23. fejezet

Reggel a telefonomra kelek, és arra, hogy nincs rajtam takaró. Pon magára csavarta az egészet. Felsóhajtok és kikelek az ágyból. Megyek és főzök egy kávét és valami reggelit is csinálok. Csinálok pirítóst. Nem sokkal utánam jelenik meg Hiroto.

- Én is kapok? - kérdi és a pirítósra meg a kávéra mutat.

Mielőtt válaszolnék, elveszi az utolsó kész pirítóst és a kikészített bögrésben lévő kávét. Két kortyra megissza a feketét. A pirított kenyeret két falatra megeszi.

- Ennyit csináltál? - kérdi.

- Igen, mert nem az a reggelim fele – jegyzem meg.

Hatalmasra nyílnak a szemei és csodálkozva néz rám.

- Mi? Azt hittem ezt nekem csináltad – csodálkozik.

- Nem, mivel nem tudtam mikor kelsz – vonok vállat.

- Miért vagy ilyen? Mit csináltam már megint? - kezdi nyűgösködni.

- Csak jól otthagytál este, és tojtál segíteni kipakolni azt a sok cuccot, amit hoztunk.

- Ezért kell velem veszekednek?

- Kértem hogy segíts, de fogtad magad és leléptél.

- Fáradt voltam!

- Szerinted én nem? Miután elvonultál, még át kellett pakolnom a hűtőt, és mindent mosogathattam el. Hiába szóltam, kértem, hogy segíts, tojtál a fejemre.

- Már az is baj, ha fáradt vagyok? Mindig mindenért veszekszel velem! - szinte visít.

- Kiforgatod a szavaim! - csattanok fel – A te ötleted volt, hogy nagy bevásárlást tartsunk, de az már nagyon nem oké, hogy rám hagyod a pakolást. Tizenöt percet nem bírtál volna ki? Addig tartott míg mindent elraktam!

Hatalmas nyílt szemekkel pislog rám. Mikor felfogja mit mondtam, elszégyelli magát, és lehajtja a fejét. Nem foglalkozom vele, hanem folytatom a készülődést. Már nincs idő reggelizni, így éhesen indulok el. Útközben megállok egy pékségnél, hogy vegyek valamit reggelire. Veszek pár fánkot és megyek tovább. Út közben megeszem egyet, de a többit dobozzal együtt felviszem a próbaterembe.

- Hali! - kiáltom.

- Hoztál reggelit? - csillan fel Aoi szeme.

- Igen, magamnak.

- Na! Miért vagy ilyen? - nyafog.

- Most fejezd be a nyafogást! - szólok rá.

- Reggeli hiszti? - kérdi Ruru.

- Megnyerted a millió dolláros kérdést – sóhajtok.

- Már megint havibajos az a kölyök? - kérdi Ruki.

- Inkább az a kérdés, hogy mikor nem az – jegyzi meg Aoi.

Felsóhajtok és megcsóválom a fejem. Már most kezdenek az agyamra menni. Ledobom magam a kanapéra a két gitáros közé, ölembe teszem a fánkos dobozt és megeszek párat. A kiadós reggeli után elkezdünk dolgozni. Könnyű a próba, a számok is könnyen mennek. A fiúk szerencsére kerülik a párkapcsolati témákat, amiért hálás vagyok. Magamtól is tudom, hogy Pon milyen hülye tud lenni. Annyira belemerülünk a munkába, hogy fel se tűnik, hogy már rég ebédidő van. Kai javaslatára elmegyünk ebédelni.

- Bocsi srácok, de ma nem veletek eszem – szabadkozik Ruki.

- Nem, akkor kivel eszel? - csodálkozik Aoi.

- Kaoluval – ismeri be, és zavartan a hajába túr.

-Randi? - kérdezem.

- Olyasmi, de rohanok – szalad.

Mosolyogva figyelem, ahogy szalad a folyosón. Ő legalább boldog.

- Mi hova menjünk? - kérdi Ruru.

- Olasz kaja? - veti fel Aoi.

- Benne vagyok – vigyorog dobosom.

Vigyorogva szedelődzködünk és megyünk. Kai kocsijával megyünk. Az olasz étterem kicsit messze van ahhoz, hogy gyalog menjünk. Elég sokan vannak az étteremben, így alig találunk magunknak helyet. Csak egy kis asztalt találunk, így kissé szűken, de elférünk. Jó ízűen megebédelünk és megyünk vissza. Útközben még veszünk egy-egy kávét. Ruki még nincs itt, így leülünk és elfoglaljuk magunkat.

- Mi baj? - telepszik mellém Ruru.

- Hossz – legyintek.

- Van idő – makacskodik.

- Tegnap elmentünk Hirotóval vásárolni. Vettünk rengeteg kaját, és miközben haza felé mentünk, elaludt. Úgyhogy egyedül hurcolkodtam fel, az ajtót alig tudta kinyitni, és ahogy kell, amint bementünk a lakásba, lelépett és elvonult aludni. Rám maradt a pakolás, meg a hűtőt is át kellett rendeznem, szóval nem aludtam sokat. Reggel ezt megemlítettem és én voltam a rossz, hogy ő fáradt, és miért nem vagyok képes ezt megérteni, és csak baszogatni tudom.

- A kis seggdugó – morran – Mintha te sose lennél fáradt – kezd dühöngeni.

- Az nem számít, csak az fontos, ami vele történik.

Mondana valamit, de inkább a nyelvére harap, és inkább csöndben marad. Biztatóan megszorítom a vállát, mire kicsit ellazul. Kezét az enyémre teszi, megszorítja és elmosolyodik. Végül megjön Ruki, és folytatjuk a próbát. Annyira belelendülünk, hogy estig bent vagyunk. Meglepő, hogy a pöttöm rakétasebességgel eltűnik.

- Biztos randija lesz – jegyzi meg Aoi.

- Akkor mozgalmas éjszakája lesz, és talán könnyű napunk lesz holnap – vigyorog Ruru.

- Nem inkább jobban felpörög? - kérdi Kai.

- Kizárt, ha Kaolu kifárasztja, akkor szerintem szobanövény lesz a chibi – jegyzem meg.

- Igen, igazad van – vakarja az állát Aoi.

Összeszedjük magunkat, és elindulunk haza. Ruru elkezd nyaggatni, hogy átjönne, így velem tart. Nem baj, legalább nem unatkozom majd otthon. Nem tudom Pon mikor jön, de annyira nem is érdekel. Hamar megérkezünk hozzám. Ruru nem zavartatja magát, ledobja a cipőjét és elfoglalja a kanapét.

- Mit nézzünk? - kaparintja meg a TV távirányítóját.

- Mindegy - vonok vállat – Kérsz valamit?

- Egy sört.

Elmosolyodom és hozok két üveggel. Ruru teljesen otthon érzi magát. Valami jó pofa vetélkedőt kezdünk nézni. Két csapat próbálja teljesíteni a viccesebbnél vicesebb feladatokat, hogy legyőzze a másikat. Párszor majdnem kiköpöm a sört, úgy nevetek. Nyújtózom egy nagyot, és karjaimat a kanapé háttámlájára teszem. Ruru a vállamra dönti a fejét és úgy nézi a műsort.

- Jó látni, hogy nevetsz – mosolyog Ruru.

- Olyan búval baszott fejem szokott lenni? - kérdezem.

- Néha igen, főleg, mikor havibajos a pasid.

Megcsóválom a fejem. Tudom, hogy Ruru és Pon nem igen kedvelik egymást, és érthető is. Ruru jót akar nekem, Pon meg úgy értelmezi ezt, hogy bandatársam állandóan baszogatja, ok nélkül. Mondjuk Hiroto is szokott beszólogatni, és csodálkozik, mikor Ruru visszaszól. Szörnyűek tudnak lenni. A vetélkedőnek vége, jönnek a reklámok, aztán a híradó.

- Éhes vagy? - kérdezem.

- Aha, mi van? - indul a konyha felé.

Kicsit lemaradva követem. Mire utolérem, már félig eltűnt a hűtőben.

- Hékás! - lépek mögé, és csapok a seggére.

- Ahh, még, kérlek! Fenekelj el! - pucsít hozzá.

- Gyere ide! - kapom el, és párszor ráverek a fenekére.

Kéjes sikkantások hagyják el ajkait, majd nevetésben törünk ki. Mikor kicsit lenyugszanak a kedélyek, Ruru újra elmerül a hűtőben. Kiszed pár lábost és a tartalmából pakol magának egy tányérra. Teljesen otthon érzi magát. Én is eszem egy kis rizst meg halat. Mikor meleg a kaja, átmegyünk a nappaliba, hogy ott együnk. Ruru feldobj a lábát a dohányzóasztalra és kényelembe helyezi magát. Én is leülök, és valami akciófilmet kezdünk nézni. Kaja után hozok még egy sört és a tányérokat is kiviszem. Pont vége a filmnek, mikor Pon megjön.

- Szia...sztok – nyögi, mikor belépve meglátja Rurut.

- Hali – int neki gitárosom.

- Hát ti?

- Meló után kicsit átjöttem, hogy boldogítsam Reit – vigyorog Ruru.

- Már vacsoráztatok? - nyílik nagyobbra Pon szeme.

- Igen, miért? – kérdezem.

- Azt hittem megvársz, és együtt ehetünk – szomorodik el a hangja.

- Bocs, nem mondtad, mikor jössz, mi meg éhesek voltunk – vonok vállat.

Pon elcsoszog a szobába, majd kicsivel később a konyhába. Tehát duzzog, de jó. Ruru felkászálódik mellőlem, és kiviszi a konyhába az üres sörös üvegeket.

- Kérsz még valamit? – kérdezem.

- Nem tudom – von vállat.

- Estére is maradsz, vagy még ma haza mész? – kérdi színtelen hangon Hiroto.

- Nem tudom, majd még kitalálom – mondja gitárosom – Lehet, hogy tovább boldogítom Reit – vigyorog rám.

Pon erre felkapja a fejét, és hitetlenkedve néz barátomra. Mosolyogva megcsóválom a fejem.

- Csak ne kezdjétek megint – kérem őket – Fáradt vagyok ahhoz, hogy megint szétszedjelek titeket.

- Oké, rajtam nem múlik – vigyorog Ruru.

Hiroto morog valamit, de nem értem, hogy mit. Még elszívunk egy cigit, és közben megvitatjuk a legfrissebb pletykákat. Fogalmam sincs Ruru honnan tud ilyeneket. Biztos Aoitól.

- Pletykás vénasszony – jegyzi meg Pon.

- Mert? Csak mert nem élek a négy fal közt és kíváncsi vagyok a legújabb hírekre? – vonja fel a szemöldökét.

- Ha híreket akarsz, nézd a híradót. A pletykáknak semmi alapja – morran.

- Tényleg? Ami megjelenik a sajtóban az sem mind légből kapott. Amúgy meg, nem ártok ezzel senkinek – von vállat.

- Szerinted az mi, hogy hazugságokat terjesztesz másokról a háta mögött?

- Nem terjesztem, én is csak hallottam, és megvitatom a barátommal. Ezzel nem ártok senkinek, mert nem rohanok a sajtóhoz. Amiket elmondtam, a fél kiadó tudja. De nem is értem, miért magyarázkodom pont neked. Azt se tudod kiről van szó – horkan Ruru.

- Fiúk elég – lépek közéjük.

- Oké, rajtam nem múlik – emeli fel a kezeit gitárosom.

Hiroto villámló szemekkel fürkészi őt.

- Na megyek – nyújtózik barátom – Majd holnap beszélünk – vereget vállon.

- Oké – kikísérem.

Amint becsukódik mögötte az ajtó, szinte már várom, hogy kitörjön egy újabb veszekedés. És milyen igazam is lett.