Október 29

Kamijo pov

Mióta megismertelek és ismerlek, két, később három dátum mindennél fontosabb volt. Az első, 1979. Március 8, a születésed napja. Áldom az eget és az isteneket, amiért téged ideküldtek, ebbe az életbe. Sose tudtam ezt nekik eléggé megköszönni. De ami még ennél is jobb, hogy én is ekkor születtem, és találkozhattunk. A második 2007. Október 29, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Te voltál az egyetlen jó dolog nyomorúságos életemben. Te voltál, aki fényt hozott a sötétségbe, egy igazi angyal, aki megszánta a nyomorult vámpírt. És valóban, te olyan jó voltál, meg sem érdemeltelek. Minden hülyeségemet elviselted, még azt is, mikor akaratom ellenére veled veszekedtem, és vezettem le a napok alatt felgyülemlett feszültséget. Olyanokat vágtam a fejedhez, amiket azonnal meg is bántam. Azt hittem, ott és akkor elhagysz, amit meg is érdemeltem volna, de nem tetted. Inkább elengedted a füled mellett, és valami csoda folytán sikerült lenyugtatnod. A kirohanások után, számtalanszor bocsánatot kértem, te pedig megbocsátottál. A mai napig nem értem, miért. A két év alatt, csak egyszer emelted fel a hangod velem szemben, de akkor mindent elmondtál. Hogy milyen egy lehetetlen alak vagyok, és ha nem változom, akkor ennyi volt. Ez észhez térített, rájöttem, nem elég, ha itt vagy, meg is kell tartanom téged. Nem bírtam volna elviselni, ha más férfi érint, ölel vagy csókol téged. Nem, te csak az enyém vagy. Attól kezdve, minden megváltozott. Sokkal jobban figyeltem rád, sose vitatkoztunk. Megváltoztam a kedvedért. Minden tökéletes volt, egészen addig, míg meg nem betegedtél, és kórházba nem kerültél. És végül, az utolsó fontos, de a legfájdalmasabb dátum, 2009. Augusztus 9, a halálod napja. Megígérted, hogy nem hagysz el, mégis megtetted. Mégis miért? Miért, mikor mindent megadtam neked?

Alig ismertem meg a fényt, máris megfosztottak tőle. Épp csak kóstolót kaptam az igazi boldogságból, és elveszik tőlem. Ez a vámpírok sorsa? Hogy felcsillan előttük a remény, egy boldog életre, aztán szertefoszlik, mikor azt hiszik az övék? Nem bírom ezt a szenvedést, ez túl sok. Felemészt a bánat, érzem, hogy a szívem darabokra tört, és már semmi sem nyújt számomra vigaszt. Nincs értelme ennek a földi létnek, ha te nem vagy velem. Csak te tartottál itt, de már nem vagy velem. Inkább megyek utánad. Remélem, a túlvilágon találkozunk. Hiába tudom, hogy ez lehetetlen, hisz te angyal vagy, én meg maga az ördög, de mégis remélem. Ha ott nem is, de egy következő életben mindenképpen. Meg foglak keresni, és akkor végre újra együtt lehetünk.

Tompán érzékelem a külvilágot. Fények vakítanak el, férfiak és nők kiabálnak mellettem, de egy szavukat se értem. Az egyik kórházban vagyok. Érzem, hogy egyre gyengülök, ahogy a vér megállíthatatlanul ömlik a karomból. Halványan érzékelem, hogy pórbálnak segíteni, küzdenek az életemért. Kérem, ne! Nem akarok itt maradni. Vele akarok lenni! Egyre gyengülök, alig látok, de a dokik között meglátom Őt! Türelmesen, karba tett kézzel áll.

- Gyere, ne várass tovább! Így is elkéstél – mondja lágyan, csengő hangon.

Sajnálom Jasmine, hogy megvárattalak, de ígérem, mindjárt ott vagyok, örökre együtt lehetünk. Már nem kell sok.

- Gyere, Kamijo! – hív magához.

Szinte végszóra, lehunyom szemem, ellazul testem. Végre eljött értem a sötétség.

***

- Elment – mondta lesújtva az orvos – A halál ideje, 2009. Október 29, reggel 8 óra.

Minden orvos és nővér lehajtott fővel állt a fiatal férfi mellett.

De amit nem már nem láthattak, az az, hogy Kamijo már Jasmine You mellett áll, és együtt lépnek át a fénybe.