3.
fejezet
A reggel az ágyban talál.
A beáradó napfény szintek kiégeti a retinám csukott szemhéjaimon
keresztül is.
- Mi a...? - nyögöm.
Alig mozdulok meg, fejembe
éles fájdalom hasít. Ahogy felülök, a gyomrom görcsbe rándul.
Befogom a szám, és sikerül a feltörő böfögést hányás nélkül
megúszni. Még csak az kéne, hogy összerondítsam az ágyneműt!
Sok mindent kibírok és elviselek, de a hányást nem. Már a
szagától bukfencezik a gyomrom. Ha lehet, nem pátyolgatom részeg
barátaimat, mert ha kidobják a taccsot, félek, hogy én is
kipakolok. Ruru az egyetlen, aki miatt túl tudok lépni ezen undorom
felett. Mondjuk a gitáros az más. Ő a legjobb barátom. Tudom,
hogy bármekkora szarban is legyek, még az éjszaka közepén is egy
telefonomba kerül és jön segíteni. Ahogy ez rám is igaz. Bármi
van, számíthat már. Nehezen leküzdöm a hányhatnékot és lassan
felállok és mosdóba araszolok. Forog a szoba és a gyomrom.
Kijutok a mosdóba, és alig térdelek le a nagy fehér istennő elé,
elmondok egy imát. Amint lehet, lehúzom alkotásomat, nehogy még
egy jöjjön, bár nem tudom mit adhatnék még ki magamból. Max.
epét és gyomorsavat, mert más nincs bennem. Mélyeket lélegzek,
majd mint elég erőt érzek magamban, felállok, hogy fogadt mossak.
Veszek pár mély lélegzetet, megmosom az arcom és kezdődhet a
reggel.
- Milyen régen volt –
mosolyodom el egy pillanatra.
Régen elég sok reggelem
kezdődött így. Szép, de egyben undorító. Kicsit tovább tart a
reggeli készülődés mint általában, de sikerül nem elkésni.
- Na, milyen volt cimbi? -
zuhan a nyakamba Ruru.
- Szerinted? - mosolygok
rá.
- Már megérte berúgni!
- kiált.
Hajamba túr és előre
siet. Válasz helyett utána ügetek és a seggére csapok, mire
feljajdul. Jó hangulatban telik a próba. Sokkal felszabadultabb
vagyok. Ugyan az egyetlen dolog, amivel hadi lábon állok, az az
evés. Csak egy szendvicset tudok megenni. Több nem megy. Leginkább
csak vedelem a vizet, szinte öt percenként megyek a mosdóba, de
legalább kitisztul a szervezetem tisztul, és éhes se leszek, a víz
megadja a teltségérzetet. Jókedvű beszélgetésünket a mobilom
idegesítő csörgése szakít ki gondolataimból. Hiroto keres.
Vajon mit akarhat?
- Hallgatlak – mondom.
- Gondoltam felhívlak,
élsz-e még – morog.
- Miért morogsz? -
sóhajtok fel.
- Szerinted? Eltűnsz,
éjszaka nem jössz haza, valamikor hajnalban kerültél elő és
hulla részeg voltál. Emlékszel valamire?
- Nem sokra. Csak hogy
iszunk Ruruval.
- De még mennyit! - kiált
vidáman gitárosom.
- Kuss! - lököm le a
kanapéról.
- A seggem! Ez fájt! -
nyafog.
- Ez mi volt? - kérdi
Pon.
- Csak Ruru – legyintek.
- Aha. Hülye kérdés, de
ma józanul haza találsz?
- Ezt úgy mondod, mintha
többet látnál részegen, mint józanul, és állandóan kimaradnék
– méltatlankodom.
- Nem is – duzzog.
- Mindegy, hagyjuk –
legyintek.
- Szerintem is. Na, haza
jössz?
- Persze, hogy mikor, nem
tudom - vonok vállat.
- Megint inni mész? -
duzzog.
- Nem, csak van egy
fölpörgött chibi, akiben túlteng az énekelhetnék.
- Jól van, nem kell
azonnal megenni.
- Nem eszlek meg –
dörzsölöm meg fáradtan a szemem.
- Mindegy, ha kedved
tartja jössz – azzal leteszi a telefont.
- Kami-sama – sóhajtok
fel.
- Mi baj? - kérdi Kai.
- Semmi, inkább
folytassuk – állok fel.
Kézbe veszem hangszerem,
elfoglalom a helyem és végre kezdhetünk. Sokáig tart a munka, de
az most nem zavar. Vegyes érzésekkel indulok haza. Remélem Pon nem
akar most balhézni, mert nagyon hozzá se kedvem, se türelmem. Egy
hideg sört akarok, semmi mást!
- Megjöttem! - kiáltom,
ahogy belépek.
- Szia! Látom, Ruki
tényleg munkamániás – jegyzi meg, miután üdvözlésképp
megcsókol.
- Nem csak ő az. Kicsit
belelendültünk mindannyian.
- Egy kicsit? - kérdi
mosolyogva.
- Aha, kicsit nagyon –
mosolygok.
- Vacsi?
- Nem vagyok éhes –
mondom és előszedem a hőn áhított sört.
- Ahogy gondolod – von
vállat.
Ő azért megvacsorázik.
Míg eszik leülök mellé, és elolvasom az újságot.
- Haragszol rám? - kérdi
agy sokára.
- Nem, kellene? -
pillantok rá.
- Csak mert morcosnak
tűnsz – teszi le az evőeszközöket.
- Csak fáradt vagyok –
teszem le az újságot.
Némán bólint és
elpakol maga után. Gyorsan megiszom a söröm, az üres dobozt pedig
kidobom.
- Szeretnél valami? -
kérdi kedvesen.
- Csak fürdeni és az
ágyat.
Fülig szalad a szája és
elkapja a kezem. Felhúz és maga után húz a fürdőbe. Lágyan
megcsókol miközben lassan leveszi a pólóm. Viszonzom csókját,
lassan megszabadítom ruháitól. Kedveskedve beállítom magam mellé
a zuhany alá és megmosdatjuk egymást. Az érintésekben nincs
semmi vágykeltő, ez csak kedveskedés, kölcsönös szeretet.
- Tényleg nem értem
miért takargatod az orrod. Nagyon aranyos – piszkálja meg az
orrom.
- Szerinte nem az –
vonom meg a vállam.
- Ne morogj. Néha egy
macsó is lehet aranyos – incseleg.
- Én nem akarok aranyos
lenni – mordulok.
Felsóhajt és megcsóválja
a fejét. Lemossuk egymásról a habot és végre irány az ágy.
Hiroto megvárja míg elhelyezkedem, aztán jön ő is.
- Szeretlek Rei –
suttogja.
Elmosolyodom, nyaka
hajlatába fúrom az arcom és már alszunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése