kábel, erősítő, hangszóró, húr szett,
elektronikai felszerelés. A pengetőket is át kell nézni, hogy
kell-e. És ahogy lenni szokott, holnapra kell. Látszik, hogy aki
ezt kitalálta, nem csinált még ilyet és nem tudja mennyi meló.
Alig kezdjük el, máris teljes a káosz. Főleg akkor uralkodik el
katasztrófa, mikor a két gitáros is kezdi keresgélni a cuccait.
Próbálok nem foglalkozni a vitájukkal, hogy mi kié, inkább a
saját dolgaimat próbálom rendbe szedni. Valamikor dél körül
végzünk, és hulla fáradtan mehetünk ebédelni. Nem megyünk
messzire, mert annyi a munka, így egy közeli olasz étterembe
megyünk. Én maradok a pizzánál, a többiek lasagnát vagy
bolognait esznek, ki mit kíván. Gyorsan megkajálunk, aztán
megyünk vissza. Sajnos nincs pihenés, be kell még fejezni a
rendelés összesírását. Rukinak van a legkönnyebb dolga, mert
neki kevesebb a cucca mint nekünk, így annyiban megkönnyítette a
dolgunkat, hogy elkezdte összeírni mire lehet szükségünk.
Legalább annyival előrébb vagyunk. Estig csináljuk a sok szart,
de még így is bent kell maradnia Rukinak. Nem akarok mást, csak
egy hideg sört és lepihenni.
- Ruru, haza viszel? -
kérdezem, mikor már készülődünk.
- Persze – vigyorog.
Búcsút intünk a
többieknek és lelépünk. Jókedvűen ugratjuk egymást. Fáradt
vagyok, de Ruru feltölt energiával. Bárcsak megint együtt
tölthetnénk a mai estét is, mint tegnap. Míg hazaérünk, jót
nevetünk, de mikor megáll a házam előtt, elnémulunk.
- Semmi kedvem haza menni
– fintorgok.
- Velem maradnál?
- Igen.
- Marasztalnálak, de
megígérted neki.
Lemondóan sóhajt, és a
combomra simítja a kezét.
- Holnap találkozunk –
biztatom.
- Már alig várom –
mosolyog.
Megsimogatom az arcát, és
kelletlenül kiszállok a kocsiból. Integetünk egymásnak,
megvárom, míg elhajt, csak utána indulok haza. Mielőtt belépnék
a lakásba, veszek egy mély lélegzetet. Nem tudom, mire számítsak
Hirototól. Kinyitom az ajtót és belépek. Alig veszem le a cipőm,
mikor megjelenik párom.
- Szia, azt hittem előbb
jössz – toporog.
- Baromi sok volt a munka.
Annyi volt a munka, hogy hangszert se tudtunk a kezünkbe venni.
Leltárat kellett készíteni, rendelést leadni és még sok más
faszságot.
- Oh.... akkor gondolom
fáradt vagy – szeppen meg.
- Az nem kifejezés.
Amitn megszabadulok a
cipőtől, megyek a konyhába. Szerencsére van még kaja. Beteszek
egy adagot a hűtőbe.
- Neked milyen napod volt?
- kérdezem.
- Csak egy rádióműsorban
voltam Naoval. Egész jól szórakoztunk.
- Az jó – jegyzem meg,
és kiveszem a vacsit a mikróból.
- Rei, szeretnék beszélni
veled arról, ami tegnap történt – motyogja.
- Hallgatlak – ülök
le, és hozzá látok a kajához.
- Szeretnék bocsánatot
kérni. Sok mindent vágtunk egymás fejéhez. Csak tudod, zavar,
hogy Uruha ennyit van veled. Olyan érzésem van ilyenkor, mintha
engem hanyagolnál. Rosszul esik, hogy mikor itt van, csak vele
foglalkozol, rólam, pedig tudomást sem veszel.
- Már nem azért, de
simán be tudsz szállni a beszélgetésbe, mert semmi extráról
nincs szó. Ha nem vonulnál el ennyire, akkor neked is jobb lenne.
Ne akarj mindent Rurura fogni, jó? - kérdezem két falat között.
- Miért véded ennyire? -
csattan fel.
- Mert jogtalanul vádolod.
Mint mondtam tegnap, a dolog két emberen múlik. Ha te kivonod magad
mindenből, ne csodálkozz, hogy nem foglalkozik veled senki.
- Azért tűnök el, mert
mindenki tojik a fejemre! Miért maradjak akkor?
Mérgesen toppant egyet.
Na, helyben vagyunk.
- Nem elég neked, hogy
munka közben állandóan Uruhával vagy? Miért kell még akkor is
vele foglalkoznod, mikor együtt lehetnénk?
- Talán mert nem akarok
itthon unatkozni, ő meg talál valami programot? - kérdezem, és
felvonom a szemöldököm.
- Nekem is mondhatnád,
hogy elakarsz menni valahova. Elmehetnénk moziba, a parkba,
játékterembe vagy ilyen helyekre. Koncertre is inkább vele mentél,
mint velem – nyafog.
- Azért mert olyan volt a
koncert, amit te nem szeretsz. Nekem meg kellett az, hogy kitomboljam
magam.
- Tehát ő sokkal jobb és
szórakoztatóbb társaság mint én – fonja össze karjait a
mellkasa előtt.
- Ezt egy szóval sem
mondtam. Ő más, nem azaz otthon ülős típus. Inkább élvezi az
életet és kihasználja, hogy még megteheti. Nincs család,
kötelezettség, csak másnap tudjon dolgozni. Szerintem ez a
fiatalság – mosolygok.
- Mintha csak őt hallanám
– veti ide – Teljesen megváltoztál miatta. Régebben elég volt
neked, hogy velem voltál itthon. Aztán nem tudom mit tett veled, de
teljesen olyan lettél, mint ő. Nem érdekel téged más, csak a
buli, hogy kimaradj este. Leszarod, hogy én is itt vagyok, nem
foglalkozol velem, az sem érdekel hogy mit szeretnék. Olyan jó
lenne, ha minden a régiben menne tovább. Ha a kapcsolatunk megint
csak rólunk szólna. Úgy érzem, egy ideje már hárman vagyunk
ebben a kapcsolatban. Vissza akarlak kapni Rei – könyörögve néz
rám.
Erre hirtelen nem tudok
mit mondani. Valahol talán igaza van, bár ebben nem vagyok biztos.
Ez most túl sok volt egyszerre, főleg úgy, hogy hulla vagyok. Kaja
után elmegyek fürdeni, aztán aludni. Holnap meglátom, mi legyen.
