26. fejezet

26. fejezet

- Megvártál? - csodálkozom.

- Persze – mosolyog – Szexi – jegyzi meg, és bök átizzadt ingemre.

- Tudom, mondj újat – vigyorgok.

- Egoista – nevet és meglöki a vállam.

Átkarolj a vállam és együtt megyünk az öltözőbe. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, Ruru elkapja a felsőmet és lerángatja rólam.

- Hékás, mit csinálsz? - mosolygok rá – Ennyire felizgatott a látványom?

- Ami szép, az szép – mosolyog, és félre rakja fölöslegessé vált ruhadarabom.

Jól esnek a szavai. Azért ciki, hogy a haverom bókol nekem, és nem az aki elvben a párom. Alig gondolom ki az ingem, Ruru szinte letépi rólam.

- Ennyire meg akarsz szabadítani a ruhámtól? - kérdezem.

- Aha, hogy menjünk már – kezdi előszedni az itt hagyom holmim.

- Hova akarsz menni?

- Mindegy, csak veled el innen – vigyorog.

- Benne vagyok. Mihez lenne kedved? - kérdezem, miközben megszabadulok átizzadt nadrágomtól.

- Szép a kilátás – vigyorog.

Gonoszan elmosolyodom, és megriszálom a fenekem. Alsó ajkába harap, és rácsap a fenekemre. Felnevetek, és magamra rángatom a farmerom.

- Mi lenne, ha elmennénk valahova? - veti fel.

- Hova?

- Kezdetnek hozzám, megiszunk pár sört, esetleg valami erősebbet, aztán meglátjuk.

- Benne vagyok. Jó lesz végre kiereszteni a gőzt egy kicsit.

- Akkor mi lenne, ha elmennénk egy koncertre?

- Oké, milyenre? - kapom fel a fejem.

- Nem tudom. Számít az? - vigyorog, és felvonja a szemöldökét.

- Kicsit sem.

- Ez a beszéd! - kiált fel.

Felnevetünk és együtt elindulunk. Már megérte a mai szenvedés, ennél már csak jobb lehet a mai nap. Teljesen felfrissülve szállok ki a kocsiból és követem Rurut. Leülök a kanapéra, és kapok egy sört. Míg barátom pakolászik, eltulajdonítom a laptopját és elkezdek böngészni a neten. Találok pár érdekes dolgot, de nem sokat. Bulik mostanában nem igen lesznek. Nem hiszem, hogy Ruru örülne ilyesminek. Igazából nekem sincs kedvem a bulikhoz. Én tombolni akarok. Valami koncert kéne. Valami nagyon zúzós.

- Találtál valamit? - telepszik mellém gitárosom.

- Annyit kitaláltam, hogy valami zúzós koncert kéne.

- Benne vagy – vigyorog – Miben gondolkodsz?

- Még nem tom. Ki akarom tombolni magam.

- Ehhez mit szólsz? - bök a képernyőre.

Nocturnal bloodlust lesz a jövő héten.

- Jól hangzik. Nem hiszem, hogy még lenne jegy – fintorgok.

- Mindjárt megtudjuk – és előkapja a mobilját.

Gyorsan kikeres egy számot és telefonál. Nem tudom kivel és mit beszél, de a koncert a téma. Pár perc után vigyorogva nyomja ki.

- El van intézve, holnap lesz jegyünk. Ne, ki a király? - vigyorog önelégülten.

- Mi? Ezt hogy intézted el? - csodálkozom.

- Titok – trillázza.

- Nem tudom, hogy csináltad, de ügyes vagy – veregetem vállon.

- Érted bármit.

Felbontjuk a söröket és iszunk. Jól esik a hideg és keserű ital. Hirtelen ötlettől vezérelve Ruru felugrik és előszedi a videojátékot, és az egyik konzolt a kezembe nyomja. Szó nélkül elveszem, és elkezdünk egy lövöldözős-zombis játékot. Órákig el vagyunk, olyan jól szórakozunk. Mikor megunjuk a lövöldözést, beteszünk egy autóverseny játékot. Na itt szabadul el a jókedv. Egymás ellen versenyzünk. Annyira beleéljük magunkat, hogy a kanyarokban oldalra dőlünk, egymást lökdössük. Már nem is fontos, hogy ki nyer, ki vezet, a lényeg, hogy jól szórakozunk. Amint a vége a versenynek, Ruru rám veti magát, és birkózni kezdünk. Nem hagyom magam, visszatámadok, és sikerül magam alá gyűrnöm. Hanyatt fektetem, csípőjére ülve a feje mellé szorítom le kezeit.

- Feladod? - kérdezem.

- Igen – mosolyog.

- Mindig veszítesz ellenem. Nem értem miért próbálkozol.

- Az ilyen pillanatokért.

Vigyorogva nézek végig az alattam fekvő gitároson. Ahogy szőke haja szétterül a feje körül, mintha arany glória lenne. Ártatlan arca és pajkosan csillogó szemeivel nagyon szexi.

- Tetszem? - kérdi és alsó ajkába harap.

- Nagyon is.

Fülig szalad a szája. Kiszabadítja kezeit a szorításomból és végig simít a combomon. Nem szólunk többet, csak nézzük egymást. Elveszek Ruru gyönyörű sötét íriszeiben. Az a buja, csábító és kihívó csillogás, hozzá az ártatlan arc...

- Tudom, számtalanszor mondtam már, de annyira szexi vagy – sóhajtja.

Egy mosollyal felelek. Ő is nagyon szexi, és ezt tudja is magáról. Nagyon sokan bolondulnak érte, amit meg is tudok érteni. Hirtelen mozdulattal ülésbe lendül, ezzel alaposan meglepve. Nem habozok, magamhoz húzom és szorosan megölelem. Nyakam hajlatába temeti az arcát, és mélyen magába szívja a bőröm illatát. Haja csiklandozza az orrom, de nem érdekel.

- Itt maradsz estére? - kérdi.

- Maradjak?

- Igen. Gondolom jobb társaság vagyok, mint Hiroto.

- Miből gondolod? - incselkedek.

- Nem is tudom – kicsit hátrébb húzódik, és végig simít az arcomon – Talán mert mellettem szinte ragyogsz?

- Így lenne?

- Így, a szeme csillog és nem utolsó sorban boldog vagy.

- Ha ennyire szeretnéd, maradok.

- Helyes – vigyorog, és újra megölel.

Szorosan kapaszkodom belé. Az egyetlen biztos pont a körülöttem lévő káoszban, amit életnek hívnak.

- Szeretném, ha boldog lennél – suttogja a fülembe.

- Az vagyok, amíg mellettem vagy – túrok hosszú hajába.

- Akkor mindig veled akarok lenni.

Ha lehet, még inkább kapaszkodik belém. Mintha az élete múlna rajta. Számomra tökéletesen idilli és megható pillanatot a mobilom töri meg. Nem kell megnéznem a képernyőt, hogy tudjam Pon az. Nehezen tudom rávenni magam, hogy kibontakozzam Ruru öleléséből. Végül a fülemhez emelem a készüléket.

- Szia, végeztél már? - kérdi párom.

- Szia, már rég.

- Miért nem jöttél haza? Merre vagy?

- Rurunál. Leültünk játszani és elszaladt az idő.

- Miért nem jössz haza? Későre jár.

- Ittam, ahogy ő is. Így nem ülök autóba.

- Van taxi is a világon.

- És a kocsimmal mi lesz? - nem tudom elrejteni a gúnyt a hangomból.

- Akkor is gyere haza – nyafog, hosszas hallgatás után.

Ruru kétségbeesetten pillant rám. Hallja mit beszélünk. Szerintem arra számít, hogy felállok és haza megyek, hogy elkerüljem a balhét.

- Holnap haza megyek. Megyek, mert fáradt vagyok. Szia – zárom le a vitát.

- Szia – motyogja és kinyom.

Morcosan szusszanok egyet. Oké, a mai vitatkozás is megvan.

- Maradok – mosolygok gitárosomra.

Nem tudja elrejteni egyre szélesedő mosolyát. Felállok és felhúzom. Kicsit nagyobbat rántok rajta, mire előre esik, egyenesen a mellkasomnak. Kipirult arccal néz fel rám. Ha lehet, még gyönyörűbb. Kezem magától mozdul, és végig simítok piha arcán. Elvarázsolva nézem ezernyi érzelmet tükröződő szemét. Annyira gyönyörű. Mielőtt elvesznek íriszeinek tengerében hátra lép.

- Öhm... bocsi – keresi a hangját.

- Semmi baj.

- Szerintem feküdjünk le, hosszú volt a nap.

Eltűnik a fürdőben. Tétován ácsorgok a nappali közepén. Érzem, vérem lüktetését a fülemben, szívemet a torkomban. Még mindig magam előtt látom barátom arcát. Istenem, de gyönyörű volt. Hideg zuhanyként ér a felismerés, hogy ha nem lép hátra, talán minden elvem félre dobva magamhoz rántom, és ájulásig csókolom. Mindig is hűséges voltam, bármi történjék. És ezt Ruru is tudja. Talán ő is benne lett volna, hogy mindent felrúgva édes bűnbe essünk. Gaz csábító. Tudja, hogy milyen vagyok, talán ezért nem lépte át azt a láthatatlan és vékony határt, amint most is egyensúlyozunk.

- Istenem – nyögöm, és hátra simítom a hajam.

Lerogyok a kanapéra, és tenyerembe temetem az arcom. Ruru lépteire figyelek fel, egy törülközővel a kezében tér vissza. Kapok egy nadrágot is. Először én fürdök, majd ő. Épp a kanapén rendezgetem a párnákat, hogy kényelmes legyen. Ekkor jelenik meg, és tétován ácsorog mögöttem.

- Rei – hívja fel magára a figyelmem – Velem aludnál? - kérdi.

Annyira aranyos ahogy fülig pirul. Nem igen mer a szemembe nézni.

- Igen – mondom.

Hitetlenkedve felkapja a fejét és végre rám néz. Mikor felfogja szavaim értelmét elvigyorodik. Elmegyünk a hálóba. Először ő mászik az ágyba, utána pedig én. Hátat fordítok neki, de nem zavartatva magát, hátamhoz simul, átkarolja a derekam és pár perc múlva már alszunk is.