Mi történt a régi Reitával? 14. fejezet

14. fejezet

A forgatás után egy hét pihenőt kaptunk a főnöktől, aminek nagyon hálás vagyok. Valamikor délután sikerül felébrednem. Jólesően nyújtózkodom és túrok bele kusza hajamba.

- De jó aludtam – nyammogok.

Kikászálódok az ágyból és kimegyek a konyhába. A nappaliba érve, látom, hogy Pon a kanapén ül és gitározik, miközben a laptopot nézni. A fején lévő füles miatt fel se tűnik neki, hogy kijöttem. Átmegyek a konyhába és főzök magamnak egy kávét. Míg várok a koffeinbombára, cigire gyújtok. Lehet sokat szívok, de nem érdekel. Összedobok valami könnyű kaját. Szendvics és kávé, tökéletes. Ahogy nézem, Pon felhozta a postát, mert itt az újság. Elolvasom az érdekes cikkeket. Viszonylag jóllakottan iszom meg a maradék koffeinbombát. Elmosogatok magam után és élvezem a pár nap szabadságot. Jó hangulatban megyek keresztül a nappalin, ahol Pon mgé mindig zenél. Ahogy korábban, most sem vesz észre. Megvonom a vállam és a hálóban megágyazok. Felveszem az itthoni kinyúlt pólóm és kopott gatyám, aztán visszamegyek a nappaliba. Nem tudom mit kezdjek magammal. Egy biztos: zenélni nem fogok! Ölembe veszem a laposom, hogy kicsit netezzek. Magam se tudom miért, de az online filmek közt kezdek keresni, és találok is egy érdekeset. Bedugom a fülhallgatót és elindítom. Már vagy az ötödik filmet nézem, mikor a látóterembe úszik egy kéz.

- Hm? - veszem le a fülhallgatót.

- Hallasz? - kérdi.

- Most már igen.

- Van terved mára?

Magam mellé teszem a gépet.

- Pihenni akarok – nyújtózkodok.

- Elmegyünk valahova? - néz rám boci szemekkel.

- Hova? - esek kétségbe.

- Sétálni, vásárolni.

- Most? - nézek az órára – Most van a legnagyobb dugó, és mindenhol ezren vannak.

- Nem baj. Van idő, hiszen csak négy óra. Itt az egész nap – von vállat.

- Nem akarok. Pihenni szeretnék – kezdek én is nyűgös lenni.

- Átaludtad a napot. Csak kipihented magad. És nem akarok egyedül menni.

- Miért olyan nagy kérés, hogy had pihenjek? Ma nem akarok semmit csinálni, csak ülni vagy feküdni a kanapén.

Mérgében felfújja az arcát és elvonul. Most nem érdekel, hogy megsértődik, pihenni akarok. Pon tüntetően leül a gépe elé és a neten lóg. Csak akkor állok fel a lapos elől, ha a mosdóba kell mennem.

Több óra filmezés után leállítom a lejátszót. Leveszem a fülest és kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat. Kint már besötétedett.

- Ennyire elrepült az idő? - kérdezem.

Szinte végszóra megkordul a gyomrom.

- Pon, éhes vagy? - kérdezem.

- Kicsit.

- Gyere – hívom.

Felkászálódik a lapos elől. A konyhában várom meg és kezdek kutatni a hűtőben. Még van egy kis maradék. Fütyörészve keresgélek valami fogamra való után. Végül rizs és mártásos hús mellett döntök.

- Mit kérsz? - kérdezem.

- Nem tudom.

Félre állok, hogy ide férjem. Míg válogatok, szedek magamnak. Gyors mikrózás után gőzölgő tányérral ülök le. Pon szótlanul követ és ül le velem szembe.

- Miért morogsz? – kérdezem két falat közt.

- El szerettem volna menni veled valahova.

- Nem azért, hogy kekeckedjek, de te ültél le dolgozni, és órákig tudomást se vettél rólam. Forgatás után te is átalszod a napot, sőt, csak enni és fürdeni vagy hajlandó kikelni az ágyból. Akárhogy nézem, ugyanott vagyunk. Szóval, nem értem miért morogsz.

- Olyan nagy baj, hogy ki akarok veled mozdulni? Csak te meg én?

- Nem ezt mondtam. Máskor meg te nem vagy hajlandó kidugni a lakásból az orrod.

- Tehetek én róla, hogy nem vagyok bulizós? – hisztizik.

- Ki beszél itt a buliról? Hányszor hívtalak sétálni a parkba vagy a tengerhez? Vagy csak csavarogni a városban. Azt mondtad, hogy fáradt vagy.

- Tudod, hogy nem vagyok az a kimozdulós fajta. Jobban szeretek itthon lenni veled.

- Arra esetleg nem gondolsz, hogy én néha kimozdulnék a négy fal közül?

- Nem gátollak benne.

- Na persze – horkanok, majd kis gondolkodás után folytatom – Rurunak igaza volt.

- Miben? – kérdi.

- Nem vagyunk összenőve, külön-külön is csinálhatunk bármit.

- Ez igaz – ért egyet, bár nem igazán érti, miről van szó.

- Akkor miért nem mentél el ma nélkül, ahova akartál?

- Mert egyedül nem jó – duzzog.

Lemondóan sóhajtok és befejezem a vacsorát. A maradék életkedvem is elment. Ennyit arról, hogy lesz egy kis nyugalmam és békém. Pedig reméltem, hogy lesz valami kellemes, és jó mire hazaérek. Miért olyan nagy kérés, hogy a forgatás utáni első napot szeretném pihenéssel tölteni? Csak neki szabad, de nekem nem? Na ne már! Elmegyek fürdeni. Nem várom meg, hogy Pon is jöjjön. Majd ő is jön, ha akar. Nincs kedvem hozzá. Beállok a forró víz alá, és hagyom, hogy felfrissítsen. Megnyugtató érzés. Egy hideg fuvallatra figyelek fel.

- Rei – hallom a nevem.

- Hm? - fordulok felé.

Hátra simítom a vizes hajam. A szennyesen ül és onnan figyel.

- Hallgatlak.

- Semmi, csak hosszú a nap.

- Ezt vegyem bocsánat kérésnek? - kérdezem.

- Miért kérnék bocsánatot? Nem csináltam vagy mondtam semmi rosszat – von vállat – Tudod milyen vagyok, ha fáradt vagyok.

Felmordulok és megforgatom a szemem. Inkább nem mondok semmit. Ez mennyire jellemző rá. Sokkal egyszerűbb magát sajnáltatni, mint bocsánatot kérni. Ezt nem lehet a fáradtságra fogni, ez egyszerű hiszti volt, semmi több. Inkább nem teszem szóvá, addig jó nekem. Nincs kedvem egy újabb hiszihez. Néha nem tudom eldönteni, hogy egy felnőttel vagy egy gyerekkel vagyok együtt. Még nem láttam, hogy valaki ennyire gyerekes legyen. Elzárom a vizet és szárazra dörgölöm magam. Felveszem a szokásos pizsama nadrágom. Törülközőt csavarok a fejemre és megszárítom a hajam. Pon csöndesen figyel. A hajam teljesen égnek áll. Hirtelen két kar fonódik a derekam köré, és egy test csapódik a hátamnak.

- Hm? - fordulok meg ölelésében.

Lehúz magához és megcsókol. Mikor megérzem kutakodó kezét a nadrágomnál, elszakadok tőle.

- Nem – mondom és kibontakozom öleléséből.

- De... de... - hebeg-habog.

Nem foglalkozom a nyafogásával átmegyek a hálóba. Most a legkevésbé sincs kedvem a szexhez. Főleg a veszekedés után. A fáradtság még hagyján, de most már csak aludni akarok. Elhelyezkedem, magamra húzom a takarót. Már majdnem elalszom, mikor két kar fonódik a derekamra.