Angyalbőrbe bújt démon 34. fejezet

Egy gyengéd érintésre ébredek. Ösztönösen simulok a meleg, bársonyos tenyérbe. Forró ajkak érintik az enyémet.
- Kyo, ébredj! – Kamijo hangja lágy, akár a szellő.
- Álmodom – pislogok párat.
- Együtt álmodunk – végre kapok egy csókot.
Átkarolom a nyakát, és közelebb húzom magamhoz. Pillanatok alatt elveszek csókjában, érintésében. Mámorító, akár a legjobb drog. Ő ilyen számomra, a függőjévé váltam. Ám számomra túl hamar vége a kábulatnak, mikor megszakítja csókunkat.
- Köszönöm, hogy hazahoztál – mosolyog.
Hangja rekedt, a néhány órával korábbi koncerttől. Legyintek, hogy említésre se méltó.
- Meddig leszel itthon? – váltok témát.
- Délután lesz egy interjú, azt leszámítva, egy hétig.
- De jó egyeseknek.
- Akkor maradj velem – veti rám magát, és szorosan megölel.
- Kaoru kinyírna.
Fintort vágunk. Kelletlenül kibontakozom öleléséből és elkezdem a napot. Semmi kedvem ma próbálni, de ha nem megyek be, Kaoru hisztizni fog. És egy hisztis Kaoru nagyon rossz. Kávémat szürcsölöm a konyhában, mikor Kamijo csatlakozik hozzám. Eláll a lélegzetem tőle. Kócos haj, gyűrött alsónadrág, de még így is tökéletes.
- Sokáig próbáltok? – kérdi két korty között.
- Gondolom igen.
- Kaoru egy rabszolgahajcsár.
- Én is mondom neki, de nem igen foglalkozik velem.
Kelletlenül összeszedem magam, és mennék, de vámpírom elkap.
- Siess haza – hadarja, és forrón megcsókol.
Viszonzom. Neki lököm a falnak, és teljesen hozzásimulok. Benyúl pólóm alá, végig simít a gerincem vonalán.
- Kamijoh… - sóhajtok.
Rángatnám le róla az alsóját, de megállít.
- El fogsz késni.
- Nem érdekel.
Lefogja kezeimet, határozottan tart. Morcosan nézek a szemébe. Látom, hogy ő is ugyanúgy akar engem, ahogy én őt, akkor miért? Végül biccentek, és elenged.
- Jövök, amint lehet – és megyek.
Morogva megyek próbára. Sikerül annyira lenyugodnom, hogy ne álljon a farkam, mire beérek. Miért csinálta ezt, mikor tudja, hogy pillanatok alatt elveszi az eszem? Ezért még kapni fog, csak érjek haza!
A próba olyan, mint mindig, de Kamijo reggeli csókja nem hagyja, hogy teljesen átadjam magam a zene mámorának. Ha nem koncentrálok eléggé a zenére, magamon érzem puha ajkait, az érintését, teste melegét… ennyi elég, hogy a szívverésemet Richter-skálán lehessen mérni, és szűkebb legyen a nadrágom. Ez így nagyon nem lesz jó. Megőrülök!
A cigiszünetben Kao elvonul telefonálni. Biztos a barátnője, ha munka lenne, mi is hallhatnánk. Pár perc múlva elég idegesen jön vissza.
- Mára vége – hadarja.
- Mert? – majdnem kiesik a számból a cigi.
Válaszra se méltat, csak elhúz, mint a vadliba. Értetlenül pislogunk egymásra.
- Akkor, ez azt jelenti… - bizonytalankodik Shini.
- Ő mondta, hogy mehetünk – vigyorog a megmaradt gitáros.
Összekapjuk magunkat, és már megyünk is. Ritka alkalmak egyike, hogy dél körül végzünk. Ha ezt tudom… Legalább többet lehetek a vámpírommal. És ha már itt tartunk, megkapja a magáét a reggeliért.
Hazaérve Kamijo nagy szemekkel fogad.
- Ilyen korán?
- Igen, Kaoru kapott egy hívást, ezért lelépett.
- Aha, szóval…
- Mára végeztem.
Végre karjaiba zár, és megcsókol. Szinte felfal. Áttér nyakamra, közben a pólómat ráncigálja le rólam.
- Ha megint leállítasz, neked annyi – fenyegetem.
- Eszem ágában sincs – erősen ráharap a nyakamra.
Egy kéjes nyögést vált ki belőlem. Csak a hálóban térek magamhoz, mikor Kamijo a nadrágommal bajlódik. Mikor került le rólunk a felső? Mindegy, nem érdekel. Sokkal jobban izgat Kamijo, és az, hogy ujjait körém fonva kényeztetni kezd. Megrándulok, hátra vetett fejjel sóhajtok fel. Nem tétlenkedek, átfordítom magunkat, oldalamon fekve viszonzom neki a gyönyört. Megszabadulunk a maradék, zavaró ruhától is.
- Akarlak – harapdálja végig a nyakam.
- Akkor mire vársz?
Elmosolyodik, végig a szemembe nézve csúszik lejjebb, és fogad ajkai közé. Hátra vetem a fejem, és felnyögök. Hajába túrok, mire gyorsít. Nem kell sok, egy hangosabb nyögés kíséretében jutok a mennybe. Próbálom rendezni légzésem, nem igazán érzékelem a külvilágot.
- Kyoh – sóhajtja vágyakozva nevemet.
Magamhoz húzom egy vad csókra. Szemeim kipattannak, fájdalmasan felnyögök, mikor megérzem magamban egyik ujját. Nem bírok a kellemetlen érzésre koncentrálni, nyakam érzékeny bőrét csókolja. Vágyam éledezni kezd, ahogy több ujját is megkapom. Agyam elborítja a kéj, csak zihálni bírok.
- Tégedh… ah… akarlakh… - préselem ki magamból.
Elmosolyodik, és teljesíti kérésem. Lassan csúszik belém, vigyázva rám. Egyszerre nyögünk fel az érzésre. Kicsit vár, majd lassan megmozdul. Összerándulok, nyöszörögve támaszkodom a könyökömre, húzom magamhoz egy szenvedélyes csókra. A gyönyör hullámai végigrohannak gerincemen, mikor eltalálja kéjpontom, visszahanyatlok az ágyra. Alig kapok levegőt, megfulladok ebben a gyönyörben. Testemben a pokol tüze ég, de én a fellegek között járok. Istenem, hogy tudja még most is ezt a kettősséget elérni? Ez nem ember! Nem lehet az! Kőkemény férfiasságom se hagyja figyelmen kívül. Közénk csúsztatja kezét, ezzel fokozva élvezetem. Nem elég, többet akarok! Erőt veszek magamon, könyökömre támaszkodom, és nyakamhoz húzom. Érti mit akarok, és nyakamba mélyeszti fogait. Nevével az ajkamon érem el a beteljesülést, és magammal rántom őt is. Kábultan gördül le rólam, és ölel. Nem bírok megmozdulni, testem könnyű, de mégis, mintha ólomból lenne.
Átkozott mobilom zavarja meg ezt a tökéletes pillanatot. Morogva hámozom le magamról vámpírom karjait, és keresem elő azt a szart. Kaoru az. Mi a faszt akar ez?
- Mi az? – morgok.
Ha valami hülyeség miatt hív, én kinyírom.
- Csak azért hívlak, mert nagyszerű hírem van – szinte látom magam előtt, ahogy vigyorog.
- Ki vele, ne kímélj! – már félek.
- Délben azért léptem le, mert a menyasszonyom ma volt orvosnál.
- Beteg?
- Nem, terhes.
- Mi? – hördülök.
- Apa leszek – nevet.
Oké, mindenre számítottam, csak erre nem.