Angyalbőrbe bújt démon 28. fejezet

28. fejezet

Hullafáradtan érek haza. Annyi erőm sincs, hogy elvonszoljam magam a fürdőbe. Nem tudom mi készített ki ennyire. Talán, a semmittevéssel töltött „munka” a stúdióban, talán Kao szívta ki az energiámat.

- Vámpír – motyogom.

Erről a szóról azonban, valaki más jelenik meg lelki szemeim előtt. Gyomrom görcsbe rándul, elszorul a torkom, és megfájdul a szívem. Bármennyire is fáj bevallani, szeretem, és vele akarok lenni, de neki nem kellek, mert azt a másik srácot szereti. Nem néztem volna ki belőle, hogy így játsszon velem. Mi volt igaz abból, amit mondott? Nem tudom, olyan őszintének tűnt, de tudom, milyen az ember… egy hazug, szánalmas lény. De ő nem az. Ő minden, csak nem ember. Egy angyalbőrbe bújt démon, egy vámpír.

Fáradtan elnyúlok a kanapén. Nem bírok elmenni az ágyig. Amint lehunyom a szemem, magával ragad az álom.

Egy utcán találom magam, de furcsa ez az egész. Nyüzsögnek az emberek, de olyan, mintha nem látnának engem. Találomra elindulok valamerre, nem tudom merre. Mintha valami vezetne. Egy kellemes kis téren kötök ki, ahol az egyik fának dőlve, ott áll Kamijo. Mintha várna. Boldog mosoly kúszik ajkaimra, és megyek felé.

- Kamijo! – szólítom meg.

Felkapja fejét, és elmosolyodik.

- Végre – neveti el magát.

Elvigyorodok, odamegyek hozzá. Ő kezét nyújtja felém. Felemelem kezem, de mikor megérinteném őt, ujjaim átsiklanak rajta.

- Mi a franc? – motyogom.

- Ennyire hiányoztam? – hallok egy ismeretlen hangot a hátam mögött.

Megfordulok és… Jasmine You közeledik felénk. Mi a franc? Ő hogy kerül ide? Mintha itt se lennék, keresztül sétál rajtam, és megfogja az énekes kezét. Mi? Mit csinál? Ne!

Egymásra nevetnek, majd elindulnak valamerre. Hiába kiabálok, nem hallanak. Próbálok Kamijo után menni, de mintha egyhelyben futnék, távolodik.

Felriadok. Szívem olyan hevesen, és gyorsan kalapál, mintha Shint hallanám dobolni. Szentségelek párat, és felkászálódok a kanapéról. Nem kapcsolok lámpát, anélkül is tudom, mi merre van. Elbotorkálok a fürdőig, ott kénytelen vagyok fényt gyújtani. Belenézek a tükörbe, és mintha egy horror filmből léptem volna ki.

- A kurva életbe – morgok.

Emlékképek villannak be az álomból. Nem igazán emlékszem mit láttam, csak annyira, hogy megjelent Jasmine You, és Kamijo őt választotta helyettem. Szívemhez kapok, annyira belenyilall a fájdalom, hogy legszívesebben torkom szakadtából ordítanék. A falnak dőlök, és hátra hajtom a fejem. Próbálom elhitetni magammal, hogy minden rendben, Kamijo engem szeret. De sajnos a valóság kegyetlen, és minden alkalmat megragad, hogy a szívembe szúrt kést megforgassa. Igazából meg se kéne lepődnöm, hogy az a vámpír Jasmine-t szereti, hisz gyönyörű férfi volt. Szebb volt, mint sok nő. Szépen illett Kamijóhoz. Két párját ritkítóan szép férfi. Én nem illek hozzá. Én egy gnóm törpe vagyok, a basszeros teljes ellentéte. Még mindig csodálom, hogy az énekes egyáltalán szóba áll velem. Arról nem is beszélve, hogy meg is csókolt. Túl szép volt. A szárnyalás túl sokáig tartott, és túl magasan. Pont, mint Ikarosz. Túl magasra ment, holott tudta, hogy nem szabad, aztán lezuhant. Akár csak én. Nem lett volna szabad hagynom, hogy közel férkőzzön hozzám, hogy reménykedjek, mégis megtettem, és lezuhantam. A mennyek kapujából, a pokol fenekére.

Erőt veszek magamon, és megmosom az arcom, hogy tudjak gondolkodni. A hideg víz annyira magamhoz térít, hogy rájöjjek, nem akarok egyedül lenni. Egy valaki van, aki talán nem dob ki, ha most beállítok hozzá.

Nem kell több, összeszedem magam, és már ugrom is a kocsiba. Leszarom, ha alszik, most akkor is átmegyek hozzá.

Meg is érkezem. Nem vacakolok, azonnal dörömbölni kezdek az ajtón. Semmi válasz. Talán azért, mert hajnali 3 óra van, de nem érdekel. Már szedném elő a telefonom, hogy felhívjam, mikor nyílik az ajtó, és egy hulla kóma Kaoru hunyorog rám.

- Kyo… mi a faszomat keresel itt? – motyogja félig alva.

- Itt maradnék – mondom egyszerűen.

Fölösleges most ennél bonyolultabb dolgot mondani neki, mert nem fogja fel. Az is lehet, hogy előbbi mondatom sem érti. Ezt az is bizonyítja, hogy félre áll, és beenged. Ha felfogná mit mondtam, kidobna, az orromra vágná az ajtót. Elbotorkál a hálóig, addig én a kanapé mellé állok. Egy pokróccal tér vissza, amit szabályosan hozzám vág.

- Ott alszol – mutat a mellettem lévő bútorra.

- Oké – bólintok.

Eltámolyog a szobájába, ahol a barátnője várja. Elnyúlok alkalmi ágyamon, és betakarózom. Furcsa, de megnyugtat, hogy itt vagyok. Most Kaoru a támaszom, aki megvéd. Ahogy elfészkelem magam, megérzem Leader-sama összetéveszthetetlen illatát, ami körülvesz. Hihetetlen biztonságérzetet ad. Ez az érzés altat el, hoz megnyugvást számomra.

Reggel arra kelek, hogy kurvára elaludtam a nyakam. Felülök, óvatosan megmozgatom a nyakam, és nyújtózom.

- Még, hogy a rémálmok nem válnak valóra. Egy nagy szart – morog Leader-sama a hátam mögött.

- Neked is jó reggelt – mordulok rá.

Oké, hogy mérges, mert felébresztettem, de akkor se kéne ilyennek lennie. Bár… én a helyében rácsaptam volna magamra az ajtót. Mivel kedvesen beengedett, és nem zavart el, megbocsátok neki.

- Mi a francot keresel itt? – kérdi két ásítás között.

- Ezt majd négy szem közt – pillantok, a most kilépő barátnőre.

Talán ezért ilyen morcos, mert megzavartam az édes kettest. Mindegy, pár napig bírjon a farkával.

- Kivel beszélsz Kao? – tántorog elő kómásan Fumie.

- Kyo beállított az este – közli egyszerűen.

A nő bólint, és eltűnik a konyhában.

- Baj van – jeleneti ki Kaoru.

- Igen. Ha nem baj, maradnék pár napot. Nem bírok megmaradni otthon egyedül. Szükségem van valaki társaságára. Csak rád számíthatok – nézek kétségbeesetten a szemébe.

- Jól van, maradj. De vele mikor beszélsz?

- Ha rendeztem a gondolataimat.