6.
fejezet
Kamijo
ámulattal nézett jövendőbelije után. Azt hitte, hogy egy angyalt
látott, mikor megpillantotta Hizakit. Érezte, hogy elmosolyodik.
-
Istenem – sóhajtott boldogan.
- Mi
baj fiam? Csak nem tetszik neked a hölgy? - mosolygott Jasmine.
- Az
nem kifejezés – fordult édesanyja felé – Már találkoztunk.
-
Őróla áradoztál annyit egész héten? - mosolygott pajkosan Teru.
-
Pontosan.
-
Fiúk, beavatnátok édesanyátokat is?
-
Persze, de járjunk egyet – kérte Kamijo.
Elindult
az egyik folyosó felé, kicsivel lemaradva követte édesanyja és
öccse. Kamijo szórakozottan nézett végig a folyosón két oldalt
elhelyezett szobrokon, a hatalmas ablakokon.
-
Bátyám, el le repülj örömödben – nevetett Teru.
-
Eszem ágában sem sincs. Főleg most, hogy itt van Ő – pördült
körbe az idősebb herceg.
-
Fiam! Olyan van mint egy bolond – nevetett Jasmine is.
- A
bálon találkoztam egy gyönyörű hölggyel, sokkal különbb volt
mint eddig bárki. Egy igazi földre szállt angyal. A haja
aranyzuhatagként omlott a vállaira, hangja mint a szélcsengő,
hatalmas barna szemei voltak. Ő volt az, anyám! - Kamijo szája a
füléig szaladt.
- Na
de mégis ki? - Jamine mosolyogva megcsóválta a fejét.
-
Hizaki – Kamijo úgy ejtette ki a nevet, mintha a világ legszebb
szavát ejtené ki a száján.
-
Nocsak. Tényleg találkoztatok? Miért nem mondtátok? - kérdezte
tetetett haraggal a hangjában a királynő.
-
Sajnáljuk.
Kamijo
alig hallotta miről beszél a másik kettő, annyira elvarázsolta,
hogy újra láthatja szerelmét. Az még csak hab a tortán, hogy a
jövendő a felesége lesz ez a gyönyörű nő. Ahogy elhaladt az
egyik ablak előtt, kipillantott rajta, meglátta Hizakit. Épp a
szobalányával, testőrével, valamint néhány szolgáló
társaságában sétált. Kamijo megállt és csodálattal szemlélte
szerelmét.
-
Akár egy angyal – sóhajtotta vágyakozva.
- Te
tényleg szerelmes vagy – lépett mellé édesanyja.
-
Találkozni, akarok vele.
- Az
ráér, most Gackt mesterrel van találkád, ahogy neked is, Teru –
nézett végig fiain a királynő.
- Az
ér rá – mordult Kamijo.
- Én
is szívesebben találkoznék a bátyám jövendőbelijével –
mosolygott Teru.
-
Mindkettőtöknek van kötelessége. Majd később találkoztok a
hölggyel. Most pedig indulás! Mindkettőtöknek – hessegette
fiait Jasmine.
-
Ahogy nézem, nem fog unatkozni – állapította meg Teru.
-
Miért? - nézett ki az ablakon a királynő.
-
Miyavi barátunk fogja szórakoztatni – mosolygott Kamijo.
-
Szegény lány – sóhajtott színpadiasan édesanyja.
-
Miért? Igazán jó társaság - vont vállat az ifjabb testvér.
-
Nektek biztos, de egy finom hölgynek nem hiszem. Főleg, hogy még
új itt neki minden. Remélem a barátotok nem ijeszti el.
- Ne
feltételezz rosszat róla – kérte Kamijo.
- Nem
feltételezek rosszat, csak ismerem. Na, marsz a mesteretekhez! -
lökött fiain Jasmine.
A
fiúk nem tudtak ellenkezni. Kamijo a taszigálás közepette még
látta, ahogy barátja nagy lendülettel lefékez Hizaki és kísérete
előtt.
-
Kisasszony! - hallott egy ismerős hangot a háta mögött Hizaki.
-
Igen? - fordult felé Hizaki.
- Ön
kicsoda uram? Mit óhajt az úrnőmtől? - lépett közéjük Die.
- Die
– tette kezét testőre karjára Hizaki – Már találkoztunk.
Miyavi úr, igaz? - a férfi vigyorogva bólintott – Mikor
megkaptam a szobámat, az úr jött üdvözölni és váltottunk pár
szót.
-
Csak Miyavi, ha kérhetem. Tegeződjünk – vigyorgott töretlenül.
- Önt
a háló szobájában látogatta meg? - hördül Die.
-
Igen, velem volt Shinya is. Nem történt semmi – próbálta
nyugtatni testőrét.
-
Bizony, csak beszélgettünk egy kicsit – vigyorgott Miyavi – Ő
ki? A bátyád? - fordult Hizaki felé.
- A
testőröm.
-
Akkor remek munkát végez.
- Mit
szeretne az úrnőmtől? -kérdezte Shinya.
-
Gondoltam idegenvezetőjéül szegődöm, és körbevezetem a
hatalmas birtokon.
-
Milyen figyelmes – mosolygott Hizaki – Hálásan köszönöm –
eresztett meg egy elbűvölő mosolyt.
-
Akkor induljunk! - nevetett Miyavi, és karját Hizaki felé
nyújtotta.
Hizaki
belé karolt, és hagyta, hogy Miyavi vezesse.
-
Megtudhatnám, hogy minek köszönhetjük a kedvességét? - kérdezte
gyanakodva Die.
-
Szeretem a szép hölgyek társaságát. És meg kell mondjam, az
úrnőd kivételes gyönyörűség, ahogy a szolgálólányról nem
is beszélve.
- Na
de uram! Micsoda modor ez? - hörrent Shinya.
-
Kérem, fogja vissza magát. Hölgyek társaságában van – kérte
Die.
- Ha
megengeded, ezt bóknak veszem – halványan elmosolyodott Hizaki.
-
Annak is szántam. Remélem nem vetted tolakodásnak.
-
Egyáltalán nem.
-
Ennek örülök.
Miyavi
először a hatalmas kertben lévő sövényből kialakított
labirintust mutatta meg.
-
Te már kijutottál az útvesztőből? – kérdezte Hizaki.
-
Még be se mentem. úgy hírlik, hogy varázslat ül az útvesztőn.
Az utak mindig változnak, mintha élnének a növények. Aki bemegy,
soha többé nem jön ki – mesélte hátborzongató hangon a férfi.
körbe
pillantva hallgatói döbbent, szinte rémült arcán, nem bírta
elrejteni mosolyát.
-
Csak vicceltem – vihorászott – nincs elvarázsolva. Nem olyan
nehéz kijutni innen. A két herceggel elég gyakran versenyzünk,
hogy ki jut ki hamarabb.
-
Ez nem volt vicces uram. Nem való fiatal hölgyeket ilyen ostoba
rémtörténetekkel ijesztgetni – mordul Die.
-
Ugyan, szerintem érdekes lenne. Egy elvarázsolt labirintus,
izgalmasan hangzik – mosolygott Hizaki – Nem lehet túl izgalmas,
főleg, ha már ismerik a kivezető utat.
-
Így van, de több útvesztő van, több bejárattal. Úgy az
izgalmas, ha mindannyian máshonnan indulunk. Kérem, egyszer
csatlakozzon hozzánk – kérte Miyavi.
-
Köszönöm, és örömmel elfogadom a meghívást.
-
Higgye el nekem, jó szórakozás lesz. Ez remek alkalom lesz, hogy
megismerje a két herceget.
-
Kíváncsi vagyok – bizonytalanodott el Hizaki.
-
Nem kell aggódni, nem rosszak ők. Tudod, mi hárman nagyon
hasonlítunk – Miyavi vigyora töretlen maradt.
-
Az nem feltétlenül erény, és ad okot a büszkélkedésre –
jegyezte meg Die.
Miyavi
csak legyintett a csípős megjegyzésre. Sose tudta megérteni, hogy
tud valaki állandóan ilyen komoly és merev lenni. Ő mindig is
előnyben részesítette az élvezeteket, és az élet élvezetét.
Kedvét lelte a szórakozásban és a földi örömökben.
Egy
hosszú, kimerítő és nevetésben gazdag séta után Miyavi
visszakísérte a hölgyeket a szobájukhoz.
-
Bármikor állok rendelkezésükre – hajolt meg és távozott.
hizaki
mosolyogva ült le ágya szélére, amíg Shinya kitárta az ablakot.
-
Igazán szórakoztató fiatalember – jegyezte meg Hizaki.
-
Ha megbocsátod, nem igazán értek egyet veled úrnőm – mondta
Shinya.
-
Miért?
-
Túl közvetlen ahhoz képest, hogy most találkoztunk vele
másodjára, a modora sem illik egy úriemberhez. Ez a viselkedés
egy gyerektől még elfogadható, de egy felnőtt férfitól nem.
-
Van igazság abban, amit mondasz, de nekem tetszett. Rég nevettem
ennyit. Tetszik, ez a közvetlenség, így jobban érzem magam. Nem
tűnik annyira barátságtalannak ez a kastély.
-
Ha neked tetszik, akkor én nem mondhatok semmit.
-
Ne csináld ezt! – kérte Hizaki – Neked nem esik jól, hogy
ilyen kedvesek velünk?
-
De, csak minden figyelem téged illetne, nem engem – sütötte le
szemeit Shinya.
beszélgetésüket
egy kopogás szakította félbe. Shinya sietett ajtót nyitni:
-
Igen?
-
Jó napot! Kamijo herceg üzeni Hizaki úrnőnek, hogy szívesen
látják a vacsorán, pontban nyolc órakor – hajolt meg Toshiya.
-
Köszönöm – lépett hozzá Hizaki – Édesapám és a bátyám
is meg vannak hívva?
-
Természetesen. Üzen valamit az uramnak?
-
Igen, hogy köszönettel elfogadom a meghívását.
-
Engedelmével - Toshiya meghajolt és távozott.
Hizaki
kalapáló szívvel ült vissza ágya szélére. Újra találkozhat
Kamijoval. Örült, de ugyanakkor tartott is a találkozástól.
Vajon milyen lesz majd a herceg, ha csak a családja van jelen? Ha
nem kell megjátszania magát a szolgák előtt? Megrémítette, hogy
milyen lehet igazából a herceg. Tudta, hogy a pletykáknak nem
szabad hinni, mert leginkább csak rossz indulatú híresztelések. A
szíve azt súgta, hogy nincs mitől félnie, Kamijo jó ember,
hiszen a bálon is őszinte volt vele. Nem tudta hogy az eszére,
vagy a szívére hallgasson.
-
Úrnőm – szakította ki gondolataiból Shinya.
-
Igen? Ne haragudj, kicsit elkalandoztam.
-
Azt kérdeztem, hogy milyen ruhát szeretnél felvenni?
-
A lilát, fekete csipkével – döntött ki gondolkodás után
Hizaki.
Shinya
bólintott és előkészítette a ruhát. Segített úrnőjének
felöltözni, majd a szépítkezésben is.
-
Szerinted tetszem majd a hercegnek? – kérdezte bizonytalanul.
-
Igen, és ha nem sértelek meg, gyönyörű vagy – mosolygott
Shinya.
Hizaki
elmosolyodott. Némán hagyta, hogy barátnője kifesse az arcát és
bonyolult frizurába rendezze hosszú, derékig érő szőke
tincseit. Hizaki sose szerette az erős sminket, jobban szerette, ha
természetes szépsége látszódik. Hossza készülődés után
megállt az egész alakos tükör előtt és végig nézett magán.
-
Elégedett vagy? - kérdezte Shinya.
-
Igen.
-
Érezd jól magad.
Hizaki
elmosolyodott és elindult. Szerencséjére egy szolga elkísérte
őt. Ahogy Hizaki végig haladt a folyosókon, kezdett megijedni,
hogy sose fog tudni kiigazodni itt. Számtalan folyosók, termek
követték egymást. Az ebédlő ajtaja előtt találkozott
édesapjával és testvérével.
-
Gyönyörű vagy – fogadta Kaoru.
Hizaki
egy biccentéssel köszönte meg a bókot. Yuki kitárta az ajtót és
beléptek a hatalmas terembe.
Szia! Talán nem sokára lesz alkalmuk kicsit kettesben is lenniük, hogy megismerjék még jobban egymást, és Hizaki ne aggódjon milyen is a leendőbelije. köszi Neji
VálaszTörlésAlkalom az lesz, nem is akármilyen. :D
Törlés