Mi történt a régi Reitával? 17. fejezet

17. fejezet

Reggel a telefonomra kelek és csak ekkor tudatosul bennem, hogy ma már munka van. Fintorgok egy sort és kimegyek a konyhába, hogy igyak egy kávét. Kint már Pon reggelizik.

- Dolgozol ma? - kérdi.

- Igen, szóval nem tudom mikor jövök. Hívjalak majd? - kérdem, és kitöltöm magamnak a maradék kávét.

- Ahogy gondolod – von vállat.

- Te melózol?

- Fotózás lesz. Már előre félek mit találnak ki a többiek.

- A fotózás még könnyű.

- Miért? Fárasztó mikor a fotós dirigál, hogy álljak, hogy pózoljak. Arról nem is beszélve, hogy a vakutól kiég a szemem.

Mielőtt mondanék valamit, a nyelvemre harapok. Csak hisztizni tud? Neki semmi sem jó? Inkább mennék fotózásra, mint a próbaterembe. Bár most kíváncsi vagyok mit szól Ruki a zenéhez, ami írtam. Remélem tetszik neki. Szerintem jó lett. Nem örülnék, ha mehetne a kukába. Eszem pár falatot, aztán irány a fürdő, hogy rendbe szedjem magam. Gyors borotválkozás után végre kinézek valahogy. Elvégzem a szokásos fürdőszobai rutint, aztán megyek öltözni. Nem viszem túlzásba a válogatást, szakadt farmer és egy vagány póló, pár ékszer, aztán megyek. Szerencsé el tudom kerülni a dugót, így viszonylag hamar beérek. Míg vezetek, újra és újra meghallgatom a tegnap írt zenét. A kiadóhoz érve, még arra is van időm, hogy egy kávét vegyek az automatában. Jó kedvűen nyitok be a próbaterembe.

- De jó kedved van – mosolyog Aoi.

- Aha, mert hoztam meglepetést – vigyorgok.

- Nekem? Mit? - csillan fel a szeme.

- Nem neked, hanem a bandának.

- Mi a szösz? Mit hoztál? - néz rám Ruki.

Egész mostanáig a telefonján lógott.

- Megírtam az új szám rám eső részét, szóval ha mindenkinek tetszik, lehet gondolkodni, hogy mikor adjuk elő, vagy mikor adjuk ki – mosolygok önelégülten.

- Ide vele! Ide vele! - toporog előttem a chibi.

Mosolyogva odaadom neki a pent, hogy ne nyaggasson. Kikapja a kezemből és már rohan a gépéhez. Míg ezzel mosoly, mindenki a kanapéra telepszik. Mikor mindenki elhelyezkedik, Ruki elindítja a zenét. Kissé félve várom a többiek reakcióit. Ruki teljesen elgondolkodik, nem mutat semmi érzelmet, Kai figyel, de egy apró mosoly bujkál a szája szélén. Aoi és Ruru mosolyognak, és az ütemet dobolják a kanapé támláján. Mikor vége, feszülten várom a kritikát.

- Mennyi idő alatt hoztad össze? - kérdi Ruki.

- Tegnap – mondom.

- Nem mondod – nyúlik meg az arca.

- De. Tegnapelőtt Ruruval mentünk megnézni a fesztivált és egész nap ott voltunk. Csak másnap volt időm dolgozni – vonok vállat.

- Ennek van ahhoz köze, amiért este felhívtál? - suttog a fülembe Ruru.

- Erre muszáj válaszolnom?

- Bingó.

Vállat vonok és ráhagyom a dolgot. Most nincs kedvem a lelkizéshez.

- Lemaradtam valamiről? - kotyog közbe Aoi.

- A pletykás vénasszony kagylózás helyett, inkább lásson munkához! - mordulok rá.

Meglepetten pillant rám, és egy dívát is megszégyenítve vonul a szoba másik végébe a gitárjához és akasztja a nyakába. Mosolyogva megcsóválom a fejem és veszem kézbe szeretett basszerom. A csapat oszladozik és munkához látunk. Valahogy senkinek sincs kedve a pörgős számokhoz, inkább a lazább, könnyebb dalainkat játsszuk. Gördülékeny minden, gyorsan haladunk. Olyannyira, hogy az új számot is elkezdjük próbálni. Közös ebéd után folytatjuk a zenélést. Könnyen megy, teljesen leköti a figyelmem, aminek nagyon örülök. Jó egy kis nyugalom végre. Érdekes, hogy ezt itt találom meg, és nem otthon, ahol kéne.

- Rei, megiszunk valami munka után? - kérdi Ruru.

- Menjünk – egyezek bele.

Legalább történik valami, és nem otthon ülök és baszom a rezet.

- Ez az! - karolja át a vállam barátom.

Rá mosolygok. Szerintem ezzel is csak segíteni akar, aminek nagyon hálás vagyok. Mindig is tudta mire van szükségem.

- Menjünk mindannyian! - kap a szón Aoi.

- Minél többen, annál jobb! - vigyorog a másik gitáros.

Nincs kifogásom a többiek ellen, sőt! Örülök. Ruki viszonylag hamar megkegyelmez nekünk, így még emberi időben mehetünk a kocsmába. Egy közeli helyre megyünk, elég gyakran jövünk ide. A csapos, mondhatni a barátunk, és néha kapunk tőle potya piát. Míg Ruru és Kai hozzák a sört, addig mi elfoglaljuk az egyik biliárdasztalt. Hozok pár hamutálat és kezdődik a szórakozás. Ruru azonnal kijelenti, hogy velem akar lenni, és ebből nem enged.

- Akkor Aoi és Kai velem vannak! - jelenti ki Ruki.

- Felőlem – von vállat gitárosom – Mi akkor is jobban vagyunk, ugye? - kacsint rám.

- Még szép – vigyorgok én is,

- Na persze – horkan Kai.

Végül mindannyian összenevetünk és elkezdjük a játékot. Több kör sör, és még több cigi is elfogy, mire vége a játéknak. Nem vagyunk profik, de ettől függetlenül nagyon jól szórakozunk. Alig ér véget a játék, újat kezdünk. Végre úgy érzem, tökéletes lezárása ez egy napnak. Nincs is jobb mint a barátaimmal tölteni az időt, és szórakozni. Fogalmam sincs mikor ér véget a játék és indulunk haza. Tény, hogy kicsit többet ittam a kelleténél, de nem érdekel. Erre már szükségem volt. Már nagyon hiányzott. Ruru is felöntött a garatra, így nem engedem haza, hanem meghívom hozzánk. Nem kell neki kétszer mondani, azonnal jön. Mikor hazaérünk, kicsit hangosabbak vagyunk, mint kéne, mert nem sokkal később Pon is előreül.

- Hát megjöttél – fogad.

- Aha – vonok vállat.

Elsegítem gitárosomat a nappaliba, és lefektetem a kanapéra. Kap egy párnát és egy pokrócot. Alig helyezkedik el, máris alszik. Mosolyogva megcsóválom a fejem. Átmegyek a hálóba és leveszem az utcai ruhámat, és felveszem az alvós gatyám.

- Menj fürdeni! - morog Pon.

- Nem, fáradt vagyok, aludni akarok – mondom.

- Bűzlesz a kocsmaszagtól. Amúgy is, merre voltál? - hadarja.

- Kocsmában, és szórakoztunk.

- Mi? Mit csináltatok? - kerekedik ki a szeme.

- Szerinted mit lehet egy kocsmában csinálni? - morranok.

Kezdem elveszíteni a türelmem. Fáradt vagyok és aludni akarok. Nem foglalkozom Pon hisztijével. Mérges pillantásaival kísérve fekszem be az ágyba és alszom el.

Reggel sajgó fejjel és kavargó gyomorral kelek. Ettől eltekintve semmi bajom. Kikóválygok a konyhába szerencsére, csak enyhén vagyok násnapos.

- Egész jól bírom – jegyzem meg.

- Megmentesz egy kávéval? - kerül elő Ruru.

- Persze – mosolygok.

Szerez magának egy bögrét és leül. Felteszem főni az életmentő koffein bombát. Mikor elkészül, Pon is előkerül.

- Máris fent vagytok? - kérdi.

- Aha, és Rei az én megmentőm – vigyorogva elnyúlik az asztalon.

- Mire mennél nélkülem? - fordulok felé mosolyogva.

- Semmire, te vagy a mindenem – vigyorog mint egy macska.

Vigyorogva szedek elő neki egy bögrét. Mikor elkészül a fekete, kiöntöm neki és beízesítem. Hálásan el fogadja és kortyolni kezdi.

- Gondolom nem kívántok reggelit egy átivott éjszaka után – jegyzi meg epésen Pon.

- Én kérek! Nem vagyok másnapos, csak fáradt. Hiszed vagy sem kölyök, bírom a piát, és csak pár sört ittunk. Senki nem lett részeg – fintorog Ruru.

- Te már csak tudod, mi? Nem mindenki olyan iszákos mint te.

- Ahhoz, hogy valaki jól érezze magát, nem kell ital, hiszed vagy sem.

Hiroto csak horkan egyet.

- Ne balhézzatok már korán reggel. Hiroto, fogd vissza magad! - teszek rendet.

- Miért rám szólsz? - csodálkozik.

- Mert te kezdted.

- De... de... - tiltakozik.

- Inkább azt döntsétek el, ki mit akar reggelizni. - szólok rájuk – Komolyan, mintha kisiskolások közt lennék – forgatom meg a szemeimet.

- És még reggelit is kapok? Imádlak – ugrik fel gitárosom és megölel.

- Hékás! - morran Pon.

- Csönd legyen már! - kezdem nagyon elveszíteni a türelmem.

- Mit kérhetek? - kérdi Ruru.

- Amit szeretnél – mosolygok rá.

- Mondjuk rántottát. A tiéd a legjobb.

- Mit kérsz bele?

- Kis husit, zöldséget és hagymát. És még pirítóst is.

- Feleségül ne vegyelek? - vonom fel a szemöldököm.

- Megtennéd? - csillan fel a szeme.

- Én is itt vagyok! Te meg hagyd békén a pasim! - ráncigálja le rólam Rurut Hiorto.

- Már hülyéskedni se lehet? Milyen unalmas alak – morog gitárosom.

Egy dámát is megszégyenítően huppan vissza a székre. Alig tudom elrejteni a mosolyom. Nem csak bandatársam drámára szórakoztat, hanem ahogy Pon sértetten felhúzza az orrát és molyol valamit. Elkészítem barátomnak a kért reggelit. Én is megkívánom, így dupla adagot készítek. Tudom Ruru nem szereti ha teljesen meg van sülve, így még lágy, mikor szétosztom a pirítós is hamar elkészül és végre leülhetünk enni. Pon is kenyeret pirít.

- Magában eszed? - kérdezem.

- Igen – majszolja tovább a kenyeret.

Megvonom a vállam. Jóízűen megreggelizünk, majd Ruru jóllakottan hátradőlt.

- Isteni volt, megtartalak – nyújtózik nagyokat.

Mosolyogva megcsóválom a fejem. Összeszedem a koszos tányérokat és elmosogatok.

- Milyen házias vagy – jegyzi meg Hiroto.

Inkább szó nélkül hagyom. Pon elmegy a nappaliba és leül a TV elé.

- Mikor dobsz ki? - kérdi.

- Felőlem addig maradsz, amíg akarsz. Felőlem itt is alhatsz – vonok vállat.

- Azt inkább nem. A végén még kinyír a pasid.

- Szörnyűek vagytok - simítom hátra a hajam.

Ruru csak ártatlanul rám mosolyog.