Utolsó gondolatok

Utolsó gondolatok

Itt fekszem a földön sérülten,
Az oldalamban a nyíl fáj őrülten.
Érzem, hogy vérem patakként folyik,
Alattam a föld vörössé válik.
A harc zaja tompán hallatszik,
Életem gyertyája mindjárt elalszik.
A harc folyik tovább nélkülem, 
Társaim sorra vesztik életüket.
A világért harcolunk,
Érte, ha kell, meghalunk.
Lepereg szemem előtt az életem,
Pedig csak húsz nyarat éltem.
Család, rang már csak álom,
Nemsokára alszom örök álmom.
Törött kardom szorítom,
Nincs számomra irgalom.
Érzem a halál lehelletét,
 Most látom az élet értelmét.
Megvédeni a családot, a hont,
Nem számít, mennyi a holt.
Becsülettel harcoltam, bátran,
De ennek életem lett az ára.
Már nem fáj a nyíl okozta seb,
A törött csontok, zúzódások sem.
Már nem hallok semmit a világból,
Lassan látásom is homályosul.
Szemem lehunyom és nem nyitom ki többé,
A hideg semmi lesz otthonom örökké.
Csak remélhetem, hogy diadalt aratunk,
És nem hullik porba a világunk.A