Angyalbőrbe bújt démon 13. fejezet

13. fejezet

Kialvatlanul ébredek. Egy kávé sikeresen észhez térít és kezdhetem a napot. Csak pár óra és találkozhatok Kamijoval. Visszhangzik a fejemben az, amit tegnap Kaoruval beszéltem. Este is alig bírtam aludni, mert annyit agyaltam. Könnyen lehet, hogy beleszerettem az énekesbe, mert most is azt érzem, mint évekkel ezelőtt, Atsukoval kapcsolatban. Igaz, még nem annyira, de hasonlót. Furcsa, mert a vonzódás és esetleges szerelem érzetével keveredik egy másik, egy sokkal baljósabb, a félelem. Félelem, attól, hogy Kamijo ellök magától, hogy csalódnom kell benne is. Nem tudom, hogy bírnám azt ki. Talán egy üvegvázához tudnám hasonlítani magam, ami minden csalódástól darabokra tört, de a szilánkokat a remény még egyben tartja. A fájdalmak sora után, egyre nehezebb volt egyben tartani a darabokat. Ha megint eltörik, kétlem, hogy újra össze tudnám rakni. Régebben nem tudtam, de most mást igen, hogy négy embernek köszönhetem, hogy a váza egyben van. Ők: Kaoru, Die, Toshiya és Shinya. Az ő arcuk lebegett minden ilyen alkalommal az arcom előtt. De most egy új, eddig nem látott alak kezd körvonalazódni. Ez pedig Kamijo.

Mikor beérek a próbára, Kaoru sokat sejtően elmosolyodik, amit a többiek nem vesznek észre. Csak az kéne! Végre kezdjük a zenélést, ez megszabadít minden gondomtól. Majdnem délig dolgozunk.

- Srácok! Menjünk, vagy elkésünk – szól Shini.

- Mire gondolsz? – fordul felé Die.

- Mindjárt dél van.

- Oké, siessünk! – ugrik fel Totchi.

Összeszedjük magunkat és leliftezünk. Nem kell sokat várni az épület előtt, hamar megjön a fekete furgon.

- Pattanjatok be! – int Yuki.

Nem kell kétszer mondani, beszállunk.

- Baromi hideg van – dörzsölgeti a kezét Die.

- Nekem mondod? – morog rekedten egy bebugyolált alak.

Jobban megnézve elég mókás. A sálat egészen a szeméig felhúzta, összehúzva magát ül mellettem.

- Meg ne fagyj – nevetek rá.

Nagyon csúnyán néz rám.

- Ne piszkáljátok. Minden évben eljátssza ezt – néz hátra Teru.

- Nem tehetek róla, hogy könnyen megfázom – morog az énekes.

Furcsa így hallani az énekes hangját. Most nem olyan elbűvölő, hanem karcos és minden varázslat kiveszett belőle.

- Hova megyünk? – néz hátra a visszapillantóban a sofőr.

- A King Sushi-ba – navigál Kaoru.

- Akkor indulás! – vezényel Hizaki.

Pár perc alatt elérünk az étterembe és kikászálódunk a kocsiból. A kajáldában kellemes meleg fogad, és Kao vezetésével elfoglaljuk az egyik nagyobb asztalt. Kamijo kibontakozik nagykabátjából és sáljából. Jobban megnézve, nem tudnám megállapítani, hogy beteg. A többiek megrohamozzák a pultot, hogy megszerezzék az ebédjüket. Kamijo a torkához kap és masszírozni kezdi.

- Minden oké? – kérdezem.

- Persze, jól vagyok, csak a torkom gyulladt be.

- Mit csináltál?

- Hideg sör – fintorodik el.

Együtt indulunk az ételpulthoz és megnézzük a választékot. Hamar sorra kerülünk, fizetés után visszamegyünk a többiekhez a megrakott tálcával.

- Egy pillanat – és Kamijo visszamegy a pulthoz.

Valamit beszél a nővel, majd egy gőzölgő teával jön vissza.

- Kell a meleg tea – mosolyog ránk.

- Meséljetek, mi van veletek! – veti fel Toshi.

- Nem sok. Úgy volt, hogy forgatunk és készülünk egy új albumra, de ez az okos, hazavágta a torkát – tettet bosszúságot Yuki.

- Ha tovább piszkálsz, megeszlek – „fenyegetőzik” az énekes.

- Most eszel, még neked se lehet akkora étvágyad.

- Csak a vértől lakom igazán jól, úgyhogy nagyon vigyázz.

- Ezt inkább ne nyilvános helyen – szól közbe Hizaki.

- Na igen, azonnal elkapnának gyilkosságért. És bajos lenne eltűntetni a hullát – morfondírozik a vámpír.

Yuki megcsóválja a fejét és folytatjuk az evést. Megbabonázva figyelem könnyed mozdulatait, hívogató ajkait, és fel-lemozgó ádámcsutkáját. Hosszú idő után jó végre újra látni. Nem sokat változott, szinte semmit. Most, hogy újra itt van, melegség járja át a szívemet, és boldog vagyok.

- Ne bámuld ilyen feltűnően – súgja Kao és a bordáimba könyököl.

Senki nem vette ezt észre.

- És veletek mi van? – mosolyog rám Kamijo.

- Nem sok, lassan ki kell találnunk, mi legyen a következő albumon – vonom meg a vállam.

- Mit fogtok csinálni, míg Kamijo nem tud énekelni? - kérdi Totchi.

- Semmit, pihenünk – vigyorog Hizaki.

- Addig örüljetek, majd bepótoljuk – vigyorog az énekes.

- Inkább egyetek – sóhajt Yuki.

Mindenki így tesz. Viszonylag csöndesen fogy az ebéd.

- Mit szólnál megint egy nagy beszélgetéshez? – bök oldalba Kamijo.

- Mikor?

- Holnap?

- Hányra menjek?

- A szokott idő.

- Oké.

Mosolyogva bólintok, mire ő is megajándékoz lehengerlő mosolyával. Örülök, hogy végre tudok vele beszélni. Egy órát még elücsörgünk, mikor a fiúk kitalálják, hogy hoznak maguknak sört. Az énekes marad a teájánál. Nem tudom hogy hozták össze, de szinte mindre egyszerre jött rá a vizelhetnék, míg Kao, Die és Yuki elmennek cigit venni. Kamijo Hizaki söréért nyúl és jól meghúzza.

- Ez legyen a mi titkunk – mosolyog.

- Oké.

Pár perc múlva mindenki visszajön. Hizaki azonnal észreveszi, hogy kevesebb alkohol van a poharában, mint volt. Gyilkos pillantást vet az énekesre. Kamijo ártatlan képet vág és mosolyog.

- Hülye – csapja tarkón az énekes.

Mindenki kineveti őket. Az étkezés végeztével búcsút intünk egymásnak és mindenki megy a maga dolgára.