Varázslat a holdfényben

Kamijo pov

Te jelented számomra a mindenséget. Miattad érzem úgy, hogy érdemes felkelni minden reggel, és várni a holnapot. Minden nap láthatlak, de nekem ez is kevés. Belőled sose elég. Sok szépségben volt részem, de még a legcsodálatosabb se ér fel veled. Számomra te jelented a világot. Olyan törékeny, kecses és gyönyörű vagy, maga a megtestesült tökéletesség. Legalábbis sokáig ezt hittem. Aztán bebizonyítottad, hogy tévedek. Akkor vagy igazán tökéletes, ha a gyönyörű piros ruhát viseled és szebbnél szebb szimfóniákat csalsz elő a gitárodból. Akkor raboltad el végérvényesen a szívemet. Nem csak mint zenészt csodállak, henm mint embert is. Azóta vak vagyok mindenre és mindenkire, csak te vagy nekem. Nem tudsz róla, de a szolgád vagyok. Imádott hercegnőm. Tudom, sokszor az agyadra megyek, de ezt is csak azért csinálom, hogy akkor, legalább egy kis időre velem foglalkozz, senki mással. Sokszor nehézen jönnek a szavak, és nem megy az írás. Akkor hívlak magamhoz, hogy megihless. Te vagy a múzsám. El se tudom képzelni nélküled az életem. Mikor mással látlak, eluralkodik rajtam a féltékenység. Miért nem rám mosolyogsz, miért nem velem nevetsz? Tudom, hogy elég nehéz néha elviselni, de te hozod ezt ki belőlem. Számomra a te boldogságod a legfontosabb. Mikor másokkal randiztál, az fájt a legjobban, de lenyeltem a keserűpirulát, a lényeg, hogy te boldog vagy.

- Hizaki – suttogom, és felnézek a bársonyfekete égre.

A hol szinte ragyog, akárcsak te. számtalanszor elképzeltem, hogy mi ketten együtt sétálunk, te rám nevetsz és azt mondod: Szeretlek. De ez csak álom, egy gyönyörrel és kínnal telt álom. Édesen keserű ez a szerelem. Te nem tudod, de kegyetlenül kínzol, szenvedek, de édes minden fájdalom. Ostobán inkább még mélyebb sebeket kérek tőled, de nem hagylak el és keresem máshol a boldogságot. Minek, mikor már megtaláltam? Se férfi, se a legszebb nő még csak a lábad nyomába sem ér. Tudod, reménytelen szerelmes és ostoba vagyok, de nem tehetek róla. Te mutattad meg milyen az igazi szerelem. Mit jelent igazán szeretni valaki. Most értettem meg igazán a lovagregények szerelmes lovagjait. Egy életen át szerették a hölgyet, még akkor is, ha a kiválasztott nem viszonozta az érzésüket. Most én vagyok a lovag, te pedig a kiválasztott szerelmem. Te vagy a mindenem. De rá kell jöjjek, a szívfájdalmamon nem enyhít, mikor hazaérek üres lakásomba. Nem vár senki. Az este rutinosan telik, eszem valamit, és fürdés után lefekszem aludni. A te zenéd hoz édes álmokat.

Gyönyörű álmomnak, melyben velem táncolsz, a nap sugarai vetnek véget. Milyen kegyetlenség!

- Álmomban sem lehetsz az enyém. Keserű fintora ez a sorsnak. Olyan közel vagy, mégsem érhetlek el – motyogom.

Összeszedem magam, és elindulok a munkába. Sokszor a hátam közepére se kívánom az egészet, de vígasztal a tudat, hogy te ott leszel.

Beérve meglep, hogy te már ott vagy.

- Jó reggelt – köszönsz.

- Neked is. Máris itt vagy? – csodálkozom.

- Igen, gondoltam előbb bejövök kicsit gyakorolni.

- Minek? A játékod így is tökéletes.

- Mindig ezt mondod.

- Mert ez az igazság.

- Szerinted, szerintem még van mit fejlődnöm.

Te már csak ilyen vagy, sose vagy elégedett magaddal. De ezt szeretem benned. Amíg lehet, figyellek és gyönyörködöm benned. Lassan a többiek is megjönnek és próbálni kell. Az egész nap ezzel telik. Néha a tükörben látom, hogy járnak ujjaid a gitár nyakán, ahogy fordulsz, arany hajad szinte úszik utánad. Mint egy angyal. Lélegzetelállító vagy. Mikor megszáll az ihlet, leülök írni, addig kérésemre ti zenéltek tovább. Így észrevétlenül figyelhetlek.

- Kamijo, elmehetek kicsit előtt? Időpontom a fodrászhoz – kérdi Yuki.

- Persze, menj csak – biccentek – Ha gondoljátok, menjetek.

- Biztos? – kérdi Teru.

- Igen, én most elleszek. A papírokat egyedül is el tudom intézni.

- Köszönjük – mosolyog Masashi.

- Szia, ne hajszold túl magad – mosolyog Hizaki.

- Óhajod, számorma parancs – hajlok meg előtte.

Elmosolyodik és megy. Sokkal jobban örülnék, ha maradna, de biztos dolga van.

Estig ülök a tárgyalóban és intézem a banda ügyeit. Ha itt maradnak se végzek előbb, ebben nem tudnak segíteni. Fáradtan megyek vissza a próbaterembe a cuccaimért. Fölbe gyökerezik a lában, mikor az ablakon át besütő holdfényben meglátom szerelmemet.

- Hizaki – lehelem.

- Oh, még itt vagy? – fordul felém.

Hossz haja libben és körbe öleli tökéletes arcát.

- Igen, sok volt a munka – erőltetek egy mosolyt.

- Akkor miért küldtél el minket? Segíthettünk volna – dorgál.

- Nem hiszem. Miért jöttél vissza?

- Itt maradt a kabátom.

Nem bírok tovább ellenállni neki. Még sose láttam ilyen csodálatosnak, mint most. Hiába a szakadt farmer, a bő ing és a bőrkabát. Elé lépek és gyönyörködök meleg barna szemeiben. Muszáj megérintenem tökéletes arcát. Selymesen puha. Ahogy megérintem, a gyenge fényben is látom, hogy elpirul.

- Kamijo – leheli.

- Shhh – teszem ajkaira az ujjam – hagyd, hogy megtörténjen a varázslat.

Tarkójára csúsztatom ujjaim és magamhoz húzom, hogy végre megízleljem azokat a csábító ajkakat. Sokkal édesebb és lágyabb a csókja, mint ahogy azt el mertem volna képzelni. Megremeg egy pillanatra, majd súrlódás és tompa puffanás után átkarolja a nyakam. Mélyíti csókunk, ami számomra maga az álom. Magamhoz szorítom törékeny testét. Most már soha többé nem engedem el. Végre megkaptam a legnagyobb és legszebb ajándékot. Most már bármit történhet, nem érdekel. Teljesült az egyetlen álmom. Végre engem csókol és a karjaimban tarthatom.

- Kamijo – válik el tőlem.

- Mondjad szerelmem – cirógatom arcát.

- Szeretlek – mosolyog.

- Én is téged, nem is tudod mennyire.

Megsimogatja az arcom és újra megcsókol. Ez egy varázslatos új kezdet. Most már boldogabban nézek a holnap elé, mert velem van Hizaki.