Mi történt a régi Reitával? 18. fejezet

18. fejezet

Jobb híján beszélgetni kezdünk. Nem is tudom miről, ami eszünkbe jut. Általában mindenféléről. Cigizünk és üdítőt iszogatunk, persze csak üdítőt. Valamikor dél körül iszunk egy kávét, kicsit nasizunk.

- Nem akartok ebédelni? - jelenik meg Pon.

- Ennyi az idő? Oké, benne vagyok! Mit eszünk? - vidul fel gitárosom.

- Velünk eszel? - kérdi enyhe éllel a hangjában Pon.

- Ha nem dobtok ki.

- Ne kezdjétek már. Rosszabbak vagytok, mint egy brazil szappanopera – sóhajtotok.

Pon felhúzza az orrát és a hűtőben kezd kutatni.

- Nincs sok minden. Süthetünk húst és hozzá krumplit – fordul felém.

- Benne vagyok – bólintok.

- Akkor pucold meg – rakja elém a krumplis zacskót.

Hozok egy mély tálat, amibe töltök egy kis vizet, pár régi újságlapot és a pucolót, majd munkához látok. Hogy Ruru se unatkozzon, ő zöldséget pucol és aprít. Addig párom a húst készíti elő. Ruru nem marad sokáig csöndben, elkezdi ecsetelni milyen új pletykákat hallott Aoitól.

- Pletykás vénasszony – jegyzi meg Pon.

- Egyet értek. Aoi meg a méltó párja – bólintok.

- Nem is! - nyafog bandatársam.

- De. Ha ki megtudtok valamit, pár óra múlva arról beszél az egész kiadó – jegyzem meg epésen.

- Gonosz vagy – duzzog.

- Inkább őszinte – nevetek.

Felhúzza az orrát és folytatja a pucolást. Mosolyogva megcsóválom a fejem. Végzünk és Pon elveszi a zöldségeket, hogy elkészítse az ebédet.

- Rei, segítenél? Mindjárt kész a kaja, teríteni kéne – kéri.

- Persze.

Eleget teszek kérésének, és megterítek hármunknak. Mikor készen van az ebéd, Pon szétosztja és hozzálátunk. Csöndesen megebédelünk, aztán mosogatok.

- Köszönöm az ebédet, de megyek – áll fel Ruru.

- Oké, majd holnap – intek neki.

- Ne késs, vagy Ruki kinyír – mosolyog.

- Nyugi, nem kell félteni, tudok vigyázni magamra – vigyorgok.

Mire végzek az edények tisztogatásával, bandatársam is összeszedi magát és már a cipőit is felvette. Kiengedem, még visszainteget mielőtt eltűnne a liftben. Bezárom mögötte az ajtót és a nappaliban lerogyok a kanapéra.

- Mit csináltatok tegnap? - telepszik mellém Pon.

- Kocsmába mentünk, ittunk pár sört és biliárdoztunk. Lehet kicsit több pia fogyott, de jól szórakoztunk – mesélek.

- Csak nem szóltál, és kissé aggódtam – motyogja.

- Nem kell, tudok vigyázni magamra. Amúgy se egyedül voltam – mosolygok.

Szőke hajába borzolok, mire felnevet. Ahogy elnézem szent a béke. Előkeresi a távirányítót és keres valami nézhető műsort. Nincs túl sok minden, végül valami vetélkedőt kezdtünk nézni. Próbálok válaszolni a feltett kérdésekre, több-kevesebb sikerrel helyes a válaszom. Ezt követően valami szörnyű szappanopera kezdődik, mitől a hideg is kiráz. Pont kapcsolgatni kezd, és talál egy természetfilmet. Az jöhet, azokat szeretem. Hiroto hirtelen felugrik és egy pakli kártyával tér vissza.

- Játszunk – kéri.

Válasz helyett lepakolok a dohányzóasztalról és játszani kezdünk. Órákig el vagyunk, és a hangulat is megváltozik. Kellemesen játszunk, csak este hagyjuk abba. Egy könnyű vacsora után elmegyek fürdeni. Pon utánam jön, és beáll mellém. Megmosdatjuk egymást, de nem hagyom, hogy kezei elkalandozzanak, amit rosszallóan fogad. Sértetten elfordul és kilépve mellőlem, nem hagyja, hogy szárazra dörgöljem. Megszárítkozik, felveszi az alvós nadrágját és megy a szobába. Hátra simítom szőke hajam és megyek utána.

- Már megint – morgok.

Miért kell neki minden megsértődni? Ennyire nagy baj, hogy nincs kedvem a szexhez? Bosszúsan fújok egyet és követem. Mire beérek a hálóba, Pon már alszik. Bemászom mellé, mire felébred. Rám pislog, és nekem hátat fordítva alszik tovább. Vállat vonok. Ha ő így, én is így. Hátat fordítva neki elhelyezkedem és alszom.

Reggel a telefonomra kelek. Morogva kinyomom, hogy három perc múlva újra megszólaljon. Kikászálódok Pon mellől és megyek, hogy főzzek egy kávét. Míg fő, addig cigire gyújtok és bambulok kifelé az ablakon. Szép idő van, lehet nem is nagyon öltözöm fel. Elég lesz egy pulcsi. Nincs kedvem reggelizni, étvágyam sincs. Beízesítem a kávét és jólesően kortyolgatom. Már majdnem elfogy, mikor megjelenik Pon.

- Jó reggelt – ásít.

- Neked is – mondom – Ma mész melózni?

- Megbeszélés lesz, aztán Shou és Tora mennek interjúra, Saga meg fotózásra, szóval korán jövök. Te?

- Passz, próbálunk – vonok vállat.

Igazából nem érdekel mikor jövök haza. Még a fiúkat is könnyebb elviselni, mint itthon ülni. Azt se bánnám, ha egész nap bent kéne lennem. Mikor megiszom a maradék kávét, összeszedem magam és elindulok. Nem sietek, még az se zavar, hogy dugóba kerülök. Végül sikerül beérnem, viszonylag kis késéssel.

- Merre voltál? - terem előttem a chibi.

- Dugó – morranok.

- Jaj de morcos valaki. Baj van? - kérdi Kai.

- Hosszú – legyintek – Nem akarok senkivel veszekedni, úgyhogy hagyjuk a témát. - vonok vállat.

A fiúk megértik és inkább munkához látunk. Ruru sokat mondó pillantásokat vet rám. Szerintem tudja, legalábbis sejti mi történt. Miért van olyan sejtésem, hogy nem fogja szó nélkül hagyni? Miért használja ki, hogy nem ő az egyetlen, akit ilyen helyzetben is megtűrök magam mellett? Erre mindig azt mondja, hogy valakinek vigyáznia kell rám. Az agyamra megy, de nagyon jólesik a törődése, bár ezt nem mondom ki. Nem is kell, tudja magától is. Szerintem jobban ismer, mint saját magamat. Megrázom fejem, inkább a zenére koncentrálok. Egészen ebédig zenélünk. Nagyon jól megy, sikerül hiba nélkül mindent végig játszani. Olyannyira, hogy elég Rukinak kimondani a szám címét és már játsszuk is. Mintha csak koncerten lennénk. Nagyon élvezem, végre kikapcsol az agyam, nincsenek problémák, nincs feszültség, nincs probléma, csak a zene, ami megnyugtat. Teljesen átadom magam az élvezetnek. Csak állunk meg, mikor a gyomrunk hangosabban korog, mint ahogy az erősítőkből szól a zene.

- Együnk, mert éhen halok – nyafog Aoi.

- Oké, menjünk – áll fel Kai.

Végül egy közeli kifőzdébe megyünk. Elfoglalunk egy nagyobb asztalt és jóízűen megebédelünk. Nagyon kellemes így enni és jót nevetni,meg beszélgetni a barátaimmal. Nincs is szükségem ennél többre. Ruru átkarolja a vállam és rám vigyorog. Ránevetek és összekoccintja a homlokunkat.

- Végre nevetsz – vigyorog.

- Hé, ha ilyen közel hajolsz, a végén azt hiszem, meg akarsz csókolni – jegyzem meg.

- Ha te is szeretnéd, én benne vagyok – vigyorog.

Nevetve hátara lököm.

- Már háremed van? - nevet Ruki.

- Bár úgy lenne. De legalább egy normálisat találnák – sóhajtok.

- Én itt vagyok neked – ölel meg Ruru.

- Ne előttem, mert kiég a retinám – drámázik Aoi.

- Fiúk, bírjatok magatokkal – próbál komoly lenni Kai, de a szája széle fölfelé görbül.

Megcsóválom a fejem. Nem értem hogy éri el, de mindig megnevettet. Ezt sose értettem, de mindig is szerettem benne. Végül ebéd után még megengedünk magunknak egy fagyit mielőtt visszamegyünk. Mire beérünk a próbaterembe, elfogy az édesség. Veszek magamnak egy kávét, cigire gyújtok és már majdnem tökéletes a boldogságom.

- Na ki vele, miért van megint hiszti? - terem mellettem Ruru.

- Este nem kívántam a szexet – hadarom egy szusszra.

Gitárosom csak a fejét fogja, és egy fáradt sóhaj hagyja el ajkait.

- Nem mondod – nyögi.

- De. Nem értem miért kell ezen megsértődni. Miért baj, ha nem kívánom?

- Nem tudom – von vállat – De őt nem kívánod, vagy hogy megfektesd? Tudom bunkó kérdés – visszakozik.

- Az – bólintok – De igazából nem tudom. Nem arról van szó, hogy ráuntam, csak egyszerűen mostanában nem akarom. Talán a sok veszekedés miatt.

- Lehet. Gondolom rég voltatok együtt.

- Eléggé – ismerem be.

- Figyi, ha ennyi idő után se áll fel neked mikor meglátod, akkor szerintem valami nem stimmel.

- Ezt eddig is tudtam. Tény, hogy nem mi vagyunk az év párja.

- Egy igazi se veled, se nélküled kapcsolat – összegzi.

- Tudom.

- Rossz így látni téged – teszi vállamra a kezét.

- Nekem se jobb – fintorgok.

- Akkor? Mihez kezdesz?

- Nem tudom, tényleg nem tudom – ingatom a fejem.

- Gyere, menjünk próbálni. Az legalább elvidít. Este átmenjek? - kérdi lágyan.

- Inkább ne. A végén újabb hiszti lenne, amire végképp nincs szükségem.

Pedig nagyon örülnék, ha átjönne.

- Oké, de ha meggondolod maga, szólj – mosolyog.

Megeresztek egy mosolynak szánt fintort. Megiszom a kávém, elnyomom a csikket és megyünk, hogy folytassuk a munkát.