14. fejezet

14. fejezet

Túl jól alszom este, így alig tudok felkelni az ébresztőre és késve indulok. Nem örülök, szólok énekesemnek, hogy késni fogok, mert beragadtam a dugóba. Kivételesen nem szedi le a fejem, mert ő is elaludt. Remek, így nem fog hisztizni. Sikerül nagy nehezen beérnem a kiadóhoz és legnagyobb meglepetésemre az előtérben ott van Kai. Azonnal odasietek hozzá.

- Szia, mi a helyzet?

- Szia, nem sok – pislog rám, majd lehajtja a fejét.

- Szörnyen nézel ki. Baj van? – kérdezem aggódva.

- Semmi, nem sokat aludtam este.

- Miért?

- Nem fontos.

- De igen. Ne kamuzz nekem, látom, hogy bánt valami.

- Csak, fáradt voltam, és rosszul érintett, hogy úgy beszámoltál a kalandodról. Rég nem volt senkim, és Reita is heccelt ezzel – motyogja.
- Bocs – fintorgok.
- Semmiség – legyint és villant egy mosolyt.
Ez az a mosoly amit mindig látok az arcán és tetszik. Ez egy fintor.
- Mit szólnál ha együtt ebédelnénk? – vetem fel.
- Általában együtt eszünk.
- Nem úgy értem. Csak mi ketten.
- Oké, benne vagyok.
- A közeli ramenes?
- Az jó, ott finomat főznek.
- Helyes – vigyorgok és összeborzolom a haját.
Nevetve félre löki a kezem.
- Ne, reggel fésülködtem.
- Nem látszik.
- Mert összekócoltál – megböki a hasam.
- Eddig se látszott.
- Hékás!
Vigyorogva szaladok a próbatermünk felé. Kai is csak nevet. Búcsút intünk egymásnak és megyünk a dolgunkra. Nem sokkal utánam jelenik meg Hizumi és kezdhetjük a munkát. Jó a hangulatom, így könnyebben megy a zenélés és élvezem is. Ez mindenkire átragad és szórakozunk, olyan mintha megint a színpadon állnék és a rajongóknak zenélnék. Az újabb számok is könnyedén mennek, csak párszor kell megállni, mert valaki téveszt vagy kiesik a ritmusból, de nem probléma. Néha megállunk, hogy elszívjunk egy cigit, vagy igyunk pár kortyot, esetleg megbeszéljük valamit. Lassan eljön a kaja szünet ideje is. A Gaze próbaterme előtt várom, hogy kijöjjenek és elraboljam Kait egy ebédre. Nem kell sokat várnom, mert nyílik az ajtó és megjelenik Uruha és Aoi.
- Jé, te mit keresel itt? Fogadóbizottságot kapunk? – vigyorog Ruru.
- Fenét! A dobosodért jöttem.
- Miért? Van sajátod.
- De nem azt hívtam meg ebédre.
- Randiztok? – csodálkozik Aoi.
- Hülye, csak ebédelünk – jelenik meg Kai.
Gyorsan elköszön a társaitól és mehetünk. Ahogy elnézem, már jobb a hangulata.
- Nektek is jól megy a próba? – töröm meg a csendet.
- Fogjuk rá. Miért? – néz fel rám.
- Jó kedved van.
- Talán sírjak? – mosolyog.
- Dehogy! Isten ments! – emelem fel védekezően a kezem.
- Akkor?
- Reggel eléggé magad alatt voltál.
- Csak fáradt voltam, de már mindegy oké.
- Ittál kávét?
- Igen, az mindent megold.
- Ahogy mondod, a kávé az istenek itala.
Kirobban belőlünk a nevetés. Átkarolom a vállát és magamhoz húzom. Jókedvűen öleli át a derekam és megyünk a lifthez.
- Jó hallani a nevetésed – sikerül lenyugodnom.
- Miért?
- Nem tudom.

Mosolyogva megcsóválja a fejét és megyünk a közeli rameneshez enni. Elég sokan vannak, ami nem csoda, hiszen ebédidő van.

- Menjünk máshova? Vége a szünetnek mire sorra kerülünk – nézi a sort Kai.

- Nem tudom, hol lehet még jó enni?

- Gyere! – elkapja a karom és magával húz.

Jó erőben az, de ez nem csoda, hiszen dobol. Tsukasa is hiába vékony elég erős. Néhány utcával odébb vezet Kai és megáll egy hangulatos étterem előtt.

- Ehhez mit szólsz? – kérdi.

- Még nem voltam itt, de ha neked megfelel, nekem oké.

Felvidul és bemegyünk. Szerencsére nincsenek sokan. Választunk kaját, kifizetjük és leülünk egy nyugis sarokba. Jó sok ennivalót adnak és egész olcsó is.

- Hogy ízlik? Szeretem ezt a helyet. Gyakran járok ide, főleg, ha nem akarok főzni otthon. – kissé zavarba jön.

- Finom – nyammogok – Még nem voltam itt.

- Ha gondolod, máskor is jöhetünk.

- Benne vagyok. De ugye tudod, hogy ez úgy hangzott, mint egy randira hívás? – kuncogok.

Nagyot pislog és fülig pirul. Nem tudom megállni nevetés nélkül és átnyúlva az asztalon megsimogatom az arcát. Hatalmasra nyílnak a szemei és teljesen elpirul.

- Aranyos vagy ilyenkor – mosolygok.

Ha lehet, még intenzívebb vörös színt vesz fel az arca. Hogy terelje a figyelmét, inkább az ebédjével foglalkozik. Kuncogva megeszem a teriyakis csirkét és a rizst. Kicsit sokáig maradunk el, de nem izgat különösebben, végre tudtunk egy jót beszélgetni és meg is kajáltunk.

- Aludni akarok – nyafogok a liftben.

- Délutáni szundi?

- Igen.

- Még mindig szarul alszol?

- Annyira már nem. Talán csak a fél éjszakát töltöm ébren, de azt se mindig.

- Na, az már haladás.

- Ja, kicsit jobban is vagyok.

- Ennek örülök. Elmondod mi történt?

- Hosszú, majd – leintem – most nem akarok róla beszélni.

- Bocs – bűnbánóan lehajtja a fejét.

- Semmi baj – megeresztek egy mosolyt és összeborzolom puha tincseit.

Kilépünk a liftből és elindulunk a saját próbatermükbe, hogy folytassuk a munkát. Elálmosított a kaja, de a zene felébreszt és újult erővel vetem bele magam a munkába. Nagyon élvezem, nagy a lendület. Tsukasa annyira belemerül a dobolásba, hogy egyszer le is esik a székéről és eltűnik a dobok mögött.

- Hova lett? – néz hátra Zero.

- Itt! – áll fel dobosom.

Mindenkiből kirobban a nevetés.

- Basszátok meg, kösz az együtt érzést – morog Tsukasa, de ő is elneveti magát. Visszaül a helyére és egy cigi szünet után folytatjuk a próbát. A lendület kitart egészen estig. Mielőtt haza mennénk, egy jó fél órát lihegünk mielőtt haza mennénk. Kell egy kis pihenés, nagyon elfáradtunk. Az ujjaim zsibbadnak és szerintem már ujjlenyomatom sincs. Mikor sikerül elég erőt gyűjtenem, elindulok haza. A srácok is jönnek, de csak a parkolóig megyünk együtt, onnan elválnak útjaink, mindenki megy a kocsijához. Beülök és elindulok haza. Nem akarok rádiót hallgatni, most jól esik ez a kis csend. Ha minden igaz, holnap is csak próbálunk, ahogy egész héten. Remélem tudunk majd lassítani egy kicsit. Élvezem, hogy pörgés van, hogy tudunk haladni, de nagyon kimerítő. Jó lenne néha egy lazább nap. Vagy egy szabadnap. Jó ötlet, de nem mehetek. Lassan jön a stúdiózás, és ha azzal meg vagyunk, akkor lehet szó szabiról, de addig ki kell tartani. Csak túlélem valahogy. Ha más nem, munka után elrángatom Kait valahova. Vele nagyon jól érzem magam, és teljesen feltölt energiával. Nem tudom hogy csinálja, de nagyon jó hatással van rám.