Utazás
Némán állok a buszon és
bambulok,
de egy másik világban
bandukolok.
Ez az én világom, az
elmém mélyén,
mely ott van a valóság
végén.
Ez egy nyugodt, békés
hely, ha akarom,
máskor vihar tombol, itt
enyém a hatalom.
Sokszor merülök le ide
búvárként,
ez a világ számomra
menedék.
Ha szomorú vagyok, itt
keresek boldogságot,
ha vidám vagyok, a világ
virágot bont.
Itt nem hazudnak, nem
bántanak,
ez ad helyet az álmoknak.
Itt elmém sólyomként
szárnyal,
semmi sem szab határt.
Itt bejárom a pusztákat,
erdőket,
a barlangokat, az eget
karcoló hegyeket.
Véget nem érő utazás,
kaland vár,
segítőtársak, barátok
számítanak rám.
Mesés lények mind élnek
itt,
békében léteznek mind.
Ha itt vagyok észre sem
veszem,
mennyi idő elveszett.
A busz fékez, én
magamhoz térek,
leszállok és az
utazásnak vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése