Tökéletes színjáték 16. fejezet

16. fejezet

Kamijo hirtelen ötlettől vezérelve felugrott és Hizaki felé nyújtotta a kezét.

- Táncolnál velem? - kérdezte.

Hizaki mosolyogva megfogta a férfi kezét, és követte a táncoló sokaság felé. Szétnyílt előttük a tömeg, és helyet szorítottak számukra. Kamijo átkarolta Hizaki vékony derekát, és a zene ritmusára vezette.

- Boldog vagy? - kérdezte.

- El se tudom mondani mennyire.

- Örülök. Remélem boldoggá tudlak majd tenni.

- Már az vagyok. Akkor lesz teljes a boldogságom, ha már a feleséged leszek.

- Nem kell sokáig várni. Ha lehetne, most vinnélek a templomba.

- Türelmetlen – kuncogott a lány.

- Mondták már. A jó dolgokra nem akarok sokat várni – von vállat a férfi.

- De annál boldogabb leszel, mikor megkapod.

- Csak ha rólad van szó.

Egymásra nevettek.

- Az ott Miyavi? - csodálkozott Hizaki.

Kamijo elnézett arra, amerre szerelme és tényleg ott volt régi barátja. Egy gyönyörű fiatal nővel táncolt.

- És Uruha – mosolygott Kamijo is – Ugye nem zavar, hogy elhozta? Úgy értem, tudod milyen lány.

- Egyáltalán nem – rázta meg a fejét – Még nem ismerem Uruhát, de szimpatikus. Kedves lány.

Kamijo elmosolyodott és megcsókolta.

A hajnalig tartó bál után az összes vendég hazament, és újra csend telepedett a kastélyra. Csak késő délutánra pihente ki a királyi család a bál fáradalmait. Kamijo úgy döntött, hogy hercegi kötelességeinek este tesz eleget, főleg, hogy kevés feladata maradt. De tudta, hogy hamarosan vége, a gondtalan életnek, hiszen az esküvőt összekötötték a koronázással. Akkor veszi át apja helyét a trónon és az ország élén. Elhessegette a gondolatot, hiszen addig még van pár hónap. Jelen pillanatban semmi sem tudta beárnyékolni felhőtlen boldogságát. Ahogy a hatalmas ebédlő felé ment, egy ötlet fészkelte magát a gondolatai közé. Nagyon remélte, hogy mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Ahogy befordult az egyik sarkon, nagyot dobbant a szíve, ott volt Hizaki.

- Szép jó reggelt, hölgyem – sietett hozzá.

- Most már az – mosolygott Hizaki.

Shinya meghajolt a férfi előtt.

- Örülök, hogy te is ott voltál. Remélem, nem hoztalak nagyon zavarba – fordult felé Kamijo.

- Csak egy kicsit.

- Nagyon jó kedved van – mosolygott rá Hizaki.

- Csodálkozol? Végre a menyasszonyom vagy.

Hárman folytatták útjukat. A hatalmas ebédlőben már csak rájuk vártak.

- Miyavi merre van? - kérdezte Kamijo.

- Úgy döntött inkább a tegnap hölgy vendégével tölti az idejét – felelte diplomatikusan Jasmine.

- Akkor jó darabig nem látjuk – állapította meg Teru.

- Nem baj – vont vállat testvére – Viszont volt egy ötletem.

- Ó jaj, már rosszul kezdődik – sóhajtott színpadiasan Teru.

- Elmehetnénk nyaralni. A tó part kastélyba.

- Remek ötlet – vidult fel Jasmine is.

- Mikor indulunk? - csillogott Teru szeme.

- Felőlem akár most azonnal – mondta Kamijo.

- Mindent itt hagynál? - vonta fel a szemöldökét az édesanyja.

- Nem, elég ha Hizaki velem van.

- Hűtsd le magad – intette le a királynő – Holnap indulunk.

A reggeli további részében nem esett több szó köztük.

- Hova utazunk? - kérdezte Hizaki, miközben vissza felé sétáltak.

- Egy vidéki kastélyba. Távol a várostól, messze mindentől. Hatalmas erdő van a kastély mögött, hegyek a távolban és egy gyönyörű tó. Minden évben elmegyünk oda. Már alig várom, hogy te is lássad.

Kamijo megtorpant és hirtelen elkapta Hizaki kezét és magához húzta. A lány belesimult ölelésébe.

- Elnézést – köszörülte meg a torkát Gackt – Uram, hadd emlékeztessem, ma még van dolga.

- Máris megyek – sóhajtott fel – kérlek bocsáss meg, de mennem kell – hajolt meg Hizaki előtt.

Lágy csókot nyomott a lány ajkaira és távozott. Magában átkozódott, hogy egy percet se tud szerelmével tölteni. Ahogy belépett apja régi szobájába lenyugodott. Mindig ilyen hatással volt rá ez a helyiség. Maga sem tudta miért. Talán az, hogy itt láthatta apját – még ha csak egy portrén is – és a sok együtt töltött óra emléke. Elfoglalta a hatalmas íróasztalt és munkához látott. Ezúttal az esküvő előkészületei kerültek elé, valamint egyéb hivatalos papír. Ugyan a hivatalnokok a papírok többségét elintézték, de Kamijo átnézte a költségvetési, valamint a kereskedelmi leltár listáit. Késő este egy kopogás szakította ki a munka monotonitásából. Reflex-szerűen hívta be a kint várakozót.

- Zavarok? - kérdezte egy csilingelő hang.

Kamijo hirtelen kapta fel a fejét, és csodálkozva nézett az előtte álló menyasszonyára.

- Ne haragudj, de látni szerettelek volna. Hiányoztál. Tudod, miután visszamentünk a szobába, Kaoru elhívta Shinyát. Die is eltűnt, így nem volt társaságom.

- Korábban is jöhettél volna – mosolygott Kamijo.

- Nem akartam zavarni.

- Ne butáskodj. Sose zavarsz. Megkérhetlek, hogy maradj?

Hizaki mosolyogva hozott magának egy széket és leült a herceg mellé. Kamijo hálásan rá mosolygott és folytatta a munkát. Nem szóltak egymáshoz, mégis jólesett a lány közelében lenni. Minden vágya volt, hogy végre végezzen és teljes figyelmét szeremének szentelje. Hizaki párszor biztatóan végig simított a férfi karján. Mikor végzett, Kamijo egy jóleső sóhaj kíséretében dőlt hátra.

- Végre vége – nyögte – Sajnálom, hogy untattalak – simított végig Hizaki arcán.

- Ugyan, örülök, hogy veled lehettem.

Magához húzta és megcsókolta.

- Menjünk, későre jár – állt fel Hizaki.

Kamijo követte példáját és elhagyták az irodát.

- Lehet egy kérésem? - törte meg a beállt csendet Hizaki.

- Persze, neked bármit.

- Shinya is velünk jöhet?

- Természetesen. De szerintem Kaoru mindenképp hozza. Tehetek még érted valamit?

- Die is jöhet?

- A testőröd?

- Igen, régóta a családunk szolgálatában áll.

- Jöhet. Azt hozol, akit szeretnél.

- Köszönöm.

- Ugyan – simított végig a lány arcán.

Meghitt pillanatuknak Miyavi vetett véget:

- Végre itt vagy! Jól hallottam, hogy holnap utazunk?

- Igen, jól tudod – helyeselt Kamijo.

Látszott rajta, hogy most az egyszer nem örül barátjának.

- Mikor akartál nekem szólni? - morgott még mindig.

- Drága barátom, te tűntél el, nekem meg dolgom volt. De Teru szólt, nem?

- De igen. Mégis mikor találtad ezt ki?

- Mikor mentem ebédelni.

- Szóval hirtelen ötlet volt.

- Ahogy mondod. Gondolom, jössz.

- Olyannak ismersz, aki kihagy bármit is?

- Nem.

- Pontosan. Épp ezért fogok veletek menni. Amúgy is, mi lenne veletek nélkülem? - húzta ki magát büszkén.

- Túl unalmas lenne az életünk.

- Hát a tiéd nem, most hogy itt van neked Hizaki.

- Az már biztos. Eddig nem is tudtam, hogy mi hiányzik az életemből – magához húzta a lányt és megölelte – De most már tudom. Te hiányoztál – lopott egy apró csókot.

- Szóval így állunk? - tetetett sértődöttséget Miyavi – Lecserélsz minket? Terut és engem?

- Igen, ha Hizaki az enyém lehet.

- Kedves vagy, mondhatom – játszotta a sértődöttet Miyavi.

Végül mindannyian elnevették magukat. Hizaki is jót szórakozott a két fiún. Öröm volt őket nézni.

- Gondolom, mivel már megnősülsz, nem jössz többet velünk a városba – utalt Miyavi a titkos kalandokra.

- Még nem tudom. Legfeljebb hozom Hizakit is.

- Ne már! Azt ne mondd, hogy máris ő hordja a nadrágot köztetek – háborodott fel Miyavi.

- Nem, csak már mással is foglalkoznom kell, nem csak veled és Teruval. Ezen kívül, nem akarom, hogy Hizaki féltékeny legyen, hogy vajon merre vagyok és kivel töltöm azt az időt, amit rá is fordíthatnám.

Miyavi mosolyogva megcsóválta a fejét. Szórakoztatta barátja. Hármasban folytatták az utat a hálók felé. Miyavi néhány fordulóval korábban elvált tőlük.

- Jó nézni titeket, mikor veszekedtek – jegyezte meg Hizaki.

- Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. A szülei halála után ideköltözött és együtt nőttünk fel. Mi hárman elválaszthatatlanok voltunk. Mindenki tudta, hogy ha valami csíny történt, akkor mind a hárman benne voltunk. Hiába nincs köztünk rokonság, anyám úgymond befogadta a családba és úgy nevelte, mintha az ő fia lenne. Nem látszik és Miyavi ki se mondaná mások előtt, de nagyon hálás.

- Nagyon kedves volt édesanyádtól.

- Ő ilyen, szereti a gyerekeket.

Kamijo legnagyobb bánatára megérkeztek Hizaki szobájához.

- Aludj jól kedvesem – húzta magához egy csókra.

- Te is.

Kamijo megcirógatta az arcát és elengedte. Megvárta míg szerelme mögött becsukódik az ajtó, csak azután ment tovább. Fáradt volt, kimerítette a munka. A szobájába érve, elvégezte az esti teendőit, majd ágyba bújt. A plafont bámulva kergették egymást a gondolatai. Jó lesz elszabadulni innen és maga mögött hagyni a politikát és az udvar gondjait. Maga sem tudta, mikor jött álom a szemére.

Reggel motozásra ébredt. Ahogy ki pislogta az álmot a szeméből, látta, hogy Toshiya jött be hozzá.

- Ilyen korán? - kérdezte két ásítás között.

- Igen, és az édesanyja üzeni, hogy két óra múlva indulnak.

- Ugye tudod, hogy te is jössz? - lépett be Teru is a szobába.

- Mi ez a gyülekezés a szobámban? - kászálódott ki a takaró alól Kamijo.

- Azért jöttem, hogy felkeltselek, de Toshi megelőzött – vigyorgott a fiatalabb testvér – Egyébként Toshi, Kamijo jól mondja, te is jössz.

- Én? De, de... - szeppent meg a lány.

- Semmi de! Szedj össze magadnak pár dolgot, és gyere – intett Teru.

Kamijo megvárta, míg a lány elhagyja a szobáját, aztán átöltözött. Mikor végzett, néhány szolgáló összepakolta néhány személyes holmiját és elvitték.

- Gondolom, nagyon boldog vagy – lépett mellé testvére.

- Nem is tudod mennyire – mosolygott rá Kamijo.

- Örülök. Szép beszédet mondtál. Nem is tudtam, hogy Kaoru ennyire kedveli Shinyát.

- Én se, de a bálon látszott, hogy szereti. Nem csak ő szereti a tiltott gyümölcsöt.

- Igen, de ő megteheti, ami én nem.

- Ha király leszek, első intézkedésem az lesz, hogy te szépen még aznap feleségül veszed Toshit. Persze, ha ő is akarja.

Teru keserűen felnevetett. Semmi jókedv nem csendült a hangjában. Tudta, hogy bátyja jót akar neki, és be is tartaná az ígéretét, de nem hitte, hogy megvalósulhat.

Némán álltak egymás mellett néhány percig. Végül elindultak, hogy ezúttal ne rájuk kelljen várni. Mikor csatlakoztak a készülődő társasághoz, Miyavin kívül már mindenki ott volt. Kaoru Shinyával váltott szót, Hizaki Die lovát simogatta, amit a férfi féken tartott. Die mosolyogva figyelte úrnőjét, hogy az a ló orrát babusgatja. Terunak fülig szaladt a szája, mikor meglátta, hogy Toshiya is ott van.

- Várunk még valakire? - kérdezte Yuki.

- Igen, Miyavi még nincs itt – állapította meg a fiatalabb testvér.

- Várjatok! Jövök! - kiabált messziről Miyavi.

- Végre, ő is befut – mosolygott Kamijo.

- Szó szerint – értett egyet Jasmine királynő.

Mire barátjuk befutott, már a hintóban ültek, a testőrök lóháton és indulásra készen álltak. Miyavi beugrott barátai mellé és végre elindulhattak.