Tökéletes színjáték 13. fejezet

13. fejezet

Kamijo visszalopakodott a szobájába, és próbálta lecsillapítani vadul kalapáló szívét. Nem gyakori hogy razziába futnak, és menekülniük kell. Aggódott az öccse és Miyavi miatt. A kis asztalhoz lépett, és az ott lévő hatalmas tálban megmosta az arcát. Hagyta, hogy a víz végig folyjon az arcán és nyakán, majd felszívja a ruha anyaga. Az ablakhoz sietett és kitárta azt. Mélyet szippantott a késő esti levegőből. Percekig állt és figyelte a sötétséget, hátha történik valami.

- Merre vagytok? Csak érjetek vissza épségben – suttogta.

Már indult volna vissza, mikor valami megmozdult a sötétségben. Két árnyék mozgott. Nem látta kik azok, de felismerte öccse és barátja mozgását.

- Végre – mosolyodott el.

Most már megnyugodott. Épségben haza értek. Megkönnyebbülve feküdt le aludni. Ennyi izgalom elég volt egy napra.

Az elkövetkező néhány napban Kamijo az eljegyzési bál szervezését intézte, és külön órákon vett részt Gackt felügyeletében. Leginkább azt sajnálta, hogy nem tud annyi időt Hizakival tölteni amennyit szeretne. Szíve szerint, az egész nap vele lenne. Hogy kárpótolja kedvesét, minden nap egy nagy csokor rózsát küldött neki. Csak az étkezések alkalmával élvezhette a lány társaságát. Ahogy az ablakból figyelte, ahogy Hizaki az udvaron sétál a Shinya, Die esetleg Kaoru társaságában.

- Mester, lehet egy kérdésem? - szólalt meg Kamijo.

- Természetesen.

- Ostobaság volna, ha megkérném Hizaki kezét?

- Miért lenne az? Meg akarja kérni az úrnő kezét?

- Igen – vigyorgott.

- Uram, ha megengedi, ez szerintem fölösleges. Az úrnő a felesége lesz. Ezt a szüleik eldöntötték.

- Tudom, de szeretem őt. Azt akarom, hogy azért jöjjön hozzám, hogy szeret. Legalábbis remélem, hogy szeret.

- És ha nemet mond?

- Nem tudom. Ha nem akar engem, megengedem neki, hogy haza menjen ha akar.

- Ugye tudja, hogy ez nem túl bölcs? Ezzel megszégyenítené nem csak az úrnőt, hanem az egész családját is? Könnyen lehet, hogy ezzel örökre maguk ellen fordíthatja a Bellerose családot.

- Tudom, de ezt bízd rám. Nem lesz semmi gond.

- Az úrnő nem fog ellent mondani, mert tudja, hogy ezzel bajba sodorhatja a családját és nem mondhat ellent önnek, vagy a királynőnek.

Kamijo gondolataiba merülve emésztette a hallottakat. Ettől félt, hogy Hizaki inkább megteszi a kötetellését, minthogy bajba sodorja a családját. Alig tudta elhinni, hogy ilyen bátor és önzetlen legyen valaki. Tudta magáról, hogy nem lenne képes ilyesmire.

- Végeztünk mára? - kérdezte reménykedve.

- Igen.

- Köszönöm – mosolygott Kamijo és távozott.

Gackt furcsán pillantott utána. Kamijonak nem volt szokása megköszönni, hogy előbb távozhat, sőt! Nyulakat megszégyenítő gyorsasággal tűnt el. Végül megcsóválta a fejét és folytatta a munkát.

Kamijo reménykedve ment édesanyja keresésére. Mindenek előtt vele akart beszélni, hogy mit szól az ötlethez. Nem félt édesanyja reakciójától, tudta, hogy támogatni fogja. Édesanyja szobája ajtaján kopogott.

- Gyere! - kiáltotta Jamine.

- Van rám időd? - lépett be a szobába Kamijo.

- Persze, foglalj helyet.

A herceg helyet foglalt az ágy szélén és komolyan nézett édesanyjára.

- Nagyon komoly vagy. Ez nem jellemző rád.

- Gondolkodtam. Szeretem Hizakit.

- Ez nyilvánvaló volt eddig is. Főleg előlem nem tudod eltitkolni.

- Ennyire látszik?

- Igen.

- Komolyra fordítva a szót, szeretném megkérni Hizaki kezét.

- Miért? - csodálkozott Jasmine – Hiszen a feleséged lesz.

- Tudom, de csak azért, mert ezt találtátok ki – fintorgott – Én viszont azt akarom, hogy a szabad akaratából jöjjön hozzám, ha akar. Én szeretem, és szerelemből akarok házasodni.

- Mint a mesékben? - vonta fel szép ívű szemöldökét a királynő.

- Vagy mint te és apa – mosolyodott el pajkosan.

- Tényleg apád fia volt. Ha hiszed, ha nem, ő is megkérte a kezem – mosolygott szomorkásan édesanyja.

- Tényleg? - lepődött meg Kamijo – Nem tudtam.

- Mikor akarod megkérni a kezét? - terelte a témát Jasmine.

- Hamarosan.

Jasmine elmosolyodott és a szekrényhez lépve, elővett egy apró ékszerdobozt. Kinyitotta és egy gyűrűt vett ki belőle. Az arany gyűrűbe egy vörös rubin volt foglalva. Apró, de mégis gyönyörű és nőies gyűrű.

- Ezt apádtól kaptam. Szeretném, ha ezt adnád Hizakinak – adta fia kezébe az ékszert.

- De ezt apa neked szánta – hüledezett fia.

- Ez a családi örökség. Itt az ideje, hogy tovább vidd a hagyományt. Illetve vigyétek.

- Nagyon köszönöm – mosolygott hálásan.

- Nincs mit. Na, menj és találj ki valamit, amivel leveszed a lábáról – hessegette el fiát.

Kamijo mosolyogva felugrott és kiszaladt a szobából.

- Bár itt lennél, és látnád a fiad. Pont olyan mint te – motyogta Jasmine.

Emlékezett, hogy néhai férje ugyan olyan volt, mint most a fia.

Kamijo dúdolászva sétált a folyosókon. Fogalma sem volt, hogyan kérje meg Hizaki kezét, de még az eljegyzési ünnepség előtt akarta. Az idő sürgette, mivel a bál napokon belül esedékes volt.

- Még ma – döntött végül.

Csak valami terv kellett. Ahhoz viszont egy bűntárs is. Első gondolata az öccse és Miyavi volt, de hamar elvetette. Ilyen ügyben nem számíthatott rájuk. Ide más segítség kellett.

- Hát persze! - világosodott meg.

Fülig szaladt a vigyora, mikor meglátta Toshiyát.

- Jaj uram, nem tetszik a mosolya – sápadt el.

- Ugyan, olyannak ismersz aki rosszban sántikál – viccelődött Kamijo.

- Kérem, hadd ne válaszoljak – nézett könyörögve.

- Csak gyere velem.

Kamijo nem tűrt ellentmondást, magával szerencsétlen lányt. Toshi próbált tiltakozni, de a férfi mit se törődött vele. Nem értette miért csinálja ezt a herceg. Ahogy beléptek a férfi szobájába, megállt a helyiség közepén és idegesen nézte, ahogy a herceg bezárja az ajtót.

- Szükségem van a segítségedre – jelentette ki.

- Uram, megint ki akar menni éjszakára?

- Nem.

- Akkor?

- Este megkérem Hizaki kezét. Ebben kérem a segítséged.

- Miben?

Toshiya gyomra görcsbe rándult, ahogy meglátta Kamijo mosolyát.

Hizaki előtt összefolytak a napok. Az esti kalandjukba még most is beleborzongott, pedig napok teltek el. Legnagyobb bánatára, Kamijot a kötelesség mindig elszólította, így alig maradt pár órájuk egymásra. Hogy lekösse magát, fejébe vette, hogy segít egy kicsit Shinyának. Próbálta úgy intézni, hogy barátnője a lehető legtöbb időt tudja kettesben tölteni Kaoruval, de minden próbálkozása kudarcot vallott eddig. Az egyik székén ücsörgött és nézelődött, mikor kopogtak.

- Igen? Gyere be! - kiáltotta.

- Elnézést a zavarásért – lépett be Toshiya.

- Semmi baj, gyere – intette magához.

Toshiya meghajolt és közelebb lépett.

- Úrnőm, Kamijo herceg üzenetét hozom. Mindenek előtt ne haragudj rá, hogy nem ő jött, csak a kötelességei elszólították. A herceg kéri, hogy este menj a rózsalugasba. Ott szeretne veled találkozni.

- Köszönöm. Mikor menjek?

- Majd szólok.

- Köszönöm, Toshiya. Ugye, így hívnak?

- Igen – illetődött meg a lány.

Hizaki mosolyogva biccentett és hagyta, hogy Toshiya távozzon. Ajkába harapva gondolt arra, hogy mit találhatott ki Kamijo. Nyilván nem megint kilovagolnak. Ötletem sem volt, mire készülhet a férfi. Maga sem tudta miért, azonnal hívatta Shinyát. Nem kellett sokat várnia, szobalánya sietősen érkezett meg.

- Itt vagyok – hajolt meg sietősen.

- Kérlek, segíts.

- Jó ég! Mi történt? - ijedt meg.

- Kamijo este találkozni szeretne velem. Mit vegyek fel?

- Milyen alkalomból?

- Nem tudom. Megkért, hogy találkozzunk ott.

Shinya elgondolkodva lépett a hatalmas ruhásszekrényhez.

- Mit szólnál ehhez? - mutatott fel egy vörös ruhát, amit fehér csipke, szalagok és fekete masnik díszítettek.

- Tetszik, de inkább ne.

Shinya tovább kotorászott, végül kiemelt egy smaragd zöld ruhát, amit fekete csipke, arany színű szegélyek és levélminták díszítettek.

- Ez jó lesz – döntött.

- Menj, szedd rendbe magad, addig kitalálom mit kezdjek a hajaddal.

Hizaki mosolyogva ment, hogy felfrissítse magát. Szokásához híven, hosszú időt töltött a fürdőszobában, majd egy köntösben tért vissza a szobájába. A felállított paraván mögé lépve felvette a kikészített ruhát. Az egész alakos tükör elé állva nézett végig magán. Lágyan omlottak vállaira aranyszőke tincsei, amik a derekáig értek.

- Gyere – intett a fésülködő asztal előtti szék felé Shinya.

Hizaki leült és a tükörben nézte, ahogy barátnője rendezgeti a tincseit.

- Szerinted mit akarhat Kamijo? - törte meg a csendet.

- Nem tudom. Neked van ötleted?

- Nincs. Kamijo kiszámíthatatlan. Nagyon titokzatos. Még azt se mondta, hogy mikor akar találkozni velem. Majd Toshiya értem jön.

Shinya nem mondott semmi, csak mosolyodva fejezte be úrnője frizuráját majd készítette el a sminkjét. Mikor kész voltak, Shinya hosszasan keresgélt az ékszerek között. Azt akarta, hogy úrnője tökéletes legyen. Mire mindennel végeztek, besötétedett. Mélye sóhajtott és megmozgatta elgémberedett nyakát.

- Kész vagyunk – mosolygott Shinya.

- Köszönöm – hálálkodott.

Hizaki az ablak előtt állt és nézte a csillagokat. Nagyon izgult, fogalma sem volt, mit akarhat tőle Kamijo, de alig várta, hogy kiderüljön. Annyira elkalandoztak a gondolatai, hogy azt se hallotta meg, hogy valaki bejön.

- Úrnő – térítette magához Toshiya hangja.

- Igen?

- Az uram rád vár.

- Köszönöm.

Hizaki igyekezett nem futólépésben menni. Remegett az izgalomtól. Kiérve az udvarra elindult a rózsakertbe. Emlékezett merre kell menni, de ha ez nem lett volna elég, mindenhol gyertyák égtek, mintegy irányt mutatva neki. Egész testében remegett az izgalomtól. Fülében hallotta szíve kalapálását. Alig bírta követni a gyertyaösvényt, annyira izgatott volt. Mikor végre elérte a kis lugast, majdnem elájult. Kamijo ott állt előtte, körülötte az apró tavacska, amin szikráztak az apró gyertyák fényei.

- Istenem – nyögte.

- Reméltem, hogy tetszik – mosolygott Kamijo.

- Mesés – több nem jött ki a száján

- Kérlek, ne haragudj, hogy ide hívtalak. Fontos dologról van szó.

- Hallgatlak.

- Tudod, sok minden gondolkodtam, főleg kettőnkről. És mint tudod, nemsokára itt van az eljegyzésünk ünnepsége.

- Igen, tudom.

- Nem akarok semmit sem rád erőltetni, főleg nem olyat, amit nem akarsz. A lényegre térve – vett egy mély lélegzetet – Szeretlek, úgy mint eddig még senkit.

Hizaki fülig pirult.

- Nem vagyok a szavak embere, ezt kérlek nézd el nekem – nevetett zavartan – Hizaki, kedvesem, kérlek őszintén, szívből válaszolj! – fogta meg a lány kezét – Hozzám jönnél feleségül? Nem akarom, hogy csak azért gyere hozzám, mert a szüleink ezt várják el tőlünk. Szeretlek, és ezért kérem, hogy a feleségem legyél. Ha te nem akarod, megértem, és elintézem, hogy haza mehess. Sem téged, sem a családodat nem éri semmi baj.

- Kamijo – könnyekig meghatódott a lány.

- Hozzám jössz? - kérdezte reménykedve.

Hizakinak kis időbe telt, mire rendezni tudta gondolatait. Teljesen összezavarodott, alig akart hinni a fülének. Azt hitte csak a mesékben történhet ilyesmi. Nem találta a szavakat, nem tudta visszatartani föltörő könnyeit.

- Igen – préselte ki magából – Igen, hozzád megyek.