Shinya pov
Szinte repül az idő. Úgy
telt el több hónap, hogy szinte észre se vettem. Nem csoda, ki se
látok a munkából. Nemrég egy kutyakiállításra hívtak, mint
kozmetikust. Számtalan szebbnél szebb kutya… egyszerűen imádtam!
De a számomra legkedvesebb négylábúak otthon várnak rám. Chappy
nemsokára világra hozza a kölykeit, Boss nagyon vigyáz rá, és a
házra. Már csak idő kérdése, és nem csak a kutyáktól lesz
hangos a ház, hisz Yuri terhessége is a vége felé halad. Már
alig várom. Igaz, hogy már egyszer átéltem a gyermekeim
megszületésének boldog pillanatát, de most is annyira izgulok,
mint évekkel ezelőtt.
Hálás vagyok Toshinak,
hogy a tengernyi munka ellenére tud időt szakítani Yusuke és Nika
ruhájának elkészítésére. Nagyon szereti a gyerekeket, ahogy ők
is Toshit.
Kora reggel megszólal az
átkozott ébresztőóra. Morogva kikapcsolom, és a másik oldalamra
fordulok.
- Drágám, ébredj! –
vékony ujjak cirógatják meg arcom.
Mély sóhajjal fordulok a
hátamra, és nézek gyönyörű feleségemre.
- Jól van, máris –
kászálódok ki mellőle.
- Ugye emlékszel, hogy ma
Toshiya átjön?
- Miért is? Mondjuk, nem
mintha nem lenne gyakori vendég.
- Ne légy ilyen! A
gyerekek miatt jön.
- Ja, igen, az iskolai
jelmezek – világosodom meg.
- Igen.
- Ne aggódj, addigra
hazaérek.
Alig lépek ki a szobából,
két kis kedvencem csaholva fogad. Megsimogatom őket, aztán megyek
a konyhába. Nem kell sok, hogy a gyerekek is felébredjenek. Mire
lefő a kávé, akkora a hangzavar, mintha koncerten lennék. Yusuke
és Nika azon vitatkoznak, hogy melyikük nyeri majd meg a
jelmezversenyt. Yuri elkészíti a gyerekek uzsonnáját, addig én a
kávémat kortyolom, és megetetem a kutyákat.
- Ha megreggeliztetek,
szedjétek össze magatokat, megyünk – mosom el a bögrém.
- Apa, mikor jön Toshi
bácsi? Mikor lesz kész a ruhánk? – nyafog Nika.
- Nem tudom, de már
mondtuk, hogy nem egyik napról a másikra lesz meg. Toshiyának is
sok a dolga, legyetek türelmesek.
- Talán mire hazajöttök,
itt lesznek a ruhák – mosolyog angyalian Yuri.
- Ezt hogy érted anya?
- Toshi ma átjön.
- Jaj, de jó! –
nevetnek fel.
Eszem pár falatot, aztán
összeszedem magam. Szokásos reggeli káosz uralkodik. A gyerekek
még kétszer vagy háromszor visszaszaladnak, mondván, valamit
elfelejtettek. Már meg se lepődöm.
- Hányszor mondjuk még
anyátokkal, hogy este pakoljatok be mindent? – kérdezem.
Nem mondanak semmit, csak
szedelőzködnek. Kicsit babusgatom Chappyt, majd búcsúzok.
- Sietek haza – csókolom
meg drága feleségem.
- Siess apa, elkésünk! –
kiált a kocsi mellől a fiam.
Sóhajtva megcsóválom a
fejem, és megyek. Elviszem a srácokat a suliba, aztán megyek
dolgozni.
Miyuki, a kolléganőm
mosolyogva fogad.
- Jó reggelt – köszön.
- Neked is. Mikor jön az
első vendég?
- Fél óra múlva. Lesz
egy fürdetéssel egybekötött szőr és körömvágás. Shiba nehéz
eset.
- Nem tagadom –
mosolyogok.
Lepakolom a cuccom, és
előkészülök a kutyára. Az üzlet hátsó része lett kialakítva
„szépségszalonnak”, elől állateledelek, játékok és egyéb
állattartási kellékek vannak. Shiba egy pomeraniai törpespitz.
Amilyen kicsi és aranyos, annyira utál fürdeni. Alig készülök
el, megjön Shiba. Szerencsére, megtanultam bánni ezzel a
kutyussal, így viszonylag könnyen meg tudom fürdetni. Csak engem
áztat el, és nem az egész helyiséget. Amint az asztalra teszem,
megnyugszik.
- Ügyes kislány vagy.
Nagyon ügyes – adok neki jutalom falatot.
Innentől már könnyű
vele. Békésen tűri, hogy megnyírjam, és levágjam a körmét.
Sokat jutalmazom, így tudja, hogy jól viselkedik. Végül Shiba és
gazdája távoznak.
Egész nap egymást
követik a kutyák. Nem bánom, imádom ezt csinálni.
- Elmegyek, hozok valamit
ebédre. Mit hozzak neked? – kérdi Miyuki.
- Rád bízom – mondom.
- Oké.
Nem sokkal később
visszajön, és megebédelünk. Kapok pár telefont, hogy időpontot
kérjen valaki, vagy éppen lemondja azt.
Munkaidő lejárta után
távozom. Ma Yuri hozza el a gyerekeket, így egyenesen hazamegyek.
Yuri forró csókkal
üdvözöl, a kutyák hangos ugatással. Nem sokkal után, befut
Toshiya is. A gyerekek hatalmas örömmel fogadják. Az üdvözlés
után, átmegyünk a nappaliba, ahol Toshi a táskájában kezd
matatni.
- Máris kész vagy? –
lepődök meg.
- Igen, elkezdtem, és nem
tudtam abbahagyni.
- Mivel tartozunk neked? –
jön elő drága feleségem.
- Hagyd már Yuri-chan.
Tudod, hogy nektek bármit, bármikor.
- Maradsz vacsorára?
- Ha nem zavarok.
Erre egy laza mozdulattal
tarkón legyintem.
- Hülye – morranok rá.
- Mielőtt még elfelejtem
– ismét matat a táskájában – ezt Chappynek hoztam – szed
elő egy jó nagy és puha párnát – na meg a kölyköknek.
- Köszönöm – veszem
át, és megkeresem kiskutyámat.
Most is a kialakított
alomban fekszik. Boss mellette fekszik, és a hátára hajtja a
fejét. Jöttömre felfigyelnek.
- Chappy, nézd mit hozott
neked Toshiya – megmutatom neki.
Kis drágám
megszimatolja, ráharap, és elveszi tőlem. Kicsit fészkelődnek,
és alszanak tovább. A vacsora, mint mindig, most is hangos. Nika és
Yusuke arról áradoznak, milyen eredményt érnek majd el a
jelmezversenyen.
- Mi a baj, Toshiya?
Gondterheltnek tűnsz – kérdi lágyan Yuri.
- Pár napja megkeresett
Kaoru – nyögi.
- Mi? – lepődök meg –
Miért? Mit akar?
- Újra akarja kezdeni a
zenélést.
Válaszul csak hümmögök.
- Szerintem majd téged is
meg fog keresni – jegyzi meg a basszista.
- Sejtem. Mit mondtál az
ajánlatára?
- Belevágok.
Nem mondok semmit, inkább
gondolataimba mélyedek. Tehát, Kaoru mindent újra akar kezdeni?
Miért? Miért most? Mit akar ezzel elérni?
Késő van, így Toshi itt
marad éjszakára. Vacsora után, a gyerekek elmosogatnak, és
mindenki nyugovóra tér. Sokáig forgolódom, nem hagy nyugodni.
Miért akarja Kaoru megbolygatni a nyugalmamat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése