13.
fejezet
Az utóbbi hét aktív
pihenéssel és munkával telt. Napközben munka, aztán utána
városnézés, vásárlás és kocsmázás. Az estékből nem sok
marad meg, csak a másnaposság.
Ahogy zötykölődünk
haza, folyamatosan bámulok ki az ablakon. Kai alszik, Ruru a
telefonján pötyög, Aoi a twitteren lóg, Ruki és Kaolu
flörtölnek. Fogalmam sincs mi lesz otthon. Párszor beszéltünk
Hirotóval, szóval nem olvashatja a fejemre, hogy le se szarom.
- Te, Rei – löki meg a
vállam Ruru.
- Hm? - fordulok felé.
- Nézd, lesz egy
fesztivál a környékeden – mutatja a telefon kijelzőjét.
- Aha, és? - kérdem.
- Elmegyünk?
- Menni akarsz?
- Persze, tudod, hogy
imádom az ilyesmit.
- Nem tudom – vonok
vállat – Mikor lesz?
- Egy hónap múlva.
- Beszélek Hirotóval.
Nehogy az legyen, hogy vele nem megyek vagy nem hívom sehova.
- Oké, nem vagytok
összenőve, szóval nélküle is jöhetsz.
- Eldöntötted, hogy
veled megyek? - vonom fel a szemöldököm.
- Aha – vigyorog mint a
tejbetök.
Mosolyogva megcsóválom a
fejem. Ez már csak így megy köztünk. A sok éves ismeretség
megtette a hatását. Mélyet sóhajtok és folytatom az elsuhanó út
bámulását. Remélem hamarosan haza érünk, kezdek éhes lenni.
- Átmehetek hozzátok? -
kérdi hirtelen Ruru.
- Hm? Minek?
- Éhes vagyok, és otthon
nincs kaja. És te közelebb laksz mint én.
- Felőlem gyere – vonom
meg a vállam.
Elvigyorodik és újra
telefonjának szenteli minden figyelmét. Én is bambulok tovább.
Nézek ki a fejemből, nem is fogom fel mit látok. Lehet el is
bóbiskolok kicsit, nem tudom. Arra riadok, hogy Ruru megrázza a
vállam.
- Gyere, megjöttünk –
mászik ki a kocsiból.
- Hm? Hova? - kapok észbe.
- Nálad.
Kikászálódok és
összeszedjük a csomagjainkat. Intünk a többieknek, mikor elhajt a
kisbusz. Fáradtan nyitom ki a kaput és megyünk a lifthez. Ruru
izgatottan toporog. Szinte kiugrik a liftből mikor megérkezünk a
megfelelő emeletre.
- Gyere már! - topog az
ajtó előtt.
- Nem hogy kopognál –
morgok.
- Itt van Pon?
- Szerintem igen.
Kinyitom az ajtót és
előre megyek. Alig veszem le a cipőm, máris dobogást hallok.
- Végre itthon vagy! -
szalad Pon és ugrik a nyakamba.
- Szia – ölelem meg.
Elenged és forró csókkal
üdvözöl.
- Szia! - köszörüli meg
a torkát Ruru.
- Hát te? - ugrik hátra.
- Meghívatta magát
ebédre – sóhajtok.
- Aha – motyogja.
Gitárosom, mintha csak
otthon lenne, ledobja a táskáját a kanapé mellé és nyújtózkodik
egyet. Kikerülöm páromat, hogy végre letegyem a nehéz táskát.
Hiroto szinte megdermedve áll és néz utánam.
- Éhesek vagytok? -
találja meg a hangját.
- Én igen – kapja fel a
fejét Ruru.
- Na, gyere – rángatom
magammal a fürdőbe.
Kezet mosunk, aztán
megyünk a konyhába. Mire kiérünk már tálalva van.
- Nagyon fáradtak vagytok
– jegyzi meg Hiroto.
- Hosszú volt az út,
sokat melóztunk – összegzem.
- Azért nem csak munka
volt – vihog Ruru.
- Hm? - osztja szét az
ebédet Pon.
- Szinte minden este
kocsmatúrán voltunk – kezd enni gitárosom.
- Aha – rosszallás
csendül párom hangjában.
Vállat vonok, és hozzá
látok az ebédhez. Már előre sejtem, hogy ha kettesben maradunk,
megkapom a magamét. De leszarom, jól éreztem magam.
- Rei, elmeséled milyen
volt a munka? - kérdi csöndesen Pon.
Lenyelem a falatot és
mesélni kezdek. Párszor Ruru is közbe kotyog kiegészíti a
történetet. Felélénkülök, mikor a hülyéskedéseket meséljük.
Jó visszagondolni azokra a vidám percekre. Mikor cukkoltuk Aoit,
Kait „megvertük” és még sorolhatnám.
- Mondjuk, az nem volt
vicces, mikor Ruki eltűnt – szív cigijébe bandatársam.
- Miért? - kotyog közbe
Pon.
- Forgatás közben, mikor
Rukit vennénk, nem vicces mikor pont őt nem találjuk –
világosítja fel Ruru.
- És hol volt?
- Nem akarok belegondolni.
De az biztos, hogy Kaolu Rukiban volt – vihogok.
- Mikor nincsenek
egymásban? - röhög gitárosom.
Válasz helyett csak
röhögök. Pon inkább serénykedik, nem tud hozzászólni semmihez.
Nem tudom mióta ülünk a konyhában és beszélgetünk, mikor Pon
megáll előttünk:
- Uruha, meddig maradsz? -
kérdi.
- Zavarok? - kérdez
vissza.
- Nem, csak kérdezem.
- Aha, asszem megyek –
gondolkodik – Kösz, hogy meghívtál – mosolyog rám.
- Te hívattad meg magad –
helyesbítek.
Válaszul csak
elvigyorodik. Kikísérem és megvárom míg felveszi a cipőjét.
- Majd hívlak, és ne
feledd a fesztivált. Mindegy hányan megyünk, de te velem jössz –
jelenti ki.
- Oké – mosolygok rá –
Ugye tudod, hogy nagyon akaratos vagy? - csóválom meg a fejem.
- Csak jót akarok neked.
Nem akarom, hogy bepunnyadj – vereget vállon – Valakinek
törődnie kell veled.
- Igen, nekem – duzzog
Hiroto.
Ruru csak grimasz-szerű
mosolyt villant és távozik. Bezárom mögötte az ajtót.
- Nem azért, de a
barátod, nagyon bunkó – jelenti ki.
- Miért? - kérdezem.
Elmegyek mellette és
elkezdem kipakolni a táskámat. Mindent a szennyesbe dobok, a pipere
holmi is kiviszem a fürdőszobába.
- Miért hívatta meg
magát enni? Otthon talán nem tud? Vagy lusta főzni magára? És mi
az, hogy törődnie kell veled? Ő csak a barátod, de én a párod!
Neki semmi köze ehhez!
- Túl reagálod. Tudod,
hogy Ruru ilyen – vonok vállat – Azért jött fel, mert nagyon
éhes volt, és nem volt otthon kajája. Olyan nagy baj?
- Nem, csak veled akartam
volna lenni.
- Talán most nem vagyok
itt?
- De – motyogja.
Hozzám lép és megölel.
Fejét a mellkasomba fúrja.
- Örülök, hogy végre
itt vagy – motyogja a pólómba.
Hajába fúrom az arcom és
szorosan magamhoz ölelem. Átkarolja a derekam és bújik.
- Hiányoztál.
Elmosolyodom és kissé
felemelve a fejét megcsókolom. Jólesik végre megölelni és
csókolni őt. Hiába a sok hülyesége, szeretem és jó itthon
lenni, vele.
Szia! Köszönöm a frisset, már vártam! Tetszett, de Pont én már csak nyűgnek látom. Talán mert boldogabban érzem ha Ruruval van, felszabadultabbnak. Pon korlátok közé zárja ezáltal elnyomja Reit. Ruruval viszont.....😁😁 Üdv Linda
VálaszTörlésIgen, Rei végre él mikor Ruruval van, viszont tétovázik, mert reméli, hogy minden megjavulhat, és nem akarja veszni hagyni a kapcsolatot. Meg elég sokáig volt Pon hatása alatt.
TörlésNincs jó döntés, Pont szereti, bár korlátozza úgy érzi (bár egy kapcsolatban mindkét félnek kell alkalmazkodni s ez inkább Pon részéről történik, mivel eljárkálás s a bulik az a szórakozás s nem a közös élet építése), Ruru viszont olyan részeit ismeri s teljesíti ki amit senki más nem.
VálaszTörlésItt van az, hogy ki ismeri igazán Reitát, ki tudja igazán, hogy mire van szüksége.
TörlésSzia!
VálaszTörlésElőször is köszönöm, hogy olvashatom ezt a történetedet is. Az elejétől fogva tetszik. Igaz sokszor felhúzom rajta magam, de aztán indig nyugvó pontra kerülök. Én kimondottan haragszom Pon karakterére. Tudom, hogy az életben nagyon sok ilyen párkapcsolat van, ahol az egyik fél beáldozza magát a másik miatt és erre a szerelem, szeretet oltárát hozza fel mentségnek. DE! Számomra és a tanítványaimnak is azt tanítom, azt hangsúlyozom, hogy a kapcsolat csak akkor jó és szép, ha mind a két fél egyenrangú benne. Nem kell mindenről lemondani, feláldozni. Elhiszem, hogy Pon fél, hogy lebukik és megbüntetik, de ezt lehet okosan is csinálni. Ahhoz, hogy egészséges, jó munkaerő, termékeny és kreatív legyen, ahhoz kellenek az olyan szituációk, ahol feltöltődhet, leengedhet. DE, ezt nem csak az otthon a négy falal és a párom meg a műszaki felszerelés (TV, DVD és a többi). HA, választok valakit, akkor azt ne akarjam teljesen kiszakítani az addigi életéből. Igaz, itt lehet mondani, hogy akkor Reita se tegye a párjával. Ha neki ez így jó. Még is azt mondom, hogy itt Reita sérült a legtöbbet, ő mondott le sok mindenről, szinte mindenről. Nem véletlen, hogy Ruru rángatja mindenhova. Volt egy életvitele Reitának és ebbe csöppent bele Hiroto. Így fogadta el annak idején. A rengeteg megsértődése, az, hogy odamenjenek el, ahova ő akar és tökre mindegy, hogy Reita akarja-e vagy sem, ez már nálam keményen kiveri a biztosítékot. Hiroto egy akaratos, magába gubózó, önző, elkényeztetett, hisztis pi....
Őszintén írom, ritkán szokott velem előfordulni, hogy egy történetben azon szurkolok, hogy a pár szétmenjen. Drukkolok Uruha lelkemnek, hogy szerezze meg magának Reita szívét és tegye őt szabaddá és boldoggá.
Ha Reita ebbe a kapcsolatba marad, akkor teljesen el fogja veszíteni az igazi énjét és ez már közöttük nem szerelem csak megszokás, még szeretetnek se igazán mondanám. Bármennyire odáig vagyok az igaz szerelemért, de ez már annak csak egy csúfos csúfolása.
Hiroto inkább elgondolkozhatna, hogy Uruha miért mondta azt, amit mondott és magába szállhatna.
Még egyszer köszönöm, hogy olvashatom és szurkolok Uruhának, hogy Reitát mentse ki ebből a személyiséget feladó kapcsolatból.
hű olvasód
Yumi
Szia!
TörlésKöszönöm ezt a hosszú és nagyon velős kritikát. Szeretem az ilyet. Igazad van abban, hogy Hiroto egy akaratos kis dög, és teljesen kisajátítja Reit. Vannak hogy egyesek nem bírnak kilépni a komfortzónából, és inkább begubóznak. Hiroto túlságosan fél élni, fél hogy mi fog történni, ha valaki meglátja az utcán. Az ilyen félelem miatt és a saját önzése miatt nem veszi és talán nem is akarja észrevenni, hogy Reita teljesen más személyiség, hogy neki mik lennének az igényei. Úgy érzi, hogy Ruru le akarja rombolni az ő gondosan felépített és tökéletes világát, ahol az van, amit ő akar. Pon nem veszi észre, hogy a kapcsolatuk mennyire kisiklott és hogy ez már nem igazán kapcsolat. Úgy érzi, hogy Uruha a gonosz, aki mindent tönkre tesz, és minden miatta van. Nem érzi és veszi észre, hogy nem Ruru a hibás, hanem ő maga.
Rei azért hagyta, hogy eddig fajuljon a dolog, mert nagyon szerette Hirotot, sőt még mindig szereti, és szeretné elkerülni a veszekedést és a hisztit. Hirtoto pedig nagyon a fejére nőt. Azt Hiorot nem veszi észre, hogy Rei mennyi mindent feladott érte, és hogy ezt viszonozni kéne, mert az nem elég, hogy elvégzi a házi munkát. Ez a strucc politika iskola példája.
Az, hogy ennyire életszagú, nem véletlen. Elég sok valóság alapja van a történetnek.
Remélem a történet további részei is tetszeni fognak.
Üdv
Neji
Különben tényleg tetszik. Jól fogod meg a karaktereket és rettenetesen élet szagú az egész. Jól formálod meg, alkotod meg mindegyik oldalt.
VálaszTörlésEz kimaradt az előzőből.
Yumi
Köszönöm, igyekszem. :) Az életszagú történeteket szeretem.
TörlésSzia, én is hagyok nyomot magam után, ahogy szoktam. :) Én még mindig elég érdekesnek és furcsának tartom Hiroto jellembeli kettősségét, fél sok mindentől, de ettől független uralkodni akar a kapcsolatukban, ami az alapvető önzésén, és kisebbségi komplexusa miatt van nála, bár Reita megszeretett egy Hirotot, később csak beleszokott a kapcsolatukba, hát erre mondhatjuk, hogy a szerelem vak :P
VálaszTörlésIgen, Reita nagyon vak, de van egy doktor bácsi, aki visszaadja a látását :D
Törlés