10. fejezet

10. fejezet

A koncertek egymást váltják, szinte két naponta lépünk fel újabb és újabb városokban. Néha csak egy nap pihenőnk van, vagy annyi se. Leginkább alszom, ha van rá lehetőség. Néha tudok Kaial beszélni, aminek örülök, ad egy kis erőt. Azért van jó is ebben az őrült hajtásnak: nincs se erőm se időm a lelki bajaimmal foglalkozni. Sajnos ilyenkor hajlamos vagyok megint visszaesni a depresszióba. Leginkább ilyenkor érzem magam üresnek és gyakran fölöslegesnek. Hiába vannak itt a legjobb barátaim, mégis egyedül érzem magam, és ezen ők sem tudnak segíteni. Napokig tart ez a lelki mélyrepülés, csak a koncertek miatt tartom magam. A kezdeti lendület, hogy rendbe teszem az életem szinte teljesen elpárolgott. Néha magam se tudom mit akarok. Egyrészt egyedül akarok lenni, másrészt viszont nem. Próbálok jókedvű lenni, de leginkább csak látszat a mosolyom. Néha csak az segít, hogy beszélek egy kicsit Kaial, de csak egy rövid időre.

Merengésemből az szakít ki, hogy a busz lefékez egy benzinkútnál.

- Fiúk, húsz perc pihenő! – kiált a főnök.

Mindannyian kiszállunk, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat. kicsit távolabb megyek a zajtól és felhívom Kait.

- Szia, hogy s mint? – hallom, hogy mosolyog.

- Fáradtan, de meg vagyok.

- Azt hallom. Mikor jössz vissza?

- Még legalább egy hét, azt hiszem – vakarom a tarkóm.

- Azt se tudod milyen nap van? – kacag.

- Nem, csak azt, hogy hány nap múlva van a következő fellépés és mi a számlista.

Válasz helyett csak még jobban nevet. Kicsit hallgatom, majd én is kuncogni kezdek. Jól esik hallani a nevetését.

- Na, de komolyra fordítva a szót, ha haza mentem, elmegyünk valahova? – gyűröm le a nevetést.

- Persze szívesen. Kocsma?

- Meggyőztél.

- Sejtettem – kuncog.

- Hékás! Ezt úgy mondod, mintha állandóan a kocsmából kéne összeszedni.

Nem tudja, hogy ez részbe igaz is. Nem mondtam el neki, és nem is akarom. Vannak dolgok, amiket jobb ha nem tud, és én is szívesen elfelejtenék, de nem lehet, mert a múltam része. A múlton nem tudok változtatni, de azt megtehetem, hogy tanulok a hibáimból és ennek megfelelően alakítom a jövőmet. Nem élhetek a múltban, tovább kell lépnem, még ha nehéz is.

- Bocsi – nevet – De kajálni is elmehetünk.

- Jó a kocsma – legyintek.

- Oké, majd még hívlak, de most mennem kell. Ne hajtsd túl magad.

- Nem rajtam múlik. Szia!

- Szia! – és bontja a vonalat.

Elteszem a telefonom és visszamegyek a többiekhez. A benzinkút kávézójában vannak. Veszek magamnak egy kávét és leülök Hizumi mellé.

- Mi a helyzet? – fordul felém.

- Semmi – legyintek.

- Kaial beszéltél?

- Igen. És? – nem értem.

- Összejöttetek vagy mi? – kérdi.

- Mi? ezt meg honnan szeded? – nyelem félre a kortyot.

- Szinte állandóan beszélsz vele, együtt vagytok és mindig jó a kedved. Nagyon jó hatással van rád az a srác.

- Ezen már én is gondolkodtam – kotyog közbe Zero.

- Nem, nem vagyunk együtt és téma lezárva! – jelentem ki határozottan – Amúgy se kell most kapcsolat. Bőven elég volt az előző.

Erre mindhárman elhallgatnak. Tudják mire célzok, nem kell senkinek emlékeztető.

- Akárhogy is, lényeg, hogy már nem vagy annyira pedig – találja meg a hangját dobosom.

- Ez igaz – ért egyet vele Zero.

- Még nem vagy a régi, de határozottan javulsz – iszik a kávéba Hizumi.

Örülnék, ha nem rajtam csámcsognátok - morogva iszom a kávémat.

Mindenkiből kirobban a nevetés. Megcsóválom a fejem és megiszom a maradék koffeinbombát.

- Most csámcsogok rajtad – Zero elkapja a karom és megharap.

- Az anyád! – kiáltok fel.

Felugrik és a legközelebbi kijáraton elszalad.

- Gyere vissza te rohad zombi! – kiabálok utána.

- Csak szeretnéd!

Gyorsan fut, de utolérem, hála a hosszú lábaimnak. A busz oldalának esünk, és ott birkózunk. Sikerül lefognom a kezeit és hatalmasakat csapon a seggére, mire jajgatni kezd. Nem kegyelmezek, csak akkor engedem el, mikor már fájnak a kezeim. Mikor elengedem a basszerost megjönnek a többiek is és visszaszállunk a buszra. Zero nem nagyon tud ülni.

- Baszódj meg, ez kurvára fáj! – jajgat.

- Kellett neked megharapni – vonok vállat.

- Ez akkor is túlzás volt!

Csak vállat vonok és nem foglalkozok vele. Unottan kezdek játszani a telefonomon. Zero hamar megbékél és újra nyugalom van. Órákig utazunk, hogy megérkezzünk a következő szálláshelyünkre, hogy holnap felléphessünk. Nem viszek magammal sok cuccot a szállodába, csak a táskámat a ruháimmal. Amint lehet, elnyúlok az ágyon és arcom a párnába fúrom.

- De jó – nyögöm ahogy kiegyenesedik a testem.

Nem maradok sokáig egyedül, hamar megjelenik Tsukasa. Nem szól hozzám, csak ledobja a táskáját és elnyúlik az ágyon. Szerencsére mára nincs dolgunk, így tudunk lustálkodni. Kicsit el is alszom, annyira jó végre kinyújtóztatni a tagjaimat és a hátamat. Csak arra kelek fel Tsukasa rázza a vállam.

- Ébredj, menjünk kajálni.

- Hm? – pislogom a hajam alól.

- Vacsora van, gyere vagy itt hagyunk.

Morogva felkelek. Hátra fogom a hajam és kikómálok a többiekhez. Együtt elmegyünk vacsorázni a szálloda éttermébe. Végre normális kaját kapunk és nem kell nyomorogva enni. Kaja után elmegyünk sétálni, kiélvezzük, hogy végre szabadok vagyunk és nem kell egy buszba bezárva lenni. Sokat sétálunk a környéken, be is nézünk néhány bárba, hogy kicsit szórakozzunk. Csak késő este esünk haza, hogy aludjunk egy kicsit. Nem kell sok, hogy elaludjak. Nagyon jó végre kinyújtózni és hogy elférek az ágyon. Reggel korán kell kelni, mert mehetünk a klubba, hogy segítsünk az utolsó beállításokban, és este hatalmas koncertet adjunk.

Egymást követik a koncertek, telesen elveszítem az időérzékem, de tombol bennem az adrenalin. Nagyon élvezem a koncerteket. Kaial nem tudok mindig beszélni, mert neki is sok dolga van, hiszen nem áll meg az élet náluk se. Ruruval is beszélek és a lelkemre köti, hogy majd el kell mennem vele inni és bulizni egy jót. Jó lenne végre úgy bulizni, hogy nem én adom a zenét, hanem csak tombolok és jól érzem magam. Néhány koncert után van egy kis after party, ahol tudunk kicsit lazítani Jó grillezni és sörözni a csapattal és kicsit kikapcsolódni. Ahogy a turné a vége felé közeledik, kettős érzések kavarognak bennem. Haza akarok menni végre pihenni egy kicsit, és egyedül lenni, más résztől viszont nem akarok haza menni az üres és kihalt lakásomba. Viszont ha nem megyek haza, akkor se Kaial, se Uruhával nem tudok találkozni. Ami még a haza menetel mellett szól, hogy végre lesz egy kis magán szférám és megszabadulok a srácoktól. Magam se tudom mit akarok, és ez az őrületbe kerget. Szerencsére nem sok időm van ezen agyalni.

Végül, hosszú idő után végre haza megyünk. A lakásom előtt kirak a busz és mehetek haza. Egyből beteszek egy mosást, a többi kupihoz nem nyúlok. Nincs se kedvem, se energiám. Amint tudom, felhívom a kis dobost, hogy találkozzunk majd egy bárban. A mai nap neki nem jó, de két nap múlva ráér. Nem is baj, addig is kicsit egyedül lehet a gondolataimmal. Esténként eljárok kicsit szórakozni, ami kicsit segít a lelki világomon. Az meg főleg, hogy néhány lány flörtöl velem. Nem vagyok semmi jó elrontója és hagyom, hogy maguktól menjenek a dolgok. Kezdem újra élvezni az életet.