Tökéletes színjáték 3. fejezet

3. fejezet

Miután az ismeretlen angyal elment, Kamijo a fellegek közt járt. Elhatározta, hogy amint lehet, kideríti ki volt ez a szépség. Tudnia kellett. Szüksége volt rá. Mindig ilyen nőről álmodott. Már nem tudta elképzelni az életét nélküle, sőt, azt sem tudta, hogy élhetett eddig nélküle. A herceg boldog mosollyal, átszellemült arccal baktatott a palota folyosóin.

- Itt vagy végre! – rikkantotta Miyavi.

- Nem szöktem meg.

- Helyes. Mire mennék kedvenc trónörökösöm nélkül?

- Unatkoznál?

- Pontosan.

- Az öcsém nem is számít?

- De igen, hárman szép az élet.

Kamijo jót nevetett barátján. Az ifjúnak teljesen igaza volt. Sok kalandban volt részük. Semmi sem volt az igazi, mikor csak ketten voltak. Miyavi, és a két herceg elválaszthatatlanok voltak mindig is.

Miyavi elkezdte mesélni élményeit az esti bálról. Mondta, mondta és csak mondta. A herceg csak barátja hangját hallotta, nem tudta lekötni az élménybeszámoló, az sem, hogy barátja mely hölgyeket vitt az ágyába.

- Figyelsz te rám? – bökdöste meg a fekete hajú a herceg arcát.

- Nem.

- Látom. Merre kalandozol hercegem?

- Egy angyalnál.

- Fejedbe szállt a bor?

- Nem, drága barátom. A bálon találkoztam vele. Nála szebb hölgyet még sose láttam. Hosszú haja aranyzuhatag, arca sápadt akár a hold, hangja, mint a szélcsengők csilingelése – áradozott Kamijo.

- Te szerelmes vagy drága barátom.

- Tudom – boldogan körbepördült a herceg.

Miyavi jó mosolygott barátján. Nem ez az első, hogy a trónörökös szerelmes, de az eddigi fellángolások pár napnál tovább nem tartottak.

A következő folyosón csatlakozott hozzájuk Teru.

- Teljes a csapat – vigyorgott Miyavi.

- Miről maradtam le? – kérdezte Teru.

- Semmi fontosról. Miyavi barátunk ódákat zengett az éjszaka gyönyöreiről – adta elő színpadiasan gesztikulálva Kamijo.

- Te se panaszkodhatsz hercegem – jegyezte meg.

- Mitől van szó? – kotyogott közbe a fiatalabb herceg.

- Drága bátyádat a fellegekbe repítette egy angyal – felelte barátjuk.

Miyavi kikapta Kamijo kezéből a maszkot és futásnak eredt.

- Hékás! Add vissza, de azonnal! – kiáltott a herceg és barátja után rohant.

Teru a két kergetőző után sietett. Kamijo mindenképp vissza akarta szerezni a szépségtől kapott kincset. A folyosók sokaságán kergették keresztül egymást. Miyavi egy termen szaladt keresztül, mikor a semmiből Teru bukkant fel, elkapta és lefogta, míg bátyja odaér.

- Kettő egy ellen nem ér! – méltatlankodott Miyavi.

- Sajnálom, a bátyám az első – vigyorgott Teru.

- Köszönöm, tudtam, hogy számíthatok rád öcsém – borzolt testvére ezüst tincseibe Kamijo.

Kamijo visszaszerezte az álarcot, és átkarolva öccse vállát, elindult a lakosztálya felé.

- Jól érezted magad este? – kérdezte az idősebb testvér.

- Igen, fantasztikus volt. Gackt mester csodálkozott, hogy milyen úri ember vagy – mosolygott.

- Mikor?

- Mikor anyánkat kérted táncra. Anyánk nagyon büszke volt rád.

- Tudok én, ha akarok. Közelebb kerültetek egymáshoz? – váltott témát Kamijo.

Kamijonak nem kellet kimondania Toshiya nevét, hogy öccse tudja kire gondol. Nem hangoztatták, hogy Teru vonzódik a szolgáló lányhoz. Nem tudhatták, hogy ki és mit hall, és mi jut ki a palotából. Nem akarták, hogy bárki olyat halljon meg, amit felhasználhat a királyi család ellen.

- Sikerült táncba hívnom. Nagyon zavarba jött, de ettől csak még aranyosabb volt. Azt is engedte, hogy magamhoz öleljem. Sose hittem volna, hogy olyan vékony. Mintha elfújhatná az első szellő. Karcsú és törékeny, akár egy kis madár.

- Csak így tovább öcsém. Szerintem már rabul ejtetted a szívét – karolta át testvére vállát Kamijo.

- Az biztos, hogy az én szívem az övé – hajtotta le bánatosan a fejét a fiatalabb.

Tudta, hogy ez reménytelen. Szíve szerint nőül venné Toshiyát, de a társadalmi különbségek ezt lehetetlenné tették. Hiába nem ő lesz a következő király, mégse vehet feleségül egy rangban hozzá nem illőt. Csak egy hercegnő méltó hozzá.

- Ne búslakodj! Ha király leszek, első utasításom az lesz, hogy azonnal vedd el szíved hölgyét – jelentette ki határozottan Kamijo.

Teru elnevette magát. Míg el nem érték a hálószobáikat, jókedvűen ugratták egymást. Végül búcsút intettek egymásnak és nyugovóra tértek. Kamijo megszabadult nehéz ünnepi öltözékétől, és egy nadrágban meg ingben a szobája egyik hatalmas ablakának párkányára ült. Hátát a keretnek támasztotta, és maga elé emelve csodálta az angyali szépségtől kapott maszkot.

- Ki vagy? Vajon látlak még? Hozzád fogható szépség nincs a földön. Ha ez nem lenne nálam, azt hinném álom volt – sóhajtott fel.

Lehunyta a szemeit, hátra döntötte a fejét és újra maga előtt látta szerelme arcát. Sokszor volt már szerelmes, de ezek a kalandok csak pár hónapig tartottak, és leginkább a hálószobára korlátozódtak. De ez a fellángolásokat össze se tudta hasonlítani azzal, amit most érzett. Az ismeretlen szépség olyan érzelmeket hozott felszínre benne, amiknek a létezéséről nem is tudott. Ez valami más volt. Nem testi vágy lobbant benne, nem az ágyába akarta vinni egy-lét éjszakára. Vágyott rá, maga mellett akarta tudni. A gondolattól, hogy azaz angyal más férfira mosolyog, mást ölel, szeret, görcsbe rándult a gyomra. Ezt a gondolatot se tudta elviselni. Magának akarta.

- Szerelmes lennék? – nyitotta ki szemeit – Az nem lehet. Csak egyszer láttam, hogy szerethetnék bele? Nem ismerem, még a nevét se tudom. Teru megértené, ha elmondanám neki, Miyavi csak kinevetne és mondaná, hogy ne álmodozzak, hanem keressek kedvemre való kétes erkölcsű hölgyet, akivel elmúlathatom az időt.

Hármuk titka volt, hogy néha az éj leple alatt, kilógtak a kastélyból és álruhában felkerestek néhány kétes helyet és nem az erkölcsükről híres nők társaságát. Csak egy hölgy társaságára vágyott. De ő volt a megtestesült erkölcs, tisztesség és illem. Még sose találkozott hozzá fogható nővel. Olyan volt, mint egy porcelánbaba.

- Istenem, bárcsak megint láthatnálak – sóhajtotta.

Maga előtt látta, ahogy a titokzatos szépséggel áll az erkélyen, ahogy egymást ölelve, csókolva. Érezte a lány édes és puha ajkait. Vágyakozva felsóhajtott. Érezte, hogy felgyorsul a szívverése.

- Nem vagyok normális – motyogta.

Hogy elterelje figyelmét, inkább az udvart és a kertet kezdte tanulmányozni. Mindenhol szolgálók sürögtek-forogtak. A testőrök vonultak fel s alá. Semmi sem tudta lekötni hosszan a figyelmét. Végül úgy döntött, hogy lepihen, hiszen egész éjjel nem aludt, és most mutatkoztak a kimerültség jelei. A kincsként őrzött maszkot az ágya melletti kis éjjeliszekrényre tett. Bemászott a hatalmas ágyba, betakarózott és álmában újra ott volt a bálon, az angyallal.

Álmaiból motozás és egy női hang szakította ki. Morogva kinyitotta szemeit és hátra simította szőke tincseit.

- Uram, kérem, ébredjen – kérte Toshiya.

- Miért?

- Édesanyja kérte, hogy menjen vacsorázni. Egy óra múlva találják.

- Máris – nyöszörögte.

- Jól érzi magát? Szüksége van valamire?

- Minden rendben.

Felült és megdörzsölte a szemeit.

- Mennyit aludtam? – ásított.

- Pár órát, talán fél napot.

- Értem.

Kikászálódott az ágyból és a kikészített ruhákat felvette. Az egész alakos tükör előtt állva tanulmányozta a végeredményt.

- Remélem nem veszi tolakodásnak, de nagyon jól néz ki – motyogta Toshiya.

- A te érdemed, te készítetted ki a ruhákat.

Toshi elfordult, hogy ura ne lássa mennyire elpirult.

- Tehetek még valamit önért? – kérdezte gyorsan.

- Az öcsémnek szóltál?

- Igen, ahogy Miyavi úrnak is – bólintott Toshiya.

- Már ott vannak?

- Még nem tudom. Jasmine királynő utasított, hogy ébresszem fel önt.

- Értem. Köszönöm, elmehetsz.

Toshiya illedelmesen meghajolt és távozott. Kamijo megigazította ruháit és elindult a kastély kusza folyosóin. Végül eljutott a hatalmas étkezőbe, ahol édesanyja, öccse és Miyavi már várta.

- Illik megváratni minket? – kérte ki magának Miyavi.

- Ha ennyire hiányoztam, miért nem te jöttél értem?

- Azt tervezte, de félő volt, hogy megölöd bosszúból – szólt közbe Teru.

- Akarom tudni mit tervezett ellenem? – vonta fel a szemöldökét gyanakodva Kamijo.

- Nem.

- Fiúk, elég legyen – szólt közbe Jasmine.

Kamijo mosolyogva helyet foglalt öccsével szemben. Vacsora közben Jasmine végig hallgatta fiai élménybeszámolóját a bállal kapcsolatban. Volt pár részlet, amiről mindhárom fiú hallgatott. Nem kellett mindenről tudnia a királynőnek. Pontosabban, jobb ha nem tud mindenről.

- Kamijo, vacsora után beszédem van veled – fordult idősebb fia felé Jasmine királynő.

- Miről lenne szó? – vonta fel szép ívű szemöldökét Kamijo.

- Fontos, és mindenek előtt veled akarok beszélni.

- Igenis, édesanyám – komolyodott meg a herceg.

Kamijo nem értette mi az a komoly dolog, amiről nem beszélhet az öccse és Miyavi előtt. Mindenki érezte a királynő hangjából áradó komolyságot, ami hatással volt a fiúk hangulatára is. Nagyon ritkán ennyire komoly a királynő, az meg még furcsább, hogy csak Kamijoval akar beszélni, és sem Teru, sem Miyavi nem hallhatja. Vacsora után Jasmine és Kamijo átmentek a királynő dolgozó szobájába. A bejárattal szemben volt egy nagy íróasztal, mögötte egy hatalmas festmény a királynőről és hajdani férjéről. Kamijo felnézett a képre és keserédesen elfintorodott. Nem igazán ismerte az édesapját, az öccse meg végképp nem. Apjuk rejtélyes körülmények közt halt hosszú évekkel ezelőtt. Sokan mondták, hogy Kamijo nagyon hasonlít az apjára.

- Miről szeretnél beszélni velem? – fordult anyja felé.

- Fiam, nem kertelek. Amiért beszélni akartam veled, az az, hogy lassan ideje lenned megnősülnöd.

- Mi? – lepődött meg Kamijo.

- Mikor megszülettél, apád abban a megtiszteltetésben részesítette Yuki Bellerose bárót, a sok éves szolgálatáért és hűségéért, hogy a lányát választotta neked feleségül.

- Micsoda? – hörrent Kamijo – Azt se tudom ki a lány, vagy hogy néz ki.

- Egy hét múlva megérkeznek és találkozhatsz vele.

- Azt várod, hogy elvegyek egy ismeretlen nőt? Azt már nem!

- De igen. Ez apád akarata volt. Ez mindenkinek jó lesz.

- És én? Szerinted nekem jó lesz?

- Kamijo, ne csak magadra gondolj.

- Nem magamra gondolok!

- De igen. Menj és pihenj le, aztán holnap, ha lenyugodtál beszélhetünk. Ma már nem akarok erről vitatkozni. Barátkozz meg a gondolattal.

- Számít valamit, hogy én mit akarok?

- Vannak dolgok, ahol az önös érdekeket félre kell tenni mások javért. Sajnálom fiam, de most nem.

- Hogy hívják a lányt? – törődött bele sorsába Kamijo.

- Hizaki. Nagyon kedves és gyönyörű teremtés.

Kamijo rangjához méltatlanul horkantott és elhagyta anyja dolgozó szobáját. A folyosón csatlakozott hozzá öccse és Miyavi.

- Kamijio, néz a dolog jobbik oldalát – kezdett bele Miyavi – Nem kell szeretned azt a nőt. Még ha egy bányarém is, elég ha szül neked egy fiút és utána hozzá se kell érned. Ha akarod számtalan ágyasod és szeretőd lehet, senki nem tiltja meg, és lennének is jelentkezők – vigyorgott.

- Miyavinak igaza van, de lehet, hogy nem lesz olyan vészes. Anyánk mondta, hogy szép lány. Az is lehet, hogy megszereted majd – biztatta Teru.

- Köszönöm, tudtam, hogy számíthatok rátok – morgott Kamijo.

- Mint mindig – vigyorgott Miyavi.

- Kicsit együtt érzőbbek is lehetnétek – morogta az idősebb testvér.

Kamijo ennyivel lezárta a beszélgetést és elvonult a szobájába. Mára elege volt mindenből. Nem akarta megbántani a barátait, így inkább elküldte őket. Idegesen járkált a szobájában és azon járt az esze, amint az anyja mondott. El kell vennie egy ismeretlen lányt. Esze ágában sem volt megnősülni. Szabad akart lenni, úgy érezte, még fiatal ahhoz, hogy elkötelezze magát. De ha mindenképpen választania kell, akkor a bálon megismert angyalt választaná. Őt el tudta maga mellett képzelni. Szokásához híven az ablakpárkányon ülve nézte a csillagokat, és közben az ismeretlen szépségre gondolt. Őt akarta, senki mást. Nincs olyan nő, aki még csak megközelítené.

- Bárcsak még egyszer láthatnálak. Téged akarlak – suttogta az éjszakába.

Talán abban reménykedett, hogy hal fohásza eljut a titokzatos lányhoz.