Angyalbőrbe bújt démon 11. fejezet

11. fejezet

Ezek az érzések nem hagytak nyugodni a nap további részében. Nem tudom igazán megfogalmazni, mit érzek pontosan. Hiányzik az a selyemfiú, újra beszélgetni akarok vele, élvezni a társaságát. Jó lenne megint átbeszélgetni egy vagy több éjszakát. Nem tudom, miért, de vonz az a férfi. Minden porcikája mágnesként vonz magához. Az első beszélgetés óta mindig várom a következő alkalmat. A jelenléte mindig megnyugtat, mintha elbűvölne. Talán ez is történt. Nem tudom, de a rabja lettem.
Legnagyobb bánatomra az átbeszélgetett éjszakák egyre ritkábbak lettek és lassan kezdtek elmaradozni. Már két hónapja nem járunk össze. Tudom, hogy neki és nekünk is sok a munka, de akkor is rosszul esik. A telefonbeszélgetés nem pótolhatja azt, mikor együtt vagyunk. Nincs az a bensőséges hangulat, nincs az a biztonságérzet. Kaoru azt mondta, hogy mióta összebarátkoztam Kamijoval, azóta sokat változtam. Én ezt nem érzem, de biztos neki van igaza. Mert mikor nincs?
A próba szünetében a fiúkkal felmegyünk a tetőre cigizni és egy kicsit kiszellőztetni a fejünket. Jó hideg van, nem csoda, lassan itt a tél.
- Tudsz valamit a Versaillesról? – fordul felém Toshiya.
- Nem, semmit. Miért? – nézek rá.
- Az utóbbi időben sokat voltál Kamijoval. Ebből gondoltam, hogy hátha tudsz valamit.
- Annyit mondott, hogy új albumon dolgoznak és forgatnak. Nincs sok ideje, így az utóbbi időben nem is találkoztam vele.
- Kár.
- Mi lenne, ha egyszer összeülnénk? A két banda – lelkesedik Die.
- Jó ötlet – bólint Kao és Shinya.
A többiek szuggeráló tekintetétől kísérve elővettem a telefonom és már hívtam is azt a vámpírt.
- Igen? – szól bele Kamijo.
- Kyo vagyok.
- Szia, mi a helyzet?
- Hosszú. Mit szólnál, ha valamikor együtt ebédelnénk?
- Mi? – fullad meg kis híján.
Nem csak ő, de az én társaim is fulladás közeli állapotba kerülnek. Csak most jövök rá, milyen félre érthetően hangzott, amit mondtam.
- Úgy értem, a két banda – helyesbítek.
Nem válaszol, csak nevet.
- Ne röhögj ki! – mordulok rá.
- Bocs.
- Menj a francba.
- Csak utánad.
Most örülhet, hogy nincs mellettem, mert tarkón vágnám, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
- Bocs, csak tényleg úgy hangzott, mint egy randi meghívás – nyeri vissza lélekjelenlétét.
- Akkor se kell ilyen nyíltan kiröhögni. Amúgy is, miért hívnálak randira?
- Nem tudom – nevet titokzatosan.
- Nem képzelsz túl sokat magadról?
- Meglehet.
- Nem meglehet, hanem biztos.
- Ami az ebédet illeti, benne vagyok, csak beszélek a bandával, aztán majd hívlak.
- Oké – bontom a vonalat.
Már a többiek is túltették magukat a röhögésen és kíváncsian figyelnek.
- Beszél a bandájával és visszahív – világosítom fel őket.
- Helyes, addig menjünk próbálni – indul el Kaoru.
- Inkább együnk – mond ellent Die.
- Én is éhes vagyok – csatlakozik Shini és Totchi.
- Akkor kaja – mondom, és már megyünk is.
Honnan szedte ez az eszement, hogy randira hívom? Még csak az kéne! Soha!
Egy közeli gyorsétterembe megyünk enni. Kaja közben megvitatjuk a további teendőket. Jó hangulatban és nevetgélve indulunk vissza a kiadóhoz, mikor megszólal a telefonom. Meg se nézem a kijelzőt, úgy emelem a fülemhez.
- Igen? – szólok bele.
- Kamijo vagyok. Beszéltem a srácokkal. Rábólintottak, úgyhogy találjátok ki, mikor jó nektek.
- Nektek mikor nincs próba?
- Pár napja nem tudunk próbálni, megfáztam és be vagyok rekedve.
- Uhh… az szar.
- Nekem mondod? Ha emiatt le akarjátok mondani…
- Dehogy, várj, megkérdezem Kaorut.
Elveszem a fülemtől a készüléket és vezérünk felé fordulok.
- Mikor érünk rá kajálni a Versaillesszel?
- Nekik mikor jó? – néz rám Kao.
- Bármikor, Kamijo megfázott.
- Pénteken?
- Oké.
Ismét Kamijo felé fordítom figyelmem.
- Péntek jó nektek?
- Igen, szólok a fiúknak.
- Hagyd, majd mi elintézzük.
- Jó, kösz. Alig bírok beszélni – neveti el magát kínosan.
Bontjuk a vonalat és fordulok Toshi felé.
- Tudod valaki számát a bandából?
- Várj – és keresi a számot.
- Ha már megvan, beszélj vele te – mondom.
Erre a basszista megdermed, majd morogva telefonál. Gyors egyeztetés és már meg is van az időpont. Péntek délben a PS előtt várnak majd ránk.
Visszaérve a próbaterembe, folytatjuk a zenélést. Leader-sama elégedett velünk, így hamar hazamehetünk. Hazaérve hasít belém a felismerés, hiányzik az, hogy nem tudok átmenni Kamijohoz beszélgetni. Nem baj, pár nap múlva úgyis találkozunk. Szerelmes kamasz módjára, izgatottan várom a pénteket, csak tudnám, miért. Nem vagyok se kamasz, se szerelmes. Akkor miért?