Mi történt a régi Reitával? 12. fejezet

12. fejezet

Másnap mire levánszorgok az étkezőbe, már mindenki ott van. Szerzek kávét és lerogyok Ruru mellé. Csenek magamnak egy kis tojást meg pirítóst.

- Hé! Ez az én kajám – méltatlankodik.

Vállat vonok és megeszem azt a pár falatot.

- Fiúk! - jelenik meg a főnök – Egy óra múlva kezdjük a kirakodást. Jó lenne, ha ti is ott lennétek.

És már távozik is.

- Tehát sietni kell – fintorog Aoi.

- Nem pihenni jöttünk. Előbb a munka, aztán a szórakozás – mondja Kai.

- Ja, esténként lehet szórakozni – vigyorog Ruki sokat sejtetően.

Az énekes és Kaolu lopva egymásra pillantanak. Tehát jól szórakoztak az este.

- Nem csak ti, mi is jól szórakoztunk – karolja át a vállam Ruru.

- Mit csináltatok? Csaknem...? - csillan fel Ruki szeme.

- Igen, filmet néztünk – nevetek.

Ruki elsápad és megsemmisülten pillant ránk. Mi csak egymásra nézünk és elnevetjük magunkat. Befejezzük a reggelit és megyek a szobába. Kicsit rendbe szedem magam. Végzek mire Ruru is megjön.

- De szexi – pillant a gatyámra – Formás a segged.

- Legalább te észre veszed.

- Azt ne mondd, hogy Ponnak fel se tűnik, hogy milyen jó pasi vagy – sápad el.

- Nem igazán.

- Nem csak hülye, de vak is?

Elég rá villantanom a szemem és védekezően felemeli a kezét. Ő is összeszedi magát és megyünk. A hotel előtt vár ránk a kis busz, ami elvisz minket a forgatás helyszínére. Egy nagyobb tisztás, távolabb egy hatalmas tó. A felszerelésünk is megérkezett, amit a fiúk elkezdtek kipakolni. Kai osztja az utasításokat, én a basszerom keresésére indulok. Hamar megtalálom, magamhoz veszem és megyek a többiekkel.

- Fiúk! Gyertek átöltözni! - kiált Kaolu.

Jobb híján a kis buszban vagy annak takarásában vetkőzünk. Oké, hogy Kaolu körülöttünk járkál, de hogy állandóan a pöttöm énekest és a seggét fixírozza. Oké, hogy egymást dugják, de ezt nem kéne ilyen nyíltan mások tudtára adni. Nem vagyok féltékeny, de akkor se mások előtt essenek egymásnak. Még csak az kéne! Amint végzek az átöltözéssel, elkapnak a sminkesek. Szerencsére nem kapok öt kiló vakolatot, csak a szemem húzzák ki, és eltüntetik a kialvatlanság árulkodó jeleit. Amint elkészülök, megszerzem szeretett hangerem és elkezdem hangolni. Szerencsére nem állítódott el nagyon.

- Antiszocc vagy? - karolja át hátulról a derekam Ruru.

- Nem – mondom.

- Aha, ha te mondod – vonja meg a vállát.

- Hékás! Ne pasizz! Dolgozunk! - fonja össze a mellkasa előtt a kezeit Ruki és szúrósan néz rák.

- Te csak ne beszélj – vigyorog kajánul a gitáros.

Ruki feje olyan vörös lesz, mint a paradicsom. Hogy a zavartól vagy a dühtől, nem tudom. Végre mindenki elkészül és a menedzser elkezdi magyarázni az elképzeléseit. Sokáig tart míg Kai dobjait összeállítják, de hasznosan telik az idő. A terv szerint a nagyobb sziklákon fogunk állni és zenélni. Nem variáljuk túl, csak egy könnyed kis videó lesz. Végre kezdenénk, mikor rezegni kezd a telefonom. Pon írt.

- Oké – olvasom.

Fintort vágom és zsebre teszem. Fontosabb dolgom van, mint hogy írjak neki.

- Akira, foglald el a helyed, hogy kezdjük – kéri a rendező.

- Máris, elnézést – motyogom.

Magamhoz veszem hangszerem, és elfoglalom a helyem. A rendező kiáltására, elkezdjük. Felcsendül a zene, és mi is játszani kezdünk. Egészen sötétedésig zenélünk. Többször újra kell venni, mert Ruki nem elégedett a saját részével. Szerencsére a rendező nyitott az ötletekre és kicsit tudunk változtatni a terveken. Kipróbáljuk az ötleteket, milyen beállításban lenne jobb a felvétel.

- Jól van srácok, m ára ennyi! - kiáltja rendező – Holnap megnézitek és ha oké, akkor jönnek az egyéni felvételek – rendelkezik.

Fáradtan köszönöm meg a segítséget a STAFF tagoknak. Odaadom egyiküknek a gitárom és megyek, hogy megszabaduljak a ruhámtól. Kinyitom a kisbuszt és az ajtó takarásában vetkőzni kezdek. Sötét van, és max. a bokszerem látják. A csapat már úgyis látott így, szóval nem szégyenlősködöm.

- Menjünk, igyunk! - kiált fel Aoi.

- Te is jössz – karol át Ruru.

- Ki mondta, hogy nem megyek? - vonom fel a szemöldököm.

- Jé! - vidul fel – Hallottátok? Rei jön velünk inni! - kiált.

- Csoda – vigyorog Aoi.

- Te beteg vagy? - teszi kezét a homlokomra Ruki.

Morogva félre lököm a mancsát.

- Hol igyunk? Kocsmában, a hotel bárjában vagy a magunkkal hozottat igyuk? - kérdi Kai.

- Kocsma? - kérdezem.

- Megbeszéltük – jelenti ki Ruki.

Visszafuvaroznak minket a hotelbe. Onnan tovább megyünk, hogy bele vessük magunkat az éjszakába. Nem messze találunk egy hangulatos kocsmát. Aoi és Kai keresnek helyet, addig mi veszünk valami ihatót. Kezdetnek sör, aztán a többit majd meglátjuk. Nehezen, de sikerül megtalálnunk a másik kettőt, de Aoi elkezd kalimpálni a kezével, így megtaláljuk őket. Körbe üljük az asztalt és koccintunk. Cigifüst és sör. Mi más kívánhatnék? Jókedvűen beszélgetünk, és viccelődünk. Olyan régen éreztem magam ilyen jól, hogy mást szinte el is felejtettem milyen érzés. Magával ragad a hangulat, egymást követik az italok, én meg egyre jobban érzem magam. Már a sokadik sörömet iszom, mikor megszólal a telefonom. Elfintorodom, mikor meglátom Pon nevét a kijelzőn.

- Szia, mondd – emelem fülemhez a készüléket.

- Szia, gondoltam felhívlak, hogy mi van veled. Párszor megcsörgettelek.

- Csak egy nem fogadott hívásom volt tőled. Forgattunk és nem volt időm visszahívni – szívok a cigimbe.

- És most merre vagy?

- Kocsmában.

- Kocsmában? Kivel?

- A barátaimmal. Baj?

- Nem csak meglep, mert nem szoktál kocsmázni.

- Szoktam, csak mindig morogsz miatta.

- Nem – jelenti ki.

- De, hogy későn megyek, bűzlök és hogy részeg vagyok.

- Én ezeket tudod, hogy nem szeretem.

- Én viszont igen. Néha szükségem van egy kis lazításra.

- Lazítás címszóval kell mindig leinni magad?

- Nem iszom le magam, csak jól érezem magam. Már az is baj?

- Nem – duzzog.

- Akkor meg?

- Semmi, szia – kinyom.

Morogva kinyomom és ki is kapcsolom. Nem hagyom, hogy tönkre tegye az estémet. Túl jól érzem magam. Inkább iszom valami erőset. Nem tudom hogyan, de visszajutunk a szállodába és a szobába. Hogy kiébe, fogalmam sincs.

Reggel enyhez másnapossággal kelek. Forog a szoba és a gyomrom is. Aldi sikerül ülésbe tornáznom magam, öklendezni kezdek. Sikerül kiérnek a mosdóba, ahol leborulok a nagy fehér istennő elé és elmondok egy imát. Minden kijön belőlem minden. Lehúzom az „alkotást” és leülök. Várok, háta jön újabb adag.

- Meg vagy? - jelenik meg Ruru.

- Aha – nyögöm.

Inni akarok, de nem merek felkelni. Már a szám ízétől is rókázhatnékom van.

- Még mindig jól bírod – jegyzi meg gitárosom.

- Hoznál nekem vizet? - kérem.

Elmosolyodik és eleget tesz kérésemnek. Kiöblítem a szám és a WC-be köpök. Fejem a hideg csempének támasztom. Kezd múlni a rosszullétem. Mélyet sóhajtok és iszom pár kortyot.

- Te hogy vagy? - nézek rá.

- Egész jól ahhoz képest – von vállat – Gyere, készülődnünk kell.

Felkászálódok és összeszedem magam. Lefürdök, hogy felfrissüljek. Míg én a tud alatt állok, Ruru itt marad és ő is készülődik. Egyikük sincs zavarban, sokszor láttuk már egymást pucéran. Végül felfrissülve és emberi külsővel indulunk, hogy kezdetét vegye egy újabb forgatással és munkával teli nap.