Kamijo hamar lefekszik aludni, nagyon fáradt.
Míg ő a párnát ölelgeti, én a nappaliban görnyedek, és próbálok írni
valamit. Egy szöveg elkészül, aztán csatlakozom vámpíromhoz. Fáradt
vagyok, kong a fejem az ürességtől. Elvonszolom magam a hálóig, és
befekszem mellé. Nem kell sok, hogy aludjak.
Reggel egy édes csókra kelek. Ösztönösen átfordulok a másik oldalamra.
– Kyo, ébredj! – Ezt a selymes hangot nem tévesztem el.
– Hm? – pislogok.
Kisimítja arcomból szőke loboncomat. Ragyogó
mosolya az első, amire fókuszálni tudok. Sikerül kiráncigálnia az
ágyból, és a konyhában kávét is kapok.
– Nagyon kómás vagy – mosolyog.
– Aha – motyogom két korty között.
Nagyon nehezen indul a reggel. A koffein
felébreszt, és az agyam is beindul. Azonnal tollat-papírt ragadok, és
alkotni kezdek. Mindent kiírok magamból, emiatt el is kések.
Kaoru kicsit morog, de nem figyelek rá. Azonnal
munkához látunk. Igyekszem a legjobb formámat hozni, hogy elnyerjem Kao
jóindulatát. Késő estig bent vagyunk.
Otthon nem tudok pihenni, hiába vagyok fáradt.
Vacsora után leülök a laptop elé, és próbálok zenét írni, több-kevesebb
sikerrel. Már jócskán elmúlt éjfél, de lassan készen vagyok. Ég a
szemem, fáj a hátam. Végül kikapcsolom a gépet, és megyek aludni pár
órát.
Az egész hét így telik. Látástól vakulásig
dolgozom. Végül tíz szöveg és három zene készül el. Így megyek a
próbaterembe. Ha ezek után se kapok szabadságot, én kiherélem Kaorut, de
tényleg.
– Kaoru, gyere, kapsz ajándékot – hívom.
– Kitalálom, akarsz valamit.
– Miből gondolod? – pislogok ártatlanul.
– Ismerlek.
– Igen, igazad van. Március első hetében
szabadságra akarok menni. Ezért cserébe ezt kapod – adom kezébe a
papírokat és a pendrive-ot.
– Mi ez? – kérdi gyanakodva.
– Nézd meg!
Elolvassa a szövegeket, majd az adathordozó tartalmát is meghallgatja.
– Nem rossz – bólogat elismerően.
– Na, megkapom a szabadságot? – kérdezem reménykedve.
– Nincs más választásom, ugye?
– Nincs.
– Jól van, menjél! – sóhajt lemondóan.
– Imádlak! – ölelem meg.
– Eressz! – tol el magától.
Vigyorogva folytatjuk a próbát. Egész nap fülig ér a szám.
Otthon első teendőim közt van, hogy szállást
foglaljak az utazási irodánál. Kamijo szinte beesik a lakásba, nagyon
kimeríti a stúdiózás. Megvacsoráztatom, megfürdünk, majd elmegyünk
aludni.
Nehéz úgy szervezni, hogy Kamijo ne fogjon gyanút. Most azért örülök, hogy mindkettőnknek sokat kell dolgozni.
Szinte repül az idő. Lassan közeledik az utazás,
ideje szólni a vámpírnak. A fotelben terpeszkedik, miközben élvezi a
lágy zenét, amit nemrég indított el.
– Van terved a szabadságodra? – hívom fel magamra a figyelmét.
– Még nincs.
– Hülye kérdés, tudsz franciául?
– Egy kicsit. Miért?
– Akkor jó.
– Mit találtál ki? – kérdezi rosszat sejtve.
– Meglepés.
– Áruld el! – Mögém lép, és átölel.
– Mivel lassan egy éve leszünk együtt, ezért úgy döntöttem, megleplek valamivel.
– Mivel?
– Készülj, mert pár nap múlva utazunk Franciaországba.
– Mi? – lepődik meg.
– Jól hallottad.
Kerek szemekkel hápog, nem igazán akarja elhinni.
– Komoly? – találja meg a hangját.
– Aha. Három napig leszünk ott.
– Azt ne mondd, hogy te intézted, hogy akkor szabadságon legyek – csodálkozik.
– Pedig így van. Összebeszéltem Teruval.
Hitetlenkedve pislog.
– Szedd össze az állad! – simítok végig az arcán.
Még sose lepődött meg ennyire.
– Nem álmodom? – nyögi.
– Nem, úgyhogy hidd el nyugodtan.
Magához ránt, és szorosan megölel.
– Hogy hálálhatom meg? – kérdi megilletődve.
– Majd kitaláljuk. – Ravaszul elmosolyodom.
– Kérj bármit, megkapod.
– Vigyázz, mert szavadon foglak.
– Nem félek. – És ajkaimba mar .
Az utazás hírétől Kamijo teljesen bepörög. Alig
várja, hogy elinduljunk. Addig rágja a fülem, míg megmutatom az utazási
iroda honlapján a képeket a szállásról. Nagyon tetszik neki. Viszont azt
nem tudja kiszedni belőlem, hogy elviszem a versailles-i kastélyba.
Nincs az az Isten, hogy elmondjam neki. Majd ott megtudja.
Végre, holnap hajnalban indulunk. Kamijót nem lehet
lelőni, annyi energiája van. Már rég becsomagoltunk, és közös
megegyezés alapján nem fekszünk le aludni. Minek arra a három órára?
Majd alszunk a gépen.
A taxis örülhet, hogy hajnali négyre hívtuk a
házunkhoz. A reptérig tartó úton majdnem elalszom, de vámpírom nem
hagyja. Mikor megérkezünk, kifizetjük az utat, és megyünk. Átvizsgálják a
holminkat, de hamar mehetünk tovább. Szinte teljesen kihalt a terminál,
alig van itt pár ember. Még van két óra a gép indulásáig.
– Hagyj aludni! – motyogom, és már alszom is.
Arra kelek, hogy valaki rázza a vállamat.
– Kyo, ébredj! Menni kell.
– Hm? – próbálok fókuszálni.
– Be lehet szállni – húz fel Kamijo.
Morogva követem. A gépen elfoglaljuk a helyünket, és folytatom az alvást. Elfészkelem magam, és fejem a vámpír vállára hajtom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése