Mi történt a régi Reitával? 11. fejezet

11. fejezet

Még zötykölődünk legalább egy órát, mire megérkezünk. Mikor végre odaérünk, szinte egyszerre ugrunk ki és nyújtózkodunk.

- Lássunk munkához! - kiált fel Ruki.

Megcsóválom a fejem, és inkább kiszedem a táskám a csomagtartóból. A hotelben a főnök bejelentkezik, aztán elfoglaljuk a szobákat. A táskám ledobom az ágy végébe.

- Pár óra múlva ebéd – jelenti Ruru, mikor bejön.

- Oké.

- Baj van? - ül le az ágyamra.

- Semmi.

- Nagyon szótlan vagy, és morcos is. Megint összevesztetek?

- Asszem.

- Ez milyen válasz? Igen vagy nem?

- Úgy is mondhatjuk.

- Ó jaj – sóhajt és az égre emeli a tekintetét.

- Maradjunk annyiban, hogy miután együtt zuhanyoztunk... - kezdem, de közbevág:

- Ezt ne részletezd!

- Utána felkapta a vizet azon, hogy bőven indulás előtt már menetre készen felöltözöm és rá mertem kérdezni, hogy meglep amiért bújik. Hisztizni kezdett, hogy nekem már az is baj. Néha rosszabb, mint egy havibajos csaj.

- Szóval a régi lemez. Nincs új a nap alatt nálatok – unottan a hájba túr.

- Te kérdezted – vonok vállat.

- Szörnyűek vagytok. Sőt, nem tudom eldönteni ki a töketlenebb, te vagy ő.

- Kösz, kedves vagy – fintorgok.

- Csak őszinte vagyok.

Fintorgok és az ablakhoz lépve cigire gyújtok. Magam se tudom miért, dobok egy SMS-t Ponnak, hogy megérkeztünk. Már biztos fent van, még akkor is, ha sokáig alszik. Meg se lep, hogy nem válaszol. Hiába, ez van ha meg van sértődve. Nem válaszol az üzenetre, mert minek alapon. Szerintem ez a bunkóság ne továbbja, de mindegy. Ez az én véleményem. Mikor finomabban ezt a tudtára adtam, egy hétig hozzám se szólt és kizárt a hálóból. Elkezdek kipakolni, egy darabig itt leszünk. Ruru is pakol. Mikor végzünk leülünk kártyázni, hogy jobban teljen az idő.

- Már előre félek mit talál ki Ruki – sóhajt és hanyatt fekszik az ágyon.

Mellé ülök és lenézek rá.

- Én nem rágódok ilyeneket, majd meglátjuk – vonok vállat.

- Talán Kaolu lenyugtatja – vihog a gitáros.

- Ha más nem, beszélünk vele - vele együtt nevetek.

- Kérdés, hogy látjuk-e őket külön, és mikor másznak ki egymás seggéből.

- Azért fogalmaztál így, mert nem tudod ki dug kit?

- Igen, és nem is vagyok kíváncsi rá.

- Én se.

- Nagyon ajánlom, hogy amíg itt vagyunk, legyél a régi Reita, az aki a régi ivócimborám – vált témát.

- Most miért?

- Most nincs itt a pasid, épp itt az idő, hogy élj. Számíts rá, hogy nem lesz józan esténk.

Hirtelen felül, elkapja a vállam és leránt maga mellé.

- Na! - nevetek fel.

- Így lesz, szóval készülj fel. Van nálam gyógyszer másnaposságra.

- Látom felkészültél.

- Na ná.

Az oldalamra fordulok és úgy nézünk egymás szemébe.

- Ha itt is olyan leszel, mint otthon, komolyan kinyírlak.

- Nem félek.

- Pedig kéne.

- Ugyan, mit tudnál tenni velem, kis kacska?

Megvillan a szeme és rám veti magát. Megpróbál lefogni és lebirkózni, de nem hagyom magam. Erősebb vagyok nála, így fordítani tudok a helyzeten. Végül a hátára fordítom, a csípőjére ülök és a mellkasa előtt összefogom kezeit.

- Még mindig kekeckedni akarsz velem? - kérdezem fölényesen.

- Bocs, megzavartam valamit? - nyit be Aoi.

- Nem – fordulok felé – Mi kéne?

- Lehet menni ebédelni.

- Oké – Ruru lelök magáról és felpattan.

Lebukfencezek az ágyról és leesek a földre. Morogva felkászálódok és követem őket. A folyosón találkozunk a többiekkel. Kai valakivel telefonál, Aoi és Ruru beszélgetnek, Ruki meg Kaolunak mutogat valamit a telefonján. Én leghátul ballagok és mosolyogva figyelem a társaságot. A földszinten van a hatalmas étkező. Pár asztal lett lefoglalva a számunka. Hamar megtaláljuk a miénket és kapjuk is az ebédet. Jól bekajálunk, aztán megyünk.

- Iszunk valamit? Könnyebb úgy emészteni – vigyorog Ruru.

- Ez nem csak kifogás, hogy ihass? - kérdezem.

Csak a képembe vigyorog és jót nevet.

- Lebuktam.

- Ennyit megérdemlünk – egyezik bele Ruki.

Az eredmény az, hogy mindannyian elmegyünk inni. Tekintve, hogy még korán van, csak egy sört iszik mindenki. A kör után visszamegyek a szobába, Ruruval a nyomomban.

- Megnézzük azt a filmet, amit akartunk? - kérdi és ledobja magát az ágyamra.

- Aha.

Előkeresem a lapotopot és megkeresem a filmet. Lefekszünk egymás mellé az ágyra, elindítom a filmet és csöndesen figyeljük. Mikor vége, az ablakhoz megyek, hogy cigire gyújtok. Ruru a mosdóba megy.

- Kikészült a derekam – hajolgat előre gitárosom.

- Megmasszírozzalak? - kérdezem.

- Kérlek.

- Akkor vetkőzz! - intek az ágy felé.

- Na de Rei-chan. És a pasid? Tudja, hogy megcsalod?

Megforgatom a szemem és megcsóválom a fejem. Gitárosom csak nevet. Leveszi a pólóját és az ágyra fekszik. Megvárom míg elhelyezkedik, aztán a derekára ülök. Elkezdem megnyomorgatni, mire jólesően nyöszörög. Meglep, hogy milyen izmos és puha a bőre. Mikor végzek a masszázzsal, megropogtatom elgémberedett ízületeit.

- De jó – nyögi – A nyakamat is.

Félre söpöröm barna és szőke tincseit. Meglepően puhák és selymesek. Eleget teszek a kérésnek, és a kért területnek szentelem a figyelmem. Elég rendesen kipirosodik a kezelésbe vett tejfehér bőrfelület.

- Egész testes masszázst is vállalsz? - kérdi, mikor leszállok róla.

- Ha egy bizonyos részed kényeztetését akarod, tudok egy két alkalmasabb embert.

- Jó is hogy mondod! - ugrik fel – Mit szólnál, ha rávennénk a fiúkat, hogy ha itt végeztünk, elmenjünk egy night clubba?

- Olyan vetkőzős, zenés, kéjjel és szexel teli levegős klubra gondolsz?

- Ahogy mondod – fülig szalad a szája – Arról ne is álmodj, hogy nem jössz velünk. Te is jössz, és nem érdekel semmi kifogás! Ha más nem, hozd a pasid.

- Te se gondolod komolyan? - hörrenek.

- Igen, igazad van. Egy: nem jönne, kettő: ha mégis, akkor végképp nem tudnál szórakozni.

- Bingó – intek felé.

- Igen, honnan is gondolhattam én hülye, hogy a kis szöszid valaha is szórakozni fog – sóhajt színpadiasan.

- Na! - lököm meg – Ne légy ilyen – nevetek.

- Milyen? Őszinte vagyok.

- Ennyire ne utáld Pont.

- Nem utálom, csak nagyon megváltoztatott téged, és hiányzik a régi barátom.

- Még mindig az vagyok, aki voltam.

- Nem Akira, nem vagy az – feláll mellőlem és vállon vereget.

Csodálkozva nézem, ahogy felöltözik és kimegy a szobából. Fogalmam sincs hova, de nem érdekel. Sokkal jobban leköt, amit mondott. Én még mindig az vagyok, aki voltam. Nem változtam semmit. Vagy mégis? Nem tudom. Talán. Sőt, biztos, mert Ruru állandóan ezt mondja.

- Csak tudnám mi ez az egész.