5.
fejezet
Pon hisztije pár napig
eltart, amíg lehiggad. A duzzogás csak annyiban nyilvánul meg,
hogy nem szól hozzám, de ettől függetlenül állandóan rend van
és kaja. Sajnos a állandó duzzogás és hiszti rám is hatással
van. Nekem se jó ez, de hiába próbálok bármit tenni, Pon tojik a
fejemre.
- Pon, van kedved
valamihez? Elmenjünk valahova? - kérdezem a kanapén ülve.
- Nem, nincs kedvem.
- És mit akarsz?
- Semmit, takarítani
kell. Olyan a lakás mint egy disznóól.
- Nem is. Az utóbbi pár
napban semmit sem csináltál itthon, csak takarítottál meg főztél.
A lakás csillog, a hűtő roskadozik a kajától.
- És? Jobb dolgom úgy
sincs.
- Mondjuk velem is
foglalkozhatnál – morgom a bajszom alatt.
Értetlenül pislog rám.
- Foglalkozom veled.
Minden a segged alá van téve, egy szavadba kerül, és mindent
megkapsz. Inkább neked kéne velem foglalkoznod. Állandóan csak a
gitároddal meg a barátaiddal foglalkozol. Rám mikor jut időd?
- Ebbe ne menjünk bele
kérlek. Ezt már elmondtam, de ha mindenképp ragaszkodsz hozzá,
elmondhatom újra. Ha te nem vagy hajlandó változtatni, akkor én a
fejem tetejére állhatok, akkor se lesz semmi. Én próbálkozom, de
neked …
- Mit próbálsz? Alig van
itt, mindig Uruhával mész valahova, ki tudja hova. Vagy a
barátaiddal töltöd az estét, ahelyett, hogy velem lennél. Ha
itthon is vagy, nem csinálunk semmit. Mindig könyörögnöm kell,
hogy elgyere velem valahova, főleg, ha kettesben akarok veled lenni.
- Már megint itt tartunk
– mordulok.
- Mi van már? - visítja
éles hangon.
- Tudod, semmi kedvem újra
ehhez a lejárt lemezhez. Mindig ezzel jössz nekem, hogy neked
milyen rossz. És velem mi van? Szerinted nekem milyen, mikor sehova
nem akarsz eljönni velem? Igazából semmi kedvem egész nap itthon
ücsörögni.
- Mi bajod azzal, hogy nem
szeretem leinni magam a sárga földig?
- Nem ezt mondtam! Mi a
faszért kell állandóan kiforgatnod a szavaimat? - veszítem el a
türelmem.
- Ha ennyire utálsz
itthon lenni, akkor miért nem csinálsz valami hasznosat? - kérdi.
- Ha ennyire akarod, itt
se vagyok – mondom.
Pon kerek szemekkel mered
rám, ahogy felkapom a bakancsom, a kabátom, meg pár apróságot és
megyek. Nem érdekel, bevágom az ajtót magam mögött. Mintha még
hallanám Pon hangját, ahogy a nevem kiáltja. Előkapom a mobilom
és már tárcsázok is.
- Mondjad – hallom meg
Ruru hangját.
- Zavarok? - kérdezem.
- Nem.
- Van egy kis gond.
Tudnánk találkozni?
- Persze, mi történt?
- Hosszú, nem telefon
téma.
- Hol találkozzunk?
- Szokásos hely? - utalok
a törzshelyünknek számító kocsmára.
- Máris indulok –
bontja a vonalat.
Nem megyek kocsival,
inkább a tömegközlekedéssel megyek. Ha minden úgy alakul, nem
megyek haza józanul. Mondjuk, ha kocsma után el is megyek valahova,
az Ruru lakása lesz.
A kocsma előtt szoktunk
találkozni. Ruru még nincs itt. Elszívok egy cigit mire barátom
megjelenik.
- Nagy a baj – állapítja
meg.
- Nem is tudod mekkora –
sóhajtok.
- Látom – fintorog.
Bemegyünk, a pultnál
kikérjük az italokat és keresünk egy viszonylag nyugis helyet.
- Na, mesélj –
koccintja enyémnek a korsóját.
- Nem tudom mit csináljak.
Pon mostanában a szokottnál is hisztisebb. Komolyan, mint egy
havibajos picsa. Mikor volt az a manga bemutató, elmentem vele, és
még neki állt feljebb, hogy rám kell várni, és szinte lemarad az
egészről. A vége az lett, hogy karon ragadott, össze-vissza
rángatott az egészen. Rendesen körbenézni se lehetett. Mikor
mondtam neki, hogy menjen amerre akar, én jobban körbe akarok
nézni, akkor megsértődött. Mikor lenyugodott, közölte, hogy meg
akar nézni egy vetítést, ami valamikor éjfél körül ér véget.
Hogy hajnali egykor érünk haza, és nekem munka van, az le van
szarva. Ezek után ma rohadtul összebalhéztunk.
- Nem mondod, hogy ezért
képes hisztizni! - hördül hitetlenkedve.
- De, és a java még csak
most jön – és szó szerint elismétlem neki miket vágtunk egymás
fejéhez.
Ruru egyszer se szól
közbe, csöndesen hallgat. Mire befejezem a mondandómat, már nem
tudom hányadik sört isszuk.
- Röviden ennyi – fújom
ki a szuszt.
- Csak röviden? - vonja
fel a szemöldökét – Ha ez a rövid változat, akkor milyen lenne
a teljes sztori?
- Tudni akarod? - vonom
fel a szemöldököm.
- Inkább nem – nevet.
- Kiöntöm a lelkem, erre
te kinevetsz. Igazán kedves vagy, köszönöm szépen – morgok.
- Bocs cimbi, de szörnyű
vagy. Te is hihetetlenül hisztis vagy.
- Csak tudod, néha jó
kibeszélni magamból a gondokat. Megkönnyebbülök.
- Nem csodálom. Amit
mondasz, sok kis apróság, de mégis... egy idő után, nem
csodálom, hogy eleged van. Nem akarok rosszat mondani a pasidról,
de elég önző és akaratos.
- Nekem mondod? Néha úgy
érzem, hogy ha a fejem tetejére állok, akkor se lesz elég jó
neki. Tudod ez nagyon szar.
- Semmiben sem figyel rád?
- Ami azt illeti, ezüst
tálcán van a seggem. A hűtő mindig tele, rend és tisztaság
mindenhol. Ez mind szép és jó, de nekem nem ez kell.
- Ezt mondtad neki?
- Igen.
- És mit mondott?
- Azzal jött, hogy mindig
csak a bulin jár az agyam. Mit ne mondjak, nagy veszekedés lett.
Megkaptam, hogy hálátlan dög vagyok, csak a buli, a pia meg a
haverok számítanak, őt meg le se szarom.
- Nem mondod, hogy az a
baja, hogy mással is foglalkozol, nem csak vele? - hörren.
- De igen.
Ruru válaszként elröhögi
magát.
- Baszd meg! - morranok
rá.
- Bocs, de ez kész röhej.
Az a kölyök azt se tudja mit akar.
- Szerintem csak azt
akarja, hogy csak vele legyél.
- Gondolod?
- Aha, de ezt inkább ne
itt beszéljük meg – javasolja.
Felhörpintem utolsó
korty sörömet, kifizetem és követem barátomat. Ruru csak pár
utcára lakik. A hűvös esti levegő kiszellőzteti a fejem. Nem
szállt a fejembe a pia, annál már edzettebb vagyok. Annyira a
gondolataimba merülök, hogy csak akkor kapok észbe, mikor Ruru
lenyom a kanapéra és a kezembe ad egy sört.
- Na, ki vele –
csapkodja meg a combom.
- Leginkább az, amit már
elmondtam. Kezd elegem lenni, hogy bármit teszek, sose elég jó.
Hogy mindig én vagyok a rossz, aki nm figyel rá. Kezd ebből nagyon
elegem lenni. Hidd el Ruru, én próbálkozom, de nem tudom mit
tegyek. Ő szívesebben ül és kotlik otthon, de én mennél és
élném az életemet, és pont emiatt vannak a veszekedések. Sokszor
csak azért maradok otthon,, hogy egy kis nyugalom legyen. Kezdek
belefáradni az állandó hisztibe, a morgásba és a szemrehányásba,
meg hogy mindenért én vagyok hibáztatva.
- Mióta tart ez? - szól
közbe.
- Nem tudom –
gondolkodom.
- Két éve vagytok együtt
nagyjából – gondolkodik – Miután összejöttetek, rá
nagyjából félévre kezdtél kimaradozni. Aztán pár hónappal
később, szinte sose jöttél velünk, ha igen, akkor is hamar
elmentél. Tudod, nem mondtam, de szarul esett. Te nem vetted észre,
de nagyon megváltoztál. És sajnos nem az előnyödre.
- Tényleg? Ennyire
látszik?
- Nekem igen, engem nem
tudsz becsapni – megcsóválja a fejét és mélyet szív a
cigijébe - Nagyon rád telepedett. Nincs bajom a sráccal, mielőtt
félre érted, de ez a lelki-terror amit csinál... párszor
legszívesebben felképeltem volna.
- Hé!
- Oké, akkor csak szóban
kiosztom – von vállat.
Meglököm a vállát, és
mindketten nevetünk.
- Áruld el őszintén
Rei, miért vagy még vele? - komorodik el a hangja.
- Mi? - zavartan pillantok
rá.
- Amiket elmondtál, azok
alapján nem értem miért vagy még vele. Kapsz tőle egyáltalán
valamit? Azon kívül, hogy bejárónőt játszik, akit néha
megdugsz.
- Szeretem őt. Szeretném
ha működne közöttünk.
- Bocs, hogy ezt mondom,
de szerintem te már megtettél mindent, és nem rajtad múlik.
- Nem tudom. Szerinted mit
csináljak?
- Ha az a baja, hogy nem
mész vele sehova, csinálj közös programot. Hagyd, hogy ő
tervezzen, te meg menny vele. Ha kell, vágj jó pofát a rossz
vicchez. Dicsérd a főztjét, segíts neki a házi munkában, mit
tudom én. Hívd magaddal bulizni. Okos fiú vagy, kitalálod te
magadtól is.
Csöndesen kortyolok a
sörbe és gondolkodom Ruru szavain. Van abban valami amit mond.
- Tudod, vicces, hogy én
adok neked párkapcsolati tanácsot. Eddig mindig te oktattál ki –
nevet.
- Tényleg?
- Te mondtad, kit hova
vigyek randira. Most fogadd meg a saját tanácsaidat.
Megpaskolja a térdem.
Kihörpinti a sörét és megy aludni. Még kapok egy pokrócot és
alhatok is. Sajnos egész este forgolódok, nem jön álom a
szememre. Egész végig azon gondolkodom, ami Uruha mondott. Lehet
nekem is változnom kéne és még többet beleadni, hogy működjön
a kapcsolatom Ponnal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése