2014. június 12., csütörtök

Utazás

Utazás

Némán állok a buszon és bambulok,
de egy másik világban bandukolok.
Ez az én világom, az elmém mélyén,
mely ott van a valóság végén.
Ez egy nyugodt, békés hely, ha akarom,
máskor vihar tombol, itt enyém a hatalom.
Sokszor merülök le ide búvárként,
ez a világ számomra menedék.
Ha szomorú vagyok, itt keresek boldogságot,
ha vidám vagyok, a világ virágot bont.
Itt nem hazudnak, nem bántanak,
ez ad helyet az álmoknak.
Itt elmém sólyomként szárnyal,
semmi sem szab határt.
Itt bejárom a pusztákat, erdőket,
a barlangokat, az eget karcoló hegyeket.
Véget nem érő utazás, kaland vár,
segítőtársak, barátok számítanak rám.
Mesés lények mind élnek itt,
békében léteznek mind.
Ha itt vagyok észre sem veszem,
mennyi idő elveszett.
A busz fékez, én magamhoz térek,

leszállok és az utazásnak vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése