Tökéletes színjáték 2. fejezet

2. fejezet

Shinya korán reggel indult felébreszteni urát, és úrnőjét. Annak ellenére, hogy csak tegnap este érkeztek meg a királyi palotából, parancsot kapott, hogy ébressze fel őket. Szíve szerint nem tette volna meg, de Bellerose báró parancsának nem mondhatott ellent.

Yuki Bellerose báró, egy hatalmas birtok ura volt, nagy befolyással a királyi udvarban. A Bellerose család időtlen idők óta a király kegyeltje.

Shinya megérkezve úti céljához, halkan kopogott. Semmi választ nem kapott, így óvatosan benyitott a szobába. A reggeli napfény kellemes félhomályba vonta a szobát. A hatalmas ágyra tévedt tekintete, ahol a báró egyetlen fia, Kaoru aludta az igazak álmát. Végignézett a fiatal férfi arcán, és mélyen felsóhajtott.

- Máris reggel van? – motyogta rekedtes hangon a férfi.

- Jó reggelt, Kaoru úr – hajolt meg a szobalány.

- Neked is.

- Óhajt valamit?

- Nem, köszönöm.

Shinya aprót bólintott, és elhúzta a sötétítő függönyöket, majd kitárta az ablakot, utat engedve a friss levegőnek.

- Mit szeretne ma viselni? – lépett a ruhásszekrényhez.

- Rád bízom – mosolygott biztatóan Kaoru.

Shinya elgondolkodva ácsorgott, és futtatta végig tekintetét a ruhákon. Végül egy fehér fodros inget, egy fekete kabátot vett elő, amit aranyszínű cérnával hímeztek, hozzá egy szintén fekete nadrág.

- Köszönöm – vette át a kiválasztott darabokat Kaoru.

- Szóra sem érdemes.

Az ifjú tekintetével követte a lány minden mozdulatát. Egész nap tudott volna gyönyörködni benne. Régóta szerette, de rangja miatt nem vehette feleségül. Egy gróf fia nem házasodhat egy szolgával. Ez mélységesen elszomorította. Tudta, hogy apja bizonyos ügyekben engedékeny, de ebbe nem egyezett volna bele. Így csak távolról csodálhatta Shinyát. Azt nem tudhatta, hogy szerelme nem viszonzatlan. A lány tudta hol a helye, és az nem Bellerose báró fia mellett van. Tudta, hogy egy napon Kaoru majd megnősül, és gyerekei lesznek, ő pedig távolról figyelheti. Próbálta azzal vigasztalni magát, hogy bizonyos szempontból, a szeretett férfi közelében maradhat.

- Shini, valami baj van? Feszültnek tűnsz – igazította meg ruháját az ifjú báró.

- Köszönöm figyelmességét, de jól vagyok.

- Akkor jó.

- Ha megengedi, nagyon jól néz ki ma is.

- Köszönöm, de ez a te érdemed is – lendítette hátra hajfonatait Kaoru.

- Ha nincs kifogása ellene, engedelmével, felébreszteném Hizaki úrnőt.

- Menj csak.

Shinya mélyen meghajolt, és távozott. Ahogy a folyosók labirintusán halad, elgondolkodott az utóbbi egy éven. Addig csak Hizaki úrnő szolgálólánya, és társalkodónője volt. Azóta úrnője testvérére is gondot viselt. Bellerose úrnő szobájához érve halkan kopogott.

- Szabad! – kiáltotta Hizaki csengő hangon.

- Ilyen korán ébren vagy úrnőm? – lépett be.

- Egész éjjel le se hunytam a szemem, de így is csodálatosat álmodtam – pördült körbe boldogan Hizaki, miközben egy álarcot szorongatott.

- Mit álmodtál? Ha nem vagyok tolakodó.

- Jasmine királynő bálján találkoztam egy gyönyörű férfival. Barna selymes haj, ragyogó ezüst íriszek… csak ez a maszk a bizonyíték, hogy nem álom volt – áradozott az úrnő.

- Maszkot cseréltél vele? – csodálkozott Shinya.

- Igen. Sajnos a nevét nem árulta el, de nem is számított akkor.

- Mikor? Kisasszony, ugye nem…?

- Nem. Csak csókot kaptam tőle. Csókja édesebb volt, mint a legfinomabb méz, és szenvedélyes.

Hizaki úrilányokhoz nem méltón hanyatt dobta magát az ágyon, és csak mosolygott.

- Shini, szerinted van szerelem első látásra?

- Nem tudom kisasszony, de bizonyára van – halkult el a hangja.

Miközben elvégezte reggeli teendőit úrnője szobájában, eszébe jutott, mikor először találkozott Kaoruval. Az első napját kezdte a kastélyban. Hizakival sétált a kertben, mikor megpillantotta Őt. Épp vívóleckét vett egy neves mestertől. Elakadt a lélegzete, sok pletykát hallott, hogy Bellerose báró fia minden nő álma. Mintha a legkiválóbb olasz szobrászok márványból faragták volna tökéletes arcát és testét, valamint, hogy talpig úriember. Shinya számára bebizonyosodott, hogy a pletykák egy cseppet sem túloznak.

Pontosan ezért teljesen meg tudta érteni úrnőjét.

- Kisasszony, nem zavar, hogy nem tudod annak a férfinak a nevét? – tért vissza a valóságba Shinya.

- Kicsit, de a bálon nem is számított. Remélem, újra találkozunk majd. Biztosan egy nagyúr fia.

- Minden bizonnyal. Remélem, találkozol vele.

- Én is. Nagyon boldog lennék.

- Az a lényeg, hogy az legyél.

Hizaki elmosolyodott, és megölelte szobalányát.

- Te vagy a legjobb barátnőm Shini, kérlek, erről ne szólj senkinek.

- Ahogy kívánod.

Hizaki kezében az álarccal körbetáncolta a szobát, és boldogan nevetgélt. Felvett egy fekete-lila ruhát, majd elindult az étkezőbe, ahol édesapja, és bátyja már várták. Szobájából kilépve, Daisuke mélyen meghajolt előtte.

- Jó reggelt Bellerose kisasszony.

- Neked is Die, de kértem már, hogy szólíts Hizakinak – dorgálta mosolyogva.

- Igenis.

A testőr az étkezőig kísérte úrnőjét, majd az ajtó előtt megállt, és várt.

- Jó reggelt. Elnézést a késésért – hajolt meg illedelmesen Hizaki.

- Neked is húgocskám – mosolyodott el Kaoru.

- Nem késtél, az imént érkeztünk mi is.

Hizaki helyet foglalt testvérével szemben, és hozzáláttak a reggelihez.

- Élveztétek a bált? – törte meg a csendet Yuki.

- Igen – hangzott egyszerre a testvérektől.

- Lányom, nagyon eltűntél, így nem tudhatod, de Kaoru táncra kérte Jasmine királynőt, sőt, társalogtak is – büszkélkedett Bellerose báró.

- Tényleg? – nézett nagyot a lány.

- Igen, le is nyűgözte őfelségét.

Kaoru hatalmas szemekkel nézett apjára. Nem értette.

- Jól hallod. Megjegyezte, hogy milyen délceg fiatalember lettél, és igazi úriember.

- Ez hízelgő – zavarában lehajtotta a fejét.

- Kaoru zavarba jön, ilyen is ritkán van – csipkelődött Hizaki.

- Te merre voltál? – terelte a szót az idősebb.

- Egy fiatalemberrel táncoltam.

- Csak egyel? – nézett nagyot édesapja.

- Sokan hívtak, de megígértem neki, hogy csak vele táncolok.

- Túl jó szívű vagy – csóválta fejét Kaoru.

- Talpig úriember volt, és kiváló társaság – zárta le a vitát.

- Hizaki, majd beszédem lenne veled – mondta Yuki színtelen hangon.

- Ahogy óhajtod, édesapám.

Hizaki szorongva várta a reggeli végét. Tudta, hogy apja valami fontosat akar. Erről árulkodott, hogy feszült csend telepedett rájuk.

Az étkezés befejeztével, Yuki mély levegőt véve belekezdett:

- Jasmine királynő és én, mint tudod, nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Sőt, a Bellerose család mindig is a királyi család bizalmasa volt. Ezt a mondhatni barátságot, és hűséget megerősítendő, a királynő hatalmas megtiszteltetésben részesít minket. Mikor megszülettél, a királynő téged választott idősebb fia, Kamijo herceg jegyesének.

- Tessék? – ijedt meg Hizaki.

Hitetlenkedve pillantott apjára, majd bátyjára.

- Egy hét múlva fogsz találkozni a herceggel.

- Miért? Miért én? Miért nem tudtam erről? – záporoztak a kérdések.

- Ez hatalmas megtiszteltetés neked, és a családnak. Királynő leszel majd, és te leszel a következő király édesanyja.

- Nem akarom!

Tudta, hogy hiába tiltakozik, nem tehet semmit. Ezt már eldöntötték. Bármit tehet, nem változtat semmin. Felugrott, és a szobájába sietett. Teljesen kétségbeesett. Nem ismerte a herceget, azt se tudta, hogy néz ki. Leghőbb vágya volt, hogy titokzatos táncpartnerével találkozzon, el tudta képzelni, hogy a névtelen férfi legyen a férje. Mennyire örült volna neki, de mindez szertefoszlott. Szobájába érve, az ágyra vetette magát, és egy párnát ölelve sírt. Tudta, hogy szokás az ilyen házasság, de reménykedett, hogy ő majd szerelemből mehet férjhez. Számtalan könyvet olvasott, melyben az érdekek fölött áll a szerelem, a végén a lányt elveszi a szerelme. Ő is erről álmodott. Hogy majd jön egy férfit, akit szívből szerethet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. De ez továbbra is álom maradt, vagy teljesen szerte is foszlott.

- Kisasszony – ült mellé Shinya.

- Shinya – vetette magát a másik nyakába.

Hizaki keservesen sírt barátnője vállán. Shinya nem tudta mit tehet, így nyugtató szavakat suttogott úrnőjének, és a hátát simogatta. Hizaki hosszú percekkel később tudott csak megnyugodni. Shinya elővett egy kendőt, amit átnyújtott neki, hogy megtörölje könnyáztatta arcát.

- Ha nem vagyok tolakodó, mi történt? – kérdezte óvatosan a szobalány.

- Apám, feleségül akar adni Kamijo herceghez. Azt mondta, mikor megszülettem, a királynő a fia feleségének akart – szipogott Hizaki.

Shinya szóhoz sem jutott döbbenetében.

- Egy hét múlva kell mennem – préselte ki magából.

- Úrnőm – simogatta úrnője kezét Shinya.

- Kérlek, gyere velem, ha mennem kell.

- Kisasszony, tudod, hogy bárhova veled megyek.

- Köszönöm – mosolygott hálásan – Tudsz valamit a hercegről?

- Nem sokat, csak pletykákat. Azt biztosan tudom, hogy Kamijo herceg közel áll az öccséhez, Teru herceghez. Van egy közeli barátjuk Miyavi, bár egyesek szerint, van rokonság köztük. Annyit hallottam, hogy Kamijo herceg nem veti meg a mulatságot, a bort és a nőket. Sok nő szívét hódította már meg.

- Akkor egy szoknyavadász.

- Nem tudom. A rossz nyelvek szerint az, és nem a legmakulátlanabb a híre. Olyasmit is pletykálnak, hogy igen komolytalan.

- Ezt hogy érted?

- Nem biztos, de ezt hallottam, egy ismerősömtől, aki a királyi palotában dolgozó rokonától hallotta.

Hizaki nem tudta mit gondoljon a trónörökösről.

A nap további részét a szobájában töltötte Shinya társaságában. Gondolatai a közelgő találkozás és esküvő körül járt. Az egyetlen, akivel szóba állt, az Shinya volt. Egész nap a bálon kapott maszkot szorongatta és próbálta újra maga elé képzelni az ismeretlen idegent. A szíve hevesebben kezdett dobogni, forró csókja égette Hizaki ajkait. Szíve belesajdult a fájdalomba, mikor kezdett tudatosodni benne, hogy vége a boldog éltről szőtt álmainak. Kesergéséből a nyitódó majd csukódó ajtó szakította ki. lustán felpillantott meg megnyugodva látta, hogy csak Shinya jött be hozzá.

- Kisasszony, hoztam vacsorát – tett egy nagy tálcát az asztalra a szobalány.

- Köszönöm – erőltetett nyugalmat magára Hizaki.

- Óhajtasz még valamit?

- Nem, szeretnék egyedül lenni.

Shinya meghajolt és távozott. Hizakinak nem volt étvágy, pedig egész nap alig evett. Szíve fájdalma elől a könyveiben keresett menedéket, de csak még nagyobb fájdalmat okozott magának. A mesékben mindig boldog vég várt a hősnőre, ő is erre vágyott, de le kellett róla mondania.

- Miért történik ez velem? – kérdezte.

Elmélkedését ismételten kopogás zavarta meg.

- Úrnőm, a bátyja látni akarja –lépett be Die.

- Nem kívánok találkozni senkivel – mondta Hizaki.

Kaoru kitárta az ajtót és elsétált a testőr mellett.

- Hagyj magunkra – utasította.

Kaoru nem emelte fel a hangját, nem volt rá szükség. Hangja mély, erőteljes és tiszteletet parancsoló. Die tanácstalanul pillantott úrnőjére. Hizaki kis habozás után bólintott. Die meghajolt és becsukva az ajtót, távozott.

- Jól érzed magad? – kérdezte lágy hangon Kaoru.

- Igen, minden rendben. Sajnálom, hogy a reggelinél úgy elrohantam.

- Nincs miért bocsánatot kérned – mondta Karou, és leült húga ágyára.

Hizaki követte példáját.

- Te tudtál erről? – kérdezte remegő hangon Hizaki.

- Igen, de apánk megkért, hogy n szóljak neked. Ő akarta elmondani.

- Mi lesz velem? – kérdezte kétségbeesetten Hizaki.

- Elmegyünk a királyi udvarba, ahol majd hozzá mész Kamijo herceghez.

- Elmegyünk? Ti is jöttük? – csodálkozott.

- Igen, Jasmine királynő megengedte, hogy veled ott éljünk. Nem lesz olyan rossz, mert ott leszek veled – simított végig húga arcán Kaoru.

- Shinya is jöhet? – kérdezte reménykedve Hizaki.

- Igen és Daisuke is jön.

Hizaki aznap először elmosolyodott. Sokat jelentett számára, hogy nem egyedül kell mennie.

- Anya is kötelességből ment apánkhoz? – törte meg a csendet Hizaki.

- Igen, de egymásba szerettek.

- Boldogok voltak?

 - Igen. Atyánk még mindig szereti.

- Én is lehetek boldog?

- Talán, de nem akarok hazudni neked. Nem kell szeretned a herceget, csak tegyél a kedvére, és szülj neki egy fiút. Akkor jó életed lesz.

- Biztos? – nézett segélykérően bátyjára.

- Nem ígérhetek semmit, de vigyázni fogok rád – mosolyogott bátorítóan Kaoru.

Magához húzta húgát és megölelte. Hizakit megnyugtatták testvére szavai, és az ölelése. Mindig biztonságban érezte magát ezek közt az erős karok közt. Tudta, hogy a bátyja mindentől megvédi. Így nem érezte magát annyira elveszettnek és nem fél annyira a jövőtől, de a szorongás nem múlt el maradéktalanul.

Az elkövetkező hét a készülődéssel telt. Amíg Yuki intézte a birtok ügyeit, addig Kaoru az út előkészítésével foglalkozott. Csak kevés szolgálót vihettek, így Hizaki nagyon boldog volt, hogy a személyzet két, számára két fontos tagját elvihette.

Ahogy a Bellerose-család háza-népe készülődött, a szolgáknak, így Shinyának is megszaporodtak a teendői. Segítenie kellet Kaorunak és Hizakinak a készülődésben, valamint a napi feladatait sem hanyagolhatta el.

Ahogy közeledett az indulás napja, Hizaki beletörődött a sorsába. Elfogadta, hogy ez a kötelessége. Éppen Shinyával áll hajdani szobája közepén és nézett végig a helyiségen, ahol addigi életét töltötte.

- Úrnőm, kérlek, nézd a dolog másik oldalát. Lehet, hogy megszereted a herceget – próbálta bíztatni Shinya.

- Nem tudom. Remélem így lesz. Tudod, néha irigylem a közembereket. Ők házasodhatnak szerelemből – nézett ki az ablakon Hizaki.

- Nem mindig. Ott is az apák igyekeznek egy náluk vagyonosabb családhoz kiházasítani a lányukat.

- Mindenhol csak az érdek számít?

- Nem. A szegények jobb sorsot akarnak a gyermekeiknek. Tudod, anyám nagyasszonynak számított. Hatalmas szó volt, hogy itt szolgálhatott. Sokan a csodájára jártak – mosolyodott el Shinya.

- Tényleg? – csodálkozott Hizaki.

- Igen. Tudod, ahonnan édesanyám jött, az a város szegény környéke volt, csak azért tudtam hamar dolgozni, mert magával hozott. Nagy híre volt, hiszen ennél magasabbra nem juthatott volna.

- Ezt sose mesélted.

- Nem akartam a terhedre lenni, és ilyenekkel fárasztani. Ha megengeded, a mai napig büszke vagyok édesanyámra. Ha ő nincs, most én se itt lennék.

- Nem ismertem anyukádat, de apám mondta, hogy nagyszerű szolgálatokat tett a Bellerose családért – mosolygott Hizaki.

Barátnőjéhez lépett és megölelte. Shinya szemei hatalmasra nyíltak a meglepetéstől.

- Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem Shini.

- Mit szeretnél még magaddal hozni? – terelte a témát Shinya.

Nagyon zavarba hozta őt úrnője. Shinya ritkán beszélt az édesanyjáról. Büszke volt rá, hogy egyedül fel tudta őt nevelni, és nem kellett az utcán élnie. Mindig arra tanította őt, hogy legyen hű a családhoz akiket szolgál, soha ne kérdezzen semmit, csak akkor szólaljon meg,ha kérdezik. El se tudta képzelni, hogy ilyen magasra juthat egyszerű közemberként. Az ország egyik legnevesebb családja, a Bellerose-ház szolgálatában állt évekig, a báró leányának társalkodónője lett, és most megy a királyi udvarba. Olyan volt ez számára, mint egy valóra vált álom.

- Semmit, már mindent összekészítettem, egy valamit kivéve.

Hizaki az ágya melletti éjjeliszekrényhez lépett és kihúzta az egyik szépen díszített fiókból elővett egy álarcot.

- Megőrizted? – csodálkozott Shinya.

- Igen, csak ez bizonyítja, hogy a bál és az a férfi nem álom volt.

Hizaki egy aranyozott ládikába tette a féltve őrzött maszkot, hogy ne essen bántódása, majd egy bőröndbe tette.

- Azt hiszem, mehetünk – vett egy mély levegőt.

- Előre menjek? Szeretnél még egy percet?

- Ne, ha most nem indulunk, félek, nem lesz elég erőm.

Shinya csöndesen bólintott és megvárta úrnőjét a szoba előtt. Hizaki elindult a jól ismert folyosókon. A ház előtt már várt rá édesapja, a bátyja és Daisuke. A hintó is készen állt.

- Indulhatunk? – lépett mellé Die.

- Igen.

Yuki és két gyermeke, Shinyával együtt beszállt a hintóba, majd útnak indultak.