Mi történt a régi Reitával? 10. fejezet

10. fejezet

Végre eljött az utazás napja, pontosabban éjszakája. A busz éjfélre jön értünk, addig van idő. Szerencsére ma már nem kell semmit csinálni, így pihenek, hogy ébren tudjak maradni. Az utóbbi időben rengeteg volt a munka, így aludni tudtam aludni valamit. Délelőtt Pon segítségével délelőtt végeztünk mindennel, így estefelé le tudtam feküdni aludni. Arra kelek, hogy valaki rázza a vállam.

- Hm? - pislogok vaksin zaklatóm felé.

- Kelj fel. Lassan kész a vacsi.

Nyújtózom egy nagyot, mire az ízületeim recsegni kezdenek.

- Vacsora? Minek? - dörzsölöm ki az álmost a szememből.

- Nem jó éhesen elindulni.

- Máris, csak előbb fürdök. Bűzlök – szagolom meg magam.

Kicsit rendbe szedem magam és asztalhoz ülünk. Nem tudom miért, de Pon a kedvencemet készítette el.

- Nem sokára indulsz, ugye? - kérdi szomorkásan.

- Igen, éjfélkor. Addig még van egy kis idő. Miért, szeretnél valamit?

- Nem, csak kíváncsi voltam. Majd felhívsz, ha odaérsz?

- Majd reggel. Valamikor hajnalban érkezünk meg.

Vacsora után segítek elpakolni és mosogatni. Körbenézek a nappalin. Elég nagy a felfordulás, ki van ide hozva minden bőröndöm és utazó táskám. Elnyúlnék kanapén, de Pon elkapja a karom és magához húz.

- Hm? - pillantok rá.

- Gyere, fürödjünk le – húz maga után.

Szó nélkül követem. Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó, neki nyom, átkarolja nyakam és megcsókol. Türelmetlenül szabadítjuk meg egymást a fölösleges ruháktól.

- Már most hiányzol – hadarja Pon két csók között.

Elmosolyodom és vad csókot követelek tőle. Mindkettőnknek komoly merevedési gondjai vannak. Mosolyogva veszem észre, hogy nem kell neki sok, hogy kéjesen remegjen karjaim közt. Átkarolom nyakát és közelebb húzom magamhoz. Szabad kezemet kettőnk közé csúsztatom és összefogom merevedésünket. Meglepetten felnyögi és megremeg. Egész testében remeg, próbálja visszafogni nyögdécseléseit. Mielőtt elmenne, elengedem. Belém kapaszkodik, nehogy összeessen. Segítek neki beállni a zuhany alá és megengedem a vizet. Beállítom a megfelelő hőfokot és újra magamhoz húzom Pont. Elszakad ajkaimtól és ahogy letérdel, végig csókolja a testem. Habozás nélkül hajol férfiasságomra, és lassan kezd körözni a nyelvével. Tudja, hogy ez az egyik gyengém, és nagyon jól csinálja. Nedves tincseibe túrok, ezzel biztatva. Megérti néma kérésem, és kezét is beveti. Nem tudom magamban tartani a kikívánkozónyögéseket. Ahogy lepillantok mosolyogva túrok szőke tincseibe. Ahogy engem kényeztet, magához nyúl, hogy előkészítse magát.

- Állj fel – kérem.

Eleget tesz kérésemnek, feláll és a falnak támaszkodva terpeszben háttal áll. Viszont nem hatolok belé.

- Zárd össze a lábad – mondom.

- Mih? - zihál.

Eleget tesz a kérésemnek, és érdeklődve pillant hátra a válla felett. Combjai közé lököm magam, és kezdem ringatni a csípőmet. Ahogy érzékeny heréihez dörgölöm férfiasságom, megremeg és felnyög. Remegések futnak végig testén. Mellkasát a falhoz nyomja, szemeit összeszorítja élvezetében. Ökölbe szorítja kezeit.

- Tetszik? - kérdezem.

- Igen – préseli ki magából – kérlek... nagyon akarlak.

- Mit szeretnél? - farpofái közé dörgölöm magam.

- Téged,... hogy dugj meg – préseli ki magából.

Elvigyorodom, de teljesítem kérését. Csalódottan nyöszörög, mikor hátrébb lépek tőle. Magam felé fordítom és vad csókot követelek tőle. Felhúzom egyik lábát és lassan veszem birtok be forró testét. Átkarolja nyakam, magához húz és felnyög. Összeszorítja a fogát, és nyakam hajlatába fúrja arcát.

- Istenem – nyögöm.

Várok egy kicsit, majd lassan megmozdítom a csípőm. Felsikkant, mire elmosolyodom. Imádom ilyenkor a hangját. Nagyon forró és szűk, nehezen fogom vissza magam. Fülembe szuszog, nyakam harapdálja.

- Még – könyörög.

- Gyere! - könnyedén ölembe kapom.

A meglepettségtől felsikolt. Lábait derekam köré kulcsolja. Lassan belé csúszom. Összerándul a teste, arcát nyakamba fúrja. Kicsit megmozdulok, mire felnyög. Eltalálhatom kéjpontját, mert erősebben szorít magához és felsikolt. Hátra döntöm a fejem és élvezem forró és szűk testét.

- De jó – motyogom.

Nem kell sok, pár lökés, és Pon felsikkant és elélvez, kis késéssel követem én is. Ernyedten kapaszkodik, míg le nem teszi lábait. Továbbra is kapaszkodik, hogy talpon tudjon maradni. Lehúz magához és megcsókol. Mikor biztosan áll a lábán, elengedem és lemosom magunkat. Teljesen kába, nehézkesen mozog, egész testében remeg. Végül lezárom a vizet, így is sokat pocsékoltunk.

- Megállsz a lábadon? - kérdezem, mikor kilépek a zuhany alól.

- Igen, azt hiszem – motyogja.

Törülközőt adok a kezébe, és szárazra dörgölöm magam. Nem tudom mennyi az idő, ezért most nem várom meg, hanem elkezdek készülődni. Törülközővel a derekamon megyek a hálóba, ahol ki vannak készítve a ruháim. Már teljesen fel vagyok öltözve, mikor Pon megjelenik. Csak egy törülköző van a derekán, haja vizesen lapul a fejére.

- Máris készülődsz? De még van idő – motyog.

- Tudom, de nem akarok akkor szedelőzködni, mikor már itt vannak. Te mondtad mindig, hogy ne az utolsó pillanatban készüljek el. Induláskor már csak a csomagokat kell felkapni és mehetünk.

- Igen, én szoktam mondani – ismeri be.

Összeszedegeti a ruháit és felöltözik. Kissé nehézkesen mozog, látszik, hogy sajog a feneke. Már az alvós ruháit veszi fel. Ennyire még nem lehet késő. Végül teljesen kiköltözöm a nappaliba.

- Hiányozni fogsz – motyogja és mellém telepszik.

- Nyugi, pár nap és haza jövök.

- Tudom, de attól még hiányozhatsz – duzzog.

- Mi a szösz? - lepődöm meg – Eddig nem voltál ilyen.

- Már ez is baj?

-Nem, csak nem szokásod.

- Most ilyenem van – von vállat.

Mit mondtam, hogy már megint duzzogni kezd? Eszem megáll. Mi baja van már megint? Sikerült tönkretenni a hangulatot. Ennyit egy kis indulás előtti romantikának. Elmegyek mellette és ledobom magam a kanapéra és várok. Csöndesen jön elő a hálóból, immár felöltözve. Kicsit tesz-vesz. Nem kell sok, és megszólal a telefonom. Tehát megjött a busz.

- Na, mennem kell – állok fel.

- Vigyázz magadra – kéri.

Felveszem a táskám és az ajtóban felveszem a cipőm. Kicsit távolabbról figyel. Meglep és rosszul esik, hogy nem jön csókot adni, de egy fintorral elintézem. Tehát tényleg komolyan gondolja a hisztit.

- Akkor majd jövök – mondom.

- Szia – motyog.

- Szia.

Bezárom magam mögött az ajtót és megyek. Nehézkesen leviszem a bőröndjeimet. A ház előtt más ott a busz és nyitva az ajtó.

- Jó estét – int Takuma, a sofőr.

- Üdv.

Az egyik segítőnk elveszi a holmim és bepakolja. Addig én beszállok és leülök Ruru mellé. Gitárosom álmoskásan pillant rám és már újra alszik is. Elfészkelem magam, és mikor elindulunk, elalszom.

Valamikor reggel arra kelek, hogy a szemembe süt a nap. Még fáradt vagyok, és aludni akarok, így a szemembe húzom a sapkám. Mielőtt még elaludnék, valami a vállamra nehezedik. Oda pillantva látom, hogy Ruru feje az. Nem foglalkozom vele, inkább újra lecsukódnak a szemeim.

A busz zökkenésére és beszélgetésre kelek.

- Hm? - pislogok a fiúkra.

- Ébresztő, megjöttünk – szól Aoi.

Nehézkesen kimászom a fiúk után és nyújtózkodok. Mélyet sóhajtok. Az ízületeim ropognak egy sort.

- Kényelmes volt a vállamra? - kérdezem Rurutól.

- Igen, de kissé csontos – dörzsöli meg az arcát.

Körbenézve látom, hogy egy benzinkútnál vagyunk.

- Jól van srácok, fél óra pihenő – rendelkezik a menedzser.

Első utam a mosdóba vezet, aztán a kasszához, hogy vegyek kávét és valami reggelit. Kicsit magamhoz térek a kávétól. Nem a legjobb, de erős. Még mindenki éledezik, de Ruki más nem bír magával. Már most bombázza Kaolut az ötleteivel. Szegény fickó alig fog fel valamit.

- Ez nem normális – ásítom.

- Hát nem – ért egyet Kai.

A második koffein bomba után végre észhez térek. A büfé előtt cigire gyújtok. A kora reggeli hűvös felébreszt. Ebben talán a kávénak is van szerepe, nem tudom. A kényelmetlen ülés, amit nem szeretek az utazásokban.

- Mi van? - lép mellém Kai.

- Semmi, ébredezek.

- Nemsokára oda érünk.

- Oké – nyújtózkodom.

- Fáj?

- Elfeküdtem magam.

- Megmasszírozzalak? - kérdi, de nem vár választ.

Mögém lép és elkezdi nyomorgatni a vállaimat és a felkaromat. Nagyon erős kezei vannak, hála a sok éves dobolásnak. A nyakam is megnyomorgatja kicsit. Jólesően felnyögök, annyira tetszik. Nem hiába kérem meg drága dobosomat, ha egy jó masszázst akarok.

- Kösz – nyögöm.

- Szívesen – mosolyog.

Megpaskolja a hátam, mire majdnem előre esek. Senki nem hiszi el, hogy mekkora erő van benne.