Tökéletes színjáték 10. fejezet

10. fejezet

- Nem is kell megmenteni – vihogott Miyavi.

- Megmenteni? Kit? - vonta fel a szemöldökét a most érkező.

- Téged a mestertől.

- Nos drága barátaim, ha rátok kéne várnom, megöregednék. Úgyhogy úgy döntöttem megszököm.

- Micsoda bátor és hősies tett – színészkedett Teru.

- Fogadjunk, hogy csak Hizaki miatt jöttél – vihogott barátjuk.

- Fiúk! Elég legyen már! - förmedt rájuk a királynő.

Hizaki próbálta elrejteni mosolyát. Szórakoztatta a fiúk ugratása.

- Hizaki, kedvesem, hogy jól szórakoztál az útvesztőeben? - fordult felé Jasmine.

- Igen, úrnőm, nagyon jól. Izgalmas kaland volt.

- Ennek igazán örülök. Hallottam, hogy megnyertétek.

- Igen és ez Hizakinak köszönhető – vigyorgott büszkén Kamijo.

- Túlzol uram - szerénykedett Hizaki.

- Ne is hallgassatok rá, nagyon szerény – nevetett Kamijo – Te mondtad, hogy merre forduljunk. Főleg a végén. Én más felé mentem volna.

Hizaki nem tudott mit mondani, inkább csöndesen mosolygott és elpirult. Jól esett neki a herceg dicsérte, de úgy érezte, nem érdemelte ki ezeket a szavakat.

- Fiam, elég! Gyetek és ne űzzetek sportot abból, hogy zavarba hozzátok Hizakit – nyugtatta le a társaságot Jasmine.

Ahogy a fiúk, úgy a kedélyek is lenyugodtak. Ekkor lépett be Yuki a fia társaságában, hogy csatlakozzanak. A vacsora csöndes beszélgetések között telt. Hizaki inkább figyelte a társaságot.

- Kaoru, te jól szórakoztál az útvesztőben? Remélem Teru nem fárasztott le túlzottan – mosolygott Jasmine.

- Nem is! Alaptalan vádaskodás! - háborodott fel Teru.

- Tévedsz drága öcsém. Anyánk csak ismer téged – kontrázott Kamijo.

Jasmine, hogy rendet tegyen, az asztal alatt bokán rúgta idősebb fiát. Kamijo feljajdult, mire Miyavi hangos vihogásban tört ki.

- Nincs okom panaszra királynőm. Remek szórakozás volt – mosolygott Kaoru.

- Ennek igazán örülök. Nem akarom, hogy kellemetlen legyen nektek.

- Köszönjük ezt a megtisztelő figyelmet – hajtott fejet Kaoru.

Jasmine elmosolyodott és csöndesen folytatták a vacsorát. Étkezés után mindenki visszavonult, hogy nyugovóra térjenek.

- Hizaki, szánnál rám pár percet? - sietett a lány után Kamijo.

- Természetesen. Mit tehetek érted?

- A délután nagy részét az eljegyzési ünnepség vendéglistájának összeállításával töltöttem. Arra gondoltam, tudnál nekem segíteni?

- Most? - lepődött meg Hizaki – Rendben, menjünk – bólintott – Miben tudnék segíteni?

- Kiket szeretnél meghívni?

- Tényleg meghívnád az én rokonaimat is?

- Természetesen, hiszen kettőnkről szól majd az este. Csináljuk inkább holnap?

- Ne, szívesen segítek.

- Ugyan, nem sürgők, inkább holnap – simított végig a lány arcán – Holnap reggel küldök érted valakit.

- Rendben – mosolyodott el Hizaki.

- Alig várom, hogy újra találkozzunk.

Átkarolta a lány derekát és közelebb húzta magához. Egyik kezével elengedte, hogy az álla alá nyúlva maga felé fordítsa az arcát. Kissé lehajolt és lágy csókot lehelt Hizaki ajkaira.

- Csodás éjszakát kedvesem. Veled fogok álmodni – csillogó szemekkel gyönyörködött a lány szépségében.

Ahogy az ablakokon beszűrődött a Hold ezüst fénye, és rávetült a lányra, Kamijo lélegzete elakadt. Ez a halvány fény, szinte földöntúli szépséget kölcsönzött neki.

- Olyan vagy mint egy angyal – sóhajtott a férfi.

Hizaki hálás volt a gyér fénynek, így nem látszott az arcát elöntő pír.

- Elkísérhetlek a szobádig? - kérdezte reménykedve Kamijo.

- Megköszönném – mosolygott Hizaki.

Kamijo elmosolyodott, megfogta Hizaki kezét, és elindultak a folyosókon.

- Este annyira más minden – jegyezte meg csöndesen Hizaki.

- Félsz, kedvesem?

- Nem, csak olyan... - kereste a megfelelő szót – idegen – mondta végül.

- Ne aggódj, nem olyan ijesztő, majd kiismered magad – biztatta Kamijo.

- Tudom, hiszen ez lesz az otthonom – motyogta.

Kamijo megdöbbent, mert mintha csalódottság is csengett volna a lány hangjában. Ahogy belenézett a meleg barna szemekbe, számtalan érzelmet látott bennük keveredni.

- Baj van kedvesem? - kérdezte lágyan.

- Semmi – rázta meg a fejét Hizaki.

Kamijo gyengéden végigsimított az apró arcon. A férfi kinyújtotta karját, Hizaki belé karolt és elindultak a lány lakosztálya felé.

- A lány, aki Toshival várt minket az útvesztőnél, a te szolgálód? Még nem láttam itt – törte meg a csöndet Kamijo.

- Igen, Shinya, a szobalányom és egyben a legjobb barátom és bizalmasom. Édesapám megengedte, hogy magammal hozzam őt, és Daisukét a testőrömet. Ő is régi barátom. Kérlek, ne haragudj, hogy magammal hoztam őket – nézett kérlelve a férfira – Kérlek, ne küld el őket.

- Nem kell félned – mosolygott kedvesen a herceg -, nem küldöm el őket. Főleg, mert ilyen fontosak számodra.

- Hálásan köszönöm – könnyebbült meg a lány.

- Ugyan – legyintett – a te boldogságod és kényelmed a legfontosabb. Bármit lehet, csak kérned kell.

- Tudod, Die és Shinya évek óta a családomat szolgálják. Die remek katona, kívánni se lehetne nála jobbat. Az emberei tisztelik, ő pedig szívvel-lélekkel teljesíti a kötelességét. Shinya szinte gyerek kora óta nálunk szolgál. Igazán kedves lány, nagyon hamar megbarátkoztunk.

- Tudom milyen érzés ez. Nekem is van ilyen bizalmasom. Toshiya, a szobalányom. Pontosabban, nem csak az enyém, hanem az öcsémé és Miyavié is. Elég sokszor kihúzott minket a bajból és falazott nekünk.

- Miben?

- Tudod van néhány szórakozásunk, amiről senki nem tud. Toshi szokott falazni nekünk, és a segítségünkre lenni. Nem örül ezeknek a kis kalandoknak, de kitart mellettünk

- Miféle kalandok? - kérdezte bizonytalanul Hizaki.

- Néha, az éjszaka kilovagolunk a városba. Természetesen álruhában, elvegyülünk, és elmegyünk a kocsmákba inni, kipróbáljuk az egyszerű emberek szórakozását.

- Izgalmasan hangzik.

- Az. Csak jól kell időzítenünk. Akkor kell kijutnunk és visszaérni, mikor őrségváltás van, hogy ne bukjunk le. Igazán érdekes az egyszerű emberek szórakozása. Egyszer eljöhetnél velünk.

- Elvinnél magaddal? - csodálkozott Hizaki.

- Igen, ha jössz. Csak akkor keríteni kell neked egyszerű ruhákat.

Idő közben elérték Hizaki lakosztályát. Kamijo megállt, és szomorkásan pillantott kedvesére. Hizaki kis tétovázás után ellépett a férfitól és felpillantott rá.

- Aludj jól, kedvesem – hajolt le hozzá, és légy csókot lehelt az ajkaira.

Hizaki bátortalanul átkarolta a férfi derekát és hagyta, hogy az ölelő karok fonják körül vékony testét. Úgy érezte, szíve ki akar szakadni a mellkasából, úgy kalapál. Teljesen elveszett a férfi ölelésében. Kissé megszédült mikor Kamijo elengedte.

- Bárcsak örökké tartana ez a pillanat – mosolygott a herceg.

- Így gondolod?

- Igen – bólintott határozottan – Menj, jöjjön el minél hamarabb a holnap, hogy újra lássalak.

- Várom a holnapot – mosolygott Hizaki.

Mielőtt elváltak volna, Kamijo még lopott egy csókot szerelmétől, majd hagyta, hogy kinyissa az ajtót, majd eltűnjön a szobában. Kamijo felsóhajtott és elmosolyodott. Még mindig ajkain érezte szerelme csókját, teste melegét, haja és bőre illatát. A fellegek közt érezte magát. Észre se vette, hogy idő közben visszaért a szobájába. Elvégezte az esti teendőit, majd hanyatt feküdt hatalmas ágyában és a plafont bámulva maga elé képzelte Hizaki arcát. Alig jött álom a szemére, de mikor mégis, Hizakit ismét a karjaiban tartotta.

A reggel túlságosan hamar eljött, főleg, hogy nem találkozhatott azonnal szíve hölgyével, hanem a dolgozó szoba várt rá.

- Nem várhat reggeli utánig? - kérdezte két ásítás között, előtte haladó mesterét.

- Nem uram. Sok a dolga, és lássuk be, ön nem arról híres, hogy ég a keze alatt a munka.

- Ez igazán nagyon kedves, mondhatom – méltatlankodott a herceg.

- Csak őszinte vagyok, uram.

Kamijo morrant egyet. Tudta, hogy mesterének igaza van. Kelletlenül elfoglalta apja íróasztalát, és folytatta a munkát, ahol tegnap abbahagyta. A herceg magához intette az egyik szolgáját.

- Igen felség? - hajolt meg.

- Egy hatalmas vörös rózsa csokrot vitess Hizaki úrnő szobájába – mondta.

- Melyik rózsából?

- Ami a családomé. Azok tetszettek neki a legjobban. A legszebb virágokat vidd neki.

- Máris! - meghalt és távozott.

Gackt felvont szemöldökkel figyelte a jelenetet.

- Máris udvarol a hölgynek? - kérdezte.

- Ugyan – legyintett – szerelmes vagyok belé. Mindent meg akarok neki adni.

- Gondolja, hogy ő is így érez maga iránt?

- Remélem – mosolygott reménykedve.

- Ha megengedi, gyönyörű nő.

- Nincs nála szebb.

A mester elmosolyodott. Valami megváltozott Kmaijon, amit észre is vett. Talán szerelmes? - volt az első gondolata. Gackt hívatott pár szolgálót, akiknek Kamijo kiadta a napi feladatokat és elintéznivalókat. Kamijo monotonan írta alá a megrendeléseket, osztott utasításokat.

- Éhes vagyok – dőlt hátra Kamijo.

Kopogás hangzott, és folytatta a mesterbe a szót a jövevény.

- Szabad! - kiáltotta Gackt.

- Elnézést! - nyitott be Toshiya – A reggeli tálalva – hajolt meg.

- Végre! - vidult fel Kamijo.

Felugrott és sietősen távozott.

- Élet mentő vagy Totchi – kacsintott a szolgáló lányra.

- Én?

- Igen. Éhes vagyok, és unatkoztam már.

Toshiya mosolyogva megcsóválta a fejét. Kamijo izgatottan sietett az étkezőbe, ahol mindenki csak rá várt.

- Elnézést kérek – mosolygott kedélyesen.

Legnagyobb megkönnyebbülésére, Hizaki már ott volt.

- Végre itt vagy – fogadta Jasmine királynő – Illik megváratni ennyi hölgyet?

- Igazán sajnálom – hajolt meg az idősebb testvér – Könyörögve esedezem a bocsánatotokért.

Hizaki eltakarta mosolyát. Szórakoztatta a herceg viccelődése.

- Hizaki, mondd csak, megbocsássunk ennek a fiúnak? - fordult felé a királynő.

- Nem tudok rá haragudni asszonyom. Mese szép rózsákat kaptam reggel. Ennyivel bőven kiengesztelt.

- Kedvesem, meg kell tanulnod, hogy nem szabad egy könnyen megbocsátani a férfiaknak, mert elkanászodnak. Sajnos én is ebbe a hibába estem, mindkét fiammal, és most nézd meg őket – színészkedett Jasmine.

- Nem is igaz! - méltatlankodott a két testvér.

- Uraim! Eddig vártunk, most végre együnk, utána lehet marakodni – szólalt meg először Miyavi.

Kamijo helyet foglalt, és a szolgák felszolgálták a reggelit.

- Tetszett az ajándékom? - kérdezte Kamijo.

- El se tudom mondani mennyire. Hálásan köszönöm – mosolygott.

Kamijo elmosolyodott. Legszívesebben ugrált volna, hogy örömöt szerzett kedvesének. Nem is figyelt a körülötte zajló eseményekre, csak Hizaki volt számára.

- Hizaki, amiről tegnap este beszéltünk – lépett a lányhoz reggeli után Kamijo – Tudnál segíteni?

- Természetesen – biccentett.

- Remek. Ígérem, nem tart sokáig.

A dolgozó szobáig csöndesen mentek, mindketten a gondolataikba mélyedtek. Kamijo elsőnek lépett be a hatalmas szobába. Hizaki tekintete azonnal megakadt a szemközti falon lógó festményen.

- Nem sokkal az öcsém születése után készült – lépett mellé Kamijo.

- Aranyosak voltatok gyermekkorotokban – mosolygott Hizaki.

- Változnak az idők. Apám mindenképp meg akart örökíteni minket akkor. Sok volt a munkája és ezért hozatta ide a képet, hogy mindig láthassa anyánkat és minket. Sajnos nem sokkal később meghalt.

- Nagyon sajnálom – hajtotta le fejét Hizaki.

- Biztos kedvelted volna. Anyám mindig azt mondja, hogy teljes mértékig apám fia vagyok, Teruval együtt.

- Hallottam, hogy jó kedélyű volt.

- Az nem kifejezés – mosolygott Kamijo.

– Fiatal lehetett.

- Igen, a harmincas évei elején történt – húzta el a száját Kamijo – Kérlek, ne beszéljünk erről – ült le az asztalához.

- Nagyon sajnálom.

Kamijo legyintett. Hizaki csatlakozott hozzá, hogy átnézze a meghívandó személyek listáját.