Angyalbőrbe bújt démon 44. fejezet

44. fejezet

Vége a kényszerpihenőnek, újra dolgozni kell. Reggel sose felejtek el egy termosz forró teát adni a vámpírnak.

A próbán újult erővel vetjük bele magunkat a munkába. Toshi elkotyogja, hogy egész idő alatt Teruval volt, és hogy mennyire odavan azért a porcelánbabáért. Jót mosolygok rajtuk. Érdekes páros, de ők boldogok. Ennyi nekem elég.

Egész héten nagy a hajtás, kora reggeltől késő estig próbálunk. De nem csak nekünk van pótolnivalónk, a Versailles tagok is csak aludni járnak haza. Ennek nem igazán örülök, de egy szavam se lehet, mert ha tudunk szánni egymásra egy kevés időt, az annál édesebb.

Végre itt a hétvége, amit együtt töltünk. Reggel Kamijo meglep egy adag rántottával.

– Elkényeztetsz – nyammogom két falat között.

Csak mosolyog. Nem tudom, hogyan, hogyan, de nem elég, hogy ez a dög kirángat a lakásból, de még arra is rá tud venni, hogy elmenjek vele korcsolyázni. A gond ott kezdődik, hogy a korcsolya és én két külön fogalom vagyunk.

A korcsolyapályán segít eljutni a jégig. Amint rálépek a jégre, szinte azonnal seggre esek. Kamijo próbál nem látványosan kiröhögni.

– Ezért még számolok veled! – mordulok rá.

Felsegít, megfogja a kezem, és vezetni kezd. Elég bizonytalanul, de siklok a jégen. Párszor Kamijo ment meg az újabb eséstől. Nemegyszer elrántom magammal. Nevetve kászálódik le rólam, felhúz, aztán megyünk tovább. Végül sikerül belejönnöm a dologba, már nem esek annyit. Pár óra után úgy döntök, hogy eléggé összetörtem magam, és át is fagytunk. Lemegyünk a jégről, és vámpírom vesz egy pohár forró italt. Eszünk pár falatot, majd visszavisz csúszkálni. Kamijo most már nem engedi el a kezem, inkább ő vezet, mintha csak táncolnánk. Magához ránt, és keringőnek szánt valamit adunk elő. Ő vezet, én próbálok nem elesni és követni a mozdulatait. Igaz, teljesen elszédülök, de nem baj. Jól szórakozunk. Csipkelődünk egymással, ennek köszönhetően már fel se tűnik, ha elcsúszom. Nem fáj, nem érdekel. Estefelé közös megegyezés alapján hazamegyünk. Mindketten sokat estünk, fázunk és éhesek vagyunk. Otthon első dolgunk elfoglalni a fürdőt. Amint lehet, Kamijo újra nyakamba mélyeszti fogait, ezzel lángra lobbantva bennem a vágy tüzét. Fülledt, erotikával és szenvedéllyel töltött zuhany után megvacsorázunk. Evés után leülünk tv-t nézni. Magához ölel, és még egy pokrócot is körénk csavar. Jólesően elfészkelem magam ölelésében.

– Holnapra kék-zöld foltos leszek – érintem meg fájós térdem.

– Fogd fel úgy, hogy színes egyéniség leszel – nevet.

– Az már biztos.

Még megnézzük a focimeccs végét, aztán megyünk aludni. Szorosan a hátához simulok, mélyet lélegzek friss illatából. Magával ragadó. Nem kell sok, hogy elaludjunk.

Reggel én kelek előbb. A tegnapi kedvességért cserébe főzök az énekesnek egy kávét. Reggeli gyanánt tükörtojást csinálok, ami[amit] egész ehető[ehetőnek] találok, sőt még Kamijo is megdicsérte[megdicséri]!

Hogy megbosszuljam a tegnapi korcsolyát, lerángatom a parkba. Megvárom, hogy kicsit előremenjen. Teljesen elvarázsolva lépked a friss hóban. Gyúrok egy hógolyót, és mikor nem figyel, a hátának dobom.

– Hé! – kiált fel meglepetten.

– Ezt a tegnapiért – vigyorok.

Kicsit pislog, majd ő is gyúr egy golyót, hogy hozzám vágja. Nem hagyom magam, így egy nagy hócsata robban ki köztünk. Tőlünk zeng az egész park, de nem érdekel. Jó végre kikapcsolódni, magam mögött hagyni minden gondot. Kamijo elkap, és leránt a hóba. Próbálok kiszabadulni alóla, de belenyomja az arcom a hideg fehérségbe.

– Menj a francba, ez rohadt hideg! – lököm le magamról.

Rávetem magam, megpróbálom lenyomni, de nem megy. Kifulladásig birkózunk. Végül egymás mellé heveredünk. Kamijo elkezd kalimpálni a kezével és a lábával. Hóangyalt csinál.

– Lassan menjünk, megint megfázol – kászálódok fel.

– Jól van – sóhajt.

Felhúzom, és hazamegyünk. Forró zuhany után lerogyok a tv elé, és keresek valami értelmesnek mondható csatornát. Végül egy természetfilm mellett döntök. Vámpírom a konyhában ügyködik, de nem tudom, mit. Kellemes illatok terjednek a lakásban. Bor, fahéj és még más fűszerek illata. Végül győz a kíváncsiság, és kimegyek hozzá.

– Mit csinálsz? – állok mögé.

– Nemrég olvastam a neten a forralt bor receptjét, gondoltam, kipróbálom. Már ittam korábban, nagyon finom – mosolyog.

– Segítsek?

– Nem kell, mindjárt kész. De előszedhetnél két bögrét.

Bólintok, és eleget teszek kérésének. Előhalászok két bögrét, amit a kezébe is nyomok. Pár pillanat múlva már a nappaliban ülünk, kezünkben a forró itallal. Belekortyolok a borba, és elgondolkodva ízlelgetem.

– Mit szólsz? – kérdi reménykedve.

– Finom – bólintok.

– Tényleg?

– Igen.

Elvigyorodik, és miközben nézzük a filmet, elkortyoljuk a bort. Annyira belejövünk az italozásban, hogy még egyszer újratöltjük a bögréket. Végül kénytelen-kelletlen megpróbálunk úgy tenni, mintha dolgoznánk. Vámpíromnak hamar elfogy az ihlete, így a konyhába megy, és ott tevékenykedik. Egy idő után kimegyek az erkélyre cigizni és friss levegőt szívni. Elgondolkodva figyelem a fehér világot. Egy fájdalmasan gyönyörű dal jut eszembe és egy nagyon fontos személy. Daisuke. Ki kéne mennem hozzá, rég voltam ott. Az ünnepek is közelednek. Jövő hétvégén meglátogatom. Látnom kell őt.

Elhatározásomnak megfelelően itt vagyok a temetőben. Kamijo is kijött, de ő Jasmin Yout látogatja meg. Daisuke sírja előtt megállok, és végignézek a síremléken. Lesöpröm róla a havat, majd mécsest gyújtok, és elmormolok egy imát. Mikor végzek, fájdalmasan elmosolyodom.

– Ahogy múlik az idő, egyre jobban hiányzol. Nem igaz, hogy az idő minden sebet begyógyít. Vagy csak az általad okozott sebre nem igaz? Nem tudom, de nem is ez a lényeg.

Magam se tudom pontosan, miért, de elkezdem dúdolni az ain’t afraid to die című számunkat, amit neki írtam. Nagyon nehéz, hangom el-elcsuklik. Könnyek égetik a szemem, de be tudom fejezni a dalt. Letörlöm a sós cseppeket, és újra végignézek a kőtáblán. Kell pár perc, hogy teljesen megnyugodjak. Felállok, és mosolyt erőltetek magamra.

– Ne haragudj, de most mennem kell. Egy selyemvámpír vár rám. Amint lehet, újra eljövök hozzád. Tudod, hogy megy ez nálam… Ég veled! – És megyek.

A temető kapujában találkozom Kamijóval. Elég nyúzott, de rám mosolyog. Beülünk a kocsiba, és elhagyva a holtak birodalmát hazamegyünk.