Angyalbőrbe bújt démon 23. fejezet

23. fejezet

Azt a napot és a következőt is Kamijonál töltöttem. Nem csináltunk semmi különöset, csak élveztük egymás társaságát. Azt terveztük, hogy a szünetünket együtt töltjük, ami jó lett volna. De nem így lett.

Kamijo épp Teruval beszél telefonon, csak annyi derült még ki számomra, hogy a gitáros kitalálta valamit, amibe a társai már belementek.

- Oké, de négyen kevesen leszünk – sóhajt Kamijo, kis szünet – Mi van? Akkor nekem nincs is beleszólásom. Jól van, megyek – és bontja a vonalat.

- Gáz van? – kérdem.

- Nem. Teru vett egy focilabdát és fel akarja avatni. Kitalálta, hogy legyen egy meccs a Versailles és a Dir en Grey közt.

- Nem szeretek sportolni.

- Állítólag, már le lett beszélve.

- Nekem nem szóltak.

- Teru mondta, hogy Kaoru szerint itt vagy.

- De jó – morgok.

- Gyere, jó lesz – simít végig combomon.

Morogva felkászálódok és elindulunk. Egy közeli parkba megyünk. Kamijo ügyesen leparkol és megyünk megkeresni a focipályát, ahol a többiek várnak. A pálya meg van, két kapu van felállítva a fűben. A többiek már ott gyülekeznek.

- Kyo, rossz hatással vagy másokra. Kamijo sose késik – mosolyog Hizaki.

- Mindent el kell egyszer kezdeni – nevet énekesem.

- Inkább játszunk! – lelkesedik Teru.

- Nem játszom – jelenti ki Shinya.

- Olyan nincs. Ha nem akarsz focizni, akkor te leszel a bíró – jelenti ki Kaoru.

- Oké – egyezik bele a dobos.

- A bandák egymás ellen? – veti fel Die.

- Oké – helyesel Yuki.

- Kapusok? – néz végig a társaságon Hizaki.

- Én – jelentkezik Kamijo.

- Velem együtt – jelenti ki Toshiya.

- Akkor hajrá! – kiáltja Die és felkapja a labdát.

Elkezdjük a játékot. Eleinte nincs sok kedvem hozzá, de a végén belejövök és tetszik. Barátságos meccs, csak párszor rúgjuk fel egymást. A Versailles két törékeny gitárosából nem néztem volna ki, hogy ennyi erő van bennük, meg hogy beállnak a megrúgott labda elé. Kamijo is jó kapus, nem igen szerzünk gólt. Totchi se kíméli magát, mindent belead. Nem mérjük az időt, játszunk, míg jól esik. Már mindannyiunkról folyik a víz, a pólók is lekerültek. Kaoru megszerzi a labdát és rárúgja a kapura. Kamijo kis fáziskéséssel mozdul. A labda ágyékon találja, mire összeesik és elterül a füvön. Mindenki megdermed, én meg legszívesebben leütném a gitárost. Kaoru sűrű bocsánatkérés közepette próbálja felsegíteni Kamijot, aki inkább a földön marad. Hizaki az énekeshez szalad és megpróbálja kigöngyölni, mert teljesen összegömbölyödött. Mikor ez sikerül, meg… megtapogatja?!

- Semmi gáz, teljes a szerszámkészlet, úgyhogy megmarad! – kiáltja röhögve.

Mindenkiből kirobban a nevetés, kivéve belőlem. Gyilkosan meredek Kaorura. Ő is a „sérülthez” megy és felhúzza.

- Egyben vagy? Bocsi – mosolyog.

- Igen, semmi gáz – szuszog Kamijo.

Kezet ráznak és szent a béke.

- Remélem nem csináltál a tenorból szopránt – küzd a mosoly ellen Yuki.

- Megnyugodhatsz, férfi vagyok – fintorog Kamijo – és Hizaki, ezt jobb ha nem tudja meg a csajod. Mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy egy pasi tökét fogdostad?

- Nem vagy olyan köcsög, hogy beköpj. Meg ezt be lehet tudni fanservic-nek – vigyorog az említett.

- Igaz.

 Mintha nem történt volna semmi, úgy folytatjuk a játékot. Párszor megfordult a fejemben, hogy „véletlenül” felrúgom Kaorut, de sajna ez nem jött volna össze, mert egy csapatban vagyunk. Nem is kérhetem meg az ellenfél egyik tagját se, hogy tegye meg nekem ezt a szívességet, mert akkor Kao rúghatja a büntetőt és megint eltalálhatja vámpíromat. Kurva élet! Na, majd máshogy állok bosszút.

Végül este kiegyeztünk egy döntetlenben. Hogy ezt megünnepeljük, egy közeli kocsmát látogatunk meg. Teru a vezetésre hivatkozva csak kólát iszik, mire Kamijo és Hizaki látványosan szörnyülködnek.

- Mi ezzel a baj? – kérdi Kaoru.

- A kólától is képes beállni. Olyankor rosszabb, mintha részeg lenne – sóhajt lemondóan Kamijo.

Ilyenről se hallottam még. De mint mindig, vannak csodák. Míg mi a sörünket kortyoljuk, Teru megiszik vagy egy liter kólát és teljesen felpörög. Kezd úgy viselkedni, mint egy gyerek. Nyávogva bújik Hizakihoz, mint egy macska. Aztán elkezdi rángatni, mondván neki WC-re kell mennie, de nem mer egyedül menni, mert fél, hogy elviszi a WC-manó.

- Ez mindig ilyen? – kérdi Die a két gitáros után nézve.

- Aha – sóhajt fáradtan Yuki.

Kamijo vigyorogva hátra dől a széken és átkarolva a vállam közelebb húz magához és együtt nevetünk Toshi és Die majomkodásán. Még elkapom Kaoru meglepett tekintetét. Önelégülten rávigyorgok és nekidőlök a vámpír mellkasának.

- Ha fáradt vagy, szólj és megyünk haza – súgja fülembe.

- Oké.

Még megiszunk pár sört majd lelépünk.

- Kyo, ez most komoly? – kap el Kaoru.

- Igen, de ne szólj bele.

- Mégis mióta?

- Emlékszel az összejövetelre a turné után?

- Igen.

- Na, pont azóta.

Még mondana valamit, de azt már nem várom meg. Intek a félrészeg-részeg társaságnak és Kamijot követve távozom a kocsmából. Hazafelé menet keresztül vágunk a parkon, ahol nem is olyan rég játszottunk. Az egyik sötét részen Kamijo elkap és szenvedélyesen ajkaimra mar. Felnyögök, de viszonzom és beletúrok szőke tincsibe. Már szédülünk a levegőhiánytól és elválik ajkaimtól és mosolyogva, ragyogó szemekkel néz rám.

- Mi az? – kérdezem.

- A szemed, olyan mintha az ember lelkébe látnál.

- Ilyet se mondtak még.

- Én mondom. Gyere, menjünk.

Mosolyogva ölelem át a derekát és megyünk hozzá. Boldog vagyok, de tényleg.