Tökéletes színjáték 12. fejezet

12. fejezet

Mikor kopogtak az ajtón, Hizaki szíve kihagyott egy ütemet. Ahogy kinyílt az ajtó, Kamijo lépett be.

- Elkészültél? - kérdezte a férfi.

- Igen. A biztonság kedvéért kicsit átrendeztem a párnáimat – mutatott az ágyra Hizaki.

Kamijo oda pillantott és elmosolyodott. Meglepte, hogy ilyenekre is gondolt a lány.

- Gyere, sietnünk kell. Pár percünk van, hogy eljussunk a cseléd folyosókhoz, mielőtt ideér az őrjárat – nézett végig a folyosón Kamijo.

- Máris.

Kamijo megfogta kedvese kezét, és maga után húzva elindult a kihalt folyosón. Hizaki próbált a férfi nyomában maradni. Nem tudta merre mennek, annyi sarkon fordultak már be. Nagyon izgult a mai este miatt. Végül eljutottak a konyhába, ott Kamijo kinyitott egy ajtót, ami a szabadba nyílt.

- Erre, az udvar hátsó részében várnak ránk. Nézd! - mutatott egy nagyobb épület felé – Az ott a cselédszálló. Ezt a bejáratot is ők használják.

- Értem – bólintott.

- Gyere, nemsokára őrségváltás. Addig kell kijutnunk, különben nagyon nehéz, szinte lehetetlen lesz.

Hizaki némán bólintott és követte. Kissé botladozott, de sikerült tartani a tempót, amit Kamijo diktált. Ijesztő volt a vak sötétben a fák közt. Nem tudta pontosan mitől is fél. Talán a közelgő kaland miatt, talán hogy idegen helyen van. Nap közben nem is vette észre, hogy ennyire hatalmas ez a kert. Kezdett megijedni, hogy eltévedtek, mikor a fák közt megpillantotta Terut és Miyavi négy ló társaságában.

- Végre itt vagytok – fogadta őket Teru.

- Bocsánat – hajtott fejet Hizaki.

- Inkább menjünk – sürgette őket Miyavi.

- Nyugalom, nem sokára találkozhatsz vele – viccelődött Kamijo.

A testvérek jót mosolyogtak barátjukon. Tudták hova akar menni.

- Menjünk, te hős szerelmes – csóválta meg a fejét Kamijo.

Hizaki értetlenül nézett a fiúkra. Kamijo segített neki felülni a lóra, majd útnak indultak. Fogalma sem volt merre kell menni, de Kamijo fogta a lova kantárját és vezette. Erősen kapaszkodott lova nyergébe.

- Kicsit más úton megyünk, Miyavi megszerezte a kapu kulcsát, így nem kell átmásznunk a falon – mondta Teru.

- Köszönöm – mosolygott hálásan.

Jobban belegondolva, tudta magáról, hogy képtelen lenne falakon átmászni, vagy bármi ilyesmit tenni. Még sose csinált ilyeneket. A kapu előtt lefékeztek, míg Miyavi kinyitja a kaput.

- Nem kéne megvárnunk őt? - kérdezte Hizaki, mikor maguk mögött hagyták a fiút.

- Ne félj, majd találkozunk vele. Még előbb el akar intézni valamit – mosolygott Teru.

Csöndesen lovagoltak tovább a sűrű sötétségben. Hizaki még sosem lovagolt férfi módjára, így erősen kellett kapaszkodnia, nehogy leessen. Erősen szorította a ló oldalát és próbálta megtartani az egyensúlyát. Gondolni se mert arra, hogy mi történne vele, ha leesne.

- Még nem lovagoltál így? - került mellé Teru.

- Még nem – ismerte be.

- Nem félj, hamarosan lassíthatunk, csak messze kell érnünk a kastélytól.

Hizaki bólintott és kitartott. Tényleg nem kellett sokat várnia, Kamijo lassított a vad vágtán. Mikor már lépésben haladtak, Hizaki felsóhajtott és végre engedett a szorításon és felegyenesedett.

- Jól vagy? - fordult felé Kamijo.

- Igen, izgalmas volt.

- Ez még semmi – vigyorgott Teru.

- Féljek?

- Nem kell – mosolygott biztatóan Kamijo.

Hizaki csöndesen várta, hogy merre mennek tovább. Lassan megjelentek az első házak, majd végül elérték a város utcáit. Hizaki ösztönösen a fejére húzta csuklyáját, és óvatosan körülnézett. Facsarta az orrát a különféle kellemetlen szagok keveréke. Ló-izzgadtság-szenny szag terjengett mindenhol. Elfogta a bizonytalanság, hogy nincs biztonságban.

- Ne félj – lépdelt mellé Teru.

Hizaki némán bólintott. Végül Kamijo megállította a lovakat.

- Megjöttünk, gyere – segítette le a nyeregből szerelmét.

Hizaki a férfiba karolt, és hagyta, hogy bevezesse egy hangos kocsmába. Közel húzódott hozzá, félt és menedéket keresett az erős karok között.

- Mi ez a hely? - kérdezte ahogy végig nézett a helyiségben.

Egy zsúfolt helyiségbe léptek, ahol számtalan férfi dülöngélt, ivott, kiabált és hahotázott. Néhány nő is feltűnt, akik igen csak kirívóan voltak felöltözve.

- Ez kedvesem, az egyszerű ember legnépszerűbb helye, a kocsma – mosolygott Kamijo.

- Kocsma?

- Igen, itt isznak és jól érzik magukat. Ebbe bele kell érteni a szerencsejátékot, néha verekedést, és persze a hölgyek kegyeit is.

- Rossz hírű nők? - csodálkozott Hizaki.

- Finoman fogalmazol, de igen.

- Ne ítéld el őket, csak próbálnak megélni. Ne is foglalkozz velünk – mosolygott biztatóan Kamijo – Ha ajánlatot tesznek neked, csak utasítsd vissza.

- És viselkedj természetesen – tette hozzá Teru.

Hizaki bizonytalanul bólintott és hagyta, hogy Kamijo egy asztalhoz vezesse. Egy sarkban találtak egy nagyobb asztalt, ahol még Miyavi is elfér majd. Teru hamar eltűnt a tömegben, hogy szerezzen italt.

- Hogy tetszik? - kérdezte Kamijo.

- Érdekes, de nagyon idegen és ijesztő.

- Nem kell félned. Csak maradj csöndes és ne csinálj semmit. Akkor nem lesz semmi baj.

- Jó, igyekszem.

Nem kellett sokat várniuk, mert Teru megjelent, kezében három korsó sörrel, amit le tett eléjük.

- Egészségünkre! – koccintotta össze a korsókat Teru.

Hizaki bizonytalanul megszimatolta a korsó tartalmát, majd aprót kortyolt belőle. Furcsán keserű íze volt, és habzott is.

- Mi ez? - kérdezte, és próbálta ajkairól letörölni az oda került habot.

- Sör. Gabonából készítik. Tudod a szegények nem engedhetik meg maguknak a bor élvezetét, ezt isszák. Olcsó és sokat lehet belőle inni. Hogy ízlik?

- Különös – újra bele kortyolt az italba.

Nem kellett sokat várniuk, mikor Miyavi egy lila ruhás hölgy társaságában megjelent.

- Üdv mindenkinek! - vigyorgott a jövevény.

- Végre itt vagytok – fogadta őket Teru.

- Sziasztok! - mosolygott Uruha.

Hizaki kíváncsian pillantott a kihívóan nyitott és sokat látni engedő ruhás nőre.

- Még nem találkoztunk – ült le Hizaki mellé – Uruha vagyok – mosolygott.

- Hizaki – biccentett.

- A hercegek barátja vagy?

- A jegyesem – vágyott közbe Kamijo.

- Gratulálok. Akkor te is valami nemes vagy?

- Igen az. Bellerose báró lánya. Szóval kérlek, továbbra is légy velünk bizalmas – kérte Kamijo.

- Természetesen – kacsintott Uruha.

- Bízhatsz benne, eddig mindig megbízhattunk benne. Ne félj – mosolygott Kamijo.

- Szerintem jól meg leszünk – paskolta meg Hizaki combját Uruha.

Hizaki megilletődve nézett a mellette ülőre. Nem volt hozzászokva, hogy ilyen közvetlenek vele, főleg nem olyasvalaki, akivel most találkozott először. Ahogy végig nézett a társaságon kezdett feloldódni a gyomrában lévő görcs. Jót mosolygott a fiúkon.

- Ez az első hogy kilógsz velük? - kérdezte Uruha.

- Igen, csak a napokban találkoztam velük.

- Meglátod, nem olyan rosszak, kicsit bolondosak. Remélem többször találkozhatunk.

- Én is – mondta ki habozás után.

- Ennek örülök. Engedd le magad, nem kell itt illedelmesen viselkedned. Engedd el magad, mint a fiúk.

- Igyekszem.

- Főleg velem szemben nem kell.

A következő pillanatban Miyavi átkarolta Uruha vállát, majd magához húzva megcsókolta. Hizaki meglepődött egy pillanatra, aztán elmosolyodott. Tehát a hercegek bohókás barátja szerelmes. Újabbakat kortyolt a kesernyés italból. Aggodalmasan letörölte a szájára került habot.

- Gyere! - ragadta karon Uruha.

Hizaki alig fogta fel mi történik, a másik nő a kocsma közepére, ahol többen egymásba karolva körtáncot jártak. Megszeppenve pillantott a vállát átkaroló férfiakra. Nem kellett sok, és Kamijo, Teru és Miyavi is csatlakozott a táncolókhoz. A hangos és ismeretlen zene, a tánc, a kavalkád és összevisszaság ellenére Hizaki élvezettel próbálta utánozni a többiek mozdulatait. Szédelegve és nevetve dőlt neki a mellette állónak, aki nem volt más, mint Kamijo.a herceg átölelte szerelme vékony derekát és magához húzta egy csókra.

A kellemes idilli pillanatnak egy hatalmas csattanás vetett véget. A zene és a dalolászás abba maradt, mindenki az ajtó felé fordult. Hizaki ijedtében még közelebb bújt Kamijohoz.

- Mi történik? - hebegte.

- Tűnjünk el innen – suttogta.

Kamijo intett a többieknek, hogy kövessék. Nem kellett, sok, hogy kirobbanjon a felfordulás. Az imént betörő katonák elkezdték feldúlni a kocsmát, az emberek kiabálva próbáltak menekülni.

- Mi történik? - sikkantott Hizaki.

- Razzia!

Hizaki hagyta, hogy Kamijo kirángassa a kocsma mögötti sötét sikátorba. Majdnem hasra esett, és neki csapódott az idősebb férfi hátának.

- Tűnés! - kezdett szaladni Teru.

- Mi történik? - értetlenkedett Hizaki.

- Razzia, nem találhatnak itt minket. El kell tűnnünk innen – hadarta Miyavi.

Pár sarokkal távolabb megálltak.

- Várjatok meg, hozom a lovaitokat – sietett el Uruha.

Teru behúzta a többieket a mellettük lévő istállóba. Kamijo egy nagyobb szénaboglya mögé húzta kedvesét.

- Ne félj, Uruha nemsokára jön – biztatta Teru.

- Vissza kell mennünk.

Hizaki majdnem felsikoltott, mikor meglátta, hogy egy termetes patkány ugrott a vállára. Miyavi egyszerűen lesöpörte a válláról. Kamijo a lány szájára szorította a kezét.

- Shh! Ne kiálts! - súgta neki.

- Undorító állat volt – nyöszörögte a könnyei közt.

- Semmi baj. Hol van már Ruru? Lehet elkaptál? - aggódott Miyavi.

- Nem hiszem. Nem foglalkoznak vele, csak egy közönséges utca lány. Már bocsánat – biccentett barátja felé bocsánatkérően.

Hirtelen elhallgattak, mert kiabálás és lábdobogás hallatszott a közelből. Hizaki félelmében Kamijohoz bújt. Attól félt, hogy fogai koccanását meghallják. A percek feszült csöndben teltek. Szinte egy örökkévalóság után, egy ismerős hangot hallottak meg:

- Gyertek, gyorsan! - Uruha hangja.

Kamijo felrántotta kedvesét és az istálló hátsó kijárata felé sietett. Könnyedén felöltek a lovaikra, de mielőtt elindultak volna, Miyavi kezét nyújtotta szerelmének.

- Menjetek, én maradok – hárított.

- Biztos?

- Igen, menjetek.

Miyavi kelletlenül bólintott és vágtára fogta lovát. Kamijo elkapta Hizaki hátasát és maga után vonszolta. Hizaki még inkább kapaszkodott mint valaha. Elszántan szorította lova oldalát.

- Arra! - fordult be hirtelen a sarkon Teru.

Végig vágtattak az utcákon, minden felé. Emberek és katonák nyüzsögtek. Egy hang kiáltott utánuk. Hizaki a hangzavarban nem értette miről beszélnek, de annyi eljutott a tudatáig, hogy lova gyorsabb vágtára lett ösztönözve. Óvatosan hátra pillantott és látta, hogy három lovas katona követi őket. Nehezen jutottak ki a városból. Az erdőt elérve könnyebb volt a menekülés.

- Szét kell válnunk. Úgy könnyebben lerázhatjuk őket – nézett hátra Teru.

- De... - aggodalmaskodott Hizaki.

- Ne félj, nem lesz bajuk – mosolygott biztatóan Kamijo – Otthon találkozunk! - intett társainak.

Hizaki maga sem tudta merre mennek, de még mindig maga mögött hallotta a lódobogást, és mintha egyre közeledett volna. Hirtelen Kamijo letért az ösvényről és egy kiszáradt folyómederbe vezette hátasaikat. Követve a vízmosást haladtak, mellettük az út emelkedni kezdett, magasan a fejük fölé. Kamijo megállította lovaikat és csendre intette Hizakit. A lódobogás elhalt és feszült csend telepedet rájuk.

- Elmentek? - préselte ki magából Hizaki.

- Igen, menjünk. Már nem vagyunk messze. Mindjárt haza érünk.

Kamijo még várt, majd újra útnak indultak. Hizaki megkönnyebbülve követte a férfit. Igaza volt, nem voltak már messze a palotától. Az udvar hátsó végénél lévő falhoz lovagoltak.

- Megjöttünk. Már csak át kell másznunk – nézett a fal fölött átívelő fa ágaira Kamijo.

- Mi? - ijedt meg Hizaki – Nem tudok fára mászni.

- Kérlek, próbáld meg. Veszélyes lenne a kapun bemenni.

Kamijo óvatosan felállt lova nyergében és felkapaszkodott a fal tetejére. Hizaki ügyetlenül követte a példáját. Miközben egyensúlyozott, majdnem leesett. Remegett a lába a lába, ahogy a nyereg megbillent alatta.

- Ez az, ügyes vagy – biztatta Hizakit.

Mikor végre stabilan állt, megfogta Kamijo felé nyújtott kezét. A herceg megfogta a törékeny, aprócska kezet és könnyedén felhúzta maga mellé.

- Meg vagy? - kérdezte.

- Igen.

- Jó, várj egy pillantot.

Kamijo könnyedén átlépett a fa egyik ágára, és intett a lánynak, hogy kövesse. Hizaki nehézkesen mellé lépett és követte lefelé a férfit az alsóbb ágakra. A legalsókon esett kétségbe. Még mindig magasan volt. Kamijo leugrott és csöndesen landolt.

- Gyere, elkaplak – ígérte.

Hizaki leült az ágra és óvatosan lecsúszott róla. Kamijo könnyedén elkapta és magához ölelte.

- Ez az, ügyes vagy – mosolygott.

- Köszönöm – mosolygott Hizaki.

- Gyere, vissza kell mennünk a palotába.

Hizaki bólintott és igyekezett lépést tartani a herceggel. Végig siettek a hatalmas kerten. Nagyon megörült, mikor elérték a cselédek által használt ajtót. Annyira izgult, hogy majdnem hasra esett. Alig hitte el, hogy ilyen nagy szerencséjük van, hogy biztonságosan elérik az ő szobáját. Egész testében remegett, mikor becsukódott mögötte az ajtó.

- Haza értünk – nevetett.

- Igen. Most pihenj, én is megyek a szobámba.

- Mi lesz a többiekkel? - aggódott Hizaki.

- Ne félj, nem lesz bajuk. Most pihenj.

Kamijo még lopott egy csókot és gyorsan távozott a szobából.