Tökéletes színjáték 6. fejezet

6. fejezet

Kamijo ámulattal nézett jövendőbelije után. Azt hitte, hogy egy angyalt látott, mikor megpillantotta Hizakit. Érezte, hogy elmosolyodik.

- Istenem – sóhajtott boldogan.

- Mi baj fiam? Csak nem tetszik neked a hölgy? - mosolygott Jasmine.

- Az nem kifejezés – fordult édesanyja felé – Már találkoztunk.

- Őróla áradoztál annyit egész héten? - mosolygott pajkosan Teru.

- Pontosan.

- Fiúk, beavatnátok édesanyátokat is?

- Persze, de járjunk egyet – kérte Kamijo.

Elindult az egyik folyosó felé, kicsivel lemaradva követte édesanyja és öccse. Kamijo szórakozottan nézett végig a folyosón két oldalt elhelyezett szobrokon, a hatalmas ablakokon.

- Bátyám, el le repülj örömödben – nevetett Teru.

- Eszem ágában sem sincs. Főleg most, hogy itt van Ő – pördült körbe az idősebb herceg.

- Fiam! Olyan van mint egy bolond – nevetett Jasmine is.

- A bálon találkoztam egy gyönyörű hölggyel, sokkal különbb volt mint eddig bárki. Egy igazi földre szállt angyal. A haja aranyzuhatagként omlott a vállaira, hangja mint a szélcsengő, hatalmas barna szemei voltak. Ő volt az, anyám! - Kamijo szája a füléig szaladt.

- Na de mégis ki? - Jamine mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Hizaki – Kamijo úgy ejtette ki a nevet, mintha a világ legszebb szavát ejtené ki a száján.

- Nocsak. Tényleg találkoztatok? Miért nem mondtátok? - kérdezte tetetett haraggal a hangjában a királynő.

- Sajnáljuk.

Kamijo alig hallotta miről beszél a másik kettő, annyira elvarázsolta, hogy újra láthatja szerelmét. Az még csak hab a tortán, hogy a jövendő a felesége lesz ez a gyönyörű nő. Ahogy elhaladt az egyik ablak előtt, kipillantott rajta, meglátta Hizakit. Épp a szobalányával, testőrével, valamint néhány szolgáló társaságában sétált. Kamijo megállt és csodálattal szemlélte szerelmét.

- Akár egy angyal – sóhajtotta vágyakozva.

- Te tényleg szerelmes vagy – lépett mellé édesanyja.

- Találkozni, akarok vele.

- Az ráér, most Gackt mesterrel van találkád, ahogy neked is, Teru – nézett végig fiain a királynő.

- Az ér rá – mordult Kamijo.

- Én is szívesebben találkoznék a bátyám jövendőbelijével – mosolygott Teru.

- Mindkettőtöknek van kötelessége. Majd később találkoztok a hölggyel. Most pedig indulás! Mindkettőtöknek – hessegette fiait Jasmine.

- Ahogy nézem, nem fog unatkozni – állapította meg Teru.

- Miért? - nézett ki az ablakon a királynő.

- Miyavi barátunk fogja szórakoztatni – mosolygott Kamijo.

- Szegény lány – sóhajtott színpadiasan édesanyja.

- Miért? Igazán jó társaság - vont vállat az ifjabb testvér.

- Nektek biztos, de egy finom hölgynek nem hiszem. Főleg, hogy még új itt neki minden. Remélem a barátotok nem ijeszti el.

- Ne feltételezz rosszat róla – kérte Kamijo.

- Nem feltételezek rosszat, csak ismerem. Na, marsz a mesteretekhez! - lökött fiain Jasmine.

A fiúk nem tudtak ellenkezni. Kamijo a taszigálás közepette még látta, ahogy barátja nagy lendülettel lefékez Hizaki és kísérete előtt.

- Kisasszony! - hallott egy ismerős hangot a háta mögött Hizaki.

- Igen? - fordult felé Hizaki.

- Ön kicsoda uram? Mit óhajt az úrnőmtől? - lépett közéjük Die.

- Die – tette kezét testőre karjára Hizaki – Már találkoztunk. Miyavi úr, igaz? - a férfi vigyorogva bólintott – Mikor megkaptam a szobámat, az úr jött üdvözölni és váltottunk pár szót.

- Csak Miyavi, ha kérhetem. Tegeződjünk – vigyorgott töretlenül.

- Önt a háló szobájában látogatta meg? - hördül Die.

- Igen, velem volt Shinya is. Nem történt semmi – próbálta nyugtatni testőrét.

- Bizony, csak beszélgettünk egy kicsit – vigyorgott Miyavi – Ő ki? A bátyád? - fordult Hizaki felé.

- A testőröm.

- Akkor remek munkát végez.

- Mit szeretne az úrnőmtől? -kérdezte Shinya.

- Gondoltam idegenvezetőjéül szegődöm, és körbevezetem a hatalmas birtokon.

- Milyen figyelmes – mosolygott Hizaki – Hálásan köszönöm – eresztett meg egy elbűvölő mosolyt.

- Akkor induljunk! - nevetett Miyavi, és karját Hizaki felé nyújtotta.

Hizaki belé karolt, és hagyta, hogy Miyavi vezesse.

- Megtudhatnám, hogy minek köszönhetjük a kedvességét? - kérdezte gyanakodva Die.

- Szeretem a szép hölgyek társaságát. És meg kell mondjam, az úrnőd kivételes gyönyörűség, ahogy a szolgálólányról nem is beszélve.

- Na de uram! Micsoda modor ez? - hörrent Shinya.

- Kérem, fogja vissza magát. Hölgyek társaságában van – kérte Die.

- Ha megengeded, ezt bóknak veszem – halványan elmosolyodott Hizaki.

- Annak is szántam. Remélem nem vetted tolakodásnak.

- Egyáltalán nem.

- Ennek örülök.

Miyavi először a hatalmas kertben lévő sövényből kialakított labirintust mutatta meg.

- Te már kijutottál az útvesztőből? – kérdezte Hizaki.

- Még be se mentem. úgy hírlik, hogy varázslat ül az útvesztőn. Az utak mindig változnak, mintha élnének a növények. Aki bemegy, soha többé nem jön ki – mesélte hátborzongató hangon a férfi.

körbe pillantva hallgatói döbbent, szinte rémült arcán, nem bírta elrejteni mosolyát.

- Csak vicceltem – vihorászott – nincs elvarázsolva. Nem olyan nehéz kijutni innen. A két herceggel elég gyakran versenyzünk, hogy ki jut ki hamarabb.

- Ez nem volt vicces uram. Nem való fiatal hölgyeket ilyen ostoba rémtörténetekkel ijesztgetni – mordul Die.

- Ugyan, szerintem érdekes lenne. Egy elvarázsolt labirintus, izgalmasan hangzik – mosolygott Hizaki – Nem lehet túl izgalmas, főleg, ha már ismerik a kivezető utat.

- Így van, de több útvesztő van, több bejárattal. Úgy az izgalmas, ha mindannyian máshonnan indulunk. Kérem, egyszer csatlakozzon hozzánk – kérte Miyavi.

- Köszönöm, és örömmel elfogadom a meghívást.

- Higgye el nekem, jó szórakozás lesz. Ez remek alkalom lesz, hogy megismerje a két herceget.

- Kíváncsi vagyok – bizonytalanodott el Hizaki.

- Nem kell aggódni, nem rosszak ők. Tudod, mi hárman nagyon hasonlítunk – Miyavi vigyora töretlen maradt.

- Az nem feltétlenül erény, és ad okot a büszkélkedésre – jegyezte meg Die.

Miyavi csak legyintett a csípős megjegyzésre. Sose tudta megérteni, hogy tud valaki állandóan ilyen komoly és merev lenni. Ő mindig is előnyben részesítette az élvezeteket, és az élet élvezetét. Kedvét lelte a szórakozásban és a földi örömökben.

Egy hosszú, kimerítő és nevetésben gazdag séta után Miyavi visszakísérte a hölgyeket a szobájukhoz.

- Bármikor állok rendelkezésükre – hajolt meg és távozott.

hizaki mosolyogva ült le ágya szélére, amíg Shinya kitárta az ablakot.

- Igazán szórakoztató fiatalember – jegyezte meg Hizaki.

- Ha megbocsátod, nem igazán értek egyet veled úrnőm – mondta Shinya.

- Miért?

- Túl közvetlen ahhoz képest, hogy most találkoztunk vele másodjára, a modora sem illik egy úriemberhez. Ez a viselkedés egy gyerektől még elfogadható, de egy felnőtt férfitól nem.

- Van igazság abban, amit mondasz, de nekem tetszett. Rég nevettem ennyit. Tetszik, ez a közvetlenség, így jobban érzem magam. Nem tűnik annyira barátságtalannak ez a kastély.

- Ha neked tetszik, akkor én nem mondhatok semmit.

- Ne csináld ezt! – kérte Hizaki – Neked nem esik jól, hogy ilyen kedvesek velünk?

- De, csak minden figyelem téged illetne, nem engem – sütötte le szemeit Shinya.

beszélgetésüket egy kopogás szakította félbe. Shinya sietett ajtót nyitni:

- Igen?

- Jó napot! Kamijo herceg üzeni Hizaki úrnőnek, hogy szívesen látják a vacsorán, pontban nyolc órakor – hajolt meg Toshiya.

- Köszönöm – lépett hozzá Hizaki – Édesapám és a bátyám is meg vannak hívva?

- Természetesen. Üzen valamit az uramnak?

- Igen, hogy köszönettel elfogadom a meghívását.

- Engedelmével - Toshiya meghajolt és távozott.

Hizaki kalapáló szívvel ült vissza ágya szélére. Újra találkozhat Kamijoval. Örült, de ugyanakkor tartott is a találkozástól. Vajon milyen lesz majd a herceg, ha csak a családja van jelen? Ha nem kell megjátszania magát a szolgák előtt? Megrémítette, hogy milyen lehet igazából a herceg. Tudta, hogy a pletykáknak nem szabad hinni, mert leginkább csak rossz indulatú híresztelések. A szíve azt súgta, hogy nincs mitől félnie, Kamijo jó ember, hiszen a bálon is őszinte volt vele. Nem tudta hogy az eszére, vagy a szívére hallgasson.

- Úrnőm – szakította ki gondolataiból Shinya.

- Igen? Ne haragudj, kicsit elkalandoztam.

- Azt kérdeztem, hogy milyen ruhát szeretnél felvenni?

- A lilát, fekete csipkével – döntött ki gondolkodás után Hizaki.

Shinya bólintott és előkészítette a ruhát. Segített úrnőjének felöltözni, majd a szépítkezésben is.

- Szerinted tetszem majd a hercegnek? – kérdezte bizonytalanul.

- Igen, és ha nem sértelek meg, gyönyörű vagy – mosolygott Shinya.

Hizaki elmosolyodott. Némán hagyta, hogy barátnője kifesse az arcát és bonyolult frizurába rendezze hosszú, derékig érő szőke tincseit. Hizaki sose szerette az erős sminket, jobban szerette, ha természetes szépsége látszódik. Hossza készülődés után megállt az egész alakos tükör előtt és végig nézett magán.

- Elégedett vagy? - kérdezte Shinya.

- Igen.

- Érezd jól magad.

Hizaki elmosolyodott és elindult. Szerencséjére egy szolga elkísérte őt. Ahogy Hizaki végig haladt a folyosókon, kezdett megijedni, hogy sose fog tudni kiigazodni itt. Számtalan folyosók, termek követték egymást. Az ebédlő ajtaja előtt találkozott édesapjával és testvérével.

- Gyönyörű vagy – fogadta Kaoru.

Hizaki egy biccentéssel köszönte meg a bókot. Yuki kitárta az ajtót és beléptek a hatalmas terembe.