Tökéletes színjáték 11. fejezet

11. fejezet

Órákkal később Kamijo elégedetten dőlt hátra.

- Köszönöm a segítséget – mosolygott kedvesére.

- Nem tesz semmit. Segíthetek még valamit?

- Nem hiszem, így is hálás vagyok – mosolygott továbbra is Kamijo – Tényleg! Volna kedved kimenni a városba és a környező falvakba?

- Amiről meséltél?

- Igen.

- Szívesen mennék, de csak ha nem zavarok.

- Egyáltalán nem. Viszont akkor szólok Toshinak, hogy intézkedjen.

- Ilyen sok előkészület kell?

- Ruhát kell keríteni neked, és el kell intézned, hogy senki nem menjen be a szobádba az éjszaka. Legyen az a szobalányod, a bátyád, a testőröd, vagy bárki. Ezt neked kell elintézned.

- Shinyának szóljak?

- Ne, minél kevesebben tudnak erről, annál jobb.

- Értem.

- Mondd azt, hogy pihenni akarsz, és senki ne zavarjon.

- Biztos?

- Igen, a többit majd Toshi elintézi.

- Boldogulni fog?

- Igen, nem kell aggódnod, Toshinak már van gyakorlata.

- Hálás vagyok.

- Csak légy ügyes. Jut eszembe! Majd indulás előtt, fog össze a hajad, és ha lehet, kérlek ne fesd ki az arcod.

- Rendben, ahogy kéred.

- Most menj nyugodtan, nekem még sok dolgom van.

Hizaki meghajolt és távozott. Kamijo szomorkásan pillantott utána. Örült volna, ha továbbra is vele marad a lány, de nem akarta untatni, és szerette volna, ha jól érzi magát. Amint magára maradt, egy fáradt sóhaj kíséretében hátra dőlt.

- Hívd ide Toshiyát – utasította az egyik ott maradt szolgát.

- Azonnal – meghajolt és távozott.

Néhány perc múlva megjelent Toshiya.

- Hívatott, uram? - kérdezte.

- Igen – bólintott – Mindenki menjen ki! Négy szem közt akarok vele beszélni – fordult a többi szolga felé.

Megvárta, míg magukra maradnak, aztán folytatta:

- Szükségem van a segítségedre.

- Miben?

- Ma este, az öcsémmel, Miyavival és Hizakival kilovagolunk. Kérlek, szerezz Hizakinak ruhákat.

- Hogy? Hizaki úrnő is...?

- Igen.

- Uram, biztos jó ötlet?

- Igen, te csak szerezz ruhát neki és tartsd a frontot itthon, amíg távol vagyunk. Mint ahogy mindig.

- Mégis hogy? Mit csináljak Hizaki úrnő háza népével? Magukat még tudom fedezni, de az úrnő...

- Csak nyugalom, ő majd elintézi.

- Uram, nagyon nem tetszik ez nekem.

- Bíz bennem – mosolygott – Kérlek, tedd meg, amit kértem. Szólj a többieknek.

- Igenis – sóhajtott lemondóan a lány.

Kamijo mosolyogva nézett utána. Toshiya elsietett, hogy eleget tegyen a parancsnak. Már előre félt, hogy mi lesz ebből.

Hizaki izgatottan várta, mikor indulnak majd. Igaz, hogy még órák vannak hátra, de már most várta az indulás pillanatát. Még sose járt álruhában az egyszerű közemberek között. Még csak a város tehetősebb környékén járt, el se tudta képzelni, hogy élhetnek az alacsony rangú emberek. Sose gondolkodott el azon, mi van a falakon túl. Most itt a lehetőség, ráadásul olyanokkal, akik már ismerik a város kevésbé előkelő környékét.

Szobájában sétált, nem tudott egy helyben maradni, izgatottan várta, hogy útnak induljanak. Kopogás szakította ki gondolatai közül.

- Igen? - kérdezte.

- Jó napot, úrnőm – hajolt meg egy ismeretlen nő.

- Igen?

- Toshiya vagyok, Kamijo herceg küldött – hajolt meg.

- Gyere be – intett neki Hizaki.

Toshiya belépett és bezárta maga mögött az ajtót. Háta mögül elővett egy zsákot.

- Kamijo uram kérte, hogy ezt adjam oda önnek. Az uram üzeni, hogy ezeket legyen szíves felvenni este indulás előtt. Az uram este tíz órakor önért jön, és a kert hátsó részében lesznek a lovak.

- Értem.

- Kérem, intézze úgy, hogy senki ne keresse önt éjszaka.

- Jó, köszönöm a fáradozásod.

Toshiya meglepetten pislogott és meghajolt.

- Tehetek valamit önért? - kérdezte.

- Igen, menj csak. Köszönöm.

Toshiya meghajolt és távozott. Mikor kiment, Hizaki kíváncsian nyitotta ki a zsákot. Meglepődött, mikor egy sötét barna nadrág, egy fehér bő ing és barna kabát volt benne. Egyszerű és durva anyagból készült ruhák, semmi dísz, mintha nélküliek. Talált még egy kopott köpenyt is, valamint jobb napokat is látott csizmákat.

- Micsoda ruhák – jegyezte meg.

Ez volt az első, hogy ilyen darabokkal találkozott. Nehezen tudta elképzelni, milyen érzés lesz, ha ilyenek érnek a bőréhez. Teljesen idegen volt tőle. Kiterítette őket az ágyán, hogy jobban szemügyre tudja venni őket.

- A többiek is ilyen ruhákban lesznek? Vajon hogy fognak kinézni? - gondolkodott.

Sehogy se tudta elképzelni Kamijot és a többieket ilyenekben. Végül úgy döntött, elpakolja a ruhákat, nehogy meglássa valaki. Visszagyömöszölte a zsákba, azt pedig az ágy alá rejtette. Izgatottan ölelte át magát az ablak előtt. Várta mát az estét, nem csak az ismeretlen kaland izgalma miatt, hanem hogy újra lássa Kamijot. Már most szörnyen hiányzott neki.

A nap hátra lévő részében a szobájában maradt és próbálta lekötni magát. Ahogy közeledett a napnyugta, egyre izgatottabb lett. Azt se tudta mi érdekli legjobban, mire kíváncsi. Összeszorította remegő kezeit, mikor kopogtattak.

- Ki az? - kérdezte.

- Én vagyok – nyitott be Shinya – Valami baj van? Egész nap itt kuksoltál.

- Jól vagyok, csak nem volt kedvem kimozdulni.

- Igazán kár, gyönyörű volt az idő.

- Neked hogy telt a napod? - terelte a szót.

- Jól, már kezdem kiismerni magam a palotában.

- Ez pompás.

- A királynő üzeni, hogy a vacsora tálalva.

- Máris ennyi az idő?

- Nagyon szórakozott vagy ma – mosolygott Shinya.

Hizaki mosolygott a megjegyzésen. Nem haragudott barátnőjére.

- Milyen ruhát szeretnél felvenni? - lépett a szekrényhez Shinya.

- Nem tudom. Legyen a rózsaszín – döntött Hizaki.

Shinya elővette a kért ruhát. Halvány rózsaszív anyagból készült, a szegélye sötétebb rózsaszín, ahogy a fodrok és szalagok is. Hizaki elvonult a paraván mögé, hogy ott öltözzön fel. Mikor előjött, elégedetten nézett végig magán a tükörben.

- Gyönyörű vagy – mosolygott Shinya.

Hizaki mosolyogva biccentett, majd távozott. Az ajtó előtt Die várta.

- Úrnőm – hajolt meg – Csodálatos vagy.

- Kérlek, ne hozz zavarba – pirult el.

Mosolyogva követte testőrét. Hizakinak kellemetlen érzése támadt, mert tudta, Dienek milyen fontos az ő biztonsága és milyen odaadóan szolgálja őt. Úgy érezte, hogy ezzel hátba szúrja és elárulja Diet. Végül is nem rossz, ha egyedül elmegy valahova, és nem is lesz egyedül. Hárman is fognak rá vigyázni. Az mégis cska jobb mintha egyedül Die lenne vele. Ilyen gondolattal nyugtatta magát, míg megérkeztek az étkezőbe. Miyavi volt az egyetlen aki hiányzott. Csak most tudatosult Hizakiban, hogy nem sokára eljön az idő. Az izgalomtól görcsbe rándult a gyomra és enyhén remegni kezdett a keze. Mély sóhaj kíséretében helyet foglalt. Próbált nem a közelgő indulásra koncentrálni, inkább a most érkező Miyavi vidám fecsegését hallgatta. A három fiútól volt hangos, ami segített Hizakinak megnyugodni. Legalábbis ami a látszatot illeti. Szíve vadul kalapált, kezei remegtek. Fogalma se volt, mikor ért véget a vacsora, vagy mi történt, máris vége lett az étkezésnek.

- Hizaki, egy pillanat! - sietett mellé Kamijo.

- Igen?

-Elintézted, hogy este ne keressen senki?

- Még nem, most akartam elintézni.

- Jó. Toshitól megkaptad a ruhákat?

- Igen, az ágy alá rejtettem.

- Rendben, amint lehet, érted megyek. Majd a cselédek folyosóin megyünk.

- Várni foglak.

Hizaki el mosoly kíséretében visszament a szobájába, ahol már Shinya várta. A szobalány épp végzett az ágyazással, mikor megérkezett. Hizaki egy pillanatra megijedt, hiszen lehet, hogy barátnője megtalálta az elrejtett zsákot.

- Mi baj? Mitől ijedtél meg? - kérdezte Shinya.

- Semmi, csak meglepett, hogy máris itt vagy – erőltetett nyugalmat magára.

Kissé megnyugodott, hogy nem bukott le.

- Láttam, hogy a herceggel, gondoltam hagylak titeket és előkészítem számodra a lefekvést. Ha megengeded, nagyon szépek vagytok együtt. Igazán szerencsés vagy.

- Miért?

- Mert teljesült az álmod. Mindig azt mondtad, hogy egy olyan férfihoz akarsz hozzámenni, aki szeret téged.

Volt valami keserűség is Shinya hangjában, amitől Hizakinak elszorult a torka.

- Szerintem a te álmod is valóra válhat.

- Gondolod?

- Igen.

Shinyán látszott a megkönnyebbülés.

- Most menj, gondoskodj a bátyámról – engedte el Hizaki.

- Igenis. Tehetek még érted valamit?

- Nem, köszönöm. Ha végeztél, feküdj le nyugodtan. Reggelig elleszek. Kérlek, Diet is küld el pihenni. Igazán ráfér.

- Igenis, köszönöm.

- Reggelig senki ne zavarjon.

Shinya meghajolt és távozott, hogy teljesítse úrnője parancsát. Amint bezárult az ajtó és csönd telepedett a szobára, Hizaki az ágyhoz sietett és elővette az elrejtett zsákot. Habozás nélkül kapkodta magára a ruhákat. A biztonság kedvéért néhány párnát úgy rendezett, mintha ő feküdne ott, arra az esetre, ha valaki mégis benyitna hozzá. Torkában dobogó szívvel várta, hogy Kmaijo érte jöjjön.